Navigáció átugrása.
Rigó József Általános Iskola

Bugac történelme

Nyomtatóbarát változat

Bugac neve nem ismeretlen sem hazánkban, sem határainkon túl. Mégis, ha részletesebben kívánná megismerni magát a települést valaki, meglehetõsen szegényes lenne az érdeklõdésének kielégítési lehetõsége. Bõvebben ugyanis csak a pusztai romantikáról, a híres-nevezetes villásszarvú magyar szürkegulyáról, a csikósokról, gulyásokról, azaz a pásztoréletrõl kaphatna számot. Kétségtelenül igaz, hogy a település hírnevét ezek adták meg, de ezek "mögött" ott él a "puszta" lakossága, s az a határtalan szorgalom, amely a múlt század közepetáján, az immár futóhomokká vált területen virágzó és jelentõs jövedelmet hozó mezõgazdaságot teremtett. Ennek a "pusztának" a szorgalmas népe igazi szeretettel csüng a földön. Nagyon sok esetben megható módon nyilvánul meg ennek a földnek minden rögéhez való szeretete, átérzi a költõ szavát: "Itt élned, halnod kell."

Semmiképpen nem szabad megfeledkezni ha Bugacról esik valahol is szó, arról sem, hogy a pusztarész, a település közigazgatási területének egy része: Monostor, valamikor már templomos helység volt. Sõt, e területen nem is egyetlen ilyen templomos helységre utaló nyom van. De arról sem, hogy itt a honfoglalást megelõzõen már sok-sok évszázaddal lakott terület volt. Erre utalnak ugyanis az itt végzett ásatások ereményei, leletei.

A mai település lakossága a származását illetõen rendkívül heterogén. Kelet felõl, Félegyházáról az odatelepült jász leszármazottak, délrõl és nyugatról szláv és kun utódok, északról pedig - Kecskemétrõl - a magyarok, valamint egyéb nemzetiségek költöztek a mai település addig nagyon gyéren lakott területére. Talán éppen ezért is nem alakulhatott ki a falutelepítés óta elmúlt nyolc és fél évtized alatt ezen a helyen semmiféle önálló néprajzi egység. Mégis, a lakosság körében a legtökéletesebb a harmónia, amelyet talán a nagyon egymásrautaltság szült, s alakított ki ilyen szilárddá.

Mindezekbõl immár szinte parancsolóan következik, hogy igen komoly feladattá vált a helytörténeti adatok összegyûjtése. A XIX. század anyagát illetõen - egyes adatok tekintetében - máris a 24-ik órán túl vagyunk. Ezért kér - már itt a bevezetõben - szíves elnézést a szerzõ a kötetben bizonyára található hiányosságokért, bízva abban, hogy a hiányzó adatok összegyûjtésére és feldolgozására a késõbbiek során lesz vállalkozó, s így egészebbé válik Bugac település története. Hogy ebben bízni, reménykedni lehet, az a legékesebb bizonyíték, kezdeményezés, hogy az 1994. évi "Bugaci napok" keretében a település elsõ számú vezetõje találkozóra hívta össze a Bugacról elszármazottakat, s õket személyesen köszöntötte. Mint mondotta: dispersa collegere = a szétszórtakat egy- begyûjteni - a település fejlesztése érdekében - volt a legszentebb cél.

Az sem véletlen, hogy a kötet alcímenként az szerepel, hogy "Fejezetek Monostor és Bugac történetébõl." hiszen - mint az elõzõ mondatokban is szerepel - ez a kötet csak elindítani kívánt egy -reméljük - folyamatot a település életének, történetének részletes(ebb) feldolgozására. Éppen ezért kéri a szerzõ az avatottabb kutatókat, hogy tollaik hegyét más területen koptassák el mielõtt az e kötet kritikájának megírásához kezdenének. Legyen e téren az alapigazság és vezérlõ elv az, hogy mindig a jószándék, a jóakarat a fontos, hiszen elõbb el kell hinteni a magot, hogy az szárbaszökhessen, majd termést adhasson. S legyen bár a termés mégoly szegényes, szûkös is, meg kell becsülni az azért végzett munkát, és nem utolsó sorban a célt.

Az alcímben nem véletlenül Monostor, Bugac sorrend szerepel, hiszen ismereteink szerint Monostor - szerepénél, történetiségénél fogva - régebbi mint Bugac.

Bugacot - mint köztudott - a pusztai idegenforgalom emelte a hazai és nemzetközi ismertség szintjére, Monostort pedig templomromjai - települései - emelik ki a nagy átlag közül, s az is, hogy a lakossági megtelepedés ezen a részen indult meg, s hogy a település elsõ neve is Monostorfalva volt.

E kötet tehát lényegében "étvágygerjesztõ"-ként, tán "kovász"-ként született, egyben némi nosztalgiapótlóként is az idõsök, az egykori telepítõk, s leszármazottaik számára, s nem utolsó sorban tisztelgésként is a határtalan kitartásukért, szorgalmukért. Fogadja hát ekként - is - e könyvecskét a kedves Olvasó.

Kecskemét, 1995. április hó

Czakó Ferenc

 

 

 

Kada Elek udvari tanácsos, polgármester Monostorfalva - a mai Bugac - létrehozója

Kecskemét Város Th. Biz. 1910. évi október hó 28-i közgy.

„315. Bugac-Monostoron létesítendõ faluszerû telepítés czéljából szükséges terület eladása tárgyában a városi tanács javaslatát 27952/1910. sz. a. beterjeszti.

A városi tanácsnak 27524 1 1910 sz. alatt beterjesztett azon javaslatát, hogy Monostoron a legutóbb haszonbérbe adott földek és a szõlõknek már régebben kiosztott buczkás erdõ közötti területen házhelyekül 800 négyszögöl terület a jelentkezés mérvéhez képest, egyelõre legalább 100 házhely, egyenként 100 korona vételárban kiosztassák, a javaslatban foglalt indokokból a th. bizottsági közgyûlés elfogadja s a városi tanácsot megbízza azzal, hogy folyamodók hozzájárulásával s a javaslatban foglalt feltételekkel a kimérést és kiosztást foganatosítsa, s errõl annak idején jelentést tegyen."

MONOSTOR ÉS BUGAC TÖRTÉNETE

 

A Cumania I. 115-129. oldalain olvashatjuk, hogy Bugac-Pusztaháza területén hunkori szarmata temetõt tártak fel, s onnan különbözõ leleteket szállítottak be a kecskeméti Katona József múzeumba.

A szarmatákról tudnunk kell, hogy a szkítákkal rokon, iráni nyelvet beszélõ nomád néptörzsek voltak. Az i.e. 7-3. sz-ban az Ural és Volga mentén nomadizáló, nemzetségi szervezetben élõ törzsek fõként állattenyésztéssel foglalkoztak. Nyugat felé vándorolva kiszorították, illetve leigázták a Fekete-tenger Északi partvidékén élõ szkítákat, és eljutottak a dunai területekre, többek között a késõbbi Magyarország területére is. A meghódított területeken a jazigók, roxolánok, és más törzsek vezetésével hatalmas törzsszövetségeket hoztak létre. Uralmukat az i.sz. 3-4. sz-ban a gótok, s hunok döntötték meg.

A bugaci repülõtér 1940. évi építése során a munkások régi sírokra bukkantak. Emberi csontok és dárda darabok kerültek elõ. Egyik-másik koponyában, lábszárcsontban még bent voltak a dárdahegyek úgy, ahogyan harc közben kapták a halálos döfést a harcosok.

A kecskeméti Katona József Múzeum régésze megállapította, hogy avarkori sírokról van szó. Különösebb értéket nem képviseltek ugyan ezek a leletek, de mindenképpen igazolták az avarok itteni tényleges jelenlétét.

Az avarok, török-tatár eredetû lovasnomád nép. Az Alsó-Don vidékérõl nyomultak a késõbbi Magyarország területére. Longobárd szövetségben megdöntötték a gepidák királyságát, s 565-570 körül megszervezték a Dunavölgyi avar birodalmat. Nagy Károly törte meg hatalmukat a 804. évi hadjáratában.

A honfoglalás során a község mai területét az Árpád család kapta birtokul, s a késõbbiek során is királyi birtokok voltak ezek.

A nomád életmód megszüntetésével kisebb-nagyobb, a mai mércével számítva tanyacsoportok, tanyafürtök jöttek létre a mi vidékünkön is. Ezek a tanyacsoportok, lakáscsoportok, közösségek a legelemibb tervszerûséget is nélkülözõen ad.hoc módon jöttek létre. A lakások egymástól ugyan nem nagy távolságra, de nem rendszerezetten épültek, mert egyik legfontosabb szerepük az volt, hogy a gazdálkodáshoz szükséges állatok részére is biztosítva legyen, közvetlenül a gazda épülete közelében a téli védelmet szolgáló, hevenyészett tákolmány.

Szent István király a törvényeiben elõírta, hogy kötelesek az alattvalói letelepedni, s minden tizedik település a maga és a szomszédos települések egyházi szolgálatára templomot építeni és fenntartani.

Így épült meg a mai Monostor pusztarészen két templom is, melynek helyét, romjai birtokában ismerjük. A templom mellett az ott szolgáló pap, s az õt szolgáló személyzet részére lakást; klastromot, kolostort, monostort építettek. A kolostor, klastrom (latból), monostor (görlatból). Ismereteink szerint azonban az Alsómonostori monostor a Templomos Lovagrend Manzériája volt.

Érdekes, hogy a mai Monostor pusztarészen két templom is volt, egymástól mintegy 5 km-es távolságra. Még érdekesebb talán, hogy a bugaci pusztarészen a mai Pásztormúzeumtól délre volt egy ún. Templomkút, s a tõle délnyugatra lévõ pusztarész neve az 1885-ben készült térkép szerint a Kápolna nevet viseli.

Nem lehetett tehát a XI., XII. században túl elhagyatott terület, s különösen nem a mai Monostor-pusztarész, ha két település is volt rajta, s mindkettõ templomot tartott fenn.

Indokolt lenne a Templomkút és a Kápolna pusztarészhez kötõdõ, akár csak etimológiai, vagy ennél többet is rejtõ problémát megfejteni, megoldani.

Íme tehát a mai Monostor puszta nevének eredete. Sajnos a templomokat lerombolták - a jelek szerint a XIII. században. Róluk, velük kapcsolatban külön fejezetben szólunk.

A Bugac pusztarész nevének eredete is tisztázódott, s ma már egyértelmûen rögzíthetõ.

Ezek szerint 1391. február 4-én kelt okmányban található elõször a Bugac szó, mely mint a késõbbiekben kiderül; személynevet tartalmaz. Ugyanis "A budai káptalan jelenti, hogy István nádor parancsára I. (Nagy) Lajos király intézkedése értelmében a jász Temesváry testvérek között Apáthy szállást elosztotta és õket birtokrészeikbe beiktatta. Ekkor birtokrész jutott Bugac Balázsnak és gyermekeinek és azok leendõ örököseinek." (Gyárfás: Jászkunok története III. kötet 518. lap.)

Az 1451. december 16-án Halason kelt okmány már pontosan meg is jelöli Bugac helyét és fekvését imigyen: "Szerdahelyi Imre és fia György kun bíró parancsára, hogy Harkai Nagy István birtokán fát vágott ki, körüljárta a panaszos birtokát, s ha Nagy továbbra is hatalmaskodnék, fejvesztésre ítéli! A birtok határához tartoztak: Háromhalom, Otárhalma és Bugacháza Bócsszállásnál Körös." (Kiskõrös felé.) (Gyárfás: im. III. kötet 626. old.)

Háromhalma, s Ótárhalma fekvése nem tisztázott, Bócsszállása egyértelmûen azonos a mai Bocsa községgel.

Gyárfás, idézett mûvében még egy helyen tesz említést a mai Bugacról. Ezek szerint 1469. augusztus 1-én I. Mátyás (Hunyadi) király megparancsolja a fehérvári káptalannak, (a Solti kunszék akkor még Fejér megyéhez tartozott) hogy a Rozgonyiak jobbágyai által - Bugacházáról való - Bugac Benedek birtokán elkövetett kártétel ügyében tartson vizsgálatot.

A budai szandzsák 1559. évi összeírása szerint Monostor a kecskeméti nahijéhez tartozik. Jövedelme a tizedekbõl és adókból 850. akcse. Búza tized 50 kile, széna tized 15 szekér és kevert tized 16 1/2 kile. Monostor puszta, Kiskunfélegyháza mellett feküdt. Jövedelme az 1559. évi timárdefter szerint is 850 akcse, Musztafa bin Hizir tímár-birtoka volt.

Miután Bugac története egészen a közelmúltig szorosan összefügg Kecskemétével, melynek hosszú-hosszú századokig bérleti, majd tulajdonosi birtoka volt, feltétlenül indokolt megemlíteni, hogy az 1597-es pusztítás nyomán Szegedtõl Pestig mindössze három lakott hely maradt: Kecskemét, Nagykõrös és Cegléd. Ezért is függ össze az elnéptelenedett falvak késõbbi históriája Kecskeméttel, s a másik két várossal, hiszen a lakosság oda menekült - ha tudott. A hódoltság korában Kecskemét a budai vilajetben, a szolnoki szandzsákbég és a budai szerdárpasa joghatósága alá került, majd a szultán fennhatósága alá tartozó khász város lett.

 

1642-ben Eszterházy Pál, a jászok és kunok fõkapitánya 6 kun pusztát adományozott Kecskemétnek, s 1690-ben a város újabb pusztákat vesz haszonbérbe, így Bugacot és Monostort is. Ennek eredményeként a város annyira meggazdagodott, hogy õ volt az ország leggazdagabb földesura.

I. Lipót császár Bugacot a Bohus és Pongrácz családoknak adományozta, s tõlük csak hosszú pereskedés után sikerült azt a városnak visszaszereznie.

A XVII. század végének gabonakonjunktúrája nagy hatást gyakorol Kecs kemétre. Megindul a kiáramlás a városból az alig lakott pusztákra, hogy földjeiket megmûveljék.

Amikor a város vezetése 1796-ban megvette Monostor pusztát, ahol számos gazda bérelte a mezõgazdasági mûvelésre alkal masabb részeket, azokat örökáron, részletfizetésre, megvásárolták a várostól. Voltak közöttük így mostmár 300-400 holdas birtokosok is.

A XIX. század elsõ éveiben több félegyházi gazdálkodó vásárolt kisebb-nagyobb földbirtokokat. Közülük, a teljesség igénye nélkül megemlítünk párat, az általuk megvásárolt területmennyiség megjelölésével

 

Szabó József ügyvéd 300 holdat
Bánó Antalné Ficsór Veronika 102 holdat
Csitáry János 206 holdat
Fekete Pálné Retkes Luca 154 holdat
Felföldi Kálmánné Kristóf Zsuzsa 113 holdat
Király János 144 holdat
Lõrincz Imre 182 holdat
Ónodi András 109 holdat
Ónodi József 120 holdat
Szabó Pál Sándor 209 holdat

vásárolt meg. Õk voltak tehát az elsõ "úttörõk" a monostori homokon, akik komolyan hozzáfogtak az addig szinte parlagon heverõ területek mûvelésbe vonásához.

Az új tulajdonosok hozzákezdtek szõlõ és gyümölcsösök telepítéséhez is. Az akkor még kézi mélyforgatással telepítésre alkalmassá tétel sok munkáskezet igényelt. A közeli, s távoli területekrõl özönleni kezdtek a kétkezi munkások a felkínált munkára. Nekik lakniok is kellett valahol, ezért - is - döntött úgy Kada Elek polgármester, hogy faluhelyet jelöl ki a hatalmas pusztán.

Idõközben Kecskemétrõl, s a környezõ más településekrõl is tömegesen települt ki a városi lakosság a pusztára. Ott tanyákat építettek, s részben ideiglenes, részben állandó lakás céljára alkalmas otthonokat, gazdasági épületeket is építettek. A tanács ugyan próbálta korlátok közé szorítani a nagy tanyaépítési ütemet azzal, hogy csak 25 holdnál nagyobb területre engedte meg az építkezést, de rövid idõn belül ez a határ 15 holdra, majd 10-re redukálódott. A késõbbiek során azonban már nem volt képes kordában tartani ezt a helyzetet.

Az ún. Farkas-ház, a falu legöregebb háza

Az új faluhelyen olcsó házhelyeket osztottak ki hosszú lejáratú törlesztésre.

Az elsõ világháború után 1921-ben 106 hold földet adott el a város 1-3 holdas parcellákban, s ugyanakkor 88, egyenként 400 négyszögöles házhelyet is kiosztott. Az 1937-es évben újabb 48 házhelyet adott el a város az új belterületen. Természetesen lett is gazdája nagyon rövid idõn belül mindegyiknek, s szinte verekedtek az egyszerû, kispénzû emberek az 1-3 holdas kis parcellák megvásárlása során, hogy mindenképpen hozzájuthassanak. És az csak természetes, hogy szinte napokon belül aprócska, de - egyenlõre - lakás céljára megfelelõ épületek emelkedtek a kis parcellákon. Lett otthona az eddig ilyennel nem rendelkezõ emberek tömegeinek. Ez a településhez kötötte az embereket, munkáskezek százait biztosította a gazdák számára.

Itt kell nyomatékosan megcáfolni Dr Varga Jenõ, a Bács-Kiskun megyei Tanács elnöke: A községpolitika és a községfejlesztés tapasztalatai, módszerei Bács-Kiskun megyében c. 1965-ban kiadott könyvének egyik illusztrációját, mely szerint Bugacmonostor a jobb oldalon látható vázlat szerinti fejlettséget mutat­ ta 1938-ban.

A vázlat ugyanis azt adja az olvasó tudtára, hogy a településen - 1938-ban - egy iskola, egy templom, egy Község háza, egy bolt és kocsma, s egy vasútállomás volt.

Ez egy nagyon rosszul értelmezett politikai "húzás" volt, önzõen azt igazolandó, hogy a tanácsrendszer ideje alatt elért fejlõdést eltúlozza, szinte heroikusnak, történelminek tüntethesse fel. A fenti állapottal szemben a valóság az itt lent látható volt, s ezt bárki bizonyíthatja a faluban lakók közül, akik ott éltek ebben az idõben.

1922. március 15-én Monostorfalva Közigazgatási Kirendeltség néven megkezdte mûködését az államigazgatás. Alig több mint fél évtized múlva, 1928. szeptember 12-én új, keskenyvágányú vasútvonal kötötte össze a monostori és bugaci pusztát Kecskeméttel- Kiskunmajsával.

Az 1944. októberi kiürítési parancs hatására a település lakosságának jelentõs része elindult nyugat felé. A helyi közigazgatás, csendõrség is elhagyta a falut. A pusztáról elhajtották a gulyát, a ménest és így a hatalmas határban csaknem a teljes kihaltság lett úrrá.

Fiatal leventékbõl, s középkorú, katonaviselt, de valamilyen okból itthon maradt emberekbõl egy kis mag telepedett meg a központi iskola egyik termében Gulyás János leventeoktató vezetésével, s tartotta fenn a közbiztonságot mindaddig, míg õket is a település elhagyására fel nem szólították. Három nap múlva a távozásuk után Bugacot is elérte a közvetlen frontvonal, s még azon a napon; 1944. október 29-én át is vonult rajta.

Épületekben háborús károk nem keletkeztek.

Még a tél folyamán megindult ismét az általános iskolai oktatás, s egészen rövid idõn belül a vasútvonalon is beindult úgy a személy, mint a teherforgalom.

A hatalmas tanyavilágban megindult a mezõgazdasági munka, mert élni kell, s ahhoz vetni, hogy aratni lehessen. Nem törte meg a bugaci embert semmi, semmilyen változás, mert a pusztai ember nyakas, nem ismeri az alázatot. Fölötte csak a természet az úr, neki csak az õstermészet parancsol - s azt tiszteli is.

A faluban különbözõ pártok alakultak, s már 1945. tavaszán meghirdették a földosztást. Sok, nagyon sok volt a földnélküli nincstelen ember, ezért minden igénylõt nem lehetett kielégíteni. Annak ellenére, hogy még a nagy puszta egy részét is kiosztották az igénylõk között, mégis sokan más községekbe kényszerültek, s ott kaptak földet. Érdemes lenne megnézni, hogy mi történt velük az új területen...

1948. augusztus 20-án Rákosi Mátyás Bugacra jött, s meghirdette a mezõgazdasági szövetkezést.

Alakulgattak is ezt követõen a kisebb-nagyobb területû, s különbözõ típusú közös gazdaságok. Az élet azonban csak azoknak kedvezett, ahol szakszerû vezetés is biztosította az életben maradást.

A község államigazgatási, mezõgazdasági, közlekedési, egészségügyi, közbiztonsági, egyházi, stb. helyzetérõl külön-külön fejezetekben számolunk be.

Az önálló községgé vált település elsõ születési bejegyzésére 1950. január 3-án került sor, amikor Flóring István (anyja: Jegyes Anna) anyakönyvezését eszközölte Kürtösi Mária anyakönyvezetõ. Az elsõ halálesetet január 4-én jegyezték be Juhász Lászlóné Bódogh Mária 63 éves helyi lakos elhunytával, s az elsõ házasságkötésre 1950. január 14-én került sor az önállóvá vált településen Petróczi László és ifjú hitvese anyakönyvezésével.

Az elõbbieknek ugyan ellent mond, de csupán egyszerû szakmai tévedésrõl van szó abban a leiratban, melyet a Belügyminisztérium küldött Kecskemét thj. város polgármesterének 1949. április 28-i keltezéssel az alábbi, betû szerint idézett leiratban: "Belügyminisztérium Markó utca 16. Tel: 123-540. Tárgy: Kecskemét thj. városhoz tartozó Bugacmonostor nagyközséggé alakulása. Szám: 4203-60-16/1949.I/8/ó. Kecskemét thj. város polgármesterének Kecskemét. A fejlõdés szempontjainak és a lakosság érdekei­nek figyelembevételével a 3690/1949-86 Korm,sz. rendelettel kapott felhatalmazás alapján Kecskemét thj. városhoz tartozó Bugacmonostor közigazgatási kirendeltség mûködési területét községgé alakítását elrendelem és rendelkezésemnek a Magyar Közlönyben való közzététele iránt egyidejûleg intézkedtem. Errõl Polgármester Urat azzal értesítem, hogy további részletes rendelkezéseimet külön fogom megtenni. Budapest, 1949. évi április hó 28. napján. A miniszter rendeletébõl: Dr. Toldi Ferenc sk.ber.városi jegyzõ. A kiadmány hiteléül: Dr. Kiss Dezsõ tb. jegyzõ."

Nem "Nagyközséggé" alakulásról van a fenti leiratban szó, hanem egyáltalán a község önálló közigazgatási egységgé, önálló községgé alakulásáról.

Nagyközséggé, igazi, s jogi értelmezés szerint csak 1970-ben alakult Bugac.

A mai nagyközség közigazgatási területén összesen három, szabályos, utcákkal, különbözõ közmûvekkel ellátott, belterületként számbavehetõ település van.

Ezek közül Alsómonostor néven a nagyközség központjától DK-i irányban, templommal, iskolával, távolsági autóbuszmegállóval, mûúttal ellátott belterületi, több utcás lakott hely van, mely közigazgatásilag a nagyközséghez tartozik, megtartva az ALSÓ­ MONOSTOR nevet.

Ez a kis település is egy idõben nagyon komolyan foglalkozott az önálló községgé válás gondolatával, hiszen már az 1980-as évek közepére a lakosság itt a húsz évvel korábbinak a négyszeresére nõtt. A gond az volt, hogy a körzetesítés folytán immár nincs iskolája, s nincs vezetékes ivóvízellátása sem, de van vezetékes gáz a településen.

Az eddig Alsómonostorként ismert település az önállóvá válás esetén a Bugacmonostor név felvételére törekszik.

Végül azonban úgy alakult a helyzet, hogy maradt Alsómonostor a korábbi státushelyzetében.

Másként alakult a mai Bugacpusztaháza település helyzete, ahol a lakosság határozottan kiállt az elképzelései mellett. Ezt a témát részfalugyûlésen tárgyalták meg, majd a nagyközségi pártvezetés elé került 1987. június 24-én ez a téma, s a következõ napon a nagyközségi tanács is pártolóan foglalt állást.

Két nevet hoztak javaslatba: 1.) Bugacpuszta 2.) Pusztaháza. Végül a két név kombinációja maradt meg, s lett az új település neve BUGACPUSZTAHÁZA.

A település fejlõdésében pozitív szerepet töltött be az 1949- ben megalakult állami gazdaság, ahol a környék lakosai számára - az általuk ismert mezõgazdasági - munkát tudtak biztosítani.

Az alakulás idõpontjában igen szerény népességszámmal rendelkezett Bugacpusztaháza. Az összlélekszám ugyanis csak 352 fõ volt. Közülük 14 éven aluli, tehát általános iskoláskorú 87 fõ, s hatvan éven felüli, azaz a fizikai munkavégzés tekintetében inaktív korú 51 fõ. Tehát a munkaképes korban lévõ lakosság lélekszáma 214 fõ. Közülük - becsült adat alapján - 114 fõ külterületen, tanyán lakott, s az 1984. év adatai szerint a belterületi házak száma 52. A tanyák száma pedig 30. Vezetékes ivóvize nincs, villanyhálózata van, gázvezetéke, mûútja, kiépített járdája nincs. A településen egy kisiparos - nõi fodrász - van.

Nincs postája, van vasútállomása. Segélykérõ telefonja nincs és orvosa sem.

Van egy vegyesboltja, melynek éves forgalma 3,8 millió forint, s egy vendéglátó egysége, melynek éves forgalma 7 millió forint.

Az új település avatóünnepsége 1989. január 5-én du. 4 órakor kezdõdött a Bugacpusztaháza Állami Gazdaság ebédlõjében.

Az új település BUGAC társközsége, hiszen anyagi helyzete a teljes függetlenséget nem képes biztosítani, de egyéb vonatkozás(ok)ban is az anyaközségre van utalva, de vállalja ezt szívesen a saját fejlõdése érdekében, s azért is, mert az infrastruktúrája - egyenlõre - még nem biztosított. Szilárd választóvonalat még a közigazgatási területhatárt illetõen sem jelöltek meg, hiszen e vonatkozásban is az anyaközségre van utalva.

A község állandó népessége 1995. január 1-én:

Bugac: 3316 fõ Bugacpusztaháza: 384 fõ
Ebbõl: Nõ: 1700 fõ 183 fõ
Férfi: 1618 fõ 201 fõ
18 év alatti: 709 fõ 84 fõ
60 év feletti: 731 fõ 68 fõ
Aktív korban: 1876 fõ 232 fõ

A közös képviselõtestület kezdeményezésére a háborúk és a forradalom áldozatainak emlékére hõsi emlékmûvet állítottak a temetõ fõbejáratánál. Az emlékmû leleplezése, felszentelése 1995. május 7-én volt, ökunomikus szertartás mellett.

 

Az emlékmû márványlapjain lévõ nevek:

Ágó Mátyás Koncz István
Bablinszki János Kürtösi Bálint
Bocz János Marton Antal
Bori János Marton János
Bozó György Mezei Márton
Bozó Pál Mészáros Ferenc
Czakó Pap József Miklovics Balázs
Csáki László Mikó Péter
Csányi Mihály Nagyapáti Ferenc
Cserép Kálmán Németh Mihály
Cserép Mária Ónodi Antal
Cserép Mihály Papp József
Cserép Mihályné Pálinkás Sándor*
id. Csikós János Rádi István
ifj Csikós János Sallai József
Dencs István Seregély Gábor
Dobák István Seregély János
Dongó István Seregély Péter
Eszik Balázs Szabó Istvén
Fekete András Szebó László
Feket Endre M. Szabó László
Fekete István Szeleczki János*
Font István Szénási István
Gulyás József Szénási János**
Hajagos István Á(rva) Tóth László
Horák Ferenc Varga Ferenc
Jókai László Vízhányó Ferenc

 

Emléküket, nevüket az ezen kötetben szerepeltetéssel is tisztelettel és kegyelettel megõrizzük az utókor számára.

Az avatási ünnepség keretében az emlékmûvet megáldotta Pap Gábor református lelkész és Letanóczki Endre katolikus plébános szentelte meg.

A rendelkezésre álló rövid idõ - és a több évtizedes távlat(ok) miatt nem sikerülhetett a község összes hõsi halottainak - áldozatainak - az adatait megtalálni, ezért a késõbb megismertek nevei részére helyet hagyott a márványtáblán a hálás utókor.

 

Az alábbi hõsi halottak hozzátartozói idõben jelezték az adatokat, a nevek mégis, ismeretlen okok miatt lemaradtak:

Bense István   Eszik Imre
Bori István   Szabó József
  Székely József  

Az alábbiak hozzátartozói az emlékmû márványtáblájának elkészülte után jelezték az adatokat:

Babák István   Molnár József
Bajnóczi Ferenc   Molnár Lajos
Csontos Antal   Pólya Benjámin
Farkas Mihály   Seres István
Kõrös Lajos   Seres Menyhért
Kurucz József   H. Tóth Elek
Ladányi Ferenc   H. Tóth József
Ladányi Zakariás   H. Tóth Imre
  Manga Sándor  

* -al jelöltek az I. Világháború hõsi halottai

** -al jelölt, tévesen, JÓZSEF helyett Jánosként szerepel

AZ ÁLLAMI KÖZIGAZGATÁS LÉTREJÖTTÉNEK ELÕZMÉNYEI

Különösebben a régi térképeken rögzített templomromok, az utókor számára fennmaradt dûlõnevek, s egyéb objektumok nevei bizonyítják, hogy a mainál is jelentõsebb számú apró, állandóan lakott települések, telephelyek egész sora állott már a XII. században a mai Bugac területén. Ezek jelentõs része a XIII. században, s az akkor esetlegesen megmaradtak a XVI. században pusztultak el úgy, hogy jelentõs részüknek még a pontos helyét sem sikerült eddig fellelni, annak ellenére, hogy tudunk létezésükrõl, ismerjük neveiket, s egyes esetekben még házaiknak számát is.

Ilyen település volt a mai Bugac nagyközség közigazgatási területének egy részét képezõ Monostor puszta, amely a honfoglalás után ismereteink szerint árpád fejedelem birtoka lett. árpád leszármazottai építettek itt a keresztény hit felvétele után templomot, s mellé a papok lakásául szolgáló monostor épületet, melyrõl a puszta a mai nevét kapta.

A XIII., majd a XVI. század vérzivatarai elûzték a település lakóit, pusztasággá vált a terület, s csak a XIX. század elsõ felében a városi lakosság tanyára vándorlása folytán kezdett ismét benépesülni. így például 1837-ben már Monostoron is 17 tanya volt.

A nagy határú Kecskemét város külterületén

1830-ban 12
1840-ben 127
1845-ben 177 és
1910-ben már 7275 tanya volt lakott.

Kecskemét városa a maga módján igyekezett mérsékelni a külterületi tanyaépítési lehetõségeket, ezért 1834-ben még úgy határozott, hogy csak a 25 holdon felüli birtokokra szabad tanyát építeni. Ez a szigorítás 1872-ben már 15 holdra mérséklõdött, majd a késõbbiek során tovább módosult a tanyaépítõkre kedvezõen.

A XX. század elsõ évtizedének végére már olyan jelentõs számú lakosság élt a külterületi tanyákon, hogy mindenképpen foglalkozni kellett a velük való, állandó jellegû kapcsolattartás valamiféle megoldásával. Annál is inkább szükség volt erre, mert az itt-ott kifejlõdõben lévõ apró falumagok az önállósodás felé vették az irányt.

Az I. világháború elõtt a mai értelemben vett tanyai közigazgatás jószerint ismeretlen fogalom volt, sõt magával a tanyakérdéssel is nehezen boldogultak az illetékesek. Megoldást keresendõ, a Magyar Gazdaszövetség 1909-ben Palicsra kongresszust hívott össze, s ott megbízta Czetler Jenõ miniszteri tanácsost, hogy a tanyakérdést a legekszponáltabb helyen, közvetlenül a tanyavilágban tanulmányozza és észrevételeit, javaslatait a hogyan továbbra, terjessze az illetékes szervek elé.

A remek stratéga és államigazgatási szakember Kada Elek, Kecskemét város polgármestere, meg sem várva a palicsi kongresszus megbízottjának vizsgálati eredményét a város központjától mintegy 27 km-re lévõ Monostor és Bugac puszták közepén egy önálló település helyét jelölte ki, s a maga részérõl a továbbiakban mindent megtett annak érdekében, hogy a fejlõdõképességét elõsegítse.

Ismereteink szerint 1912-ben építette a mai község elsõ hat házának egyikét Viglesi ádám helyi pásztorember, akinek az apja juhász volt, s édesanyja pedig eredményesen asszimilálódott cigánylány.

Egy évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy ismét napirendre kerülhessen a tanyai lakosság helyzete, s ezen belül a tanyai közigazgatás megszervezése. Kecskemét, az ország legtanyásabb városa adott otthont 1921-ben a Gazdaszövetség elsõ nagy tanyai kongresszusának.

Sikeres volt ez a tanácskozás, amit az - is - bizonyít, hogy a következõ évben, 1922. februárjában a Kecskemét város tanácsa a 21.409/1920. számú határozatával közigazgatási kirendeltséget létesített a jó egy évtizeddel korábban Kada Elek által alapított településen, mely "Monostorfalvi Közigazgatási Központ" nevet kapta.

A kirendeltség 1922. március 15-én kezdte meg mûködését egy (írnok) munkaerõvel.

A már említett határozat a kirendeltségnek így szabta meg a hatáskört:

  • A pusztai lakosok ügyes-bajos dolgaiban a szükséges tájékoztatások megadása.
  • a közigazgatási ügyekre vonatkozó kérelmek és panaszok
    jegyzõkönyvbe vétele és a városi hatóságokhoz leendõ továbbítása.
  • az állatjáratok kezelése.
  • a pusztán alkalmazott altiszti és szolgaszemélyzetre és ezek útján a város haszonbérlõire és a városnak a puszta területén lévõ ingó és ingatlanvagyonára való felügyelet és általában mindazon teendõk, melyekkel a hatóság esetenként megbízza, s végül
  • külön kormányhatósági felhatalmazás alapján az anyakönyvezés a házasságkötésre is kiterjedõ hatáskörrel.

A korabeli település Alsó és Felsõmonostor, Kis- és Nagybugac pusztákból alakult 30 828 kh. (17 740 ha) összterülettel az északi szélesség 46,6 és a keleti hosszúság 19,5°-ának találkozásánál.

Bugac a Kecskeméti Gazdasági Vasút 1928. évi megnyitása után közigazgatási vonatkozásban is jelentõs fejlõdésnek indult. A 66.447/1932.IV.B.M.sz. rendelet értelmében a kirendeltség vezetésére már a fogalmazási szakra elõírt, jogi képesítéssel bíró tisztviselõt, vagy alkalmazottat kellett kijelölni.

Dr. Papp Miklós kirendeltségvezetõ jelentése szerint az 1932. évben a kirendeltség területén a természetes szaporodás 48 fõ volt. Ebben az évben 110 születést, 26 halálesetet, s 16 házasságkötést anyakönyveztek.

Dr. Szabó Jánost, Dr. Papp Miklóst, Dr. Kiss Dezsõ követte a közigazgatási kirendeltségvezetõi munkakörökben.

Dr. Tornyai László ügyosztályvezetõ 1944 december 9-i jelentésébõl tudjuk, hogy Bugacmonostor, Alsó és Felsõmonostor, Kis- és Nagybugac pusztákból alkotott közigazgatási kirendeltségnél Szádeczky Dénes körzetvezetõ mûködik, Kürtösi László városi tisztviselõvel. Kiss Dezsõ ugyanis a kiürítési parancsnak eleget téve 1944. októberében elhagyta állomáshelyét.

A II. Világháború befejezése után Dr. Kiss Dezsõ visszatért Monostorfalvára, s jegyzõként tevékenykedett a településnek 1950. február 1-én történõ önállóvá válásáig. Ekkor ugyanis Baki Bálint lett a jegyzõ, s az 1950. október 22-én történõ tanácsválasztásokkorõt választották meg a település elsõ tanácselnökévé.

Tanácselnök Jegyzõ, VB titkár
Baki Bálint 1950-51. Baki Bálint 1950 febr. - okt.
Dobos Pál 1951-56. Kanyó László
Kurucz Bálint 1956-58. Németh Béláné
Lázár György 1958-67. Keresztes Benedek
Fazekas László 1967-68. Csajbók Terézia
Lázár György 1968-72. Fehér László
Dr. Nagykovácsi János 1973-83 Dr. Albrecht Sándor
Dr. Szabó Gábor (mb.) 1983. nov. - 84. máj. Dr. Gönczöl Imréné 1978-
Endre Imre 1984-90.  
Polgármester Jegyzõ
Endre Imre 1990- Gönczöl Imréné 1990-

Közben, 1937-ben a település nevét a község lakosságának kérésére Monostorfalváról Bugacmonostorra változtatták.

A következõ oldalon az 1950. október 22-i tanácsválasztás bugaci szavazólapja látható, rajta a Magyar Függetlenségi Népfront tanácstagjelöltjeivel. A szavazólap eredeti példányát Keresztes Benedek bocsátotta rendelkezésre.

A bugaci községi tanács választása

1950. OKTóBER 22.

Szavazólap

A Magyar Függetlenségi Népfront jelöltjei:

 

TAGOK:

 
Horváth Béla Tarjányi II. István Pimbor Illés
Lesiák Sándorné Svarcz Mihály Kerényi Karolina
Rigó József Bátyai Péter Biró Balázsné
Baki Báliul Tápai Istvánné Petróczi József
ifj. Kanyó László Juhász Andrúsné Király János
Keresztes Benedek Szeleczki Jánosné Peregi László
Seres István Nagy Emerencia Szabó Imre
Szöllõsi János Gulyás János Papp Sándor
Szövetes János Balogh Józsefné Babos Vincéné
Buri Gábor Szécsényi Mária dr. Kamarás Géza
Géró Ferenc Oltvai János Szatmári Imre
Utasi János Nagy János Rigó Imre
Kállai Mihály B. Tóth Lajos Urbán Miklós
Fehér József Benke István Török Ferenc
Pimbor Mihály Szabó Rózsa Válik László
Platner Kálmán Tarjányi Mária Fábián Ferenc
Manga Jenõ Horváth László B. Szabó Sándor
ifj. Dobos Pál Siska Erzsébet Marton István
Tõrök István PAht István Végh Sándor
Molnár Imre Gulyás Julianna ifj. Korom József
ifj. Kiss Adorján ifj. Filus István Tajti József
Török István Nagy Islvánné ifj. Kun Szabó Jenõ
Stumf Lórándné Vass Ferenc Kápolnai Andor
Czakó P. Ferenc T. Tóth János Sípos Erzsébet
Bibok Ferenc Frankó György Varga István
Erdélyi Ignácné ifj. Szénási Mihály Antal Erzsébet
Pintér Ferenc Sinkó Sándor Pomázi Pálné

PÓTTAGOK

F, Juhász Imre. Lovai Miklós, Kovács István, Varga Mária. Bajnóczi Hál, ifj. Fehér József, Seregély Máté, V. Tóth József, Kürtösi Imre, S eres József, Bibók István, Gál Antal, Sallai Imre. Kiss Mihály, Drahos Ferenc, ifj. Virágh Lajos. Csáki Kálmánné, Bodor Jánosné, Lovas Ferenc. Bárány Jánosné, Székely Sándor, Almási Józsefné, Kürtösi árpád, Kiss P. András, Dobos János, Bezsenyi József, Hajagos János, Nagy Bálinttné, Cscrnik Józsefné, Lévai Istvánné, Kasza Lajosné, Meizer Lajosné, Gulyás Ferencné, István József, Kiss Sándor, Gyöngyi Andrásné, Koncz Dávid, B. Tóth István, Vörösvácki József, Fricska József, Steiner Sándorné.

KI ELLENE SZAVAZ AZ KÉT VONÁSSAL A KÖRT KERESZTÜLHÚZZA

BUGAC utcanevei
Alkotmány utca   Kossuth utca
Ady Endre utca   Malomházi út
Akácfa utca   Mendel Gáspár-köz
árpád utca   Mikszáth Kálmán utca
Bartók Béla utca   Móricz Zsigmond utca
Bem József utca   Nyár utca
Béke utca   Nyírfa utca
Bokor utca   Orgoványi utca
Buckasor utca   Õsz utca
Cserény utca   Petõfi Sándor utca
Dózsa György utca   Rákóczi Ferenc utca
Felszabadulás utca   Régitemplom utca
Félegyházi út   Szabadság tér
Hunyadi János utca   Tavasz utca
Jakabi utca   Tél utca
Kada Elek utca   Tölgyfa utca
Kecskeméti utca   Vasút utca
    Víztorony utca
BUGAC - ALSóMONOSTOR utcanevei
Fenyõ utca   Orgona utca
Nyárfa utca   Rózsa utca
BUGACPUSZTAHáZA utcanevei
Betyár utca   Pásztor utca
Csikós utca   Számadó utca
Csobolyó utca   Terelõsor utca
    Látófa utca

Az 1994. december 11-én tartott önkormányzati választásokon Bugac választópolgárainak 42,5 %-a adta voksát a 25 képviselõjelölt és a 3 polgármester-jelölt valamelyikére.

A sikeres választást követõen december 21-én tartotta alakuló ülését a bugaci képviselõtestület. Ugyanezen a napon volt a bugacpusztaházi új képviselõtestület ülése is. Itt megerõsítették a négy évvel korábban hozott döntést, miszerint közös képviselõtestületet mûködtetnek Bugac önkormányzatával.

Bugac képviselõtestülete 12 fõs.

Polgármester: Endre Imre

Alpolgármester: Fekete József

  Képviselõk:
Borics Zoltánné Csitári Tibor
Farkas István Jambrik Mihályné
Könyvesné Pozsgai Lorenza Lesták Sándorné
Petõ Sándor Dr. Szabó Gyula
Szathmári István Vízhányó Imre

Bugacpusztaháza képviselõtestülete 6 fõs.

Polgármester: Kovács György

Alpolgármester: Berczeli István

Képviselõk: Hojsza Ferenc
  Horváth Imre
  Szabó Lászlóné
  Szász István

Mindkét képviselõtestület közös jegyzõje: Dr. Gönczöl Imréné

MEZÕGAZDASÁG

Vidékünk, s különösen a Duna-Tisza közi hátság területének geomorfológiája, de jellegzetes meteorológiai helyzete is a mezõgazdasági irányú tevékenységnek kedvez.

A homokhátság talajösszetétele évszázadok, évezredek során az alábbiak szerint alakult ki:

- futóhomok 1740 km 2 23,5 %
- barna erdõtalaj 430 km 2 5,8 %
- csernozjom, barna erdõtalaj 330 km 2 4,4 %
- csernozjom jellegû homok 2300 km 2 31,0 %
- mészlepedékes csernozjom 850 km 2 11,4 %
- mélyben sós réti csernozjom 180 km 2 2,4 %
- réti talaj 575 km 2 8,0 %
- lápos réti talaj 580 km 2 8,0 %

Bugac és környékének éghajlata ún. egyveretû, szélsõségesen kontinentális jellegû. Ez a szélsõségesség úgy a hõmérséklet mint a csapadékeloszlásban megnyilvánul.

A hõmérséklet évi középértéke: 10,5 °C.

A január -1,5 °C, a június 21-22 °C között van. A maximumok különbsége azonban az 50 °C-ot is meghaladja. A téli -20 °C és a nyári 38 °C szélsõ hõmérsékleti értékek kialakulása ezen a vidéken nem ritka jelenség.

Napfénytartamban, napsütéses órák számában, környékünk az ország egyik leggazdagabb területe, ami a szõlõ és gyümölcstermelés szempontjából különösen jelentõs és kedvezõ.

Ám a forró nyarakkal olykor csapadékszegénység párosul. A levegõ nagyfokú páraszegénysége folytán a csapadékhiány nem ritkán aszályt eredményez, s így a terméseredmények erõs ingadozását okozza.

A hõségnapok száma húsz, vagy ez feletti, a nyári napoké pedig 80 körül ingadozik.

A csapadékmennyiség bizonytalansága és a havi elosztódás szeszélyessége folytán akadnak olyan esztendõk is, mikor a bõséges csapadék okoz gondot és károkat a termelésben.

Vidékünk egyébként az ország csapadékszegény zónájába tartozik. A csapadék évi összege 506 mm, a tenyészidõszakban, (április-szeptember) pedig csupán 289 mm. Elõfordult azonban olyan esztendõ is, amikor a nyári félév csapadékösszege csupán 152 mm volt (1946.), s olyan is, amikor 528 mm (1913.) volt az április-szeptember között hullott csapadék mennyisége.

E gyenge reliefenergiájú terület vízhálózatának kialakulatlansága a felszín egységesen fiatal jellegérõl tanúskodik. A felszíni vízfolyások száma csekély, s patakhálózat pedig ritka. A rossz lefolyású területek meglehetõsen kiterjedt térszíneket foglalnak el. A gyér felszíni vízhálózat nem biztosít megfelelõ természetes csapadékvíz levezetõ rendszert. Mesterséges vízlevezetõ csatornákkal kellett a vízhálózat hiányait felszámolni. A XIX. században megkezdõdött belvízlevezetõ, ármentesítõ fõcsatornák kiépítésével megoldották a belvizektõl sokat szenvedett részek ármentesítését. Ez a tevékenység még a XX. század negyedik évtizedében is folyt.

Községünk közigazgatási területét öt ilyen csatorna érinti. Az ÉK-i sarokban a Kõvágó-éri csatorna, a K-i részen a Szentkút-éri csatorna, majd a Galambos-éri csatorna. A Ny-i részen a Szekercés-székbõl indul, s DK-i irányban halad a Kelõ-éri csatorna, majd a közigazgatási határ DNY-i sarkán halad a Bugac-Bócsa csatorna.

A nagyközség közigazgatási területére jellemzõ, hogy a kitavaszodás viszonylag korai. A 10 fokot elérõ, vagy meghaladó napi középhõmérséklet április 10-e és október 18-a közé esik. A 15 fok fölötti napi középhõmérséklet május 8-a és szeptember 23-a között jelentkezik általában.

Az uralkodó szélirány nyugati, északnyugati, északkeleti. Az éves, közepes szélerõsség 3 m/sec, a tavaszi hónapokban azonban ez az érték 3,7 m/sec körüli.

Nagyon ismert a vidékünkön az ún. bugaci esõ. Ez csaknem azonos a sivatagi viharral, amikoris a szélhordta homok szinte átláthatatlan köddé varázsolja a határt, óriási károkat okozva a szemcsés, kvarchomok hatalmas erejû mozgásával a zsenge növényzetben. Napjainkban a futóhomok megkötésének eredményeként csak koratavasszal, vagy õsszel a friss szántásokat mozgathatja így a szél.

Alig egy évszázad alatt lezajlott egy olyan nagyszabású küzdelem, amely a sívó homokon megteremtette a szõlõ és gyümölcsöskertek kultúráját. Ezzel nemcsak a ridegmarhatartással pusztított homoki legelõkön megindult homokmozgást, mint súlyos elemi csapást szüntette meg a pusztai homok hõse, hanem az ország legintenzívebb mezõgazdasági kultúrájú vidékévé alakította át az egykori nyers, fiatal felszínt.

Bugac közigazgatási területének felszíne, s tengerszint feletti magassága a nyugati határszélen 115 m, s ugyanez a keleti határszélen 105 m. Tehát a felszín mintegy 10 métert esik Kelet felé. Bugac legmagasabb pontja a község központjától K-re lévõ Farkas-ordító-hegy 126 m tengerszint feletti magasságával. A bugaci oldalon, közel a bócsai határhoz a legmagasabb domb a Nagysiványhegy volt 131 méter magasságával. Ezt azonban 1956-ban egy hatalmas forgószél szinte teljesen szétsodorta. Szintén a bugaci oldalon, a Nagyerdõben volt a Füzes-bucka, s 129 m magassága azóta már a szélviharok következtében kis dombocskává szelídült.

Közelében volt a Betyár-állás, ahonnan abban az idõben a jószemû pásztor Félegyházáig is beláthatott.

A legnagyobb tó a kisbugaci Szekercés-tó volt. Nagyobb tavak voltak még a bugaci oldalon a Lófogó, Vén-tó, Fekete-tó, Usztató-tó, Hosszú-tó, s a monostori oldalon a Kerek-tó, Nagyzsombós-tó és a Kis-Zsombos-tó.

Emlékként az utókor számára mindenképpen fontos, hogy a századok óta használt dûlõ és pusztarészneveket is õrizzük meg. Ilyenek voltak a bugaci oldalon a Szekercés, Ötömös, Tolvajos, Kápolna, Deszkás, Telelõ és Hosszúhát. A monostori oldalon pedig a Mákhalom, Sasülés, Fehér-szék, Nagy Draskó, Görbeszék, Nagyvarjas és a Füvellõ.

Talán lesz az utódaink között, aki etimológiai magyarázatát megfejti, s meg is írja azt az újabb generáció érdeklõdõi számára. A Duna-Tisza köze, de különösen Bács-Kiskun megye az ország legtanyásabb területe. Mindenképpen indokolt megismerkedni a tanyák kialakulásának körülményeivel.

A TANYÁK LÉTREJÖTTE

Ennek a témának a mezõgazdasági tevékenység tárgyalása keretein belül szinte óriási irodalma van, s nagyon érdekes módon gyakran egymással ellentétes megvilágításban írnak errõl tudós, tanyán született, s ezért magukat e téren evidensnek tartott emberek.

Gyõrfy István a talán legilletékesebb írja, hogy már az 1036. évi szabadalmi levelekben elõfordul a tanya szó (Fejér Cod. Dipl. II. 129. 1.) ... "Hajdúnádudvar levéltárában találunk tanya, vagy eredetibb nevén szállás szavakat - ezek tehát már a török megszállás elõtt megvoltak..."

Dr. Szabó Kálmán Kecskemét város tudós férfija a városi múzeum igazgatója 1936. tavaszától 14 folytatásban írta meg a Kecskeméti tanyák kialakulásának helyzetét a Kecskeméti Lapok c. napilapban. Minthogy hiteles forrásokból felhasználtan rendkívül sok adatot közöl Dr. Szabó Kálmán, érdemes az általa írottakat felhasználni forrásanyagként.

Tõle tudjuk tehát, hogy a tanya kérdésével foglalkozók belekukkantottak ugyan az alföldi nagy városok levéltáraiba, de a történeti forrásanyag ismerete hiányában megállapításaik tévesek voltak. Azt mondták, hogy a tanyák és a tanyákon való lakás csak a XIX. század elején, de leginkább 1848 után terjedt el. Ezen tévedésük onnan származik, hogy a városok régi jegyzõkönyveiben megtalálták a magistratus rendelkezéseit, amellyel a gazdákat a tanyákon való állandó tartózkodástól eltiltják. Azonban a tilalom egyrészt csak a gazdákra, nem pedig azok cselédeire és pásztoraira vonatkozott, másrészt éppen a tilalom igazolja, hogy akkor is, a gazdák közül sokan kihúzódtak a tanyákra.

A tiltásnak egyéb anyagi vonatkozású oka is volt. A magistrátus ugyanis azért tiltotta a gazdáknak a tanyákon való állandó tartózkodást, mert a régi idõben a közszolgáltatás legnagyobb részét fuvarokban kellett leróni. A gazdáknak tehát kéznél kellett lenniök, hogy igavonó jószágaikkal, cselédeikkel mindig a magist­ ratus szolgálatára álljanak.

Szabó Kálmán dr. azt is megmagyarázza - és elfogadhatóan! - hogy miért nincs semmiféle rendszeresség az alföldi tanyák elhelyezkedését illetõen.

"Hogy az alföldi magyar miért nem építette a tanyáját egy-egy sorba az utak mellé, azt mindenki, aki a viszonyokat ismeri, természetesnek tartja. Az út mellett épült tanyára a járókelõk, vásárra járók bemennek lovat, jószágot itatni, amely gyakran veszedelmes betegségek okozója is lehet. Ha öszetörik a kocsikerék az úthoz legközelebbi tanyára mennek segítséget kérni. Emellett az úthoz közel esõ tanya van leginkább kitéve a lopásnak-rablásnak."

És ebben is mennyire, de mennyire igaza van. Egyébként a TANYA, a Magyar Nyelv Szótára szerint nemzetünk hajdani életmódjára következtetve legeredetibb õsi szavaink egyike, s kapcsolatba hozható a szankszrit "sztána"-val. Jelenti azt a helyet, ahol a pásztorok ideiglenesen sátort ütnek, kunyhót gabalyítanak, majd megint felszedvén odább állanak. Innen van a csikósoknak, gulyásoknak, juhászoknak tanyája. Emellett a tanya jelenti az Alföld terjedelmes síkságain, pusztáin elszórt gazdasági épületeket, ahová a gazdák terményeiket betakarítják, ahol barmaikat tartják, tenyésztik, stb.

Az újabb nyelvtörténeti kutatás szerint a "tanya", szláv szó, amely megvan a cseh, lengyel és szerb nyelvekben is. Nem lehetetlen, hogy a szláv népek, a minket megelõzõ rokonainktól, hunoktól, avaroktól vették át ezt a jószágtenyésztéssel kapcsolatos szót.

Ma a tanya alatt az egész Alföldön olyan, magányosan álló épületcsoportot értünk - a városok és községek külsõ határterületén-, ahol a gazda, vagy cselédei laknak, ahonnan bizonyos nagyságú földterület mezõgazdasági munkáját irányítani, végezni lehetséges, s ahol a gazdálkodáshoz szükséges szerszámokat tárolják és a jószágokat nevelhetik.

 

Elõzõ oldali képünkön a bugaci nagygazda, Horváth József alsómonostori tanyája, gazdasági épületei, s juhállományának egy része látható. Balszélen Horváth József gazdálkodó, elõtte a felesége, s jobbján Pál nevû fia, valamint a juhász és bojtárja.

Nem volt ám azonban mindenütt idilli a kép, mert jelen volt a másik véglet is. Az egyszerû, szegényparaszti, fóldbevájt kunyhó is. A vályogtégla azonban már ott van, garmadába rakva, amibõl a korszerûbb tanya épül.

A szegények földbevájt „lakás"-a

A pásztorok állásnak is nevezték azt a helyet, ahol legeltetés után megpihentették állataikat. Késõbb dûlõ és pusztarészek névadóivá is váltak ezek a szavak. Voltak - s napjainkban is vannak - olyan pusztarészek, melyeket pl. Baromállásnak, Csikóállásnak, Lóállásnak hívnak. Voltak a korabeli csárdák elõtti részen szekérállások is, ahol az utasok a mai szóhasználattal leparkolhattak.

Más jelentése van a szállás szavunknak. Ez azt a helyet jelöli, ahol hosszabb-rövidebb ideig tartózkodunk, ahol megszállunk. A pásztorok megszálltak egy területet, s azt hosszabb ideig legeltették a hely adottságaitól függõen. Az ilyen helyen voltak a szállások.

Monostor pusztán 1729-ben tíz ilyen szállás volt, s a legeltetõ gazdák azok használatáért egyenként 20 tallért tartoztak fizetni.

Van egy másik, azt hihetnõk, hogy csak a pásztorkodással összefüggõ szavunk, a cserény. A szó jelentését csak felületesen ismerõ ember nyomban azt mondaná magyarázatként, hogy ez a szó a pásztorok szállását, ideiglenes otthonát jelenti a pusztán. Hogy ez mennyire nem így van, a tanyán lakó, vagy lovaskocsival rendelkezõ ember nyomban megerõsíti. A cserény ugyanis a konyhaajtó elõtt lévõ, általában keskeny lécbõl, vagy deszkából készült félajtó, azaz olyan ajtólap, melynek a felsõ fél részére nincs szükség, hogy a konyha levegõzhessen, ám mégis az udvaron lévõ lábasjószág elõtt elzárva legyen. Vagy, a lovaskocsi oldaldeszkáját, vagy alsódeszkáját a tulajdonos alcserénynek, oldalcserénynek hívja, ismeri.

Térjünk azonban vissza a tanyákhoz, annak megjegyzésével, hogy az elõbbieket a tanyára kerülõ, vagy parasztgazdával beszélgetésbe elegyedõ embernek, ahhoz, hogy õt "rangbéli" beszélgetõtársnak elismerje, illik tudni. Különben csak amolyan "nadrágos" ember marad az illetõ.

A XVI-XVII. században, amikor a városon kívüli gazdálkodás csak az állattenyésztésben nyilvánulhatott meg, egyre több gondot fordítottak a szaporulat felnevelhetõségére. A korán született borjak hideg elleni megóvására ólakat, istállókat építettek. Ezek elõbb vessszõfonadéknak sárral való betapasztásával készültek, majd a helyben található agyagból készített vályogtéglákból. Ezek a vályogtéglák ugyanis már ismertek voltak, hiszen ezekbõl készültek abban az idõben a városok belterületén lévõ lakóházak is.

Az ól szavunk régi, bolgár eredetû, s valamikor általános használatban volt a magyarságnál.

Az ól szavunkat - bár szerepköre nem változott - idõvel az Alföldön is az olasz eredetû istálló váltotta fel. Úgy látszik már abban az idõben is elõszeretettel vettünk át olyan idegen szavakat, melyekre ugyan megvolt a jó magyar szavunk is.

Kétségtelen bizonyítékunk van arra, hogy népünk egyre jelentõsebb része nemcsak hogy kinn lakott, állandó jelleggel a tanyán, hanem ott is temetkezett. Halottaikat egyszerûen pap és kántor nélkül a pusztatemplomok romjai mellé temették. És itt önkéntelenül fölvetõdik annak a jelzõnek a magyarázata, amikor valakire azt mondták, hogy "belõle sem lesz énekes halott", vagyis pap és kántor nélkül temetik el.

Hogy mennyi igazság, és valóságtartalma van ennek a "magyarázatnak" másokra bízom.

Fenti képünkön vályogtéglát készítõ parasztember a lakóház, vagy istálló építéséhez felhasználandó anyagot állítja elõ. Napjainkban ezt a munkát általában cigányok végzik, az úgynevezett vályogvetõk. Szerencsére a vályogtégla, napjainkban, reneszánszát éli, mert olcsósága, könnyû felhasználási lehetõsége, de nem utolsósorban hõszigetelõ képessége miatt alkalmas még a korszerû lakások megépítésére is.

Visszatérve mégegyszer a tanyák helyzetére, megállapítható, hogy a nomadizáló, honfoglaló magyarság is szállásokon = tanyákon lakott, s ezt bizonyos mértékben az is igazolni látszik, hogy a honfoglaláskori sírokat szanaszét, s általában nem tömegesen találjuk. Ebbõl arra következtethetünk, hogy az egyszerû emberek a halottaikat ott temették el, ahol éppen meghalt. Elsõ Árpádházi királyainknak a keresztény hit megerõsítésére szolgáló szigorú törvényei kényszerítik arra a nomádkodó magyarságot, hogy téli szállásaikat a templomok köré, egymáshoz közel helyezzék el. Mint tudjuk, ezekbõl a téli szállásokból fejlõdtek a falvak, községek, melyeket azonban a tatár, majd a törökdúlás, templomaikkal együtt lerombolt, s közülük többnek a nevét ismerjük ugyan, de hollétét még napjainkban sem tudjuk.

Nagyon tömör megállapítás, de mégis minden betûje igaz, amikor Dr. Szabó Kálmán a következõket írja 1936. június 28-án a Kecskeméti tanyák címû cikksorozatának utolsó XIV. részében: ..."Mindenki elõtt bebizonyított tény, hogy a tanyáján lakó kisbirtokos, vagy bérlõ, aki egész családjával kora reggeltõl késõ estig a gazdálkodás minden munkájában részt vehet, többet tud termelni, mint a legnagyobb tudományos felkészültséggel vezetett nagygazdaság" ... "A tanyai lakosság erkölcsösebb és vallásosabb mint a városi és falusi.".

Ez utóbbi mondatra bizonyára vannak olyan emberek, akik azt mondanák, hogy azért vallásosabbak, mert ilyen tekintetben kevésbé felvilágosultak... Ha ezt mondja, hát lelke rajta, de nincs igaza. Csak így egyszerûen: nincs igaza!!!

Magyarázkodásba fogni nem kívánok e vonatkozásban, hiszen aki ismeri a lelkes, fogékony, a szinte lehetetlent is megpróbáló - és kibíró - egyszerû, és éppen ezért csodálatra érdemes parasztembert, az elfogadja azt a szûkszavú megállapítást, ami az elõzõ mondatban van.

Es, hogy sokkal erkölcsösebb is? Ez is igaz, mert maga is tudja, hogy egy-egy szerény sikerért is milyen óriási erõfeszítést kell tenni, s így értékeli a mások hasonló módon elért eredményeit, s nem irigyli azokat.

Móricz Zsigmond mondta az 1934. március 28-i esti rádióbeszédében, hogy "a kecskeméti ember szava, tartózkodásba takart nagy okosság." Márpedig Móricz Zsigmond nagyon-nagyon jól ismerte a parasztságot, s az általuk végzett mindennapi hõsies küzdelmet a földdel, s földért.

 

Ugaroló szegényparaszt

A tanyán élõ földmûves ember télen-nyáron, éjjel és nappal ott élt a tanyán. Nem volt szüksége órára ahhoz, hogy megmondja, hány óra van, csak felnézett s a nap állásából szinte percre pontosan megmondta a kérdezõnek.

Ismerte az idõjárás szeszélyeit, a vörösen lenyugvó nap elárulta neki, hogy a következõ napon szeles lesz az idõ.

Alig takarította le nehéz kétkezi munkával a gabonatermést, máris az ugaroláshoz fogott, hogy a jól elõkészített talajba másodvetés kerüljön. Szolgálatába állítva így a földet, mely az életet jelentette a számára.

Egyszerû volt, és igénytelen, mégis büszke, s jogosan az, hiszen õ látta el nehéz kétkezi, fizikai munkájának eredményeként terménnyel, különbözõ élelmiszerekkel, gyümölccsel, élõ hentesáruval és sok-sok mindennel a városi lakost, a "nadrágos" embert.

ARATÁS ÉS CSÉPLÉS

Neki ugyanis - különösen nyáron - nem jutott nadrág, csak ilyen­olyan gatya, és mezitláb - mesztélláb - töltötte el kora tavasztól késõ õszig az évnek ezt a szakaszát.

Cséplés

És amikor elérkezett az ideje, asztagokba rakta a maga és mások gabonáját, várva a lovak, vagy ökrök által húzatott cséplõgépet, hogy az "élet" zsákokba, majd a kamrákba, hombárokba kerüljön. Esõs idõjárás, vagy hófúvásos hideg tél sem vette kedvét a napi munkától, hiszen enni kell a családnak és takarmányt kell adni állatainak, mert enélkül nem lesz jövõ, vallotta, ha errõl érdeklõdött tõle valaki. Csendes volt, mint Móricz Zsigmond mondotta, de a csend mögött, agyában mindig ott bujkált a holnapért munkáló gondolat.

A lakosságnak a városok belterületérõl a tanyákra való kivándorlása rövid idõn belül sorozatos, eddig fel nem merült gondokat vetett fel. Ilyenek voltak az egészségügyi és a hatóságokkal való folyamatos kapcsolatok terén gyorsan jelentkezõ hiányosságok.

Nem volt megnyugtató a hirtelen támadt új helyzet közbiztonsági területen sem.

Alsómonostoron volt ugyan egy kislétszámú csendõrörs, de a nagy távolságok miatt képtelen volt maradéktalanul megoldani a reáháruló feladatokat. Állategészségügyi vonatkozásban is egyre nagyobb volt a megoldásra váró feladat. A tanyára került lakosság jelentõs számú általános iskoláskorú gyermeket is magával vitt. Részükre a mindennapi oktatás egyáltalán nem volt biztosítva úgy, hogy a gyermekek abban rendkívül komoly fizikai megerõltetés nélkül résztvehessenek. Ezek a gyermekek a nagyon korszerûtlen iskolákba, néha többkilométeres gyalogolás után juthattak el. Iskolák kellettek - volna.

A tanyai lakosság termelni kezdett de a megtermelt áruknak a piacra szállítása nem volt megoldva. Szállítóeszközök kellettek - volna.

A tanyai lakosságot a további munka elvégzéséhez iparcikkekkel kellett - volna - ellátni. Nem voltak ilyen üzletek, csak nagy távolságokban a tanyai lakosság lakóhelyétõl. Az apró, s néha a legelemibb higiénés igényeket is nélkülözõ, apró ablakú, ezért sötét, szellõzetlen, földes padozatú és gyakran nedves lakások elõrevetítették a járványok elõfordulásának lehetõségét, ami be is következett. Súlyos trachomajárvány ütötte fel fejét 1890-ben. Orvos nem volt, csak egy "megszállott" néptanító, aki önfeláldozóan gyógyította a hozzáfordulókat, s rövid idõn belül leküzdötték a járványos betegséget.

Id. Besze László tanyája Felsõmonostoron

A "csodadoktort" perbefogták, pénzbüntetésre ítélték. Õt azonban messze-messze ismerték már a betegek, s imáikba foglalták a nevét.

A tanyákra került, szülõképes korban lévõ nõk egyre nagyobb számban hozták világra a gyermekeket a petróleumlámpával megvilágított, banyakemencés, egyszobás lakásokban, gyakran csak a már szült szomszédasszonyok segítségével. Bábaasszony, szülésznõ kellett - volna. És hosszan lehetne sorolni, hogy mi kellett - volna - a tanyán élõk helyzetének javítására.

A tanyai lakosság km-kénti szaporodása egyre emelkedett. A térképen szereplõ eredmény 1930-ban már a km-kénti 35 fõre emelkedett, annak ellenére, hogy az I. Világháború nagyon sok családból követelt halálos áldozatot, s az újabb járvány - a spanyolnátha - ezrek és ezrek életét oltotta ki.

Parancsoló követelmény volt végre tenni valamit a helyzet gyökeres megváltoztatására, de mindenképpen a javítására.

Szerencsére, volt egy raálpolitikus polgármester Kecskeméten: Kada Elek, akinek a kezdeményezésére sorozatos intézkedések születtek. Ezekrõl részletesebben a különbözõ fejezetekben részletesebb ismertetés található.

SZÕLÕ ÉS GYÜMÖLCSTELEPÍTÉS

A szõlõ, egyike legrégibb kultúrnövényeinknek. A földmûvelés õskorában már féltett növénye volt a családja jövõjéért aggódó õsünknek. A történelem elõtti korokból, a csiszolt kõkorszak emberének konyhai hulladékai között szõlõmagvakat találtak a kutatók. A termesztett szõlõ (Vitis vinifera ssp.sativa) származása mindmáig tisztázatlan.

Honfoglaló õseink itt találták már hazánk területén a szõlõt és a szõlõtermesztés mesterségével még vándorlásaik idején megismerkedtek.

Elsõ, a szõlõvel kapcsolatos emlélkünk I. Géza (1074-1077) adománylevele, amelyben a Felsõalpár (ma Lakitelek) határában lévõ szõlõdombokról intézkedik.

Talajegyengetés

Õseink annakidején irdatlan homokot varázsoltak földi paradicsommá. Hogyan kubikolgatták el a dombokat kis talicskájukkal, hogy a gyakran asztalsimaságúra elegyengetett talajon szõlõt telepíthessenek? Hány és hány éjszakát is eltöltöttek pihenés helyett a homokbucka kubikolásával, hiszen a nap felkeltére már ott kellett lenni a gazdánál, hogy a kapott napszámbérbõl az elültetendõ szõlõvesszõt megvásárolhassa a szegényparaszt.

Gózon István kiskunhalasi parasztköltõ versének két sora mindenképpen idekívánkozik, mert abban szinte elsírja az éjsza­kai talajegyengetõ munkát:

Hányszor látta a holdvilág, hogyan ment a sívány hegy odább

A szõlõ amellett, hogy rövid idõn belül termést ad, betölt más, nagyon fontos szerepet is. Mélyre lehatoló gyökerei megóvják a közéje telepített gyümölcsfákat a homokkifúvástól. A gyümölcsfa pedig az idõjárás viszontagságaitól lombjával védi a szõlõt.

A „Kispuszta" Felsõmonostoron

Bertrandon de la Broqulere francia nemes az 1430-as évek körül keresztülutazott az Alföldön, s ezt írta naplójába: "Szegedtõl Pestig róna terül el. A rónán láttam számtalan barmot és nyájat legelészni. A legtöbbje csak úgy, minden rend és ellenõrzés nélkül kószált."

Ezt az irdatlan végeláthatatlan pusztát kellett termõvé változtatnia a XVII. és XVIII, XIX. században elõbb bérlõként, majd tulajdonosként a pusztán megépített tanyákba telepedett embernek. Elõször azonban mélyen fel kellett ásnia a talajt ahhoz, hogy abban a szõlõ meggyökeresedhessen. Tudjuk azonban, hiszen hiteles adataink vannak arról, hogy maga a török sem vetette meg a jó alföldi bort, annak ellenére, hogy a Korán ezt szigorúan tiltja a számára. A rendelkezésünkre álló adatok szerint a Kecskeméten áthaladó töröknek "vendéglátási" kötelezettséggel tartozott a város. Ezért erre a célra szakácsot és kocsmát kellett tartania, ahol illõen fogadták az "igazhívõket", azokat az igazhívõket, akik számára szigorúan tilos volt bort, vagy szeszesitalt fogyasztani. A számviteli könyvekbõl kiszámítható, hogy mennyit ittak meg itt a kocsmában az "igazhívõk". Így pl. 1647-ben 5 083 pintet, az 1671- es évben pedig 4 091 pintet és egy iccét.

  • (pint (francia eredetû ûrmérték) Egy pint = 2 icce = 4 meszely; 32 pint = 1 akó; a bécsi pint = 1,4147 liter.)
  • (icce (régi ûrmérték) 1 magyar icce = 2 meszely = 0,8484 liter)

A kocsmárost ebben az idõben Kecskeméten July Csike Jánosnak hívták.

Feljegyzés van arról is, hogy a török pasa kizárólagosan csak a kecskemétieket sarcolta szõlõvel és gyümölccsel, mert a máshonnan hozott szõlõ nem ízlett neki.

Arra, hogy a kecskeméti gyümölcstermelés már a török hódoltság elõtt is virágzott, érdekes magyarázatát leljük a török nép karakterében. A török tisztviselõk a gyümölcstermelést elõsegítették, de a bor és így a szõlõtermelés a Korán szabályaiba ütközött. Ha tehát a kecskeméti szõlõtermelés a török uralom alatt is annyira virágzó volt, az csak a török uralmat megelõzõen fejlõdhetett azzá. Ennek a szõlõtermelésnek nagyon virágzónak kellett lennie ahhoz, hogy a török, másfél évszázad alatt sem tudta kipusztítani.

Maguk a termelõk néha vajmi keveset élvezhettek a maguk termésébõl, mert a török nagyon komolyan behajtotta a szõlõ-gyümölcs iránti járandóságát. E területen a "kérelmét" így vezette be a pasa: "Ha ezen méltóságos úri parancsolatomat hátatok mögé vetitek, török úri mahumeti hitemre mondom, hogy még az édes anyátoktul szopott tej is keserûre fordul...".

Ilyen, szíves "kéréseknek" kellett eleget tenniök a termelõknek.

Elmúlt a török kor, s az elvadult pusztán új honfoglalás kezdõdött; 1810-ben szõlõnek osztják ki a homokos területet, s 1836-ban már 1 556 000 négyszögöl a szõlõk területe. (1 öl = 1896 mm., 1 négyszögöl 1896x1896 mm, 1 katasztrális hold 1600 négyszögöl, s 1 magyar hold 1200 négyszögöl, 1 vékás = 400 négyszögöl, 1 kapa = 200 négyszögöl, s egy hektár 3,6 katasztrális hold.) (szerk.)

Semmi sem volt vigasztalanabb látvány mint a XIX. századvégi kecskeméti sivataghomok, ahol reménytelennek látszott az élet. De, mert a tanyára kivonuló egyszerû emberek beleszerettek a homokba és a klíma is itt felelt meg a legjobban erre a célra, hát szõlõt és gyümölcsöst telepítettek. Annyira megismerték a szõlõ és gyümölcstermelés fortélyait, hogy rövidesen olyan hízelgõ-elismerõ nyilatkozatokat lehetett hallani, hogy a kecskeméti kapás ember (kapás = szõlõmunkás)

Cserey-Pechány Albin

elmehetne más vidékekre vincellérnek (vincellér = szõlõmûvelõ szakember).

A Kecskeméti Lapok c. napilap az 1934. augusztus 24-iki számában arról számol be, hogy Kecskemét város, Bugac pusztából 1930-ban 2500 katasztrális holdat, 1931-ben pedig 430 kh-at parcelláztatott, adott el, s az 1930-ban kiosztott területekbe az új tulajdonosok 314 holdat szõlõvel telepítettek be.

Az új szõlõtelepítõk között van Cserey- Pechány Albin dr. kecskeméti kórházi igazgató fõorvos is, aki a 18 holdas új birtokán fajtakísérleti tevékenységet végez, nem csak a szõlõ, hanem a gyümölcsfákat illetõen is. Maga telepített faiskolája a környezõ szõlõ-gyümölcsösgazdák számára ismeretszerzési lehetõséget is nyújt. Diót, mandulát, mogyorót ültetett abba a homokba, ami eddig semmit sem termett. Keserûmandula alanyba barackot oltottak, s igen kedvezõ volt az eredmény.

Nagyon-nagyon érdekes a község mûvelésiág megoszlása az 1947. évre vonatkozóan. Nézzük csak meg, hogy a kezdeti nagy felbuzdulás után hogyan alakult a szõõgyümölcsösök helyzete ekkor.

Itt meg kell jegyezni, hogy a "kert" mûvelési ágban nyilvántartott területek tulajdonképpen gyümölcsösök voltak.

A község össszterülete: 30 827 kh
ebbõl szántó: 8 758 kh
kert: 857 kh
rét: 2 100 kh
legelõ: 9 000 kh
szõlõ: 820 kh
erdõ: 8 000 kh
nádas: 605 kh
terméketlen: 693 kh
S milyenek a szántók?  
futóhomok: 60 %
fekete homok: 20 %
vízállásos: 5 %
terméketlen szik: 10 %
Birtokmegoszlás:  
1 - 5 holdig: 615 drb
5 - 10 holdig: 350 drb
10 - 20 holdig: 138 drb
20 - 50 holdig: 47 drb
50 - 100 holdig: 2 drb
100 hold feletti: 3 drb
Öt holdon felüli szõlõbirtokosok: (1949.    
1.) Ring László Fmonostor 215 27 kh  
2.) Dr. Kiss István Fmonostor 212 10 kh  
3.) Horváth Béláné Fmonostor 212 6 kh 1000 nöl
4.) ö. Poór Jánosné Fmonostor 213 6 kh 800 nöl
5.) ö. Urbán Antalné Fmonostor 1 6 kh 800 nöl
6.) Rádi Sebestyén Fmonostor 166 13 kh  
7.) Font János Nagybugac 56 7 kh  
összesen:   76 kh 1000 nöl.

1949. májusában dr. Cserey-Pechány Albin és felesége Cserey Margit a birtokukban lévõ 18 holdas, szõlõsgyümölcsösüket a község javára ajándékul adták.

PARCELLÁZÁSOK

Mint már más fejezetekbõl ismerjük, Kecskemét városa a török kitakarodása után a lakatlan, s kizárólag állatok legeltetésére használt területének hasznosítására a XVIII. században megkezdte azok bérbeadását, ezt követõen pedig különbözõ parcellázásokkal, szõlõgyümölcsös, erdõtelepítés céljára való kiosztását, eladását.

Téves az az állítás, hogy a túlzott mértékben felszaporodott városi lakosság létszámcsökkentése volt az a cél, amelyre kényszerült a város vezetése. Inkább az, hogy a hatalmas puszták rentábilis hasznosítása már nem volt megnyugtatóan biztosítva, másrészt az, hogy a puszták túllegeltetés miatt elsivatagosodtak. Félõ volt, hogy ennek következtében az eddig valamilyen módon hasznosítható területek mennyisége rohamosan csökken, majd az elsivatagosodás következtében kialakuló futóhomokképzõdés a késõbbiek során már egyáltalán nem, vagy csak nagyon komoly anyagi ráfordítások árán lesz megállítható. Ezt mindenképpen el akarta kerülni a város, de jelentkezett a lakosság részérõl is igény földterületek bérbe, vagy tulajdonosi átvételére, megvételére.

Így már a XVIII. században megkezdõdött a parcellázások sora, s ez felerõsödött a XIX. században, majd az e században tör­ténõ nagyarányú tanyásodás magával hozta az újabb parcellázások szükségességét.

Az 1909. évi, az 1920-as, majd az ezt követõ homokterület eladások alapvetõen megváltoztatták Monostornak és Bugacnak a korábban teljesen puszta jellegét.

Az 1910. évi házhelyosztások létrehozták a mai Bugac községet, Alsómonostoron az 1920. évi apróparcellás területeladások egy új, az átlagosnál sûrûbben lakott tanyavidéket a Proletárrészt hozták létre az alsómonostori téglagyár DNY-i körzetében. Ott jelentõs számú tanya épült az apró 1-3 holdas kis földterületekre. Az itt élõ emberek részére munkalehetõséget leginkább az Erdészet és a környezõ nagygazdák adtak.

Az immár Monostorfalva néven kialakult falumag közelében 1930-ban 2500 holdat, majd a következõ évben 430 holdat adott el kisebb-nagyobb parcellákban a város a falumag nyugati oldalánál.

Kisbugacon a Halasi út mentén 1907-ben kiosztott 525 kh 1199 nöl földnek 1913-ban lejárt a bérlete. Ebben az évben a nagy­ bugaci közlegelõbõl 1500 holdat osztottak fel az ezt kérelmezõ lakosság részére.

FÖLDREFORM -

Bugacmonostori földhözjuttatottak névsora

Androvicz József 10 kh. ifj. Banga Gáspár 4
Ács János 4 Bódogh István 2,5
Andró Sándor 5 Bakos József 5
Atkári Gábor 5 Balla Rudolf 11
Annus János 4 Bálint Lajos 2
Androvicz István 10 Baksai János 6
Antal Mihályné 8 Bodor Károly 10
Bagány Mihály 6 övz. Balogh Jánosné 3
Bátyai Sándor 5 Borsos Imre 10
Bálint Vincéné 15 ifj. Busi Gábor 5
Balla János 7 Bajnóczi Pál 12
Barta József 5 Bozsik Sándor 10
Balla Mihály 4 Bodor János 5
Barta Antal 3 Barta József 5
Balázs Mihály 6 Berecz Antal 11,5
Borbély Lajos 7 Borbély Lajos 7
Bátyai István 10 Besze Sándor 5
Borsik István 10 Besze Kálmán 3,5
Borbola Sándor 8 ifj. Benke Béla 6
id. Benke Béla 15 Borbola Pál 6
Barta Sándor 15 Borsik István 5
özv. Barta Mihályné 15 Buzsa Lajosné 15
Bene László 4 Bakos József 5
Bori Bálint 15 ö. Csipak Jánosné 4
Bablinszki János 15 Csikós János 10
Baranyi Pál 4,5 Császi József 15
Bõrös Antal 3 Csáki Mátyás 6
Baranyi István 2,5 Cseri Imre 8
Csikós Lajos 3 Farkas István 2,5
Czakó Pap Lajos 6 Fehér András 5
Csontos Mihály 15 Fehér László 12
Csány József 10 Fikus István 6
ö. Csizmadia Istvánná 4 Fuksza János 2,5
Csenki Fülöp 3 Flóring Sándor 10
ifj. Csenki Pál 2 özv. Fehér Józsefné 4
Csányi Kálmán 15 Fáska Mihály 10
Csányi Sándor 8 özv. Fehér Péterné 3
Csikós József 6 Farkas Gábor 6
Csikós Sándor 15 Fricska Jánosné 3
Csík Imre 4 Fekete Pál 6,5
Czakó Pap Gáspár 4 Fekete Péter 4
Csontos Károly 15 Fekete István 7
Csendes Mihály 4 id. Forgó Mihály 8
Csik Imre 3,5 ifj. Forgó Mihály 5
Czakó Pap Ferenc 8 Fekete Antal 5
Csordás János 8 Ferenczfi Imre 9
Drahos Ferenc 15 Ferenczfi Pál 6
Dobos Antal 15 ö. Ferenczfi Gergóné c
Dongó Béla 10 Farkas József 10
Deák János 3 Fehér Antal 4
Dobos Pál 6 Fekete István 6
Dudok János 5 Fukovi János 2
Dóra I. Kálmán 5 Fábián József 4
id. Dobos Pál 6 Felföldi István 10,5
ifj. Dobos Pál 4 Fuksza János 2,5
Dobák József 4 Farkas István 8
Dékány Ferenc 4 Forgó István 15
Dékány József 15 Fábián Sándor 15
Filus János 10 Felföldi János '12
Fábián István 6 Gyõrfi József 10
Flóring Sándor 8 Gyöngyi Mihály 10,75
Fekete Balázs 4 Gyöngyi András 8
Fábián József 4 Gajos Ferenc 5
Gyöngyi Mihály 7 Holló Imre 2
György Balázs 5 Herczeg Lászlóné 10
id. Gulyás Ferenc 4 ö. Horák Ferencné 11
Görög István 10,5 Hegedûs István 2,5
Gulyás László 3 Holló Ferenc 10
Gulyás Imre 4,25 Horváth Mihály 5
Gulyás János 4 Hajagos István 7
Gicz Sándor 15 ö. Horváth Jánosné 4
Goló Zsigmond 9 Harkai Imre 9,5
ifj. Gubik István 6 Harkai Márton 15
Gyapák Gábor 10 Herczeg János 15
Görög János 14 Harmath István 10
Gyöngyi József 10 Iványi Mátyás 3
ö. Gyenes Pálné 3,5 ö. István Vincéné 8,5
Görög Gergely 15 Iván János 9
Gyóni János 10 ö. István Jánosné 6,75
Gulyás Sándor 15 Jámbrik Mihály 10
ifj. Gulyás Ferenc 12 Juhász Imre 8
Gombos István 12 Justi István 4
ö. Horváth Józsefné 10 Juhász Varga Mátyás 13
Herczeg János 5 Jámbrik Mátyás 6
Herczeg István 15 Juhász F. András 8
Holló János 10 Jámbrik Miháy 2
Horváth István 8 Jusztin János 15
Hajós István 5 Juhász Dóra Kálmán 10
Horváth D. Imre 5 Jankovics Antal 12
Hunyadi Imre 6 Kállai Mihály 10
Harkai Lajos 3 Kengyel József 8
ö. Horváth Józsefné 10 Kakukk István 7
Horváth János 10 Kálló Mihály 6
Harkai Istvanne 3 Kovács Józsefné 6
Havasi József 4 Király József 5
Horváth László 15 Kovács Mihály 5
Horváth Béla 3 Kengyel István 10
Harmath Ferenc 13,5 id. Koncz Elek 4
Kalmár József 11 Kökény István 1,5
Krisztián Mihály 15 Kis György 8
Kovács János 8 Kis László 13,5
ö. Kezi Antalné 2 Kun Szabó Jenõ 15
id. Kis Pál Imre 12 Korom József 15
ifj. Kis Pál Imre 10 Kun József 10
Kis Pál Sándor 12 Kürtösi Bertalan 2
Kakuszi Pál 5 Kovács László 15
Kis Ferenc 10 Kis Lajos 15
Kalmár János 10 Keresztes József 8
Káldi István 10 Küllõ Mihály 10
Kis Imre 15 Kürtösi Imre 8
Kis József 10 Kovács Balázs 8
ö. Kürtösi Lászlóné 4 Lajos László 10
id. Komornyik Józsefné 4 Lantos Ferenc 6
Kis István 7 ö. Laczkó Jánosné 6
Király János 7,5 Látki István 15
Kovács Józsefné 6 Lajos László 5
Kovács Cs. Péter 4 ö. Lovas Pálné 4
Kocsis András 3 ö. Lakatos Sándorné 2
Kengyel László 10 Lajos László 10
Kovács István 15 Laszák András 12
Kulcsár László 8 Laczi Gergely 10
Kullai József 15 Lovász Mihály 15
Kovács Ignác 7,5 Lusztig János 8
Katona József (szõlõ) 3 ifj. Megyeri István 10
Kis Szabó Antal 2 Mizsere István 6
Kökény Pál 4 Mitóczki István 12
Kerekes János 6 Manga Jenõ 8
Kriskó István 12 Molnár József 15
Kis József 15 Móczár Lajos 10
Kis Péter Pál 3 Monostori Ferencné 6
Karsai Mátyás 4 ö. Mészáros Lászlóné 5
Kurucz Imre 4 Miklovics Sándor 10
Kakukk István 7 Miklovics József 10
Macska Lajos 4 Patyi Sándor 14
Martók György 5 Pál Antal 15
ifj. Marton Béla 5 Pomázi Pál 6
Mészáros László 9 Piszmán Gáspár 4
Makány Mihály 7 Pója Benõ 5
Major Mihály 3 Pál Imre 7,5
Mocskó Ferenc 3 Péter Szabó Mátyás 6
ö. Molnár Józsefné 6 Péli János 5,5
Madan Pálné 12 Péli László 5
Mezei Sándor 5 Patyi István 11
Molnár József 4 ö. Pap Jánosné 5,5
Mészáros Mihály 10 Palyi András 4
Mihály V. Ferenc 10 Pintér Ferenc 10
Manga János 8 Pólya István 5
Mitóczki József 10 Palágy Mihály 8
Medgyesi István 15 Radóczki Antal 8
Medgyesi Mihály 10 ö. Rigó Jánosné 4
Maros Imre 8 Rácz Imre 6
Nusák Márk 4,75 Réczi István 4
Nyitrai Pál 15 Rózsa Mihály 8
ifj. Németh István 3,5 Rádi Ferenc 15
Németh István 10 Radovics József 8
Nagy János 10 Seres József 4
Nyers Ferenc 15 Seregi János 4
Németh János 2 Seres Ferenc 10
Nagy István 4 Serfõzõ János 8
Nagy Dezsõ 5 Seregély Benjámin 5
Németh Mihály 4 Seregély József 3
Nánási Antal 12,5 Seregély Imre 3
Németh István 10 Seres József 12
Nagy János 15 Seres Pál 8
Nuszgott Sándor 8 Sallai Imre 8
Nagy M. Ferenc 8 ö. Seregély Jánosné 2,5
Olajos Mihály 6 Seres János 4
Petróczi János 6 Sebõk Sándor 4
Seres József (szõlõ) 1 Szabó József 6
Sipos István 10 Szõke István 6
Seregély Ferenc 5 Szabó János 5
Seregély Máté 8 Szécsényi Pál 14
Seres Menyhért 6 Szécsényi György 14
id. Sipos István (szõlõ) 2 ö. Szöllõsi Mihályné 6
Seres Sándor 5 Szécsényi István 15
ifj. Solymosi István 3 Szabó Imre 8
Seres István 8 Szabó Antalné 4
ö. Seregély Gáborné 3,5 Szalai Jenõ 8
ö. Seregély Béniné 2,5 Tusrankó Károly 7
Seregély János 3 Tarjányi Béla 10
Seres János 4 Tóth A. Péter 5
Sebõk Sándor 4 Tapodi János 5
Szebellédi Mihály 5 Tarjányi Ferenc 6
Szebellédi István 15 Tarjányi Pál 6
Szász Sándor 6 Tóth B. József 6
Szénási János 10 Timár András 15
Szenek Nándor 15 id. Tarjányi Pál 15
Szathmári József 12 Tóth József 6
id. Szabó Mihály 5 Török János 15
Szécsényi Sándor 5 Tápai Kálmán 2
Szeleczki Mihály 5 Tápai István 4
Szása Péter 3 Tóth B. Benjámin 5,5
ö. Szöllõsi Mihályné 3 Terbe János 6
Szabó József 5 Timár Imréné 2
id. Szénási György 3 Trecskó József 10
Szûcs Szándorné 10 Tóth B. Pál 10
Szálai Sándor 5 Tapadó Mihály 2
ö. Szabó S. Pétemé 1 Téti Imre 5
Szénási István 4 Takaró Lajos 15
ifj. Szabó Mihály 4 Tarjányi Rezsõ 6,5
Szekeres Mihály 11 Tóth Ny. Sándor 10
Szénási István 10 Tóth László 10
Szabó Antal 9 Truska József 5
Tarjányi István 10 id. Virágh Lajos 15
Tarjányi László 5 Virágh Péter 15
Tóth Lajos 10 Vörös István 15
Tóth Ny. Pál 8 Varga Márton 10
Takács Jánosné 6 ifj. Virágh Lajos 15
Takács Imre 10 Vezsenyi József 5
ifj. Tyukász Balázs 15 ifj. Vastagh István 8
Tarjányi Lõrincné 6 Varga I. Imre 5
Tóth B. István 10 Varga József 10
Tóth B. Lajos 10 Vakulya István 6,5
Tóth Eszter 6 Végh István 3
Tóth István 10 Vaksai János 8
Tankovics Imre 10 Viola Péter 9
Tarjányi Lajos 8 Viszmeg Antal 5
Tarjányi István 10 ifj. Vörös János 5
Utasi Miklósné 10 Vörösvári József 15
Ugrina János 15 ö. Virágh Gáborné 15
Vidéki Gábor 3 Vakulya István 5
Varga Lajos 5 Varga Imre 7
Vincze István 6 Varga Mihály 10
Vincze Pál 5,5 Végh Sándor 11
Vancsik Dezsõ 10 Vörös Kálmán 8
Végh László 15 Zombori Lipót 4
Végh Péter 5 Zombori Illés 2
Vadkerti Tóth József 9 Zombori Sándor 8
Varró Ferenc 6 Zombori László 12,5
Vass Sándor 8,5 Zsámbéki Ferenc 15
Vetró István (szõlõ) 2    

Összesen: 461 fõ, 3578 kh.

Kecskemét, 1946. augusztus 4. Aláírta a Földigénylõ Biz. (Másolat a Bács-Kiskun megyei Levéltárban lévõ példányról. Másolta: Czakó F.)

 

A kimutatásban szereplõ emberek mind bugacmonostori lakosok, s a részükre juttatott területek nagyságából ítélve túlnyomórészt többcsaládos emberek. Részükre ugyanis a már tulajdonukban lévõ terület, s a család létszámától függõen jelölték meg a kapható területmennyiséget.

A névsor adatai szerint  
10 kh-at kapott 78 fõ
11 kh-at kapott 7 fõ
12 kh-at kapott 16 fõ
13 kh-at kapott 3 fõ
14 kh-at kapott 4 fõ
15 kh-at kapott 60 fõ

a földhözjuttatás során.

Ezen adatok szerint a 10-15 holdat kapott 168 fõ az igényelt 3578 kh-ból 2044 kh-t kapott, s ez 12,1 kh-s átlagot jelent, s az összterület 4/7-ét, míg a megmaradt 293 fõ összesen 1534 kh-n osztozhatott, s ez 5,2 kh átlagot jelent.

A fenti számadatok azonban a területek végleges kijelölése során jelentõsen módosultak + - vonatkozásban, de maga a létszám is módosult. Többen visszaléptek a terület igénybevételétõl, mert nem találták azt a maguk számára elfogadhatónak, távolság, minõség, mûvelési ág tekintetében. Jelentõsen változott a létszám is, hiszen a közben a hadifogságból hazaérkezettek is jelentkeztek földigénnyel. Mások pedig a szomszédos, vagy távolabbi községekben kérték és kapták is meg földjeiket, mert Bugacmonostor területén nem volt - mennyiségi vonatkozásban - kielégíthetõ az igény. A bejelentett igények egy részét a puszta DK-i szélébõl elégítették ki, ahol rövid idõn belül a juttatott földeken jelentõs számú, állandó lakás célját szolgáló tanya épült, s abba beköltöztek a földhözjutottak.

A Horthy korszakot az 1950-es évek elsõ felének publicisztikája a hárommillió koldus országaként definiálta.

Hogy mennyi volt ebben az igazság, az sok vitára adott okot, s bizonyára sokáig nem fog a teljes igazság kimondásával lezárulni ez a témakör.

A földhözjuttatott szegényparaszt

Az kétségtelenül igaz, s minden vitán felül áll, hogy az 1930-as évek világgazdasági válsága "begyûrûzött" hozzánk is, rendkívül nagy károkat okozva az általános gazdasági hatékonyság széles területén. Joggal állapíthatjuk azonban meg azt a tényt, hogy az 1950-es évek elsõ felének gazdaságnyomorító beszolgáltatási rendszere magasan túlszárnyalta az említett gazdasági világválságnak a magyar mezõgazdaságot érintõ negatív hatásait. Különösen a parasztság szenvedte meg azt a fél évtizedet.

Földet kapott ugyan, de a rajta termelt terményeknek nem lehetett ura és gazdája.

Éppen kétszáz évvel késõbb, mint a Jászkun puszták redemptusai, a mai redemptusok is megválthatták a részükre kimért területet.

 

A Földreformot az 5 600/1945.ME. sz. rendelettel hirdették ki és Bugacon is tömegesen jelentkeztek az emberek földért. Olyanok akik csak kismennyiségû földdel rendelkeztek, s olyanok is, akik egyáltalán nem birtak földtulajdonjoggal. Napszámosok, földbérlõk, vagy éppen cselédemberek voltak.

Még ma sem lehetséges pontosan megállapítani, hogy hány ember kapott végülis földet a Földreform során.

Egy, a Földosztó Bizottság által kiállított és a Bugacmonostori földhözjuttatottak névsora címet viselõ kimutatás utolsó tételszáma a 461-et mutatja, s a részükre kiosztott föld mennyiségét 3578 kh-ban jelöli meg. Ez az adat azonban nem pontos, mert a gyakorlati végrehajtás során úgy a létszámban, mint a juttatott terület mennyiségében is változások történtek.

A nagypusztából is - egyéb terület hiányában - kijelöltek erre a célra 1600 kh-at, de tudjuk, hogy a gyakorlatban csak mintegy 1200 kh lett felhasználva.

Nagyon sokan vissza is léptek a földigénylõk közül, mert elterjedt a hír, hogy rövidesen visszajönnek a kiosztott földek tulaj­ donosai, s visszakapják a földjüket.

Némi alapja volt is ennek a híresztelésnek, mert az azóta napvilágot látott okmányok szerint az Országos Földigénylõ (vagy) Földrendezõ Bizottság több, volt tulajdonosnak adta vissza eredeti földjét, megszüntetve ezzel az új tulajdonosok - földhözjuttatottak- jogát a használatra, s tulajdonjogra.

Mások pedig különbözõ szomszédos, vagy távolabbi településekre mentek, hogy ott kapjanak földet.

Ismerünk olyan adatokat, mely szerint Bugacról jelentõs számú család át is települt, s ilyen szándékát bejelentette.

Egy 1946. március 14-i adat szerint:

Hajósra települtek száma 39 család
Császártöltésre települtek száma 85 család

Egy kb. azonos idõben kelt okmány szerint:

Hartára megy 23 család
Császártöltésre megy 21 család
Hajósra megy 22 család

Ez utóbbiak az elõbbi adatokon túli jelentkezõk. Ezek szerint- ha ez utóbbiak valóban át is települtek - akkor

Hartára települt 23 család
Hajósra települt 39 + 22 61 család
Császártöltésre települt 85 + 21 106 család
Összesen: 190 család

hagyta el Bugacot a Földreform során, következményeként.

Egy a bugacmonostori közigazgatási kirendeltségvezetõ tollából származó, s a megyei fõispánnak szóló alábbi jelentést érdemes szószerint idézni.

„Fõispán úr Kecskemét.

A bugacmonostori közigazgatási kirendeltség területérõl, különösen olyanok, akik a földhözjuttatás során ingatlant nem kaptak, a sváblakta területekre óhajtanak áttelepülni. Eddig 59 család jelentkezett, de feltehetõ, hogy még ennyien jelentkezni fognak. Tisztelettel kérem Fõispán urat, szíveskedjék a Népgondozó hivatalnál leglább 120 bugaci család részére, az elhagyott sváb községekben megfelelõ települési lehetõséget biztosítani. Miután a tavasz folyamán kb. 20 család már Hartán letelepedett, s jelentkezõk kérelme az lenne, hogy Hartán biztosíttassék hely számukra. A kisebb részük Császártöltés és Hajós községekbe jelentkezett. Egyben tisztelettel kérek a jelentkezésre vonatkozólag utasítást. Bugacmonostor,

1946. február 18. napján.

Tisztelettel: közig.kir.vez."

Hogy végül mennyien és hova települtek, ennek alapos felkutatása igazán szép feladat lenne. Egyben képet lehetne kapni arról is, hogy miként alakult az odakerült bugaci emberek sorsa. Elidegenedtek-e az anyatelepüléstõl, vagy szívük-lelkük szerint bugaciak maradtak.

Azt mindenképpen pontosan illenék felkutatni, hogy kik voltak, akik a bugaci földhiány miatt más vidékekre kényszerültek.

Egy 1946. október 30-i jelentés szerint a pusztából kapott földhözjuttatottak közül 41-en vetõmag és szántási hitelt kérnek, mert nincs mibõl vetni, s igahiány miatt szántani, pénz nélkül szántani nem tudnak.

Egyre gyakoribbá válik, hogy az elõbbi gazdasági alapok hiányában visszaadják a juttatott földeket. Egyre gyakoribb, hogy tehenekkel, vagy tehén és ló vegyesfogattal szántanak, törik fel a puszta legelõjét. Egy 1947. február 28-i jelentés szerint mindannyian megkapták a pusztai fóldhözjuttatottak közül a legelõ feltöréséhez, a mûvelési ág megváltoztatásához az engedélyt, de igahiány miatt nem tudták megvalósítani.

A lóval és a föld mûveléséhez szükséges gazdasági felszerelésekkel ellátott gazdák, kihasználva ezt a konjunktúrális helyzetet, szinte embertelen kizsákmányolást folytattak a szorult helyzetben lévõkkel szemben. Egy õszi, vetés alá való mélyszántásért, mivel a földhözjuttatott csak a maga fizikai erejével rendelkezett, szinte az egész jövõ esztendõre "rabszolgájává" vált a szántást végzõnek, mert annyira lekötötte magát nála kényszerhelyzetében.

Boronálás

Lassan-lassan, különösen a semmi gazdasági felszereléssel nem rendelkezõ, s mégis s földmûvelésnek nekibátorodó emberek számára egyre nyilvánvalóbbá lett, hogy ez a földreform halvaszületett dologgá vált és csak nagyon elvétve érte el a célját.

Ismét elõtérbe kerültek az egy évszázaddal ezelõtti problémák.

A juttatott földek csaknem mindegyikére kis lakásokat építettek az új tulajdonosok. Legtöbben azért, hogy megszabadulhassanak a cselédlakásoktól, s attól, hogy az immár megszokott napon: Szent Mihály napján (szeptember 29.) egyik tanyából a másikba költözni legyenek kénytelenek.

Abban az idõben ugyanis, eltérõen a cseléd-évtõl a tanyai lakások bérleti ideje szent Mihály napján járt le. Ezen a napon a tanyavidéken gyakori látvány volt, hogy a család felpakolta pár darab, bútornak nevezhetõ valamijét, s a talicskán kilométereket cipelte, húzta-vonta, míg az új lakáshoz nem ért. Ennél a "költözködésnél" ott cipekedett a férjjel együtt a feleség, s a már fizikailag terhelhetõ gyermek is. A kisebbek pedig sírva futottak a szülõk után, fogva édesanyjuk szoknyáját.

Szegényparaszt otthona

Szívfacsaró látvány volt egy ilyen. De volt!

Aki ezt nem akarta, vagy már lélekben is belefáradt, a juttatott földjén, ideiglenes jelleggel készített magának "tanyát", amely aztán a szerencse forgandósága folytán néha évekig szolgálta a neki ideiglenesen kiosztott szerepet. Késõbb sertésól, vagy juhhodály lett belõle. Ha valaki azt mondaná, hogy mindez nem igaz, csak azzal lehet rá válaszolni, hogy akkor történelemhamisító. Élnek még azok az emberek, akik - bár ma már szégyenkezve vallanák be - bizonyítani tudják e sorok igazát.

Csak szûk, három esztendõ, vagy igazándiból "három szûk esztendõ" telt el a nagy felbuzdulás, a nagy önállósulás ábrándjából, amikor 1948. õszén megindult a szövetkezeti mozgalom - és éppen Bugacon hirdette azt meg a "nagy stratéga" Rákosi Mátyás, 1948. augusztus 20-án.

A pár évvel ezelõtti földhözjuttatottak a különbözõ típusú termelõszövetkezetbe léptek - léptették - be, hogy ismét a nagy kondérból ehessenek, mint eddig évszázadokon át, s mások mondják meg nekik, mint eddig, hogy naponta mit, s hogyan csináljanak. Hát persze, hogy ismét megunták a parancsra végzett munkát, s 1953. nyarán az új szelek meglebbenése után a termelõszövetkezetek sokaságából lett ismét egyéni paraszti gazdaság.

Ez sem tartott sokáig, mert ismét a kollektív gazdasági helyzet lett az úr, hogy 1956. õszén ismét újabb közös gazdaságok váljanak egyéni paraszti birtokká. Így hullámzott az egyre bizonytalanabbá váló mezõgazdasági helyzet, mígnem 1962-ben véglegesen eldõlni látszott ez az eddig meglehetõsen imbolygó állapot. Mint akkor megfellebbezhetetlennek hitten megállapították; befejezõdött a mezõgazdaság szocialista átszervezése.

Lettek különbözõ típusú szakszövetkezetek, termelõszövetkezetek, állami gazdaságok.

A korábbi földmûvesek, földhözjuttatottak tíz és tízezrei pedig az erõltetett menetben vágtató iparba vándoroltak. Tíz és tízezrek vándoroltak hétvégeken az egyre hírhedtebbekké váló munkásvonatokon, s borultak fel a családi fészkek ezrei, tízezrei a kenyérkeresõ férjek hosszú távollétei miatt.

Hát ezt, ezeket hozta a földreform...

Ezen túl, a sok-sok tanyát kinn a határban, kisiskolás gyermekek tíz és tízezreit, akik hosszú-hosszú kilométereket voltak kénytelenek gyalogolni a téli nagy hóban, hidegben, naponta az iskolába.

A vajúdó asszonyok legtöbbször ismét kinn tanyán, az évszázadokkal ezelõtti szituációban szülték gyermekeiket, s egy kiló sóért hosszú kilométereket kellett a faluban lévõ boltba gyalogolni télen a hidegben, nyáron a rekkenõ hõségben.

Ez lett tehát abból az eleve elvetélt földreformból. Pedig nem járatlan úton jártak az illetékesek, hiszen maguk nevezték az 1920-as Nagyatádi Szabó-féle földreformot "elvetélt'-nek. 1945-ben ezt csak másolták...

Elõfordult, hogy a szorgalmasabban dolgozó földhözjuttatottból az 1950-es években kulákot kreáltak, mert a kapott juttatott földjébe egy-két holdnyi szõlõt és gyümölcsöst telepített.

Ugyanis egy háromcsaládos ember a földreform során kaphatott 10 hold földet. Ha ebbe szorgalmával, s felnövõ családjának segítségével 2-2 hold szõlõt és gyümölcsöst telepített, akkor az 1950-es években használatos szõlõ és gyümölcsös ötszörös szorzásával máris kulákká lett, hiszen a 2 hold szõlõ és a 2 hold gyümölcsös, nyomban 20 holddá "avanzsált", s ehhez ha hozzáadtuk a maradék 6 holdat, nyomban a kritikus 25 hold fölé emelkedett az összterület, s így kulák lett a korábbi gazdasági cseléd...

Hogy a kulákokká nyilvánítottakat miként sanyargatták, azt csak egy rémregényben lehetne rögzíteni. A hírhedt beszolgáltatási rendszer alapjában rázta meg a mezõgazdaságba vetett hitet. Elmenekülniük, különösen a kulákká nyilvánított embereknek semmiképpen sem lehetett a földjeikrõl, mert akkor a különbözõ internálótáborok várták õket. A fiaik ha tényleges katonai szolgálatra hívták be õket, nem teljesíthettek ugyanott valódi katonai szolgálatot mint a nemkulákfiak, hanem katonai munkatáborokban fizikai munkával "védték a hazát".

Az egyszerû emberek padlásait is lesöpörték, elvitték beszolgáltatás fejében az utolsó szem gabonát is. Nem voltak tekintettel arra sem, hogy nem maradt meg a családnak egy dekányi sem belõle, s vetõmag sem. Ugyanakkor kötelesek voltak a határban járó állami emberek figyelemmel kísérni a kulák legelõjét, s ha ott egy pocok véletlenül a talaj közelében - kis dombocskát képezve - levegõhöz jutni törekedett, ezért a pocoktúrásért nagyon komoly pénzbírságot fizetett a pocok által "megtisztelt" gazda. Szinte nevetséges ez ma már, de akkor, abban az idõben ez - sajna - "véres" valóság volt, s ha nagyon-nagyon igazat akarunk az utókor számára hagyni ebbõl az idõrõl, akkor a véres szó mellõl törölni kell az idézõjelet. Igen, törölni kell! Sajnos törölni, mert ebben a korban is voltak olyan emberek, akik vállalták végrehajtani ezeket a szélsõséges rendeleteket, sõt, ki tudja milyen szándékoktól vezéreltetve még túl is licitálni azokat.

ÁLLATTENYÉSZTÉS

Azt már az egész világ ismeri, hogy Bugac a csodálatosan szép testi felépítésû, s hatalmas szarvakkal rendelkezõ fehér magyar szarvasmarha tartásának egyik helye. Egyik csupán, mert ilyenek a Hortobágyon is vannak.

A másik szépsége a pusztai állatállománynak a kecses tartású, szinte felséges léptû lovak, csikók tömege. Közöttük az utóbbi idõben lipicaiakat is láthatunk.

Régebben karakül juhokat, de napjainkban az eredetien magyar racka juhokat tartják - részben az idelátogatók számára bemutatásként, de génbanki szereppel is.

A bugaci, monostori állattenyésztés, századokkal ezelõtt a ridegmarhatartás volt az egyedüli hasznosítási módja a hatalmas pusztaságoknak. Ezer és ezerszámra legeltek itt a "címeres" nagyszarvú ökrök, tehenek, borjak, s ha valamilyen ok miatt fújni, kaparni kezdett a tizenegynéhány mázsás, füstösnyakú óriás, a bika, akkor a csodálatos ügyességû pulik számára is alaposan fel volt adva a lecke a bika kedvének letörését illetõen.

A szorgalmas és nagyon ügyes pulik nélkül maga a gulyás kevés volt ilyenkor, s amennyiben esetlegesen túlbuzgóként egyedül próbálta volna megfékezni a hatalmas bikát, tragédia is elõfordulhatott volna, mint volt is...

Szürke magyar gulya a Bugaci pusztán

A pusztai gazdálkodás elmúlt századairól rendkívül érdekesen és igazul számol be Szappanos Jolán bugaci tanítónõ a közelmúltban kiadott A nagy puszta c. könyvében. Ajánlható meleg szeretettel és tisztelettel a kötet elolvasása minden, a pusztát szeretõ, s felõle érdeklõdni szándékozó ember számára.

A "mustra" általában minden esztendõben meg volt tartva a pusztán. Egy ilyenrõl számol be a Kecskeméti Lapok 1910. szeptem­ ber 11-i száma is, amelyben közli, hogy a szeptember 8-i, Kisasszonynapi tenyészállatdíjazáskor bemutatott 206 darab jószág fényes bizonyságot tett arról, hogy a kecskeméti állattenyésztés intenzitása nem vesztett semmit az utóbbi évtizedekben, s egyre inkább ismertté teszi azt a kecskeméti gazdák buzgósága és tanulnivágyása.

A tenyészállat-díjazáskor nemcsak az állatokat, gazdáikat jutalmazták, díjazták, hanem az õket felnevelõ pásztorokat is. Errõl így számol be a cikk: "A díjazás után a pusztaháznál ebéd volt, amelynek végeztével a kormány kiküldöttei, id. Zubornyák István, Kelemen István, Dobos József, Nyári Ferenc és Mészáros János gulyásokat 10-10 korona jutalomban részesítették az állatok kiváló gondozásáért, s hûségükért."

És egy kuriózum, szintén az 1910-es évbõl.

A Kecskeméti Lapok 1910. július 22-i száma Flóris Rudolf magyar királyi állami fõállatorvos tollából számol be arról, hogy Bugacon a szép magyar marhák, csillogó szõrû lovak, juhok mellett különlegességeket is tenyésztenek.

"Az utóbbi idõben, a napi sajtó többször foglalkozott azzal, hogy a török kormány rendeleti úton megtiltotta az angórakecskék és a karakül juhok kivitelét az országból."

Minthogy az Alföld Metropolisában, Kecskeméten, úgy az angóra kecskéket mint a karakül juhokat néhány év óta meglehetõs sikerrel tenyésztik, bizonyára nem lesz érdekesség nélkül, ha ezen állatok tenyésztésének múltját és jelenét a gazdaközönséggel megismertetem.

Úgy a karakül juhokat, mint az angóra kecskéket is a Kecskemét város tulajdonát képezõ, a várostól mintegy 26 - 28 km távolságra fekvõ Bugac pusztán tenyésztik.

Az eszmét dr. Rodiczky Jenõ pendítette meg a város gazdasági intézõsége elõtt, hogy a Kis-Ázsia boccharai Amu-Darja oázisához hasonló Bugac pusztán a kevésigényû, de sok hasznot hajtó juhok tenyésztését meghonosítsák.

A városi tanács az eszmét pártolta, minek folytán megbízta Kerekes Dezsõ intézõt, hogy Erdélybõl, Szolnok-Doboka vármegye Páncélcseh községbõl Z. Kiss Károly úr gazdaságából szerezzen be 30 db fekete racka anyajuhot; ugyanekkor dr Rodizcky Jenõ úr által az enczersdorfi gazdasági fõiskolából szereztetett be egy Boc- charából származott telivér karakül kost. Sajnos, ezen kiváló tenyészállat még ugyanezen év telén elhullott, bõre, kikészítve a Kecskemét város múzeumában látható.

Az elsõ év szaporulata 18 kos és 7 nõstény bárány. Szerencsére az 1908. év augusztus havában ugyancsak dr. Rodiczky szí­ vességébõl sikerült az elõbb említett helyrõl egy telivér karakül kost beszerezni, ez azonban nehezen aklimatizálódván az 1909. évben elhullt, de a helyébe a már említett fõiskolából ismét sike­ rült egy új telivér kost beszerezni.

Az 1909-ik évben ugyanarról a helyrõl Erdélybõl ismét vásároltak 30 fekete racka anyát, s ezzel egyidejûleg Boszniából 3 kost és 10 db nõstény telivér karakül juhot. Az 1909. évi szaporulat 14 kos és 9 nõstény.

A vásárolt telivér anyákat mostmár tiszta vérben tenyésztik, s ezek után az 1910. évi szaporulat két telivér kos és 6 telivér nõstény bárány, melyeket telivér tenyésztésre meghagytak.

A jelenlegi állomány a következõ: telivérekbõl 3 öreg kos, 2 kos bárány, 10 anya és 6 nõsténybárány. Keresztezésekbõl pedig 61 anya és 23 nõsténybárány.

A bárányokat 8 napos korukig leszúrják, s a bõrüket a fürt göndörzete és fénye szerint osztályozzák, s megfelelõ számmal ellátják.

A bõrök kikészítése Kecskeméten történik, mert a gazdaság vezetõsége azon tapasztalatra jutott, hogy a Lipcsébe kikészítés végett küldött bõrök jóság, fény és finomság tekintetében semmivel sem múlták fölül a Kecskeméten készítetteket, sõt a Kecskeméten készítettek sokkal puhábbak voltak, ami Rankov József helybeli szûcsmester érdeme.

A leszúrt bárányok anyáit, minthogy ezek tejelõ fajták, fejik és a tejet Bugacon értékesítik.

A bárányok kikészített bõrét helyben árverés útján értékesítik, az eddigi tapasztalatok szerint 20 - 36 koronás áron..."...

Hogy mi lett a késõbbiek során ezekkel a különleges, a valóságban igazán szép és nemes, nagyértékû állatokkal, érdemes lenne megtudni.

Kada Elek kecskeméti polgármester jólismert humora "termelte" az alábbi történetet, amely szintén Bugaccal kapcsolatos, s összefügg a különleges állatok tenyésztésével.

A város polgármesterét gyakran keresték fel a hírekre éhes fõvárosi újságírók. Egyik alkalommal, amikor éppen a legnehezebb gondjainak egyikével volt elfoglalva, megjelent az az újságíró, akit a "kacsa" híreiért, felületes munkájáért nem szívesen látott a polgármester. Az újságíró ez alkalommal is szenzációt keltõ híreket kért. Nos hát a polgármester kapva a lehetõségen, szolgált ilyennel. Elmondta neki, hogy milyen nagy sikerrel járt a bugaci angóra kecske és karaküljuh tenyésztés. Ezen felbuzdulva ezentúl Bugacon struccokat fognak tenyészteni. Ez a melegégövi madár bizonyára be fog válni, mert a Tolvajos-erdõ buckavölgye déli irányban nyúlik, ahová mindig csak a meleg légáramlat tud bejutni, s így ezek a madarak ott nem fognak fázni. Ismert, hogy a kóborcigányok is ott szoktak telelni, õk pedig már csak tudják, hogy hova nem jut be a téli hideg...

Két nap múlva tele voltak a pesti újságok a szenzációval: Kecskemét struccokat fog tenyészteni ezután Bugacon, mert a strucctoll akkor a nõi kalapok legdrágább dísze volt, s ez nagy jövedelmet fog hozni az élelmes Kecskemétnek.

Az egész ország mulatott a jólsikerült, de az újságírót nevetségessé tevõ eseten. Garay Ákos, aki azidõben a legnagyobb rajzmûvész volt, a Borsszem Jankó c. vicclapban remek karikatúrát rajzolt, amint a bugaci csikósok struccon vágtatnak a pusztában, s lasszóval pányvázzák a hosszúllábú, hosszúnyakú madarakat.

Még ez sem volt elég a tréfából! Néhány kapzsi, igen gazdag parasztgazda, akik elõzõleg még karakül juhokat és angóra kecskéket is vásároltak tenyésztésre, a polgármester tudta nélkül 12 struccot rendeltek a világhírû brémai állatkereskedõtõl, a Hagenbach cégtõl, hogy azokat majd Bugacon a város, csekély "fûbér" mellett õrzi és gondozza azokat, s a nagy haszon meg az övéké lesz. Mikor megtudták, hogy az egész csak egy jólsikerült tréfa volt, ijedten ügyvédhez szaladtak, hogy írjon lemondó levelet az állatkereskedõnek. A kereskedõ a válaszában nagyobb összeget követelt azzal, hogy már Afrikában embereket fogadott a struccok összefogdosására. Ezt az összeget meg kellett fizetniök, hiszen a pert úgyis elvesztették volna.

Így hát az emberi kapzsiság struccokat is telepített a bugaci homokra, a pusztára.

Jellegzetes alföldi háziállat volt még a mangalica sertés, amely igénytelen, de szinte kizárólag a gazdaságok zsírszükségletét bõségesen biztosító, könnyen hizlalható, a mai szóhasználattal élve zsírsertés volt. Ez mellett a szaporasága sem volt megvetendõ.

A baromfiak közül a legsikeresebben az ún. kendermagos és a vörös tollazatú tyúkokat tenyésztették. Azelõbbieket nagytestû utóbbiakat pedig a bõ tojáshozam, valamint igénytelenségük miatt kedvelték.

A XX. század harmincas éveiben ezrével járták az immár legeltetésre is alig használható parlagterületeket a pulykák. Ezeket Angliába exportálták.

A birkákat, helyi szóhasználatban "bürgéket" tejük miatt is tartották, s nem is kevés helyen úgy a mangalicákat, mint a juhokat hosszabb-rövidebb láncpányván tartották, legeltették a tanyákban nagy népszerûségnek örvendett s ezért eléggé jelentó's számban tartott magyartarka tehenekhez hasonlóan.

A teheneket a lóval nem rendelkezõ kisgazdaságok igen gyakran járomba is fogták, s kocsiztak, szántottak-vetettek is a segítségükkel.

A bivaly a vidékünkön nem volt kedvelt állat, de a szomszédos településeken, különösen Kiskunmajsán és közvetlen környékén jelentõs volt a számuk.

ÁLLATEGÉSZSÉGÜGY (Dr. Szabó Gábor ny. községi állatorvos szives közlése)

Kecskemét város Alsó- és Felsõmonostori, majd a késõbb megvásárolt Nagy és Kisbugaci pusztáin a XIX. század éveiben élénk szilajpásztorkodás folyt.

A hatalmas pusztát sokezer állat népesítette be. Itt legeltette Szent György naptól (ápr. 26.) Szent Mihály napig (szept. 29.) a város a saját ménesét, magyar-szürke gulyáit, juhnyájait, de jutott bõven legelõ a környezõ városok és falvak úgynevezett "szájbéres" állatainak is. A puszta életét a Pusztaházán lakó pusztabíró irányította. Az utolsó pusztabíró 1884-ben halt meg.

A város gazdasági vezetése akkorra már felismerte, hogy ilyen nagylétszámú állat, helyben lakó állatorvos alkalmazását teszi szükségessé, aki emellett a pusztabírói teendõket is átveszi.

Kidolgozták az intézõ-állatorvos kötelezettségeit és jogait. A tisztségre elsõként a kecskeméti születésû Tóth Mihály állatorvost hívták meg.

Tóth Mihály 1884-ben költözött Pusztaházára és ettõl kezdve évtizedeken át meghatározó szerepet töltött be Bugac életében. Állatorvosi hivatását a kor legmagasabb színvonalán gyakorolta; intézõi munkáját pedig a város vezetése és a bugaci lakosok teljes megelégedésére végezte.

Nyugdíjbavonulása után hasonló szellemben munkálkodva követték õt Bónis Árpád, Balásfalvy Kiss Ernõ és Bús Jenõ intézõ-állatorvosok.

A háborús események miatt Bugacot 1944. októberében kiürítették. Az állatállományt elhajtották és Bús Jenõ is elköltözött a bugaci Pusztaházáról.

Az utolsó intézõ-állatorvos eltávozása után Bugac állatorvos nélkül maradt. A megbetegedett állatok gyógykezelését Kecskemétrõl, vagy Kiskunfélegyházáról esetrõl-esetre kihívott állatorvosok végezték. A hatósági állatorvosi feladatokat dr. Rusvai Kálmán kecskeméti fõállatorvos látta el.

Közben a város gazdasági területén megkezdõdött a Bugacpusztai Állami Gazdaság szervezése. A gyorsan növekedõ állatállomány állatorvosi ellátására Jancsó Kálmán fõintézõ dr. Szabó Gábor kecskeméti állatorvost kérte fel.

A község önállóvá válása után, 1950. május 1-vel Szabó Gábort hatósági állatorvossá nevezték ki, aki ezt a megtisztelõ fel­ adatot 1995. január 31-ig látta el.

Az 1950-es években fellépett járványos állatbetegségek (sertéspestis, sertésorbánc, baromfipestis, stb.) igen nagy veszteségeket okoztak. A betegségek elleni védõoltások már a század eleje óta ismeretesek voltak és az állattartó gazdák egy része be is oltatta állatait. Ezek azonban inkább egyéni kezdeményezések voltak, és fõleg az oltási költségek magas volta miatt nem váltak általánossá.

Az 1950-es évek végére kialakult az új állategészségügyi szemlélet, mely a beteg állatok gyógyítása mellett a betegségek megelõzését helyezte elõtérbe. Legfontosabb volt a járványos betegségek elleni megelõzõ oltások végrehajtása. Ez a gyakorlatban úgy történt, hogy a hatósági állatorvos évente kétszer-háromszor tanyáról tanyára járva felkereste az állattartó gazdákat és elvégezte a szükséges oltásokat. A módszer nagyon sikeresnek bizonyult, így 2 - 3 év alatt az eddig súlyos veszteségeket okozó, fertõzõ betegségek visszaszorultak és az állattenyésztés helyzete biztonságosabbá vált. Ez, valamint a beszolgáltatási rendszer eltörlése az állattenyésztés óriási fejlõdését eredményezte Bugacon - is. Meghonosodott a szerzõdéses termelési rendszer. A vállalatok nagyon sok bugaci termelõvel kötöttek szerzõdést, fõleg sertéshizlalásra és libatömésre. Ezek a szerzõdések mindkét fél számára kedvezõnek bizonyultak. A vállalatok biztosítani tudták a vágóhidak szükségletét; a termelõk pedig elõre kiszámítható jövedelemhez jutottak. Elõfordult, hogy évente 15 - 18 ezer db hízottsertést szállítottak el Bugacról. Nagy kár, hogy ez a termelési rendszer az 1980-as évek végére összeomlott.

A Bugacpusztai (késõbb Városföldi) Állami Gazdaság állatállománya az 1960-as évek végére annyira felduzzadt, hogy a megfelelõ színvonalú ellátást a bugaci hatósági állatorvos már nem tudta biztosítani, ezért a gazdaság 1967-tõl üzemi állatorvosokat alkalmazott. Ebben a beosztásban dr. Csordás János, dr. Szabados István, dr. Unghi Péter, dr. Bogdán Antal, dr. Paraczki Sándor és dr. Vígh István követte egymást. Õk a gazdaság állatain kívül a környezõ tanyák állategészségügyi ellátását is biztosították.
 

ERDÕGAZDÁLKODÁS BUGACON

A honfoglalás idõszakában a vízjárta területek, a gazdag legelõk és rétek között hatalmas kiterjedésû erdõs, ligetes, fás terü­letek is voltak.

IV. László, Budán 1279-ben kiadott, s a kunoknak szóló kiváltságlevele már a Kis és Nagykunságban lévõ erdõkrõl tesz említést.

Irodalmi adatok tájékoztatnak arról, hogy Mária Terézia erdõrendtartása, majd a II. József által kiadott 1791. évi LVII. törvénycikk, mely az elsõ igazi erdõtörvénynek is nevezhetõ, már az Alföld fásításra adott utasításokat.

Bugac és Monostor puszták századokon át csak gyér facsoportokkal tarkított hatalmas legelõk voltak. Az utóbbi századok azonban a mai Bugac esetében is jelentõs változásokat hoztak az erdõsültséget illetõen.

A mai Bugac nagyközség közigazgatási területébõl igen nagy részt foglal el az erdõ, s ezek jelentõs része régi telepítésû. És itt van a hatalmas területû és a külföldiek által is oly sokszor megcsodált õsborókás. A borókás-nyárasok legszebb elõfordulásait Bugacon találjuk az ún. Õsborókásban.

A nyárak ugyanis a buckalábazatban, gyökereikkel megkeresik a talajvizet, s aztán sarjaikkal "felgyalogolnak" a buckaoldalra. Összefüggésük az anyagyökérzettel megmarad; segítõ, támogató hatásuk mindaddig érvényesül, amíg a buckagerincig nem érnek. Mintegy "kezükben" tartják a buckát a szélmentett oldalon, míg a széltámadta, menedékesebb buckaoldalakon a borókák töltik be ugyanezt a szerepkört. A termõhely és az erdõállományok közötti összefüggés vizsgálata az Alföldön gyakorlati és kutatómunkával foglalkozó erdészeket mindig is jellemezte. Az erdõt életközösségnek tekintették, az élõ és élettelen tényezõk szoros összefonódását korán felismerték. A múlt század nagynevû erdészei közül többen az Alföldön tevékenykedtek, és értek el jelentõs sikereket a homokfásítás területén.

Nagyon híresek a bugaci nyáras-borókások. A ritkább-sûrûbb záródásban álló borókák zöld színfoltját a világosszürke-fehéres kérgû fehérnyárak nagyon változatossá teszik és lombjuk finom pasztellszíneivel szemgyönyörködtetõ látványt nyújtanak.

A boróka sûrû tûhullásaival, nehezen bomló avartakarójával jelentékenyen hozzájárul a talajképzõdés megindulásához. Gyökérzete elsõsorban a felsõ 10 cm-es talajrétegben helyezkedik el, elkorhadása után jelentékenyen gazdagítja a szélsõségesen száraz adottságok közepette is életlehetõségeit.

Nagyon kedveltté vált vidékünkön is az akác. Ennek, a homokfásítás szempontjából nagyon kedvezõ adottságú fafajnak alkalmazása csak két évszázadra nyúlik vissza. Az elsõ homoki akácerdõt ugyanis Csengele határában ültették 1807-ben, majd nagyobb területen Pusztavacson 1827-ben. Jó homokkötési szerepe ugyan igen jelentõs, de komolyabb sikereket mégiscsak a tápanyagban gazdagabb, s jó vízellátású területeken érhetünk el vele.

Egy okmány szerint a homokterületeknek akáccal történõ megkötésére a javaslatot már 1762-ben Pesten megtették. A gyakorlati végrehajtás azonban, mint oly sokszor egyéb területen is, késett.

Bugacon a legeredményesebben a feketefenyõ telepítésekkel operáltak a homokmegkötést illetõen.

Az elsõ ilyen telepítéseket a mi területünkön Kecskemét erdõmestere, Bakkay József végezte, aki egyben a kisvasút egyik tervezõje, s megvalósításának nagy híve volt, s akit - hálából is - élete végéig ebben a beosztásban tartott meg Kecskemét.

Sikeres munkát végzett még Bugacon Halácsy Miklós erdõmérnök. Az alföldi homok megszelídítése, megkötése terén végzett fáradhatatlan munkáért minden, eddig Bugacon dolgozó erdõmérnök, erdész neve említésre, az utókor számára megõrzésre méltó. Így Farkas József, Farkas Gáspár, id. Szenek József, Lovass János, Antal János, Novák László, Pálmafy János, Marsa Imre, Nyúl Tóth Pál, Kujáni István, Wolf Béla erdészeké, kiváló erdészeti szakembereké, telepítõké.

Dr. Horváth László 1950. óta vezetõje a bugaci erdészetnek. Az õ munkájának eredménye a 3 ha-os csemetekert, melynek eredményeként a szaporítóanyagot illetõen önellátókká váltak, s jutott csemete, suháng még a környezõ gazdaságoknak, s egyéni termelõknek is, de a községek is részesültek belõle utcáik, tereik és középületeik fásításának megoldására.

Sokan azt hihetnék, hogy az erdészeti tevékenység szinte kizárólag az erdõkitermelésre korlátozódik. Ezt általában a gazdasághoz nem nagy távolságokra lakó emberek igen alaposan megcáfolhatják. Azok az emberek, akik rendszeres dolgozói a gazdaságnak, s ott szaporítóanyaghoz maggyûjtéssel, magvetéssel, a kikelt csemeték gondozásával, s a kültetett csemeték kapálásával foglalkoznak éveken, évtizedeken át. Az erdészetek 1960-ig kézi erõvel termelték ki a sok-sokezernyi köbméter fát.

Erõvel történõ erdõkitermelés

Erdõmunkások pihenõje (1930). Ebéd a táskából.

Ekkor megjelentek a szovjet motorfûrészek és rá 2 évre a már korszerû, német gyártmányú Stihl fûrészek, amelyek óriási mértékben megkönnyítették, korszerûsítették és igen jelentõs mértékben termelékenyebbé tették a fakitermelést Bugacon is. Hosszú évtizedeken át az erdészetek télire leszerzõdtetett munkásokkal végeztették a fakitermelést. Képünkön egy erdõmunkáspihenõ látható a XX. század elsõ évtizedeibõl. Így fogyasztották el a magukkal hozott elemózsiájukat a nagyon nehéz fizikai munkát végzõ, századelõi erdészeti dolgozók, kihasználva a pillanatnyi napsütés melengetõ erejét is.

A mai bugaci erdészethez a bekötõút építése 1974-ben történt meg. Tíz év múlva elkészült az Erdészeti Múzeum, s már az elsõ évben fafaragó tábort hoztak itt létre, sikerrel. Ebben az Erdészeti Múzeumban megtalálhatók az erdészetben végzendõ összes mûszaki, irodalmi és tárgyi emlékek, relikviák, melyek oktatási szerepet is képesek betölteni.

Bugacmonostor területén lévõ erdõkkel összefüggõ alábbi szerzõdés szerepel a Bács-Kiskun megyei Levéltár 1945-ös keltezésû s a Dokumentumok Kecskemét történetébõl c. kötet 15-16. oldalain:

"Szerzõdést kötünk a 11291. sz. katonai parancsnoksággal. Egyrészrõl a katonai parancsnokság által megbízott mérnökkapitány Kekua Sz.G., másrészrõl B. Tóth Pál, s Ny. Tóth Pál, valamint a hozzájuk csatlakozó munkásokkal, laknak Bugacmonostor faluban, továbbá Bugacmonostor falu vezetõje Szádeczky Dénes, akik vállalják a fenti parancsnokság részére fa behordását és vagonba rakását.

1.) A munkavállalók kötelezik magukat, hogy f. év december hó 15-ig a szükséges famennyiséget az erdõbõl beszállítják és berakják,

a.) Bugacpuszta 4825 ürm.
b.) Alsóbugac 3000 ürm.
c.) Téglaégetõ 2000 ürm.
Összesen: 9825 ürm.

2.) A katonai parancsnokság kötelezi magát arra, hogy a Vörös Hadsereg bevonulása elõtti munkabéreket kifizeti ügy a Bugacmonostori elöljáróság kezébe, mint a kecskeméti polgármester kezébe azzal a feltétellel, hogy a munkások részére hiánytalanul utalja ki. Parancsnokság kiutal a munkások részére napi 1200 munkaórára fizetési összeget.

3.) A fizetési összeg részletezése:

2000 napi munkaóra x 6.-P 12.000.-- P.
1200 napi munkaóra x 10.-P 12.000.-- P.
Összesen: 24.000.-- Pengõ
   

4.) Amennyiben a szerzõdés feltételeit úgy a munkások, mint a katonai parancsnokság nem teljesítik, a szerzõdés érvényét veszti.

5.) A fenti szerzõdést kiállítottuk két példányban, melybõl egyet a katonai parancsnokság, egyet a polgári vezetõség kap kézhez. Ugyancsak kiállítottuk a szerzõdést orosz nyelven, melybõl szintén egy példányt a polgári vezetõség kap.

A 11291 sz. katonai parancsnokság nevében aláírja: Mérnökkapitány: Kakua. A munkavezetésért felelõsök nevében B. Tóth Pál, Ny. Tóth Pál. Bugacmonostor falu vezetõsége nevében Szádeczky Dénes, Monostor."

Hasonló jellegû egyezség született 1944. december 16-án. Ennek értelmében 3825 ürméter tüzelõanyag szállítását vállalták Bugacpusztáról, 3000 ürmétert Alsóbugacról és 2827 ürmétert a Téglaégetõbõl.

Két nap múlva azonban az ezen szerzõdésben szereplõ tételek a következõk szerint módosultak:

a.) Bugacpuszta állomásról 3825 ürm.
b.) Alsóbugac állomásról 3000 ürm.
c.) Téglaégetõtõl 3827 ürm.
   

A fentiek szerint tehát Bugacról elszállítottak 1944. telén.

a.) Bugacpusztáról 4825 + 3825 = 8750 ürm.

b.) Alsóbugacról 3000 + 3000 = 6000 ürm.

c.) Téglaégetõtõl 2000 + 3827 = 5827 ürm.

Össszesen: 20577 ürm-t.

Nincs adatunk arra, hogy a munkadíjat, s szállítási díjat a valóságban kifizették volna.

Az Erdészet tehát abban a vészterhes idõkben is vállalta a reáháruló feladatokat.

Keresztes Benedek mondotta el, hogy emlékezete szerint hol voltak a régi erdészházak, s kik voltak ott az erdészek.

Ezek szerint:

a.) Kerektói erdészház, ahol Farkas József, Borsik István és Kujáni István voltak az erdészek.

b.) Malomházi erdészház, ahol a Nagy Lovass János volt az erdész, valamint Antal János, s a vadõr Szádeczy Dénes. Közszájon járt abban az idõben a hír, hogy a hatalmas, 2 m-nél is magasabb Lovass János még életében eladta a csontjait az Antropológiai Intézetnek.

c.) Monostori erdészház - a jelenlegi központ - ahol Fekete nevû erdõmérnök volt a vezetõ, õt követte Dr. Horváth László, s ez utóbbi nagyon sokat tett a bugaci erdõgazdaság fellendítéséért. Egy nagytudású és közszeretetnek, köztiszteletnek örvendõ ember. Innen volt elvezetve egy kis gazdasági vasút is az alsómonostori Téglaégetõhöz, ahol rõzsefûtéssel igen kiváló minõségû, nagyméretû téglát égettek hosszú évtizedeken át.

d.) Nagybugaci erdészház - un. Szécsényi sarki - ahol Wolf Béla és Virágh Pál voltak az erdészek.

f.) Kisbugaci erdészház, a volt repülõtér és a Szekercés-tó mellett a Kullmann kocsma közelében. Itt Tarjányi István volt az erdész.

g.) Az ún. Túlsó-Bugacon az iskola és a szélmalom vonalában is volt egy erdészház, ahol Nyúl Tóth Pál volt az erdész. Õt is nagyon szerette és tisztelte a környék lakossága, de munkáját a felettes szervei is elismerték.

Ennyit tudott felsorolni az erdészházakat illetõen a volt községi vb. titkár Keresztes Benedek, aki a falu szülötte, s ott is nõtt fel, majd lett községi vezetõ.

ORNITHOLÓGIA, STB.

A bugaci és monostori hatalmas kiterjedésû volt pusztaság nagyszámú ritka növényt, madarat, hüllõt mentett át a napjaink kutatói számára.

Egy terület állatvilágának összetételét elsõsorban földrajzi, éghajlati viszonyai, növénytakarója, a tengerszint feletti magasságából adódó helyzete határozza meg. Hazánk az egész Kárpát-medencével együtt az Észak-Amerikát és Eurázsia nagy részét magába foglaló holarktikus faunatartomány euroturáni faunavidékének a középdunai faunaterületében helyezkedik el.

A Kiskunsági Nemzeti Park - melynek védett területébe Bugac egy része is tartozik - állatföldrajzilag a 100 m tengerszint feletti magasságig emelkedõ alföldeket magába foglaló Pannonicum faunakörzet Duna-Tisza közti részén található.

A terület önállóságát elsõsorban a maradványfajok, (reliktumok), a bennszülött- (endemikus) és a világon csak egyedül itt található fajok bizonyítják. Sok déli, szubmediterrán faj itt éri el elterjedtségének északi határát. Az északi fajok (borealis, boreomontan) viszont elterjedtségük déli határát, más, keleti, pontusi, pontomediterrán fajok pedig hazánkban jutottak el a legnyuga-tabbra és itt találkoztak a nyugatról kelet felé szórványosan még fellelhetõ (atlantikus, szubatlantikus) fajokkal.

Ilyen õsi, számos faunaelem megõrzésére hivatott természetes sziget ma már állatföldrajzi térképünkön a Kiskunsági Nemzeti Park.

Fontos tudni, hogy hazánk területén 523 gerinces állat szerepel a nyilvántartásokban, s ezekbõl az átvonulókkal együtt 341 a madár, ezzel szemben a kimutatott rovarfajok száma legalább harmincezer.

Ma már mind gyérebben találkozunk érdekes rovarokkal. Hovatovább egykori faunánk gazdagságának bizonyító példányait nagyobbára csak a tudományos gyûjtemények õrzik meg az utókor számára.

A hüllõk közül ismerõsünk a mocsári teknõs (Emis orbicularis) amellyel Bugac környékén és a Péteri-tavon találkozhatunk a leggyakrabban.

A Nemzeti Park igazi ritkasága a parlagi vipera, (Vipera ursinii rakosiensis) rokonai a dalmát hegyekben élnek, s szigorú védelem alatt állnak, egyébként is Bugacon éppen olyan helyen élnek, amely terület szintén szigorúan védett, s éppen ezért turisták által nem látogatható.

A gyíkok hét hazai faja közül 4 fordul elõ a nemzeti park területén. Közülük kettõ országosan elterjedt, kettõ pedig fõként a Duna-Tisza közére jellemzõ faj. A zöld gyík (Lacerta viridis) országos viszonylatban ritkább, de a bugaci védett területeken, fõként az Õsborókásban különösen gyakori.

A denevérek 24 hazai fajából eddig héttel találkoztak a nemzeti park területén. A Kiskunságban általánosan elterjedt kései denevér (Eptesicus serotinus) Bugacon és Fülöpházán került kézre.

A szikes és homokpusztákon nagy számban él a mezei nyúl (Lepus europaeus), míg a kisebb termetû üregi nyúl (Oryctolagus cuniculus) legnépesebb kolóniái a beerdõsödött homokbuckákon találhatók. Jelentõsebb elszaporodásuk esetén óriási károkat okozhatnak a faállományban, ezért irtásuk minden idõszakban megengedett.

Az õsborókásban fészkelõ madarak közül az ugartyúkot (Burbinus oedicnemus) kell megemlíteni.

Dr. Szilády Zoltán 1923-ban Bugac pusztán fakókeselyût figyelt meg, s ugyanebben az évben 10 db hattyút látott, melyek hosszú ideig tanyáztak bántatlanul a környéken, majd ok nélkül eltûntek. A jelzés szerint volt közöttük két sötétebb színû is, ezek valószínû fiatal példányok voltak.

A bugacmonostori Kerektói erdõben az 1930-as téli, majd az 1935. évi nyári észlelés után 1948. április 3-án fekete harkályt látott, s még azon napon a fészkét is megtalálta Mészáros György.

Vidékünkön a legritkább megfigyelt faj a dögkeselyû (Neophron percnopterus) volt, melyet Bugacon 1936. augusztus 31-én láttak. Hazai elõfordulásáról ez az egyetlen adatunk.

A Nagyerdõ madarai nem jelentenek különösebb ornithológiai szenzációt.

Élt az 1930-as években Bugac pusztán egy "megszállott" ember, asszók F. Szabó János akit rövid idõn belül nagyon megkedveltek a pásztorok, s a környezõ tanyai lakosság is. Rövid idõn belül õ volt a környék köztiszteletben álló "Madárkapitánya", "Madárszázadosa" a szó elismerõ, megtisztelõ értelmében, s a környékbeli lakosság tisztelete jeleként.

A Kecskeméti Közlöny 1932. május 24-i számában olvasható, hogy Annók F. Szabó János 25 cm-es homoki viperát fogott a bugaci Szekeres-tó partján, s látott ezen kívül másik hármat, melyek ennél nagyobbak voltak.

A Kecskeméti Lapok 1933. november 17-i száma a következõ cikket közli Annók F. Szabó János célkitûzéseit illetõen: "Érdekes és Kecskemét szempontjából nagy jelentõségû intézménnyel lesz városunk gazdagabb a jövõ év tavasztól kezdve. Annók F. Szabó János a jeles ornithológus, mint a Madártani Intézet kecskeméti megbízottja, március végén madártani állomást állít fel Bugacon. Az állomás elhelyezésének céljaira a puszta legmegfelelõbb pontját választotta ki, azt a szigetet, amely a pusztaházi tó közepén terül el. Itt fog tábort verni és kora tavasztól késõ õszig itt figyeli majd meg azt a rendkívül gazdag és változatos madárállományt, amely egyik legérdekesebb látnivalója Kecskemét híres pusztájának. A madártani állomás felállítása kétségtelenül fontos idegenforgalmi szempontból, de méginkább a tudományos kutatás szempontjából. Ez lesz a központja a magyarországi madártudósok alföldi megfigyelõhelyeinek. Annók F. Szabó itt fogja befejezni már megkezdett munkáját, amely pontos leírást nyújt majd a Kecskemét határában fészkelõ összes madarakról és amely lekottázva tünteti majd fel a különbözõ madarak énekét az esztendõ különféle évszakaiban."

A Kecskeméti Lapok 1934. január 28-i száma ugyanerrõl a témáról a következõket írja: "A Kecskeméti Lapok jelentette már, hogy Annók Szabó János, a kiváló kecskeméti ornithológus madártani állomást szeretne berendezni Bugacon. Erre a célra a pusztaház melletti tóba benyúló félszigetet szemelte ki és azt kérte a várostól, hogy 1500 téglát, néhány fagerendát és a tetõfedéshez nádat adjon az építkezéshez. Az építési munkákat maga végezteti el és az épületet két év múlva a város rendelkezésére bocsátja. Az ajánlatot nagy jóindulattal bírálták el a városnál és méltányolták Annók Szabó önzetlen szándékait. A madártudós ugyanis abból a célból létesíti a kis madártani állomást, hogy egész nyáron kint tartózkodhasson a pusztán és könyvet írjon a puszta csodálatosan gazdag madárvilágának életérõl. A pénzügyi bizottság tegnap egyhangúlag megszavazta a kért segélyt, sõt meg is toldotta Annók Szabó János rendelkezésére. Mint halljuk, az ornithológus az építkezést azonnal megkezdi, mihelyt az idõjárási viszonyok lehetõvé teszik."

Hogy mennyi és milyen megfigyelési lehetõsége nyílott az elsõ esztendõben az ornithológusnak nem tudható, mert a Kecskeméti Lapok 1934. augusztus 9-i száma szokatlan szárazságról, s egyebekrõl is beszámolt: "A példátlan szárazsággal kezdõdött nyár nem múlt el nyomtalanul az állatok végtelen birodalmában, Bugacon sem. Nemcsak a legelõ soványabb, - különösen dombosabb részeken, nemcsak a gulya és ménes "keresi meg nehezen a kenyerét", hanem a puszta vadmadarai is érzik a szárazság nyomán támadt ínséget. A nagy szárazság legjobban észlelhetõ következménye, hogy a számtalan pusztai tó, az úgynevezett "tocsogó" nagy­ része kiszáradt, vagy legalábbis elsekélyesedett. Ennek folytán kipusztultak a békák, amelyek pedig fontos hivatást töltenek be a puszta életében. A békák jelentik a gólyáknak, a puszta kedves, szelíd madarainak táplálékát. A bugaci gólyákra a békasereg elpusztulása szomorú sorsot hozott. A gólyamamák már szárnyukra engedték fiókáikat, de bizony úgy jártak, mint az emberek: a szülõk is csak felnevelik nagy áldozatok árán gyermekeiket, de elakad a tudományuk akkor, amikor szárnyukra akarják õket bocsátani, amikor egzisztenciát akarnak nekik biztosítani. Az emberek között gazdasági válságnak hívják ezt az állapotot, a gólyapapák, gólya­ mamák ellenben békaválságról kelepelnek. Ez a békaválság az oka, hogy a Bugac-környéki tanyák közelében egyre több gólya tûnik fel. A kedves madarak kihúzódnak a pusztából a lakottabb helyek felé, s nem egy tanyában már egészen beszoktak az udvarra. Tollas erdõõr udvarán például már háziállatnak számít az az otthonosan mozgó gólyamadár, amely hetek óta járkál a házbeliek közt és éppúgy, mint a csirkék, pontosan jelentkezik a táplálékért, ha megéhezik. Szelíd, mint a galamb és elfogyaszt minden hulladékot, ami a konyhából kikerül. A tanyákon mindenütt szívesen fogadják az Isten madarait és szeretettel etetik õket. Ott, ahol hat, nyolc, tíz gyerekszáj várja mindennap az ennivalót, akármilyen szûkösek is a viszonyok, mindig akad harapnivaló amennyi egy gólyának kell, hogy megmenekülhessen az éhhaláltól."

Ez volt hát 1934-ben. Három esztendõ múlva már az ellenkezõjérõl adtak hírt az újságok, így a Kecskeméti Lapok is az 1937. március 28-i számában, imigyen: A bugaci halak. A Pesti Hírlap Irka-firka rovatában olvastuk: "Bugacon az összes bográcsokban halpaprikás rotyog. A halat a jó bugaciak a tanyájukhoz közel a Tiszából fogják. Az olvasó most bizonyára rázza a fejét és azt mondja magában: Ej, ej, hát hol van Bugactól a Tisza? Pedig hát így van. A Tisza vizébõl fogták a bugaciak a halakat, húsz esztendõ óta nem történt velük ilyesmi. A bugaci "tocsogók" ilyenkor már kiszáradnak, de az idén valóságos tenger lett belõlük. Amerre a szem ellát, mindenütt víz van, s a környék lakosai jókora halakat fognak. Persze ez nem valami természeti csoda, meg van rá a kellõ magyarázat: a halak a Tiszából kerültek Bugacra. A Tisza és Bugac között lévõ jókora területet most víz köti össze, s e vízfelület jóvoltából a tiszai halak kirándultak az ismeretlen vidékre. Legutoljára 1916-ban jártak a tiszai halak Bugacon, s mostmár megint ott vannak. E tanulságos kirándulás során megismerik ezt a Tiszától távol esõ környéket - és a derék bugaciak bográcsát..."

Dr. Janisch Miklós az Állatorvostudományi Egyetem tanszékvezetõ tanára, világhírû mérgeskígyó-szakértõ 1982-ben 15 parlagi viperát fogott be, majd a 15 db-os szaporulatát a következõ évben visszahozták ugyanarra a helyre, ahol a szülõket fogták: az Õ sborókásba és a Szekercés-tó környékére. Erre azért volt szükség, mert a számuk nagyon lecsökkent, már-már a kihalás veszélye fenyegetett. Értékük, s emellett szerepük viszont nagyon jelentõs, ezért mindenképpen gondoskodni kellett, egyrészt vérfrissitésrõl, másrészt pedig a számbeli növekedésrõl. Életterük eléggé szûk, s távol van a mûvelt, s látogatott területektõl. Mozgásterületük is eléggé szûk, alig pár száz méter, ezért aki nem lépi át a szigorúan védett területek határát, annak kígyómarástól egyáltalán nem kell tartania.

Semmiképpen nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy 1986-ban Balasi István a bugaci természetvédelmi körzet területkezelõje az Országos Környezet és Természetvédelmi Hivatal legmagasabb elismerését jelentõ Pro Natura emlékérmet kapta az itt végzett kiemelkedõ munkájáért.

A madártan iránt érdeklõdõk figyelmébe kell ajánlani mély tisztelettel, s elismeréssel a szûkebb hazánk; Bugac nevezetességeit - is - részletesen tárgyaló, a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatója által szerkesztett és sok-sok neves író által nagy figyelemmel, s ügyszeretettel összeállított Nemzeti park a Kiskunságban c, 1979-ben kiadott vaskos, de nagyon értékes tartalommal rendelkezõ könyvet.

Mindenképpen szerepeltetni kell a vidékünk nagyon híres növényét, az árvalányhajat, (Stips sabulosa) amely nem hiányzott a vidékünk népi kultúráját bemutató pásztoraink kalapja mellõl, s ma is ámulattal szemlélik a látogatók. De ide tartozik a Petõfi által is megénekelt Kék szamárkenyér (Echinops ruthenicus) is. Az Alföld széleskörûbb ismertségét és általános kedveltségét Petõfinek is köszönheti.

MEZÕGAZDASÁGI SZÖVETKEZETEK

A mezõgazdaság átszervezése, a termelõszövetkezetek alakulása idõszakában 8 közös gazdaság alakult. Ezek a következõit voltak:

Aranykalász Búzavirág
Dózsa Petõfi
Szõlõgyöngye Új Remény
Új út Szõlõ-mezõ

Látva a kisgazdaságok kilátástalan jövõjét, s azt, hogy az egyesülésben van az erõ, a gazdaságok jelentõs része az 1970-es években már beolvadt más gazdaságokba, s ezzel egyidõben létrejött a korszerûbb szövetkezeti forma: a szakszövetkezet.

Az 1974-es esztendõben már csak három eredeti gazdaság mûködött, majd 1982 január 1-én a két még üzemelõ gazdaság is beolvadt az Aranykalász szakszövetkezetbe, mely 1961-ben alakult az alsómonostori részen, s kezdettõl fogva Börcsök András helyi, volt egyéni gazdálkodó az elnöke.

Természetesen az elsõ években itt is jelentkezett az ún. "fúziósbetegség", azaz fellazult munkafegyelemben, s létszámban is a gazdaság. Ez azonban csak nagyon rövid ideig tartott, mert az anyagazdaságban már törvényszerûnek, azaz magától értetõdõnek tekintették a munkafegyelmet és sok egyebet, ami ezzel összefügg, aminek hamar be is érett a jól megérdemelt gyümölcse. Egyes szakágakban drákói intézkedéseket kellett hozni, például a Petõfitõl örökölt juhállomány igen jelentõs részét selejtezni kellett.

A jelentõsen megnõtt munkaképes korú tagság részére megfelelõ munkahelyeket kellett teremteni, s gondolkozni azon, hogy az "egylábon állás" azaz, csak a mezõgazdasági termelés semmiképpen nem képes az egyébként is gyenge talajon biztos megélhetést, s egyben fejlõdési lehetõséget is biztosítani. Melléküzemágakat kellett létrehozni, s ezzel egyidõben korszerûsíteni is az állattenyésztést és növénytermesztést.

Fejlesztették a háztályi ágazatot, s különbözõ ösztönzõ módszerekkel a minõségi többlettermelésre buzdították a tagi gazdaságokat. A kezdeményezés már az elsõ évben jelentõs, szinte korszakváltó jellegû volt. Meggyõzték egymást az emberek a közös gazdaságban, hogy a piacra csak kiváló árut érdemes termelni, s így a siker, az eredmény nem marad el. Rövidesen ún. húzóágazattá fejlõdött a háztályi ágazat.

Zöldség és mûanyagfeldolgozó üzemet hoztak létre, melyek már az elsõ esztendõben is sikert hoztak, majd felvették a gazdasági kapcsolatot a Reanel Finomvegyszergyárral, s a Bugacon jól termelhetõ tormából rövid idõn belül "aranyat" állítottak elõ a sikereikkel.

A hízómarha állományuk 90 százaléka exportra került. Éveken át sok-sok milliós nyereséggel zártak, s ugyanakkor a fejlesztésre is sok-sok milliót költöttek, amelyek azután ismét az eredményeket produkálták. Szorgalmas kézben, leleményességben, a közös jószándékban nem volt hiány. Az együtt, jószándékú közös akarattal, s tettekkel végzett munka azt eredményezte, hogy az 1983. évi munkájuk eredményeként kiérdemelték a "Kiváló szakszövetkezet" kitüntetõ címet.

Ekkor már a szakszövetkezetnek 200 fõt foglalkoztató melléküzemágai dolgoztak, s nyereségesen.

Jogos örömmel számolt be a szakszövetkezet elnöke 1985. februárjában arról, hogy a növénytermesztési ágazat az eddigi legjobb eredményét érte el, ami 4,5 millióval jobb az elõzõ évinél, s az alaptevékenység eredményessége megháromszorozódott az elõzõ évhez viszonyítottan.

Ebben az idõben már saját üzemi lapja is volt a közös gazdaságnak a Bugaci Híradó.

Nõtt a közös gazdaság munkáiban résztvevõ tagságnak a szövetkezetbõl származó jövedelme, s ez még inkább ambicionálta õket.

1988. februárjában azt az örömhírt közölhette a közös gazdaság elnöke, hogy a kollektíva eredményes munkájaként a gazdaság nyeresége az 1987. évet illetõen meghaladta a 20 millió forintot, s hogy az építõrészleg megvalósította a gázprogram második szakaszát, s ennek eredményeként több üzemükben immár vezetékes gázzal fûtenek.

A kisárutermelés éves értékesítése elérte 1985-ben a 80-85 millió forintot, s a szövetkezet nettó árbevétele ugyanekkor 265 124 000 Ft volt. Mérleg szerinti eredménye 15 517 000 Ft, s fejlesztési célra ebben az évben 31,5 millió forintot fordított.

Ez a szakszövetkezet úgy az összefogásban, mint az eredményességben példáját mutatta annak, hogy a gyenge homokterület is tud eredményes lenni, csak kitartó munka, szeretet, s a belehelyezett határtalan bizalom kell hozzá. A homokföld gyümölcsöt terem, s hogy ez mennyire igaz, az Aranykalász szakszövetkezet vezetõi, gazdái, eredményeiken át igazolják, bizonyítják.

A szövetkezetek történetének feldolgozása egy igazán érdekes és izgalmas feladatot jelentene az arra vállalkozó számára. Kár lenne megfeledkezni ennek a korszaknak a feldolgozásáról.

KÖZEGÉSZSÉGÜGY

Bugac község az 1950-es önállóvá válásig Kecskemét város közigazgatási területéhez tartozott, így a település közegészségügyi helyzetérõl a fenti idõpontig Kecskemét városéval együtt tehetünk csak említést. Egyes statisztikai, s más jellegû beszámolókban itt-ott találkozhatunk csak kifejezetten Bugaccal kapcsolatos adatokkal.

A Kecskeméti Lapok címû napilap 1937. február 21-i, február 28-i, április 25-i, június 6-i és szeptember 5-i számaiban részletes tájékoztatást ad Kecskemét közegészségügyérõl, s ebben beszámol arról is, hogy miként alakult ki korábban az egészségügyi hálózata a városnak és tanyavilágnak.

Ebbõl szerezhetünk tudomást arról, hogy már Zsigmond és Mátyás királyok korában önálló magyar egyetem volt Budán, melyen orvosok is tanítottak. Õk maguk azonban még ebben az idõben külföldi, olasz, lengyel, német, vagy holland egyetemeken tanultak.

A gyógyítás munkáját - mint Kecskeméten is - fõként orvosok elõtt vizsgázott borbélyok, legtöbbször azonban vizsgázatlanok végezték.

A helyzet csak akkor változott meg, amikor a Pázmány Péter alapította nagyszombati egyetem, mely a XVIII. század második felében, Mária Terézia alatt állami kezelésbe került, 1770-ben orvosi fakultással bõvült. 1777-ben az egyetem Budára, majd pár év múlva Pestre került. Ettõl az idõtõl kezdve nagyobb számban kerülnek magyar ifjak az orvosi fakultásra, s ennek eredményeként már egy évtized múlva a nagyobb városoknak physikusa = orvosa is lesz.

Csak 1872-tõl képezik az orvosokat egységesen, s kapják az összes gyógytudományok tudora címet.

Az egyetem orvosi karán ebben az idõben az orvosok mellett szülésznõk, gyógyszerészek és állatorvosok képzése is folyt.

Az egészségügy hivatásos munkásai közül a legismertebbek a borbélyok voltak. Közülük a képzettebbeket chirurgusnak hívták, míg a mai belgyógyászok õseit physikusoknak.

Mint más szakmák, a borbélyok is céhekbe tömörültek. Ismereteink szerint 1730-ban már mûködött Kecskeméten a borbély céh, s az 1766-os összeírás szerint a városban hét borbély mûködik, s közülük öten mindennemû vizsga nélkül dolgoznak.

1787. szeptember 1-én alkalmazzák Kecskeméten az elsõ, fizetéses chyrurgust, Perle Ferencet.

Az egészségügy régi munkásai a "bábák", a mai szóhasználattal: szülésznõk.

Még a XIX. század elején sem engedték a legtöbb helyen a szüléshez a férfiembert, még a chyrurgust sem.

A legrégebbi Kecskeméti bábanévsort az 1766. február 1-i összeírásból ismerjük, mely szerint ekkor öt, esküt tett bába mûködött a városban: - õk magánbábák voltak:

1.) Berecz Erzsébet, ki Kovács Pálné napától tanulta

2.) Sahin Jakabné

3.) Dorkó Kis Jánosné

4.) Barsi Jánosné Tóth Judit,

5.) Tóth Jánosné Tóth Judit, ki anyjától tanulta.

Az elõzõ hármat pater Máthé franciskánus barát, míg az utóbbi kettõt prédikátor Szathmári Pál eskette.

A fentiekbõl következik, hogy az elõzõ három katholikus, míg az utóbbi kettõ református vallású volt.

1769-bõl ismerjük az akkori bábaeskü szövegét is, mely így hangzik:

1.) "Midõn a születendõ gyermek nagy erõtlenségben vagyon, úgy hogy reménység se lehet felõle, keresztelést, hogy érhessen, azon okon megkereszteli, azon mód szerint valamint Kr. urunk Sz. János által a Jordán vizében megkereszteltetett, tudniillik: Atyának, Fiúnak, Szentlélek Istennek nevében.

2.) Tiszteletes egyházi személyek Parancsolatinak azon bábasági állapotjában mindenekben engedelmeskedik.

3.) Nemkülönben Birók úréknak is szavokat fogadja.

4.) Személyválogatás nélkül, amidõn hivattatik mind szegényhez, mind gazdaghoz elmegyen, mindezeknek tehetsége szerint egyaránt szolgál.

5.) A részegeskedéssel és bûbájossággal békét hagy."

Ezen utolsó pont nem véletlenül került a bábaeskü szövegébe, mert õk maguk, de a borbélyok ilyenirányú magatartása okot adott erre.

Alföldi viszonylatban Kecskemét bábaellátása már a XIX. század elején kielégítõ volt, s a század második felében a város elsõ volt, amely a tanyákra rendszeres bábaellátást szervezett.

1779-ben tudunk elõször arról, hogy fizetéses bábája is volt Kecskemétnek Kleinod Barbara, Pesten végzett bába személyében, s ekkor már tíz bába mûködött a város belterületén és tanyavilágában. Sõt 1810-ben már Halas város kérésére az itt mûködõ Szabó Erzsébet vizsgázott bábát - a taníttatási díj kifizetési kötelezettség mellett - átadja, a kérelmezõ városnak.

A város vezetése nagy fontosságot tulajdonított az orvosai javaslatának. Az 1797. március 8-i jegyzõkönyv szerint Limbek József chyrurgus kérésére rendelte el a város, hogy "a chyrurgus vizsgálata nélkül eltemetni holttestet nem szabad."

A város és a rendkívül nagy kiterjedésû tanyavilág számára óriási jelentõséggel bírt az 1853-ban megnyílt városi kórház. Rövid idõn belül kiderült azonban, hogy a város belterületén lakó, s így szükség esetén gyorsan kórházba szállítható rászorultak helyzetén tudott csak javítani az új korház. Nem így az ebben az idõdben rohamosan és nagyszámban a külterületre települõ, ott tanyákat építõ, s állandó jelleggel kintlakó népesség helyzetén. A kielégítõnek semmiképpen sem mondható közegészségügyi állapotokat igazolja a Kecskeméti Lapok 1911. december 3-i számában megjelent, s az 1901 - 1910 közötti évek halálozási statisztikája. Ebbõl néhány halálozási okot jelölünk meg.

A halálozás oka belt. kült. össz. ebbõl 1 éven aluli
Bélhurut: 1565 1010 2575 1963
Gümõkór: 1807 895 2702 146
Rák: 336 134 470  
Sebfertõzés: 88 36 124 30
Kanyaró: 119 109 228 65
Hastífusz: 243 130 373 2
Influenza: 33 82 115 53
Szamárhurut: 139 75 214 135
Angolkór: 138 85 223 49
Görcsökben: 603 564 1167 1090
Tüdõhurut: 1057 724 1781 710
Öngyilkosság: 139 209 70 -
Idegen kéz által: 58 27 85 2

Kecskeméten itt felsorolt, s fel nem sorolt betegségekben összesen a XX. század elsõ évtizedében 16591 ember hunyt el.

A város bel és külterületének lakossága a XX. század elsõ évében 58 720, míg 1910-ben 67 000 fõ volt, s ebbõl belterületi lakos 35 000, s külterületi 32 000 fõ.

A halálozási statisztika szomorú képét mintegy "megmagyarázza" Dr. Dollermann Artúr belügyminisztériumi egészségügyi fõtanácsosnak azon megállapítása, melyet a Kecskeméti Közlöny 1933. október 15-i számában olvashatunk. Eszerint az általános és részletes egészségügyi felülvizsgálat "eredményeként" szomorúan állapítja meg, s közli, hogy Kecskemétnek nincs mentõautója!

Súlyosbította az egyébként sem "rózsás" közegészségügyi ál lapotokat az 1890-es trachomajárvány. Ez a szinte akkor népbetegséggé vált súlyos járvány különösen a külterületen élõ lakosságot érintette átlagon felüli mértékben. Ennek okai - többek között - az egésznapos, látástól vakulásig végzett munka, s a rendkívül súlyos tanyai lakáshelyzet volt. Apró, pici ablakokkal ellátott, szellõzetlen, agyagpadlós, gyakran felnedvesedõ, s így párolgó padozat, falak voltak.

Élt abban az idõben a monostori homokbuckák között egy néptanító: Mendel Gáspár, aki eredetileg orvos kívánt lenni, de másfelé kényszeredett tevékenysége, tanító lett kint a homokbuckák között.

Mendel Gáspár tanító

 

Az eredetileg hivatásul választott orvosi munkát azonban nem adta fel, s a tanítás mellett gyógyította a környékbeli betegeket, majd a messzeföldról is hozzá zarándoklókat. Így a trachoma járvány megszüntetésében is - szakemberek által elismerten - példátlanul értékes gyógyító munkát végzett. A hálás utókor az Alsómonostori temetõben díszsírhelyet adományozott a messzeföldön híres gyógyító néptanítónak. Bugac nagyközség pedig utcát nevezett el róla.

Rendkívül nehézkes volt a külterületi lakosság orvosi ellátása. Gyakran többtíz kilométereket kellett a szinte járhatatlan, kiépítetlen utakon szállítani lovaskocsin a betegeket, s igen gyakori volt, hogy mire orvoshoz került a rászoruló, meg is halt. Ezen a helyzeten is korszakalkotóan pozitív változást eredményezett a Kecskeméti Gazdasági Vasút 1928. évbeli megnyitása. Ettõl az idõtõl ugyanis hetenként két alkalommal az akkor Monostorfalvának nevezett településen Dr. Fehér Zoltán szülésznõgyógyász, mint általános orvos fogadta a hozzáforduló betegeket, s látta el a magával vitt házipatikából a legszükségesebb gyógyszerekkel is.

Dr. Fehér Zoltán orvos annyira megszerette a pusztát, hogy ott késõbb birtokot vásárolt, s tanyát is épített rá.

Dr. Fehér Zoltán fõorvos

Verne komplekszusra vall a Kecskeméti Lapok 1933. február 12- i számában megjelent alábbi szövegû cikk: "Monostorfalvát közegészségügyi mintaközséggé akarják fejleszteni. A monostorfalvi Faluszövetség csütörtökön ülést tartott. Elhatározták, hogy a város vezetõségéhez, az Országos Közegészségügyi Intézethez és a belügyminisztériumhoz fordulnak és kérik, hogy a tervezett közegészségügyi mintaközséget Monostorfalván állítsák fel. A monostorfalvi szövetség kérelmét Cserey-Pechny Albin dr. személyesen terjeszti elõ az Országos Közegészségügyi Intézet vezetõjének."

Dr. Cserey-Pechány Albin kórházigazgató fõorvos, Fehér Zoltán orvos, Mendel Gáspár néptanító szinte felmérhetetlen értékû segítséget nyújtottak a még gyermekcipõben járkáló-botladozó kis település rohamos fejlesztésében.

Nemkevésbé volt értékes az a szinte önfeláldozó tevékenység, amelyet a hatalmas pusztaságban szülésznõi feladatokat ellátó, szakképzett, s szakképzetlen bábák láttak el, akik gyakran éjt-nappallá téve járták úttalan utakon a buckákat nyári hõségben, téli fagyokban, behavazott utakon, hogy a születendõ gyermekeket világra segítsék, egészséges embereket adjanak a jövõ építéséhez. Ezek a szülésznõk, bábák, teljesen önmagukra hagyottan, orvosi segítség igénybevevésének lehetõsége nélkül, gigászi küzdelmet folytattak a szülõ nõ, s a megszületendõ gyermek életéért, s õszintén megvallhatjuk, rendkívül ritka eset volt amikor komplikációk léptek fel e téren, s ha mégis elõfordult nagy-nagy ritkán, akkor sem az õ terhükre volt ez írható.

Havonta egy alkalommal kellett bekocsizniok a 27 km-re lévõ városba, s bejelenteni az ezen idõ alatt született gyermekek adatait.

Ilyen bábaasszonyokként ismerjük Gaál Antalnét, Deliné Terka nénit az 1920-as évekbõl, s Balázs Mihálynét.

A bábák feladatkörével kapcsolatos rendkívül érdekes hírt közül a Kecskeméti Közlöny 1933. augusztus 4-i száma. A negyedik oldalon található rövid kis cikk így ír: "A bábák ezentúl csak külön díjazásért vesznek részt a keresztelõn, döntött az Országos Magyar Bába Egyesület Kecskeméti fiókja. Ez ugyanis nem tartozik a hatáskörükbe ezután."

Ebbõl az újsághírbõl ugyanis egyértelmûen arra lehet következtetni, hogy a bába nem csak a szülést volt köteles szakszerûen levezetni, hanem részt kellett vennie - a cikkbõl következtethetõen díjmentesen - a megszületett gyermek keresztelõi szertartásán is.

Milyen lehetett az országos helyzet az élveszületések tekintetében, ha a Kecskeméti Lapok 1936. április 12-iki számában így örvendezik: "Kecskemét, fõként a tanyai színmagyar lakosságnak köszönheti az élveszületések szempontjából elsõ, díszes helyét: 28,8 %." (Ez a százalék 1000 lakosra értendõ. Szerk.)

Ezekben az években érkezett Monostorfalvára az elsõ állami szülésznõ: Surányi Jánosné, akirõl leánya, Dekker Pálné Surányi Mária szavaival emlékezünk meg:

"Én akkor, 1932-ben, alig ötödik éves voltam, de még ma is emlékszem amikor a megrakott lovas kocsin, holmijainkkal megérkeztünk abba a kis faluba: Monostorfalvára,a mai Bugacra.

Surányi Jánosné
okleveles szülésznõ

 

Édesanyámat, fiatalon ide nevezte ki a kecskeméti Tisztiorvosi Hivatal hatósági szülésznõnek. Anyám a szegedi klinikán szerezte meg a szülésznõi oklevelét kiváló eredménnyel, s nagytudású orvosprofesszorok tanították meg a szüléssel kapcsolatos teendõkre.

Amikor megérkeztünk a kis falucskába, anyám sírva fakadt, s könnyei között zokogta el: Uram Istenem, hogyan tudom én egyedül, ilyen elhagyatott körülmények között a szülésznõi munkát szívem-lelkem szerint megfelelõen ellátni? Amerre a szem ellátott csak homokbuckák és sivár pusztaság volt. Orvos a falutól csak 28 km-re Kecskeméten, vagy csaknem ugyanilyen távolságra Kiskunfélegyházán található. Utak sehol, csak lovaskocsi tudott ebben a homoktengerben közlekedni. Autót abban az idõben a faluban még senki sem látott. Egyedüli közlekedési eszköz csak a kis vicinális vonat volt. Hatalmas tanyavilág és a pusztaság tartozott a faluhoz, ahol el kellett látnia a feladatát. Õ volt akkor egyszemélyben az orvos, szülésznõ, védõnõ és kismértékben a gyógyszerész is. Mindenben önmagára volt hagyatva és mindenért egyedül kellett vállalnia a felelõsséget. Boldog volt, hogy nagyon megfigyelte a klinikán az orvosokat, s ezeket az ismereteit itt hasznosította is, komoly eredménnyel.

Akkoriban az asszonyok még otthon szültek. Nem volt szokás, de lehetõség sem kórházba jutni, s ott szülni, lovaskocsival jöttek érte, jobbára éjjel. Megzörgették az ablakot: - Bábanéni, öltözzön, szüléshez hívjuk. Szegény anyám ment a vaksötét éjszakában. Azt sem tudta sokszor, hogy hova, merre viszik. Fiatal, szép asszony volt, s az elsõ években sokszor félt, de ahogyan telt az idõ rajta, megedzõdött. Nagyon kemény, határozott, tekintélyt teremteni tudó asszonyság lett belõle.

Sokat fagyoskodott a hidegben, de neki mennie kellett ha esett, ha fújt, hívta a kötelesség.

Volt amikor a sötétben, s a nagy hóban eltévedtek a pusztaságban és csak órák múlva érkeztek meg a tanyára a jajgató szülõasszonyhoz. Amikor beért a kis, félhomályban úszó földes szobába, alig látott valamit. Az asztalon egy kicsi petróleumlámpa égett, iszonyú szegénység, szomorú látvány fogadta. A kemence kuckójában a legtöbb helyen már volt pár gyerek. Az ágyon, rongypokrócon feküdt az anya. Lepedõ, hálóing, egyebek sehol, illetve csak nagyon kevés helyen volt. Mégis szültek, a semmire! Azt tartották, hogy amennyi gyermeket az Isten ad, el kell fogadni, s ha az Isten báránykát ad, legelõt is ad hozzá. Igénytelenek és a helyzetükbe beletörõdõek voltak az emberek. Akkor még ismeretlen volt a születésszabályozás. Nem volt állami támogatás, egyebek, mint a mai idõben. A gyermekek már nagyon korán megismerték a kemény munkát, a nélkülözést, s nem kevesen a szenvedést, hiszen már 10 - 12 éves korukban kiscselédnek adták õket.

Nagyon sok gyermek született akkortályt. Volt olyan éjszaka, hogy alig ért haza valahonnan Bócsaszélbõl, alig melegedett meg az ágyban, máris zörgettek: - Bábanéni, szüléshez hívjuk, s vitték szegény édesanyámat a puszta másik felére. Sokszor sírva öltözött, mondta: - nagyon beteg vagyok, nem bírom tovább, de azért ment betegen is. Nagy volt benne a hivatástudat, a segíteni akarás.

Hiányoltuk mi, gyerekei az édesanyát, mert sajnos ránk nagyon kevés ideje jutott. Ment, ment, mert hívta a kötelesség.

Az én drága édesanyám 32 küzdelmes év után ment nyugdíjba. Ezen idõ alatt egyetlen szülõ nõ halt meg a keze alatt, akin csak orvos tudott volna már - talán - segíteni, azonnal mûteni kellett volna!

A fizetésén kívül sem az orvosnak, sem a szülésznõnek más jövedelme nemigen volt. Volt olyan család, aki a szinte semmibõl élt, de mégis fizetni akart. Tõlük anyám soha nem fogadott el semmit.

A háború után kezdett e kis falu is fejlõdni; Monostorfalvából Bugacmonostor, majd Bugac lett. Kövesút épült Kecskemétre, s Kiskunfélegyházára, melyeken autóbuszjáratok indultak. Villanyt, majd késõbb egészséges, vezetékes ivóvízhálózatot kapott a falu. A felvilágosítás hatására egyre többen szültek kórházban, biztonságos körülmények között.

Nyugdíjba vonulása elõtt orvosasszisztensként dolgozott az édesanyám. Nem volt már szükség a faluban szülésznõre. Volt már a faluban védõnõ is, aki szintén évtizedekig járta a tanyavilágot, segítette az egészséges csecsemõnevelést.

Sokszor mondogatta édesanyám a nyugdíjba vonulása után, hogy csak az tudja ezt a fejlõdést értékelni aki ismerte azt a másik világot. Azt a másik világot, amit õ itt 1932-ben talált.

Surányi Jánosné, a falu elsõ hatósági bábája, szülésznõje 84 éves korában halt meg hirtelen, s teljes szellemi frissességben élt utolsó percéig."

Ebbõl a beszámoló írásból sok-sok mindent megtudhat az olvasó, hiszen ez nem csak egy beszámoló a község elsõ hatósági szülésznõjérõl, hanem egy szociológiai tudósítás is az akkori pusztai, tanyai életrõl, emberi sorsokról.

A Kecskemét thj. város bugacmonostori kirendeltsége a szülésznõi helyzetrõl így számol be a kecskeméti Tisztifõorvosi hivatalnak a 140/1949. sz. jelentésében: "A 371/8/1948. Efosz. sz. megkeresésére értesítem, hogy a bábaszolgálatnak Bugacmonostoron való ellátása ügyében értekezletet hívtam össze, melynek eredményeként a puszta egyöntetû kívánsága az, hogy Bugacmonostoron a második bábai állást Alsómonostoron kell felállítani olyképpen, hogy a bába feltétlenül Alsómonostoron lakjék. Az összehívott értekezlet indoklásul azt hozta fel, hogy Alsómonostor fekszik legtávolabbra úgy a falutól, mint a környezõ községektõl, különösen közegészségügyi szempontból az úgynevezett Alsómonostori proletártelep a legelhanyagoltabb rész, pedig ez a terület majdnem olyan sûrûn lakott telepes terület mint Bugacmonostor. A puszta többi része vagy a kirendeltséghez, vagy a környezõ községekhez közelebb fekszik. A helybenlakásra feltétlen szükség van, mert Alsómonostor a faluhoz 10 km távolságra van, s míg a bába leérne, addig esetleg az anya is, az újszülött is meghalhatna. Bugacmonostor, 1949. február 9. napján közig. kir.vez.h."

Hogy lett-e második bába állás megszervezve, nem sikerült megtudni.

Dr. Dobák István kecskeméti tisztifõorvos azt jelentette 1945. szeptember 20-án, hogy Kecskemét város közigazgatási területén 31 bába teljesít szolgálatot, s közülük 12 fõ a hatósági, s 19 fõ magánbába.

Ugyanebben a jelentésben olvasható, hogy a város területén a halottkémlést hatósági orvosok végzik, csak Bugacon, Kohári-szentlõrincen és Ágasegyházán mûködik laikus halottkém.

Dr. Kiss Dezsõ bugacmonostori kirendeltségvezetõ 1948. októberében azt jelenti, hogy orvosi rendelõ építése kezdõdött a településen. A következõ év február elsõ napjaiban a kirendeltségvezetõ már arról számol be, hogy elkészült az orvosi lakással ellátott rendelõ épülete, s az orvos, ideköltözése után a volt orvosi lakásban szülõotthont tervez berendezni.

Orvosi rendelõ

Bíró Balázs gyógyszerész 1948-ban magángyógyszertárat nyitott a községben, de az 1949. augusztus 26-án kelt jegyzõkönyv szerint már állami gyógyszertár megnyitásáról számolnak be, ahol Dr. Bíró Balázs már mint az állami gyógyszertár vezetõje van megemlítve.

Az ezzel kapcsolatos jegyzõkönyvet - betûszerinti azonossággal - az alábbiakban idézzük:

"Jegyzõkönyv.

Készült Bugacmonostoron 1949. augusztus hó. 26. napján az Állami kezelésbe vett Gyógyszertárak N.V. által Bugacmonostoron felállított 4 számú Állami Gyógyszertár helységébe. Jelen vannak: Pintér János népjóléti miniszter kiküldöttje, dr. Pásztori József városi orvos, dr. Somogyi Lajos Kecskemét thj. város tisztiorvosa és a Kecskemét thj. város polgármesterének képviseletébe dr. Kiss Dezsõ kirendeltségvezetõ a bugacmonostori Rendõrõrs képviseletébe Halász Géza õrsparancsnok, a Bugacmonostori MDP. pártvezetõség részérõl, Fehér József és Pintér Ferenc a Bugacmonostori MNDSZ részérõl, Kürtösi Mária titkár, Csáki Mátyás és Trungel Rókusné, a Bugacmonostori EPOSZ részérõl Virág Pál az Alsómonostori MDP pártszervezet részérõl Balog József és V. Tóth József a megnyílt állami gyógyszertár vezetõje dr. Biró Balázs és kb. 60 fõnyi összegyûlt közönség.

dr. Kiss Dezsõ kirendeltség vezetõ a polgármester a Bugacmonostori önálló lett nagyközség nevében üdvözli a megjelenteket, beszédében rámutat arra, hogy hosszú évtizedek óta kérték már Bugacmonostor lakói a gyógyszertár felállítását, azonban a Népidemokrácia tudta és akarta azt megvalósítani. A legnagyobb örömét fejezte ki a gyógyszertár megnyitása felett s éhangsúlyozva hogy a megnyílt gyógyszertár az összes lakóssának e elsõrendû érdeke mégis a legszegényebb nép érdekeit szolgálja elsõsorban is akiknek nem volt módjuk arra, hogy a távollévõ községbõl szerezzék be gyógyszer szükségletüket.

Majd Pintér János népjóléti miniszter kiküldöttje hangsúlyozta hogy ezer évnek kellett elmúlni, hogy ezen szétszórt tanyaközpont gyógyszertárt kapjon, de ezt köszönhetjük a magyar kormánynak amely mindent megtesz, hogy segítsen minden tekintetben a dolgozó népen és, hogy ezt elérhettük hála és köszönet illeti meg felszabadítónkat a dicsõséges szovjet hadsereget és annak nagyvezérét Sztálin elvtársat.

Goldner Alfréd az állami kezelésbe vett gyógyszertárak N.V. kiküldöttje beszédében hangsúlyozta, hogy a most törvénybe iktatott Magyar alkotmány módot ad arra, hogy a dolgozó nép nemcsak itt Bugacmonostoron, hanem ezt követõleg az összes elhagyott tanyaközpontokon kielégíthessék a dolgozó nép közegészségügyi szükségletét azáltal, hogy ahol csak erre szükség mutatkozik új gyógyszertárakat fognak megnyitni, Örömét fejezi ki affelett, hogy Bugacmonostor dolgozó népe az elsõ helyen volt, ahol gyógyszertárt megnyithatták és átadták rendeltetésének.

dr. Somogyi Lajos Kecskemét város tisztiorvosa üdvözölte a megjelent kiküldötteket a megjelent közönséget köszönetet mondva a kiküldötteknek azért, hogy Kecskemét város határába felállították s a mai napon megnyitották a gyógyszertárat. Végül dr. Kiss Dezsõ Kecskemét város polgármestere nevében a gyógyszertárt megnyitottnak nyilvánította.

Ezután a kiküldöttek és a Párt a Népi bizottság megbízottai megtekintették gyógyszertárat és a látottak és a tapasztaltak felett a legnagyobb megelégedésüket nyilvánították ki. Kmft. Ezt követõen a résztvevõk aláírásai következnek."

Mint abban a korban általában, ebben a jegyzõkönyvben is a nagy szólamok, a történelmi ferdítések dominálnak.

Jelenleg egy gyógyszertára van a községnek a 12/24-es sz. mely 1978-ban nyílt Kecskés Etelka vezetésével. Jelenleg - 1982 óta - Petõ Sándor gyógyszerész vezeti.

A nagyközség ÉNY-i szélén a belterülettel közvetlenül határosan mûködik a nagyközségi köztemetõ, melyet 1928-ban nyitottak meg. A fõbejárattal szemben jól tervezett ravatalozó van. Az elsõ temetõcsõsz Tiricz Mihály volt, s ezért a közszáj ezt a dûlõt "Tiricz-dûlõnek" nevezi. A temetõ elsõ halottját 1928-ban temették ide Hegedûs Jánosné Csapó Piroska személyében.

KÖZBIZTONSÁG

A XVIII - XIX. században pandúrok, zsandárok vigyázták a puszta rendjét.

Részükre Alsómonostoron állt egy épület, gazdasági épületekkel ellátva, amelyben a lovaikat tartották.

A zsandárok önellátók voltak, s ezért a zsandárkaszárnyánál nevelték az ellátásukhoz szükséges állatokat, melyekre felfogadott emberek ügyeltek.

Szakácsnõjük volt, akit maguk választottak ki, s aki a legtöbb alkalommal hosszú-hosszú évekig, évtizedekig meg is tudott maradni munkahelyén.

Az 1885-ben készült térképen is fel van tüntetve a Zsandár-kaszárnya.

Egy-egy ilyen kaszárnyában 8 - 10 zsandár teljesített szolgálatot, s lóháton járták a határt. Jól megtermett, s az "árnyékuktól nem megijedõ emberek voltak.

Alsómonostorról 1920. táján kerülhettek be az akkor már több házból, utcából álló, s közigazgatási kirendeltséggel is rendelkezõ Monostorfalvára. A faluban a mai Cserény utcában levõ Horváth féle házba költöztek, ahol kb. 10 - 15 évig voltak, majd bér-

A falu elsõ csendõrõrse (Horváth-féle ház)

bevették özvegy Burián Józsefné Rácz Fodor Mária nagybugaci lakos házát, amely a régi iskola udvarának DK-i sarkánál van a mai Béke utcában a Községi Könyvtár után. Ez az épület lett a megalakult Magyar Államrendõrség õrse is. Az épületet az Államrendõrség is bérletként használta, de 1951-ben állami tulajdonba vették a tulajdonostól.

A csendõrlegénységet a honvédség soraiból verbuválták, akik bizonyos ideig tartó próbaszolgálat után évekig tartó iskolán ismerkedtek meg a korabeli kriminalisztikával. A külterületeken mindenféle nyomozási munkát a csendõrség végzett.

Ehhez természetesen szükség volt szakismeretekkel rendelkezõ emberekre. A komoly gyilkossági ügyekben azonban felsõbb szerveiktõl szakmailag képzettebb csendõr nyomozókat kaptak.

Legfõbb feladatuk a közrend, s a közbiztonság szavatolása volt. Erre nagyon alkalmasak voltak, s ha szükségét látták, ezt vasszigorral, keményen helytállva meg is tartották. Nagyon ritkán fordult elõ, hogy hatáskörüket túllépve az indokoltnál szigorúbban jártak el. A legtöbb esetben azonban ezt kívánta meg tõlük a lazuló fegyelem és közbiztonság. Egy-egy elcsattant csendõrpofon után ugyanis a "sértett" fél nemigen mert panasszal fordulni felsõbb szervekhez, mert nem sok reménnyel kecsegtetett az ilyen

Csendõrjárõrök a vásáron

Vighi István csendõrõrmester

"revansvágy". Le is hûtötte hamar a forrófejû, hevesvérû renitenskedõket ez a szigor, s így kénytelenek voltak respektálni a csendõri erélyt, s betartani a nekik esetleg nem tetszõ együttélési szabályokat.

Sokszor - különösen napjainkban, amikor már szinte tûrhetetlen az emberi fegyelmezetlenségek mértéke - emlegetik az emberek a kakastollasokat, hogy bár õk, a nekik juttatott szigorral tartanák fenn a rendet és a fegyelmet.

Az 1930-as években a Monostorfalvi csendõrõrs parancsnoka Vighi István törzsõrmester úr volt, aki istenfélõ emberként élt és dolgozott. Tagja volt a falu templomát építõ Templomépítõ Bizottságnak is.

A pihenõben lévõ csendõrök minden vasárnap ott voltak a templomban a szentmisén, díszruhájukban, együtt a falu lakóival.

Nem alkottak ugyan külön kasztot a faluban, de azért szükség esetén azt a bizonyos három lépés távolságot betartották, talán nem is a tekintélyük megtartása, hanem a fegyelem betarthatósága érdekében.

Ott, ahol a csendõrök jelen voltak a táncmulatságokban, általában nem fordult elõ a bugacon egyébként nem ritka bicskázás. A duhajkodni kezdõket elõbb szépszóval igyekeztek a normák betartására figyelmeztetni, s ha ez nem járt a kellõ sikerrel, akkor egy pár jól megérdemelt csendõrpofon nyomban észre térítette a heves vérmérsékletû ifjoncot.

Bizonyára ha ma is biztosítva volna ez a lehetõség a rend és közbiztonság közkatonáinak, s nem õk húznák a rövidebbet egy szükségszerûen elcsattant pofon miatt, akkor nem lennénk ott a közbiztonság a közfegyelem terén, ahol jelenleg vagyunk...

Egyébként a csendõröknek általában nem sok bûnügyi munkájuk volt Bugacon, mert itt az emberek, kisemberek lévén, a maguk bõrén tapasztalták meg az egyes értékekhez jutás keserû útját, ezért tiszteletben tartották a más emberek vagyonát, értékeit.

1944. októberében a kiürítési parancs következtében kivonták a falu csendõreit is. Így a közbiztonság teljesen ellenõrizetlenné vált a talán legnehezebb idõkben.

Ebben az idõben - a csendõrök elvonulása után - a leventeoktató Gulyás János egy kb. 25 - 30 fõbõl álló kis csoportot szervezett, akik nemzetiszínû szalaggal a karjukon, karabélyokkal ellátva láttak el közbiztonsági szolgálatot, ügyeltek fel az élelmiszerjegyekre osztott élelem miatt sorbanálló emberek közötti rendre, de a kiosztásra váró élelmiszerek õrzését is ellátták. Ezek az önként vállalkozó fiatal és középkorú emberek mintegy két hétig tartatták fenn a rendet a faluban és környékén, majd a nagyon szigorú utasításra õk maguk is kénytelenek voltak a legtöbben elhagyni a falut. Ezek a fiatalok a régi iskola középsõ termében éltek, s az ott szétterített szalmán aludtak. Azok, akik némi szélsõséget is képviseltek, gyakran az életükkel fizettek ezért. Az Orgovány felé menekülõk ugyanis arról számoltak be, hogy néhány nemzetiszín karszalagos fiatal holttestét látták Jakabszállás határában az úttest árkában.

A rendõrség 1944. õszén már karszalagos policárokként kezdte meg a közbiztonság-ellenõrzõ munkáját. Az elsõ idõkben a közmunkák végzésére felhívottakat ellenõrizték, s vittek közmunkára: a repülõtérre havat takarítani, stb.

Szóbeli tájékoztatásokból tudjuk, hogy az elsõ rendõrparancsnok a faluban Lénárt János volt, s az elsõ rendõrök: Halász Géza, Kázmér Béla, Dobos Mátyás, Dancs József voltak.

1945. nyarán toborzás volt a faluban az Államrendõrséghez és sok fiatal vett részt azon. Közülük azonban nem sokan maradtak a testületben, különbözõ okok miatt.

ÖNKÉNTES TÛZOLTÓSÁG

Egy idõben kötelezõvé tették a településeken az önkéntes tûzoltótestületek létrehozását. Jelentkeztek is az emberek ennek a közérdekû munkának az elvégzésére mindenkor a megfelelõ számban, s vállalták a kiképzéssel kapcsolatos, nem is könnyû feladatot.

Bugacon 1948-ban alakult meg ez a testület a helyi tanács szervezésében, s a kezdeti idõszakban 10 fõ volt a létszám. Feladatuk, különösen a nyári, tûzveszélyesebb idõkben a toronyban õrséget állni, s jelezni, ha valahol tarló, vagy más tüzet észleltek.

A kezdeti idõszakban - nyáron - lovasfogattal voltak szolgálatban éjjel-nappal, s kézi fecskendõ állt csak a rendelkezésükre a tûzoltáshoz.

Flóring József önkéntes tûzoltó százados 1965-ben vette át a parancsnokságot, s akkor átlagban 20 fõs volt a csapat. Volt már akkor egy utánfutóra felszerelt 800 1/sec kapacitású kismotorfecskendõjük is. Szükség esetén az Aranykalász szakszövetkezet adta a vontatógépet hozzá. Rövidesen vásároltak egy ZSUK kistehergépkocsit, amibe már be volt építve egy 800 1/sec teljesítõképességû motorfecskendõ.

Ezt követõen vásároltak egy UAZ terepjárót a ZSUK helyett.

1971. május 1-én felavatták az új tûzoltószertárt, s irodát, ahol a végzett munkából hazatérõ tûzoltók korszerûen felszerelt fürdõben tudtak tisztálkodni, s társalgó szoba is a rendelkezésükre állt azoknak, akik ügyeleti szolgálatban voltak.

Jelenleg két darab egyenként 800 1/sec kapacitású motorfecskendõjük, s a szállításukhoz szükséges gépkocsijuk, valamint a tûzoltáshoz szükséges összes felszerelési tárgyuk van.

Hosszú éveken át, szinte rendszeresen részt vettek az önkéntes tûzoltók részére szervezett versenyeken, s azokon túlnyomórészt az elsõ helyezéseket hozták haza.

Munkájukat nem havi fix fizetésért, hanem szerény tiszteletdíj jutalomért végezték önfeláldozóan, amiért sok alkalommal kaptak helyi elismerést is.

Az önkéntes tûzoltók munkája semmivel sem helyettesíthetõ, nagyon nagyra értékelhetõ közhasznú munka. Csak elismerés és tisztelet illetheti azokat az önzetlen, közösségi embereket, akik ezt, gyakran a szabadidejük, s néha még a testi épségük, életük feláldozásával, kockára tételével is vállalják a téli hidegben, tûzõ napsütésben és éjjel-nappal.

Ez is közbiztonság a szó igazi, nemes értelmében.

KÖZMÛVELÕDÉS

ISKOLÁK

A XIX. század rohamos tanyásodási helyzete megkívánta, hogy a tanyára került családok gyermekei iskolába járhassanak, s legalább az alapmûveltséget, az írás-olvasást, számolást megtanulják

Kecskeméten - Bugac akkor Kecskemét pusztája volt - 1855. szeptember 5-én határozta el a városi tanács 10 pusztai iskola létesítését.

1856. október 25-én választotta meg a pusztai tanítókat a városi tanács, így a pusztai iskolák mûködése az 1856/57. tanévvel kezdõdik. 1877. január 1-én már 11 pusztai tanító mûködött Kecskemét külterületén.

Ettõl az idõtõl kezdve állandóan szaporodik a pusztai iskolák száma, bár a pusztai tankötelesek igen nehezen akarnak iskolába járni, s csak 1898/1899. tanévben múlja felül a pusztai tankötelesek száma a belterületiekét.

1927-ben már 76 szervezett pusztai tanítói állás van a kecskeméti tanyákon.

Elõször Szentkirályon, Alpáron, Városföldjén, Haleszban, Talfáján, Úrréten, Szentlõrincen, MONOSTORFALVÁN létesültek a kecskeméti határban tanyai iskolák.

Érdemes megtekinteni az alábbi kimutatást, amely arról ad számot, hogy az Alföld városaiban milyen sorrendben kezdtek hozzá az iskolaépítésekhez a külterületi tanyákon.

1.) Szeged 1842. 5.) Csongrád 1873.
2.) Kecskemét 1856. 6.) Cegléd 1874.
  Makó 1856. 7.) Békéscsaba 1876.
3.) Kkdorozsma 1857. 8.) Hmvásárhely 1880.
4.) Nyíregyháza 1860. 9.) Nagykõrös 1882.

Az Alföld iskolázottsági helyzete az 1920 évi népszámlálás kimutatásaiban elszomorító képet nyújt. Íme az egyes városok lakóinak analfabéta százaléka:

1.) Kkfélegyháza 33,5 % 11.) Mezõtúr 15,7
2.) Kkhalas 24,6 % 12.) Szolnok 15,3
3.) Jászberény 24,3 % 13.) Hmvhely 15,1
4.) Csongrád 23,1 % 14.) Békés 14,9
5.) Kecskemét 22,8 % 15.) Szeged 14,5
6.) Törökszentmiklós 21,2 % 16.) Cegléd 14,0
7.) Nagykõrös 20,1 % 17.) Debrecen 13,6
8.) Gyula 18,0 % 18.) Nyíregyháza 13,6
9.) Karcag 16,6 % 19.) Makó 13,0
10.) Szentes 16,3 % 20.) Orosháza 11,3

Kecskemét tehát az analfabétizmus terén nem valami "elõkelõ" helyen szerepel az említett húsz város között, a 22,8 %-os analfabéta részarányával. Indokolt volt tehát tenni, s nagyon-nagyon sürgõsen valamit ennek a helyzetnek a feljavítására.

A város az 1855-ben megépült 10 pusztai népiskola belsõ szervezeti és felügyeleti jogkörét az egyházakra bízta, de még a tanítók ellátása is egyházi feladat volt. Így, ezek szerint ezek az iskolák tulajdonképpen, annak ellenére, hogy azokat a város építtette, felekezeti jellegûek voltak, s úgy oszlottak meg, hogy a 10 iskola közül 7 katolikus és 3 református felügyelet alatt állt.

Ezek a felekezeti jellegû iskolák 1877-ben lettek átadva állami felügyelet alá.

A tanyai iskolák száma ebben az idõben már 11 volt.

 

1900-ban Kecskemét város külterületén 24 pusztai iskola mûködött 25 tanteremmel, s az elsõ világháború kitörésének évében (1914.) 35 tanyai népiskola volt 35 tanteremmel. 1926-ra ez a szám 44 iskolára, s 49 tanteremre szaporodott. Ebben az idõben a tanyai iskolákban egy tanítóra 63 tanuló jutott, míg a belterületen ez a szám 62 volt.

1925-ben Kecskemét belterületén 53 tanító volt, s a tanyai tanulók száma 5990 fõ volt, s 95 tanító foglalkozott velük. Közülük mindenképpen meg kell külön is emlékezni Mendel Gáspár tanító úrról, akinek nevét kegyelettel és tisztelettel emlegeti ma is a falu idõsebb korosztálya, akik ismerték még. Mint szegény gyõri fiú, szerzett tanítói oklevelet, s a Farkasordító domb tövében lévõ háza környékén gyakran valóságos kocsitábor gyûlt össze, akik a tanító úr gyógyfüveinek eredményeként nyerték vissza egészségüket, szemük világát az 1890-es nagy trachomajárvány idején. Csodadoktorrá avatta a nép. Az elektromos gyógykezelõgépet elõbb alkalmazta ott a tanyán, mint a kecskeméti orvosok zöme. Elektromos gépét, könyveit elkobozták, pénzbüntetésre

Rigó József tanító

ítélték. 1942- ben halt meg agyvérzésben. Sírja az alsómonostori temetõben van.

A másik híres bugaci tanító Rigó József, aki 1922-ben került a faluba, s nagyon rövid idõn belül a kis település, majd község elsõ, s egyik legmegbecsültebb embere, tanítója, késõbb a kibõvült iskolák hálózatának igazgatója lett.

A Kecskeméti Lapok 1926. február 27-i száma adja tudtunkra, hogy ..."a ma iskola céljára használt Sándor György-féle épületet teljesen a közigazgatási kirendeltség céljára adják át."... Így tudhatjuk meg, hogy a falu elsõ iskolája azon épület volt, amely késõbb a Községháza, majd Tanácsháza, jelenleg Polgármesteri Hivatalként használatos és a Béke utca - Kada Elek utca sarkán áll.

 

Az 1926. évi VII. tc. utasításának megfelelõen Kecskemét városa elhatározta, hogy 30 tanyai iskolát épít 34 tanteremmel. Az új iskolák helyének kijelölését a Petróczi István miniszteri tanácsos, Füredy Lajos és Garzó Sándor városi tanácsnokok, Bíró Ádám népiskolai felügyelõ-igazgató és Polaretzky János mûszaki tisztbõl álló bizottságra bízták, akik rövid idõ alatt el is végezték ezt a munkát, mint azt a Kecskeméti Lapok 1926. február 27-i számában megjelent cikk tudtul adja. Másfél hét múlva a Lap hasábjain arról értesülhettek az olvasók, hogy "Kiadták a pusztai iskolák asztalosmunkáit. A folyó évben felépítendõ 30 új pusztai iskola közül tizenkettõnek asztalos és alapmázolási munkálataira a tanács már meghirdette a pályázatot. A határidõ lejártáig 4 pályamunka érkezett be, amelyek közül, mint legolcsóbbat, Szabó István és társai ajánlatát fogadta el a tanács. A pályázatnyertes vállalkozók: Szabó István, Rigó Imre, Sztraka József, Varga Gyula, Lados Bálint, Vajnár János és Soós Pál, akik 407 248 200 koronáért vállalták el a 12 iskola munkálatait."

Rövidesen arról számol be a Kecskeméti Lapok, hogy alapo­ san elszámították magukat a szervezõk, mert három és félmilliárd koronával kevesebb a pénz, mint amire szükség van az építkezésekhez. Így számítani lehet arra, hogy az év vége elõtt nem épül meg a 30 iskola.

A Kecskeméti Lapok 1926. március 25-i számából tudjuk, hogy az új pusztai iskolák helyének végleges kijelölése Alsómonostoron március 24-e, Kisbugac, Monostorfalva és Alsómonostor esetében pedig április 6-án történik meg.

Az elõzõ oldali képen a Kisbugaci iskola 1994-ben, s alatta az Alsómonostori II. sz. iskola, ugyancsak 1994-ben. Mindkettõ 1926-ban épült és a helyük végleges kijelölése 1926. április 6-án történt meg. Napjainkban is áll mindkét iskola, s így õrizte meg õket az utókor számára a környék lakossága.

 

Klebelsberg

A képen Nagybugaci iskola látható, s ennek is megváltoztatva az eredeti arculatát, eléje építették ezt az elõteret. A jelek szerint egyféle koncepció valósult meg a toldások nyomán. Ez látható a toldásépület stílusából. Kár volt a két toldást a régi, eredeti épülethez hozzáépíteni. 1994-es felvételeken láthatóak az épületek. A következõ oldalon láthatjuk az ún. Gazdasági iskolát, mely a volt Bugaci Állami Gazdaság területén üzemelt. Napjainkban ez az iskolaépület már más funkciót lát el. Nem is a nagy iskolaépítkezés korában készült, hanem késõbb vették igénybe erre a célra. Ezeknek az iskoláknak a megépülését gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszternek köszönheti Bugac is. Volt egy szép építési tervstílus, amelynek alapján ezen iskolák zöme megépült, s külsõ arculatuk, ízléses, olyan Koós Károlyos architektúrájuk nyomán már ránézésre is meg lehetett állapítani, hogy ezek az ún. Klebelsberg-féle iskolák. Külsõjükben is szépek, ízlésesek. Nagyon szépen illettek volna a monostori, bugaci tájba is. Kár, hogy nem ilyenek épültek. Lényeg azonban az, hogy épültek.

Keresztes Benedektõl kapott adatok szerint Monostorfalván a legrégebbi iskola a mai Egészségház helyén volt. Egyszobás, vályogból készült épület. A tanítónõ akkor csebi Pogány Aranka volt - õt a Kecskeméti Lapok 1926. október 3-i számában megjelent cikk szerint 1926. szeptemberében helyezték a faluba.

 

Kókai István monostori
rám. kat. pap

Az alsómonostori templom mellett egy régi vályogépületben is volt egy iskola. Itt vasárnaponként katolikus miséket is tartottak. A közelben lakott ugyanis Kókai István katholikus pap, aki a környék által elismert méhész volt, s több, nagyon szép lova is volt. Kedvelte az egész környék lakossága, vallásra való tekintet nélkül. Kókai István ugyanis nem csak a lelkeket gondozta a nagy pusztában, hanem a földmûves és egyéb munkák tekintetében oktatta, nevelte a lakosságot. Ezért is, káplán rangja ellenére a késõbbiekben címzetes esperesi rangot kapott. Munkásságáról részletesen szólunk más fejezetben majd.

Nagybugacon a Kakas-féle szélmalom mellett is mûködött egy iskola, ahol a tanító vitéz Csapó István, aki a késõbbiek során a fiatalok körében nagyon kedvelt leventeoktató, majd fõoktató volt.

Ez az iskola a szélmalomtulajdonos kezdeményezésére épült 1924-ben, s itt katolikus istentiszteleteket is tartottak, míg csak az 1950-es években meg nem tiltották azt. Kókai István katolikus pap járt ide Alsómonostorról a saját lófogatával. A tiltás után Stein Ernõ - Kókai István utóda az alsómonostori plébánián - ma a kkfházi Szent István plébánián van, elintézte, hogy az egyház megvásárolja özv. Balla Jánosné Lisztes Vilma tanyáját, mely az iskola közvetlen közelében volt, s ott kápolnát építettek a környezõ terület lakói. A kápolna elé keresztet is állítottak. A kápolnát és keresztet a tsz. leromboltatta. Ma már szántva van mindkettõ helye.

Felsõmonstoron is volt egy iskola a Ladányi Gábor tanyája közelében. Ez piroscserepes iskola" néven ismerte meg a környék lakossága.

A Kecskeméti Lapok 1926. október 3-i száma adja hírül, hogy az Iskolaszék beosztotta az újonnan kinevezett tanítókat. Az új tanítók közül Dobrotka György Alsómonostor II. sz. iskolába, cse- bi-Pogány Aranka tanítónõ a monostorfalvi iskolába, Hudela Antal pedig a Nagybugac 3. sz. iskolába került. Ezzel egyidõben Hegedûs Bélát Nagybugacról az Alsó-Ménteleki iskolába helyezték át, saját kérelmére.

Ugyanekkor körzetesítették is az iskolákat. Ennek során a 12. sz. Monostorfalvi körzethez tartoznak: Monostorfalvi I-III., Alsómonostor I-II, Felsõmonostor, Nagybugac és Kisbugac iskolái 8 tanerõvel.

Ebben az idõben egyes források szerint 76 tanerõ mûködik a külterületen, 14-el több mint a belterületen.

Minden kétséget kizáróan hatalmas lépést jelentett a tanyai iskolák számának ilyen nagymérvû szaporodása.

1926. október 5-én délelõtt fél 10-kor érkezett a Méheslaposi iskolához Horthy Miklós, hogy az országos kezdeményezéssel épült iskolák sorát itt, ennek az iskolának a meglátogatásával, felavatásával átadja a tanítók, diákok számára.

Talán érdemes idézni a kormányzót üdvözlõ Fáy István fõispán szavait: "Fõméltóságú Kormányzó Úr! Hajdan a városok várfalakkal õrködtek a nemzet biztonsága felett, ma pedig polgárosító hivatásukkal és kultúrájukkal szolgálják a nemzetvédelem céljait. Kecskemét ma huszonnyolc iskolát ad át a rendeltetésének kint a pusztákon, ahol aranykalászos rónaságok váltakoznak a szõlõvel dúsan termõ homokbuckákkal. Ebben a határban minden rög, minden kicsiny halom õseink megszentelt porával van tele. Századok építették, századok rombolták szét, majd építették újra, de ez a föld a történelmi idolt viharaiban magyar maradt mindig hitben, reménységben, bizodalomban. Külön lelke van ennek a földnek, s ezt a külön lelket beleépítette Kecskemét most az új iskolák falaiba, hogy erõt adjon a jövendõ nemzedéknek. Alázatos hódolattal, mélységes tisztelettel köszöntöm Fõméltóságodat Kecskemét minden rendû és rangú polgára nevében ma, amikor örökbecsû ünneppé avatta ezt a napot megjelenésének fényességével. Kint a pusztákon már õszi szelek fúnak, de maradt még annyi virág, amivel Kecskemét asszonyai, lányai felékesítik Fõméltóságod minden lépésének útját. Kecskemét derék népének leikébõl imák szállnak ma az ég felé. A hûséges, rajongó magyarok ezrei borulnak le áhitatos imára és kérik a magyarok istenét, hogy Fõméltóságodat, akit a történelem ereje küldött a magyarnak, halmozza el az Ég minden áldásával, hogy fogalommá vált fényes személye, mint a ragyogó nap, az emberi kor legvégsõ határáig sugározzon a már derengõ magyar hajnal egén."

A kormányzó ezekre a hajbókoló, túlzásoktól hemzsegõ szavakra nagyon röviden válaszolt: "Nagyon köszönöm a fõispán úr üdvözlõ szavait. Mindig örömmel jöttem Kecskemétre, különösen ma, amikor ilyen gyönyörû kultúrintézményt keltünk életre."

A fõispáni beszédbõl tudhatjuk meg, hogy az eredetileg tervezett 30 iskolával szemben ténylegesen csak 28 tanyai iskola épült fel erre az idõre.

Három év múlva, 1929-ben megépült a hiányzó kettõ és újabb négy tanyai iskola, összesen 9 tanteremmel, majd 1938-ban 6 pusztai iskolánál épült - a meglévõk bõvítésével - második tan terem.

Monostorfalván ebben az idõben egy tanteremre 120 tanuló jutott, ezért váltakozó oktatást kellett bevezetni.

Mindenképpen indokolt a "nemzet napszámosai" neveinek megõrzése az utókor számára, azzal, hogy fejet hajtunk áldozatos "csemete nevelõ" munkájukhoz.

A mai közigazgatási területen lévõ akkori iskolákban tanító pedagógusok alábbi jegyzékét Horák Béla volt bugaci tanár úr bo­csátotta rendelkezésre a "Néptanítók idõrendi felsorolása" c. kéziratban lévõ munkájából. Ezek szerint:

Monostor pusztán tanítottak:  
Kovács Géza 1856 - 1858
Dvortcsák Antal 1858 - 1861
Kerekes József 1861 - 1868
Simonyi Antal 1868 - 1870
Faragó Sándor 1870 - 1872
Benkõ István 1872 - 1874
Gömöry Mihály 1874 - 1883
Kiss József 1883 - 1884
Révay László 1884 - 1887
Fekete Sándor 1887 - 1889
Mendel Gáspár 1889 - 1922
Láng Béla 1923 - 1936
Juhász Gyula 1936 - 1942
Kátai Urbán Ferenc 1942 - ?
Venczel Teréz 1942 - 1943

(1913-tól Alsómonostori iskola névre változott a korábbi elne­vezése, s 1926-tól Alsó-Monostor I.)

Adatok forrása a Váci Püspöki Levéltár "Acta Scholastica" 1856-1874., Bács-Kiskun megyei Levéltár "Iskolaszéki, iratok. 1874-1944."

Alsó-Monostor II-õn tanítottak (Új iskola Ép. 1926-ban.)

Dobrotka György 1926
Leitert János 1927 - 1933
Halmos Gyuláné Kosztolányi E. 1933 - 1941
Gárdonyi Aurél 1942 - 1944

Adatok forrása: Kecskemét Községi Népiskolák évi jelentése 1926 - 1944.

Felsõ-Monostor iskolában tanítottak  
Csolnoki Endre 1912 - 1916
Papp István 1916 - 1922
Péter Béla 1922 - 1937
Deák István 1937 - 1940
Hegedûs Károly 1941 - 1942
Akantisz Irma 1943 - 1944

Adatok forrása: Kecskeméti Községi Népisokolák Évi.Jel. 1912 - 1944.

Monostorfalván tanítottak:  
Demcsák József 1912 - 1920
Ugrik József 1920 - 1921
Makáry István 1921 - 1922
Szabó György (h) 1922
Rigó József 1922 - 1959
Sándor Margit (h) 1921 - 1922
Garaczi László 1922 - 1940
csebi Pogány Aranka 1926 - 1940
Fekete Mária 1937 - ?
vitéz Csapó István 1941 - 1944
Koczkás Árpád 1942 - 1944
Sinkó Sándor 1939 - ?
Bencsik Irén 1941 - ?
Rozgonyi Mária 1941 - ?
Torma Józsefné 1942 - 1944
Kisbugac-i iskolában tanítottak: (Ép. 1926-ban.)
Dömötör Sára 1926 - 1934
Kiss Mária 1934 - ?
Nagybugac-i iskolában tanítottak:  
Hegedûs Béla 1924 - 1926
Hudela Antal 1926 - 1927
Major Sándor 1927 - 1931
vitéz Csapó István 1931 - 1941
Gutheil Nándor 1941
Kiss János 1941 -

Adatok forrása: Monostorfalva - Kisbugac - Nagybugac -Kecskemét. Községi Népiskolák Évi jelentése 1912 - 1944-ig. (BKKML.)

A felsorolt néptanítók feltétlenül megérdemlik, hogy neveik fennmaradjanak az utókor számára a megbecsülés, a tisztelet jeleként is. Õk ugyanis lámpások voltak a hatalmas sötét pusztai éjszakában.

A II. Világháború után megnõtt az egy-egy iskolánál mûködõ pedagógusok létszáma, így Bugacmonostoron is.

A késõbbiek során a külterületi iskolák körzetesítése folytán egyes iskolák megszûntek, közben újabb iskolákat alakítottak ki, majd azokat is megszüntették. Ennek következtében a pedagógusok mûködési helye, s annak idõpontja szinte követhetetlenné vált. Ennek ellenére nagyon-nagyon indokolt volna e témakört alaposan feldolgozni annál is inkább, mert ez, az egyes helyeken negatív helyzetet is teremtõ változás az oktatás korszerûsítését illetõen mégis pozitív eredményeket produkált - még ha súlyos áron is.

A szerzõ ezúton is mély tisztelettel megköveti azokat a pedagógusokat, néptanítókat, akiknek a neve e névsorból kimaradt. A tökéletességre való törekvés nem hoz mindig teljes sikert, sõt talán éppen az ebbéli igyekezet "eredményez" akaratlanul, a legjobb szándéktól eltérõ tévedést, hibát.

Mégegyszer megismétlem tehát, hogy indokolt, nagyon indokolt ezt a témát ismét kézbevenni, feldolgozni. Ebben leli nagy örömét az ezen adatokat rendelkezésre bocsátó volt bugaci néptanító Horák Béla. Reméljük, s nagyon óhajtjuk, hogy többéves munkája mielõbb nyomdafestékhez jusson.

A Kecskeméti Lapok 1933. január 11-i számában a következõket olvashatjuk: "Megemlékeztünk lapunk hasábjain arról, hogy Monostorfalván és az Alsómonostori II. sz. iskolánál a monostorfalvi tanítók, a közigazgatási kirendeltség vezetõje közösen szerveztek az ottani Levente Egyesület kebelében a szegénysorsú tanulók részére téli ebédeltetési akciót, melyrõl már jelenthetjük, hogy igen szép eredménnyel járt. A puszta lakossága a mai napig a következõ adományokkal járult az akcióhoz: 1543 kg burgonya, 100 kg bab, 208 kb rozsliszt, 50 kg. gyúróliszt, 53 kg kása, 138 kg rozs, 5 kg zsír, 24 pengõ 50 fillér készpénz, 1 kg cukor, 6 kg só, 2 mázsa káposzta, azonkívül zöldség, stb. Ezen adományokon kívül az alsómonostori II. sz. iskola külön is gyûjtött a körzetében igen szép eredménnyel. A város 150 pengõt adott kondérokra, tüzelõre és zsírra.

Varga Istvánné

Monostorfalván 90-95 iskolásgyermek és két elaggott vagyontalan ember kap egész télen át naponta meleg levest. Alsómonostoron meleg levest. Alsómonostoron kb. 35 gyermek kap ebédet. A gyûjtött anyag elõreláthatóan elegendõ lesz a téli hónapokra. Monostorfalván tegnap kezdték meg az ebédek fõzését és kiosztását. Szegény, testben-lélekben meggyötört gyermekek kimondhatatlan nagy boldogsággal fogyasztották el a kapott ebédet..." Képünkön Varga Istvánná Filus Franciska, a gyermekek által nagyon kedvelt szakácsnéni látható. Minden gyermek örömmel fogadta el a Franciska néni által fõzött mindig finom egytálételt a maguk hozta tányérban egy szelet kenyér kíséretében, . A fényképet a szakácsnéni leánya, Varga Istvánná bocsátotta rendelkezésünkre az alábbi kísérõ szöveggel: "Bugac egy nagyon szegény település volt. Egy pár módosabb ember, meg a falu vezetõsége nagyon emberközpontúak voltak és megpróbáltak segíteni, az 1930-as években földosztással. A földek azonban nagyon rossz adottságúak voltak, futóhomok. A szegényeknek nem voltak állataik, s a kapott földön a királydinnyén kívül semmi nem termett. Mikor a vételár törlesztésére került a sor, nagyon sokan visszaadták a földeket. Az embereknek, sem testüknek, sem lelkûknek nem volt tápláléka. Munkalehetõség szinte semmi. Egypár nagyobb gazda volt, de a falunak még 5 %-át sem tudták napszámosként foglalkoztatni. Az iskolába járó gyerekeknek sem ruhájuk, sem ennivalójuk nem volt. Nem is igen jártak iskolába. Az iskolában megszervezték a szegényétkeztetést. Az étkezési lehetõség megszaporította a diákok számát. Szakácsnõnek is egy ötcsaládos anyát választottak Varga Istvánné személyében, aki több éven keresztül becsületesen végezte a munkáját. A lelki táplálék is nagyon szegényes volt. Havonta egyszer jött ki

Kecskemétrõl, vagy Félegyházáról egy katolikus, vagy református pap. Varga Istvánné sz: Varga Franciska."

A fenti képen a Monostorfalvi iskola udvari része látható. A felvétel az 1960-as években készült.

Ez az iskola 1949-ben lett önálló, addig ugyanis a Kecskeméti Járáshoz tartozott.

Az 1970-es évekig egy központi és 6 külterületi iskola mûködött. A körzetesítés következtében 1984-re a külterületi iskolák megszûntek 10 tanteremmel. Ezek helyett a központban megépült 1980-ra az új 4 tantermes, 2 napközitermes iskolarész egy 300 adagos konyhával.

1975-ben egy régi malomépület lett felújítva, ahol kialakítást nyert egy 48 m2-es tornaszoba öltözõkkel, szertárral. Természetesen ez a megoldás, meg ideiglenesen sem fedezi az ilyenirányú szükségleteket.

1990-ben a bugaci központi iskolában 11 tanteremben folyt tanítás, váltott mûszakban. Épült a nevelõi szoba mellett iskolakönyvtár is.

A következõ oldali képünkön a központi általános iskola homlokzatára helyezett emléktábla örökíti meg az utókor számára

az iskola, s a falu tanítója Ri gó József 37 éven át végzett, s mindig önzetlen munkásságát. Az igazgató úr nyugalomba vonulásának 25 éves évfordulóján helyezte el Bugac lakossága az emléktáblát. Ezért a nemes gesztusért a település lakosságát is elismerés illeti. Bugac lakossága ugyanis együtt vallotta tanítójával Szentgyörgyi Albert örökzöld szavait: "Az iskola dolga, hogy megtaníttassa velünk, hogyan kell tanulni, hogy felkeltse a tudás utáni vágyat, hogy megtanítson bennünket a jól végzett munka örömére és az alkotás izgalmára, hogy megtanítson szeretni, amit csinálunk és hogy segítsen meg­ találni azt, amit szeretünk csinálni."

A bugaci ember õszintén vallja: az Alföld szülõföldünk, táplá­ ló anyánk, földi életünk színhelye, s örök nyugovásunk.

Frigyesy Ferenc népmûvelési titkár jelentése Kecskemét polgármesterének az iskolák helyzetérõl 1944. december 2-án: ..."Külterületen is több helyen kezdõdött meg, illetõleg szervezés alatt áll a tanítás. Bugacmonostoron Rigó József tanító, továbbá Hunyadi László és Pintér János papnövendék kezdte meg a tanítást."...

Az 1945 január 2-i jelentés szerint már 18 tanyai iskola mûködik.

A település iskolázottsági helyzetének alakulása az 1970 1980 közötti egy évtized alatt:

Iskolázottság: 1970 1980
"0" oszt. végzett: 205 77
Ált. isk. végzett: 1018 1096
Szakmunkás: ? 423
Érettségizett: 112 156
Egyetemi, fõisk. végz. 33 46
Össznépesség: 4989 4257
Ebbõl külterületen lakik: 3865 2192

Az iskolákkal kapcsolatos fejezetet a legméltóbban azzal zár­hatjuk, hogy idézzük Kerényi Endréné Rigó Aranka, Kecskemét, Ceglédi út 10 szám alatti lakos - Rigó József leánya - édesapjára vonatkozó visszaemlékezését.

"Az 1880-as évek vége felé a Csongrád megyei Tömörkényen híre ment: Tanító jön a faluba, két kocsit kért a szomszéd község vasútállomására.

Szegénységénél csak a humora, tréfálkozó kedve volt nagyobb. Hogyne kellett volna a két kocsi! Egyik magának, a másik pedig egyszál görbebotjának! Ez a Rigó Mihály 42 évig tanított Tömörkényben, s 89 éves korában hunyt el. Tizenkét gyermeke közül - egy, járványos betegségben - hatan meghaltak. Akik megmaradtak, mind a hatan tanítói pályára léptek. Közülük való az egyik: Rigó József, az édesapám.

1922-ben került Bugacra, az akkor néhány házból álló Monostorfalvára. Augusztus 22-e volt, kedd este, amikor 50 km-es gyaloglás után, holtfáradtan megérkezett az édesapjával a jelenlegi Polgármesteri épülethez, Szabó János jegyzõhöz, tanácsot és szállást kérve éjszakára. Másnap szerda, piaci nap lévén a jegyzõ nem ért rá vele foglalkozni.

Hogy magáról lerázza, átvezette a kocsmába, s bemutatta a kocsmárosnak. Nemsokára vendégek érkeztek a csárdába. Lát­ szott rajtuk, hogy régi jó gégecimborák, igen értik egymást. "Hát ez meg tán az új végrehajtó?" kérdik az ismeretlenre mutatva. "Dehogyis, õ az új tanító, Rigó József - szólt a kocsmáros. Igen ?! - s az egyik, mint a rigó fügyült egyet és harsányan nevettek.

A füttyös öreg aztán így ismertette a nadrágos emberrel a falu lakosságát: - Tanító úr? Hogy mert idejönni, ha nem tudná, ennek a szamárkórós, árvalányhajas Monostorfalvának Illancsfalva az igazi neve, mert aki idejön, nemsoká el is illan innen. Vegye tudomásul, hogy ennek a falunak a fele tolvaj, fele orgazda, egyedül csak én vagyok tisztességes ember! Mind az öten jót nevettek.

- Ha ennek az asztaltársaságnak a fele tolvaj, a fele orgazda, maga sem lehet tisztességes ember - volt a válasz. - Ez kell nekünk, ez a mi emberünk! Ezt nem engedjük el! - és az asztalukhoz hívták. Édesapám szerencséjére a borozgatásnak hamar véget vetett egy kis lélekharang delet jelzõ hangja. A jegyzõék ebéddel várták.

A kocsmai ismerõsökrõl kiderült, hogy a falu módosabb emberei közé tartoznak. Nem is engedték el a tanítót 37 évig! Az egész falu megszerette, minden kérését, kívánságát nyomban teljesítették.

Még aznap délután bejárta a néhány házból álló falut és mindenhová beköszönt. Zsebébõl minden gyereknek jutott egy-egy szem cukorka.

Pár nap múlva elérkezett a beíratás napja, s 185 gyerek jelentkezett az 1-4. osztályba, 70 pedig a gazdasági ismétlõbe. A vele együtt megválasztott tanítónõ lemondott az állásáról. Egyedül kellett tanítania délelõtt, délután, de rend, fegyelem volt. Amikor a nagytáblára írt, balkezében tükör volt, így tudta nevén szólítani a háta mögött rendetlenkedõt, aki megszeppenve csak ámult-bámult. A tanteremben elállt a lélegzet... ennek a tanítónak hátul is van szeme, mert ha nincs, akkor hogyan lát hátra...?!

A Tömörkényben élõ szülõk ritkán kaptak hírt a fiukról, aki arról számolt be, hogy milyen boldog és olyan sok dolga van, hogy levélírásra alig marad ideje. A kétkedõ apa bizonyosságot akart. Egy tavaszi vasárnap útnak indult Bugacra. A falu határában mint ismeretlen átutazó egy-egy tanyába térve a tanító felõl érdeklõdött. Provokáló, gúnyos megjegyzéseire a szivét melengetõ, a tanítót dicsérõ válaszokat kapott. Igaz lenne hát mindaz, amit a ritka, de terjedelmes levelekben olvas? - No majd a kocsmában! Szépszámmal voltak az ivóban, így csak a kocsmáros vette észre az idegent, aki egyre hangosabb, provokáló, gúnyos megjegyzéseket tett a tanítóra. A jókedvû mulató parasztok elõbb szó nélkül hallgatták az idegent, majd fütykösbotot és a bicskát elõrántó emberek gyûrûje vette körül. Az örömkönnyekkel küzdõ apa majdnem megverette magát. Alig maradt ideje, hogy kilétét felfedje. Diadalmenet kísérte a fia legénylakására.

A második évben már ketten tanítottak, így másra is jutott ideje. Minden erejét az iskola és a falu fejlõdésére fordította. Anal­ fabéta tanfolyamokat szervezett 57 felnõtt részére. Pipaszó mellett tanultak meg írni-olvasni. Lámpás volt. Világított a sötétségben, utat mutatott! Ekkor szerették csak meg igazán! És szívbõl.

Felejthetetlenek lettek a fúró-faragó, a kézimunka, a szabás­ varrás, a kosárfonó tanfolyamok. A hosszú téli estéken még arra is futotta erejébõl, hogy a 3-as petróleumlámpa mellett együtt írják és együtt tanulják a szerepeket a maguk és mások örömére, kultúrálódására.

A két világháború között a 30-as évek gazdasági válságának nehéz idõszakában, a megélhetés súlyos gondjaival, a futóhomo­ kon élõ, szegény, nagycsaládos parasztok sorsán is próbált enyhíteni. Tíz éven át naponta 120 gyerek és néhány elaggott részére november 1-tõl május végéig minden nap meleg ebédet fõzetett. A fõzéshez szükséges nyersanyagot adományokból, színdarabok és bálak bevételébõl fedezte.

Névnap és disznótor el nem múlt nélküle. Tánc és evés nem kezdõdött meg míg meg nem érkezett. Ismerte és átélte a falu minden örömét, bánatát, temette halottaikat, mint kántor.

De sok kérvényt megírt! De sok ügyes-bajos dolgot elintézett Kecskeméten. Kölcsönt adott, élelemmel, ruhával segítette a rászorulókat. Kiapadhatatlan volt jókedélye, kifogyhatatlan a segítõkészsége.

Mindene volt Bugac! A munkát, szórakozást, a küzdelmet és az életet, felüdülést, a gyötrelmet és gyönyört a számára Bugac jelentette. Nem vágyott sehová, és bárhol járt és élt nyugdíjas éveiben, lelke és legszebb emlékei Bugachoz kötötték.

Nem kis örökséget hagyott hátra. Egész életében arra törekedett, hogy minden tudásával, erejével igaz, becsületes embereket neveljen, vágyat és igényt ébresztve bennük a tudás, a fejlõdés, a kultúra iránt, kiknek gyermekei, unokái becsülettel helytállnak majd a rájuk bízott feladatok teljesítésében.

Horatiustól származik a régi latin közmondás: Non omnis moriar - Nem halok meg egészen... Nem élt, nem munkálkodott hiába!

Az egykor szilaj pásztorok, parasztifjak gyermekei, unokái, a községnek, az országnak ma tanult, okos, becsületes dolgozói, sokan vezetõ tisztséget betöltõ állampolgárai.

Milyen boldog lenne, ha láthatná 64 év után a ma már nem szegénységérõl, futóhomokjáról híres mai Bugacot."

Õszinte és valós képet fest ez a visszaemlékezés Bugac nagyszerû emberérõl, tanítójáról, iskolaigazgatójáról, a lámpásról, aki egész életében világított, utat mutatott az egyszerû tanyai emberek ezreinek, s gyermekeinek taposta az utat, hogy boldogulhassanak, tudásban bõvelkedõ emberekként gazdagíthassák a maguk és gyermekeik, a közösségük holnapját és holnaputánját.

Sinkó Sándor volt még hasonló beállítottságú ember a községben. Róla a Közmûvelõdés fejezetben szintén bõvebben szólunk, mert nagyon-nagyon érdemes arra, hogy ne csak mint nagyon-nagyon lelkes tanítót, iskolaigazgatót ismerje meg Bugac lakossága, hanem mint az egyetemes kultúra megszállott segítõjét, mûvelõjét is. Mert az - is - volt Sinkó Sándor tanító-igazgató úr Bugacon.

ÓVODA

Az 1930-as években, nyári idõszakra, nyitottak a faluban ún. idõközi óvodaszerû létesítményt. Ennek a feladata lényegében nem is az óvodai szerep volt, hanem a nagy nyári munkaidõben hatékonyabb idõkihasználhatóság a kisgyermekes szülõk számára. Tehát nem az eredeti szerep, hanem inkább a gyermekmegõrzés volt akkor a feladat. Az igénybevétel sem volt jelentõs, ezért nagyon rövid idõ alatt el is veszítette az eredeti szerepét. A gyermekekre nem szakképzett óvónõk ügyeltek, hanem az éppen szabad, s vállalkozó szülõk körébõl verbuváltak asszonyokat.

Az igazi szerepét valóban betöltõ óvoda nyitására csak 1964. február 1-én került sor. A kezdeti "idegenkedés" nyomai megtalálhatók voltak már az elsõ évben, amikor az 50 férõhelyes - de csúnya ez a szó, hiszen ezt az állati férõhelyekre használják leginkább! - óvodába csak 34 gyermeket írattak be. A dolgok ilyetén alakulásába a kezdeti idegenkedés mellett az is "besegített", hogy abban az idõben nem volt a nõi foglalkoztatás megoldva a legminimálisabb mértékben sem.

A kis óvoda otthonossá, vonzóvá tételében a falu apraja- nagyja közremûködött, leginkább dicsérhetõ ebben a munkában Lázár Györgyné a helyi kézimunka szakkör vezetõje.

A kezdés idõpontjában egy óvónõ: Gyukics Antalné, egy dajkával és egy szakácsnõvel látta el a gyermekeket, akik a saját konyhán fõzött ételeket fogyasztották.

Az udvari játékok készítéséhez a KEFAG (Kiskunsági Erdõ és Fafeldolgozó Gazdaság) adott faanyagot.

Az 1960-as évtized vége felé az óvodai létszám már az 50 férõhelyet illetõen 50 százalékkal megnõtt, egyben nõi munkát igénylõ munkahelyek is létesültek a községben, így várható volt az óvodai létszám növekedése.

1983-ban a régi óvoda bõvítésével, korszerûsítésével a koráb­ bi 50 férõhely megduplázódhatott, s négy csoportban indulhatott be a munka. Ez a jelentõs férõhelybõvülés lehetõvé tette már az egyéves iskolai elõkészítést is.

A bõvített óvoda udvarának rendbetétele, a füvesítés elõkészítése a helyi Aranykalász szakszövetkezet érdeme. Erdészeti, szocialista brigádok hozták a kerítésanyagot és el is készítették azt. Beliczai Sándor az örökzöldek ültetésével, a játszótér füvesítésével érdemelte ki a neve megörökítését. Az óvodai férõhelyek, foglalkoztatott gyermekek, óvónõk száma az alábbiak szerint alakult 1971 - 1983 között:

Év: fh.sz. fogl.gy.sz. óvónõk sz.
1971 50 31 1
1972 50 61 3
1973 50 60 3
1974 50 60 3
1975 50 58 3
1976 50 68 3
1977 50 65 3
1978 50 62 3
1979 50 71 3
1980 50 72 3
1981 50 74 3
1982 96 100 6
1983 100 140 7

 

Természetesen a fenti adatokba "belejátszott" az ún. demográfiai hullám is. Kétségtelen azonban, hogy továbblépni mindenképpen szükséges volt, ha a létszámemelést illetõen nem is indokolt ugyan, mert az 1985. utáni évtized a demográfiai hullám görbéjét a csökkenõ irányba mozdította el. Indokolt a szakmai színvonal emelése technikai vonalon, hiszen az 1990-es évek közepén már az óvodásgyermekek is elektronikai játékok tömegét ismerik és ilyen irányú ismereteiket bõvíteni kell, mert az iskolai oktatás korszerûsödése is megköveteli ezt.

ISKOLÁNKÍVÜLI NÉPMÛVELÉS:

Faluhelyen és a tanyavilágban az iskolák voltak a közmûvelõdés központjai, s a pedagógusok a vezetõi. Gyakoriak voltak a különbözõ mûfajú színdarabok az iskolák "színpadain", melyek elõadásában a diákok, és igen gyakran a szülõk is nagyon aktívan részt vettek. Ezeknek a színdaraboknak általában egyházi, vagy állami ünnepekhez igazították a bemutatását, s mindig valamilyen szociális célra fordították a bevételt. Egy-egy ilyen színdarab bemutatása szinte népünnepélyszámba ment a falvakban, tanyákon. Leginkább népszínmûveket tanultak be: Sárga csikó, Piros bugyelláris stb.

Kint a tanyákon, s bent a falvakban is voltak nagyon jó hangú nõk, férfiak, akik néha irigylésreméltó tudást felmutatva éne­ kelték végig az egyes darabok énekszámait. Természetesen a betanító tanító úr, vagy tanítónéni csiszolgatta ezeket a hangokat az elfogadhatóságig. Az idõsebb korosztály sok-sok ilyen kedves emléket õriz a szívében napjainkban. Ezzel együtt megõrzi a betanító pedagógus nevét is tisztelettel, s igen gyakran rajongó szeretettel.

Gyakoriak voltak a nagyobb tömegeket is megmozgatni tudó településeken a fúró-faragó tanfolyamok melyeket a téli hónapok hosszú estéit igénybevéve rendeztek meg.

Ilyen volt Monostorfalván is a '30-as évek vége felé a központi iskolában megrendezett csuhéjkötõ és fafaragó tanfolyam is.

Ennek keretében a kukoricacsövet borító leveleket igénybe véve, azokat keskeny szalagokra hasogatva, s belõlük zsineget sodorva, igen szép dísz és használati tárgyakat készítettek a résztvevõk. Ilyenek voltak pl. a különbözõ formájú, s rendeltetésû szatyrok. Mások a szinte cérnavékony lombfûrésszel készítettek, fûrészeltek ki rendkívül szép dísztárgyakat, melyeket még a betanító szakemberek is megcsodáltak amint elkészültek. A tanfolyam

 

Sinkó Sándor tanár

befejeztével kiállítást rendeztek a munkákból, melynek csodájára járt a falu népe. Egy ilyen tanfolyam nagyszerû sikerérõl számol be a Kecskeméti Lapok 1940. március 13-i száma, s dicséri a résztvevõk kézügyességét, valamint Garaczi László tanító, tanfolyamvezetõ áldozatos, egyben nagyon sikeres munkáját.Más természetû, de a bugaci emberek, a bugaci pásztorok hírnevét országvilág elé táró kezdeményezés is született az 1933-as esztendõben. Errõl Sinkó Sándor tanító úr így számolt be feljegyzéseinek egyikében: "A mai "Népiegyüttes"-eknek elõdje az 1930-as évek elején a "Gyöngyösbokréta" volt, amelyet a budapesti Városi Idegenforgalmi Iroda hívott életre és I. István király hetében a fõvárosunk legnagyobb idegenforgalmi látványossága volt, mely rengeteg külföldit vonzott Budapestre.

Ez az Iroda kért fel, hogy a bugaci pásztorokból szervezzek meg egy kis csoportot, akik õsi pásztornótákat, s táncokat mutatnának be Budapest legnagyobb színházában, a mai Erkel színházban.

A feladat nem volt nehéz, mert a pásztorok nagyszerûen tudtak nótázni, s táncolni. Csak a próbák voltak néha kissé költségesek, mert az õszinte szívû pásztorember bor nélkül nem tudott igazában dalolni. A legszebb régi pásztornótákból válogattuk ki a mûsorba valókat. Éppen idejében, mert azóta már feledésbe merültek volna. Így aztán a II. Világháború elõtti évig minden évben fenn volt Pesten a Bugaci Bokréta, melynek tagjai Dobos József, Zubornyák József, Zubornyák Ferenc, Tüzes Tóth Pista, Nyúl Imre és Fekete Pál, valamint a kis Nyúl Pista "Kisasszony" nevet viselõ pulikutyája voltak.

A BUGACI BOKRÉTA" tagjai a kecskeméti színház elõtt.

Balról jobbra: Zubonyák Ferenc, Kuti Juliska, Nyúl Pista és a pulija, a

„Kisasszony", Kuti Erzsike, Zubonyák József (1934)

Egy év múlva sikerült felkutatni a csodálatos tenorhangú Zefer Sándor tiszaújfalusi, kecskemétrõl odaszakadt juhászt is, aki szintén tagja lett ennek a szó igazi értelmében vett Bokrétának.

A "Bugaci Bokrétá"-nak fergeteges sikere volt. A Pesten soha nem hallott pásztornóták megbûvölték a hallgatókat. A Gyöngyösbokrétának az volt a szabálya, hogy benne egyéni szereplés, vagy éneklés nem lehet, hanem csak együttes éneklés. Mikor azonban a fõpróbán Zefer Sándor eldanolta a "Megbotlott a kispejlovam lába" kezdetû dalt, neki egyedül - a 26 akkor szereplõ Bokréta közül megengedte a rendezõség, hogy szólót énekeljen a csillagokig csengõ kristálytiszta tenorhangjával, és megbûvölte a hallgatókat. A kitapsolás után a hat pásztor olyan karikásostor-pattogtatással fejezte ki köszönetét, hogy a zsúfolt színház nemzetközi közönsége önfeledten tapsolta és ünnepelte a bugaci pásztorokat. A pesti újságok mind külön írtak róluk fényképes tudósításokat közölve a legszebb pásztornóták szövegét is.

1936. augusztus 24-én az a legnagyobb elismerés érte a bugaci pásztorokat, hogy a párizsi rádió közvetítette Budapestrõl a teljes mûsorukat.

Ezt megelõzõen, 1934. március 22-23-án a kecskeméti színházban két estén, zsúfolt nézõtér elõtt szerepelt a pásztor-asszonyokkal és leányokkal kibõvített Bugaci Bokréta, s a mûsort több mint egy óra hosszáig, közvetítette a Magyar Rádió, sõt telefonkérésekre a közvetítést 10 perccel meg is hosszabbította. A rendezvényt követõ napokban az ország minden részérõl jöttek, fõleg kecskeméti emberektõl a köszönõ és az elragadtatást kifejezõ levelek.

Ezen a színházi estén a Bugaci Bokréta szereplésre kérte fel, s vendégül látta a kunszentmiklósi, érsekcsanádi és a géderlaki ragyogó együtteseket, akik tomboló siker kíséretében emelték a Kecskeméten még eddig nem látott szépséges est sikerét. A Bugaci Pásztorbokrétát is sok helyre hívták szereplésre, de a mindennapi kötelezettség teljesítése miatt csak a ragyogóan megrendezett kunszentmiklósi országos pásztornapra mehettek el, ahol a vendégcsoportok között nekik volt a legnagyobb sikerük. Mindenki a bugaciak közelébe akart jutni a mûsor befejezése után és Kuti Juliskát (Tüzes Tóth Pistánét) a nézõk közt jelenlévõ, akkori miniszterelnökné a tánca és csárdásnótája "Rózsabokorba'gyüttem a világra" - Blaha Lujza híres nótája - után megölelte és összecsókolta. Abban a világban ennél nagyobb elismerés nem is lehetett!"

A korabeli Bugaci Pásztorbokrétáról így számolt be a szervezõ, s vezetõ, csupa lélek, csupaszív ember; Sinkó tanítóbácsi.

Az indulásról az alábbi fejlécû-címû cikkben számolt be olvasóinak a Kecskeméti Közlöny 1933. július 25-i száma a 3. oldalon

"Paulini Béla, a kitûnõ író, aki hosszú évek óta nagy szeretettel és lelkesedéssel foglalkozik a magyar népi élet felkarolásával és valóságos rajongója a pusztai csikósoknak, gulyásoknak, pásztoroknak, most nagy attrakcióval áll a Budapesten megforduló idegenek elé. Szent István elõtt, augusztus 14-15-16-ikán "Gyöngyösbokréta" címen felvonultatja és szerepelteti az ország minden vidékének magyar jellegzetességeit.

Kecskemétrõl bugaci csikósokat és gulyásokat kért Paulini Béla a "Gyöngyösbokrétá"-hoz.

Akik ezt nem tudták, ugyancsak meglepõdhettek tegnap délelõtt, ha a Keresztes-vendéglõben megfordultak. Az egyik sarokban beszélgettek Dobos József, Zubornyák József, Nyúl Imre és Tóth István bugaci csikósok, gulyások. Rövid idõ múlva másik csoport érkezett, összetoltak három asztalt és közéjük ültek: Szabó Jenõ közmûvelõdési tanácsnok, a helybeli napilapok szerkesztõi és az Idegenforgalmi Iroda vezetõi. Még néhány pohár kadarka és Dobos Józsefék rázendítettek a szebbnél szebb bugaci nótákra. Vizsgáztak a kiküldött bizottság elõtt, hogy a sok-sok szép pusztai nóta közül melyikkel szerepeljenek a "Gyöngyösbokrétá"-ban. Nehéz volt a választás, de aztán a bizottság mégis megállapodott a négy legszebben. Íme az elsõ:

Kiapadt a rétbõl mind a sár, mind a víz,

A szegény barom is mind a gulyásra níz.

Adj Uram Teremtõm egy alkalmas esõt,

A szegény baromnak jó legelõ mezõt.

Adott is az Isten egy alkalmas esõt,

A szegény baromnak jó legelõ mezõt.

Megfeküdt a barom harmatszállatjára,

Oda van hat tinó számadó kárára,

Lovat kell nyergelni, hat tinót keresni,

Mert majd õszi számadáskor sokat kell fizetni.

A másik, valóságos ballada Bogár Imrérõl:

Zavaros a Tisza, nem akar higgadni, Az a

híres Bogár Imre átal akar menni. Átal akar menni, csikót akar

lopni, Kecskeméti nagy

vásárban pénzt akar árulni.

Pénzt akar árulni, ruhát akar venni,

Ezt a híres Dilidoli Marcsát El akarja

venni.

Nyisd ki babám nyisd ki ablakod firhangját,

Most kísérik Bogár Imrét sötét pej paripán.

Arany a zabiája, ezüst a kantárja, Jaj Istenem

ugyan ki hát ennek a gazdája.

Harangoznak délre, féltizenkettõre.

Az a híres Bogár Imre álljon fel a székre.

Fölállott a székre, föltekint az égre:

Jaj Istenem sok rablásim most jutnak eszembe.

Édösanyám voltál, mért nem tanítottál, Élõ

fának ága voltam, mért nem hajlítottál.

Szerelem is akad, szomorú szerelem..

Megégetett a kecskeméti cserény,

Benneégett szegény gulyáslegény.

Benneégett kilenc pár ruhája,

Számadónak kivarrott subája.

Számadónak nincsen semmi kárja,

Megveszi az õszi nagyvásárba', De a

szegény gulyáslegény 0 maga is benne

égett szegény.

Barna kislány kerüli a cserényt,

Keresi a szegény gulyáslegényt.

Barna kislány hiába keresed,

Benneégett, ki téged szeretett.

A bugaci csárdáról szól a negyedik, legénykedõ hangú pompás nóta:

Ha bemögyök,

Ha bemögyök

A bugaci csárdába.

Rézfokosom

Rézfokosom

Vágom a gerendába.

Aki legény az töheti,

Aki bátor, az vögye ki.

Még az éjjel,

Még az éjjel

Zsandárvérrel

Pingálom a csárdát ki.

A négy nótát a bizottság felküldi Paulini Bélának, a négy csikóst, gulyást pedig 14-én Budapestre irányítja Bugac képviseletében. Utiköltséget, teljes ellátást kapnak és napi 3 pengõt.

Szóval a nem mindennapi vizsga kitûnõen sikerült. A bizottság elérte, amit akart. De a vendéglõs is megtalálta számításait. A négy jótorkú magyar rövid háromnegyed óra alatt három liter kadarkát eltüntetett, három üveg szódával..."

Hogy sikerült-e meghódítaniok a bugaci csikósoknak, gulyásoknak a fõvárosi és odalátogató közönséget, errõl a kecskeméti Közlöny 1933. augusztus 17-én elsõoldali cikkében számolt be. Ebbõl megtudhatjuk, hogy: "Tegnap óriási sikert arattak a bugaci csikósok, gulyások a "Gyöngyösbokréta" elõadáson a Labriola szinházban."

A következõ hónapban újabb bugaci szép sikerrõl számol be a Kecskeméti Közlöny a szeptember 19-i szám negyedik oldalán, amikor a monostori Legénygárda nagysikerû táncmulatságáról szól elismerõ hangon.

A Kecskeméti Lapok 1934. augusztus 12-i száma egy, ma már kétes értékû felvonulásról számol be, s közöl a közel ezer lapban elhelyezett fotókból egyet, ahol kubikustalicskákba helyezett gyermekeiket tolják végig Kecskemét fõutcáján a szerencsétlen parasztasszonyok, mint a Hírõs Hét egyik rendezvényének "látványosságot nyújtó" résztvevõi. Hogy mire értette a cikk címe is a kritikát, s mire a dicséretet, nem derül ki a cikkbõl. Reméljük, hogy az elõbbi a fotó láttán, mely ma is megalázó a résztvevõket illetõen.

Ez a "felvonulás" nem csak a kecskeméti pusztákon élõ, s a kenyér megkeresése érdekében ilyen "produkciódra is rákénysze­ rült szerencsétlen asszonyok, hanem a város illetékes szervezõvezetõinek is a szégyene. Ez miatt dupla idézõjelbe tenném a "Hírõs Hét" hírõs jelzõjét.

Térjünk azonban vissza tisztább vizekre, mert a kéteshírû "Hírõs Hetek" ideje alatt, valóságos szépség is akadt szûkebb pátriánk pásztorai számára. Ismét résztvettek a bugaci csikósok, gulyások az 1934. évi "Gyöngyösbokréta" ünnepségeken Budapesten, s erról a Kecskeméti Lapok, az 1934. augusztus 24-i számában, a 2. oldalon így számol be: -

Zubornyák Ferenc, a bokrétás bugaci számadó, beszél budapesti élményeirõl, a Kisasszonyról és a — kisasszonyokról

Zubornyák Ferenc, a bokrétás bugaci számadó, beszél budapesti élményeirõl, a Kisasszonyról és a - kisasszonyokról.

Zöldeskék szeme fényesen csillog, pörge fekete kalapja mellett árvalányhaj lobog, gatyája olyan tiszta, hogy tükrében meglátja magát az égen úszó nap: így áll elõttünk a jóképû magyar, a napbarnított szép szál kuruc, Zubornyák Ferenc, a bugaci számadó gulyás. Pesti élményeirõl kérdezzük, õ pedig válaszol, mosolyogva, egyszerûen, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy ahol a bugaci gulyás megjelenik, ott egy legény van a csárdában.

- Ott kezdõm, - mondotta, - hogy a pesti bokrétázás borral kezdõdött és borral is végzõdött. Mikor fölérköztünk mán azzal fogadtak a nagyságos urak, hogy telerakták az asztalt borral, nem is fogyott ki az italunk négy napon körösztül. Nem mondom, mindig ittasok vótunk, de részögök soha... Az mög bizonyos, hogy félkerékön mindig jobban danol az embör, mint józan állapotba', így osztán mönt is a nóta, mög a tánc, úgy, hogy teleénekõtük azt a röttenetös hodályt...

- Nem volt lámpalázuk? - kérdeztük, de Zubornyák Ferenc megnyugtatott:

- Lámpa vót ott annyi, hogy égy fényösség vót az egész színház. Mink a színpad közepin ûtünk, pásztortûz körû, oszt a hátunk mögött olyan gyönyörû hátvéd vót, hogy nemcsak a puszta láccott rajta, hanem a gémeskút is. Ott ült köztünk a Kisasszony is, a Nyúl Imre pulija. Ü teccött legjobban a pesti népnek. Amikó a nóta után táncra libbentünk, szépen fõkelt a helyirül és egészen odahúzódott a rõzséhõ, néhogy rátapossunk táncolás közbe'. Kalandjuk volt-e? Nem vót, de majdnem lõtt. Úgy vót, hogy elsõ nap a kvártélyrú égy fiatal úr elkísért bennünket a vendéglõbe, oszt mögmutatta, hogy mindönnap itt fogunk ebédõni és vacsorázni. Persze gyütt velünk a puli is, oszt ez vót a szöröncsénk. Mert másnap éppen el akartunk má tévenni, amikó láttyuk ám, hogy a Kisasszony nyugottan befordul a Keleti pályaudvar mellett, oszt úgy mutattya az útat, mintha világéletibe flaszteron járkát vóna. Teccött is a vendéglõbe mindönkinek. A naccságák röktön fõkapkották és úgy csókógatták mint égy kisgyerököt. Nagy módba élt, mert négy napon át nem övött az mást, csak becsináttlevest mög kirántotthúst. Montam is neki, hogy nofene a bõrödet, majd jó lönne otthon még a krumplileves is. Hát magukat csodálták-e? Bár annyi tízfillérösöm vóna, ahányszó lévöttek bennünket. Még a kõrmönetbe' se hattak békibe bennünket, folyton aszt kérdözgették, hogy mindön embör ilyen Bugacon? Nagyon teccött asztán nekik, amikó aszt feleltük, hogy mink csak az apraja vagyunk. Mennyi ideig voltak a színpadon? Löhetött vagy 8-10 perc, nem nagyon számótuk, mer gyorsan köllött csinálni, nem löhetött sokat pekulálni... Aszt má az elsõ elõadáson mögtanútuk, hogy a szünet után harmadiknak kerül ránk a sor. Ketten pattogtattak a karikásustorral, mink mögtáncótunk. A puli mög olyan okosan nízte, hogy fõgyütt égy úr, nagyságos, vagy kögyelmes löhetött oszt 100 pengõt kínát érte. De a Nyúl Imre mögmondta neki a szömibe, hogy û bizony nem aggya semmi pézé sé. Szóval tetszett a pesti élet? Tecceni teccött, de bizon én sosé tunnám egészen mögszokni. Borzasztó az, hogy annyi ott az uccán a nép, hogy alig löhet tülük járkálni. Nem is csuda, hogy majnem eltévettünk. Még mindig nevetöm eszt a bolond pulit, hogy õ vót kösztünk a legjáratosabb, û ismerte ki legelõszõ a pesti idegönyforgalmat. És a szép pesti kisasszonyok tetszettek-e? Volt-e szerelem? Hát nem mondom, lönni lött vóna mer nagyon kerûgettek bennünket a naccságák, vót kösztük igön zömrevaló kisasszony is, de nem nagyon löhetött velük közlekönni, mer fõgyüttek velünk az asszonyaink is.

  • Mi volt a legszebb Budapesten?
  • Az, hogy amikó égy tekintetös úr a mi énekünk elõtt kiát a színpad szélire oszt bejelöntötte, hogy most gyünnek a bugaci
    gulyások, mög a csikósok, éccörre olyan taps kereködött, hogy az utósó szavát sosé löhetött hallani. Tömérdök nép vót mindig, oszt annyira teccött nekik a mutatványunk, hogy mindig mögakarták ismétõtetni. Jövõre újra felmegy Pestre Szent Istvánkor?
  • Föl én, ha a Jó isten is mögsegít, mög ha a Paulini úr úgy mögtart bennünket a szeretetibe, mintahogy most szeretött bennünket..."

Valóban ott voltak tehát a bugaci bokrétások budapesten, ahogyan arról Sinkó tanító úr beszámolt visszaemlékezéseiben. Kár, hogy a napilapokban sehol sem találkozhatunk azzal, hogy mindennek a szellemi szülõatyja a tanító úr volt, és hogy ezt a munkát hallatlan türelemmel, s a jó értelemben vett megszállottsággal végezte évtizedeken át.

Az elõzõ oldalon lévõ fénykép is egy bugaci népmûvelõ csoportot mutat be azokról, akik a II. Világháború befejezése után Sinkó Sándor és Dr. Kamarás Géza helyi orvos szervezésében és betanításával a Forog, nem forog c. bohózatot mutatták be. A kép balszélén, az ablak közepénél Sinkó Sándor iskolaigazgató, balján, mögötte, kalapban Lesták Sándor gazdálkodó, elõtte fejkendõsen a felesége Lesták Sándorné községi védõnõ, a bal válla fölött, kalapban Laczkó Etelka tanácsi dolgozó, elõtte összekulcsolt kézzel Dr. Kamarás Géza községi orvos, a bal vállánál, mögötte Horváth Pálné (Irénke), a bal vállánál mögötte a férje Horváth Pál gazdálkodó, elõtte nagybajusszal Keresztes Benedek, községi VB. titkár -akitõl a fénykép is származik -, a bal válla fölött fejkendõsen Kázmér Béláné tanácsi dolgozó, elõtte, szintén fejkendõsen Keresztes Benedekné a VB. titkár felesége, s a jobbszélén, sapkával a fején Kázmér Béla szövetkezeti alkalmazott.

A bohózatot hosszú idõn át nagy sikerrel játszották a faluban.

Az elsõ dalos összejövetel 1946. március 15-én volt. Erre az idõre ugyanis az 1944-es õszi kiürítési parancs folytán eltávozottak is hazatértek a faluba. Az elsõ ilyen összejövetelt, színes mûsort is Sinkó Sándor szervezte meg. Résztvevõi ennek Sinkó Sándor, Keresztes Benedek, Rózsa József és Horváth János voltak.

Rövid ideig, de sikeresen mûködött a faluban az Egységes Parasztifjúság Országos Szövetsége (EPOSZ) helyi csoportja is. Ennek elsõ titkára 1945. tavaszától augusztus közepéig Czakó Pap Ferenc volt, s õt Surányi Mária követte. A fiatalok komolyabb szervezeti életet nem éltek, hiszen erre sem lehetõségük, sem gyakorlati ismeretanyaguk, adatuk nem volt. Tevékenységük leginkább bálak, s egyéb szórakoztató összejövetelek megszervezésében, lebonyolításában realizálódott.

FILMEK, NÉPSZÍNMÛVEK A PUSZTÁRÓL

Alig, hogy a nemzetközi idegenforgalom számára felfedezték Bugacot, mint pusztát, már filmfelvevõ gépek is peregni kezdtek a buckák között, s itteni témát, részben itteni szereplõkkel - csikósokkal, gulyásokkal - vittek celluloidszalagra, ezzel is világ elé tárva a puszta szépségét és romantikáját.

Talán elsõként Kada Elek, Kecskemét polgármestere lépett a puszta témáját merítve azon írók sorába, akik népszínmûvek, dal­ játékok, filmforgatókönyvek írásával avatták méginkább világhírûvé Bugac csodálatosan szép táját: a pusztát.

Hogy van-e még ezekbõl a filmekbõl valahol, s maguknak a színdaraboknak mi lett a sorsuk, de jó lenne tudni.

Korabeli visszaemlékezések szerint a bugaci pusztaházi szállásán írta Kada Elek a Helyre asszony címû népszínmûvét, melyet máshol daljátékként említenek.

A "rossznyelvek" szerint a darab ihletõje Kelemen Jakab bugaci számadógulyás nagyon csinos (helyre) és szép felesége volt.

A darabot 1906. május 25-én mutatta be a kecskeméti színház, s még ebben az évben a budapesti Király színház is.

A Kecskeméti Lapok 1936. augusztus 9-i számában egy cikk jelent meg, mely szintén bugaci színdarabról számol be.

"Bugaci színdarab. Orosz István kitûnõ szarvasi hírlapíró kollégánk arról értesít bennünket, hogy lapjának gazdája a Magyar Vidék Könyvei sorozatban megkezdte Kovács István Pásztortûznél c. egyfelvonásos nyomdai elõállításának munkáját. Az értesítés szerint Kovács István békésszentandrási lakos Kecskeméten született és Bugacról hozta el magával a kecskeméti magyarok lelkületét, tájszólása nyelvezetét, meseszövését és kifejezési formáit. Az egyfelvonásos már több helyen átütõ sikerrel került színre. A darabnak hangulatos bugaci magyar levegõje mellett az ad különös értéket, hogy a mai viszonyokat élethûen festi le és egy vándor iparos alakjának beállításával a magyar színmûirodalomban oly ritka iparosproblémákat vet fel.

Ilyen értesítés után érthetõ a nagy érdeklõdés mely a színdarab Kecskemétet is megelõzõ megjelenését illeti."

Ugyanezen lap 1940. március 10-i számában újabb, Bugaccal kapcsolatos színdarabról ad számot. Minthogy nagyon értékes megállapítások is vannak a cikkben, érdemes teljes egészében itt rögzíteni.

"A BUGACI KISKIRÁLY. Népszínmû, írta: Sándor Pál.

Hogy Bugac pusztánknak milyen híre-neve van, arra nagyon jellemzõ, hogy - íme - színdarabot is írtak már róla.

A színdarab egy kedves, rokonszenves 3 felvonásos népszínmû, címe: A bugaci kiskirály, szerzõje Sándor Pál pápai ref. gimnáziumi tanár.

Sándor Pál egykor kecskeméti diák volt. Itt tett érettségit a református gimnáziumban 1899-ben. Idefûzik régi diákkori emlékei, s bizonyára ezek hozták el õt hozzánk a Hírõs Hétre is. A Hírõs Hét bugaci emlékei pedig megtermékenyítették fogékony lelkét s így született meg az új népszínmû: A bugaci kiskirály.

A 3 felvonásos népszínmûnek voltaképpen csak a harmadik felvonása játszódik Bugacon, barackéréskor, a csárda oszlopos tornácán. De a darabnak éppen ez a harmadik felvonása a lényege. Nem úgy tesz, mint sok régi és új darab, hogy a harmadik felvonást csak úgy ráadásnak adja, ahol egykettõre egymás mellé kerülnek a párok, ami sokszor már a második felvonásban is megtörténhetett volna.

Sándor Pál darabjának elsõ és második felvonása állandóan ügyes kézzel szövi a mese cselekményét, a bonyodalom a második felvonás végén jut tetõpontjára s egy nagyon szép, tartalmas harmadik felvonás oldja aztán meg a függõ kérdéseket, s rendezi el a szívügyeket.

A darab elsõ és második felvonása Bakonyéren, egy kedves kis dunántúli faluban játszódik. Tanyás Kerek Imre, a 600 holdas bugaci gazda fia, a bugaci kiskirály hadgyakorlaton jár a faluban, beteg lesz, s a bíróékhoz kerül. Ezek, fõképpen pedig Czere Bálint bíró uram Ilka lánya gondosan ápolják a hozzájuk került katonát, s ebbõl természetesen szerelem lesz Imre és Ilka között. Ez azonban nagy bonyodalmaknak válik okozójává, mert Ilkába még két bakonyéri legény is szerelmes; Sötét Gyurka és Gáspár Andris, másrészt pedig Imrét az édesapja, a Tanyás Kerek vagyon ura, Zentay városi tanácsos leányával Jolánnal akarja összehozni.

Mozgalmas, eleven történet kerekedik ebból, melyben a szenvedélyek magasan lobognak, hogy aztán a harmadik felvonás min­ dent rendbehozzon és rózsaszín derûvel öntse el a darab kifejlését, Imre és Ilka egymáséi lesznek, az öreg Tanyás Kerek Antal is belenyugszik, Gyurka visszatér régi pusztai szerelméhez, Andrist pedig kiviszi amerikai nénje Amerikába, és még Jolán is megtalálja a párját Vér Ödön újságíróban.

Különösen nagy érdeme a darabnak az, hogy a bakonyéri események folyamatos összefüggést találnak a bugaci eseményekkel, a kettõ között nincs semmi erõszakoltság, mint némelyik népszínmûben vagy operettben, ahol mindenki egyugyanazon helyen találkozik, a harmadik felvonásban, hogy a bonyodalmat le lehessen vezetni. Itt már az elsõ felvonásban tudjuk, hogy a Dunántúlon hadgyakorlatozó bugaci fiú haza fog menni Bugacra, az is természetes, hogy az öreg Tanyás Kerek Antal meglátogatja a beteg fiát Bakonyéren, azon se csodálkozunk, hogy Ilka eljön a Hírõs Héten Bugacra Imre után, azt meg egyenesen elvárjuk, hogy Sötét Gyurka felkeresse Bugacon elhagyott szerelmesét. Így a mese teljesen kerek, egészséges folyású, egyenletes, - a Dunántúl és az Alföld minden zökkenõ nélkül fonódik egybe, s az emberi érzelmek csatája értelmes, természetes és kielégítõ befejezést nyer.

Sándor Pál, mint ezt népszínmûve mutatja, kitûnõ ismerõje a magyar népléleknek. Egyetlen elrajzolt alakja sincs, húsból és vérbõl alkotott élõ személyek viszik elõre a változatos cselekményt. Párbeszédei, jelenetei gyorsan peregnek, nyelve szép magyar nyelv s még azt is érdeméül tudjuk be, hogy bugaci alakjai nagyszerûen beszélnek a kecskeméti táj szólás szerint, pedig tudjuk, hogy ezen a téren még nagy írók is alapos botlásokat követtek el. A szövegbe szõtt dalai is kifogástalanok.

Külön kell azonban megemlékeznünk a darab bugaci vonatkozásairól. Nekünk kecskemétieknek nagy örömünkre szolgál az, ha látjuk, hogy a bugaci puszta jellegzetesen szép alföldi tájai és levegõje megihletik más tájak szülötteit is. Nagyon szép lehetett az a bugaci kirándulás, amely Sándor Pált is ilyen elhatározáshoz juttatta, hogy színdarabot írjon Bugacról. A színpadon ott látjuk egész Bugacot, az ott "forgó" idegeneket, köztük Csecsebecse japán herceget s titkárát Kukurikut, a nyárson sült csirkét, a fehérpettyes pirosruhás lányokat, a csárdást, a gémeskutat, a lovaglást, a csikósokat, s végül a szereplõk jórésze csikósnak öltözik, mert az valójában is így szokott történni s cigányzene mellett víg csárdást táncolnak, mikor a darab végén a függöny legördül.

Friss lüktetésû, elevenerejû, értékes munka Sándor Pál népszínmûve, s Kecskemét õszinte hálával lehet érte, hogy a szerzõ oly sok szeretettel foglalkozott vele.

Az egykori kecskeméti diák Kecskemét városának, s abban a Református Kollégiumnak, mint feledhetetlen diákkori emlékei színhelyének a szeretetébe ajánlja mûvét.

Valóban, nagyon tudnánk neki örülni, ha Kecskemét, s a kollégium is hasonló szeretettel fogadná Sándor Pál meleg szívének eme értékes megnyilatkozását s ez a szeretet abban nyilvánulna meg, hogy színpadon is láthatnánk Sándor Pál népszínmûvének élõ alakjait: a bugaci kiskirályt, s mindazokat akik az õ nagy szerelmi története körül szerepet játszottak.

Sándor Pálnak már más darabjai is sikert értek el. Ezt a népszínmûvet is már többfelé elõadták a Dunántúl, s nagy sikere volt. Milyen nagyszerû lenne, ha A BUGACI KISKIRÁLY diadalmasan bevonulna Kecskemétre is. Váry István dr."

Hogy készült-e más népszínmû is Bugac ihletésébõl, érdemes lenne felkutatni, s külön megõrizni a Könyvtárban - vagy tán a Bugaci Helytörténeti Múzeumban (gyûjteményben).

Ez utóbbi gondolat csupán a vágyálom szintjén jelentkezhet napjainkban, de reméljük egykor valóság lesz.

Sárgulófélben lévõ napilapok oldalain õrzik az utókor számára azokat a tudósításokat, melyek a pusztai filmforgatásokról adnak számot.

Egyenlõre két ilyen filmrõl tudunk, s az errõl szóló tudósításokat, címeik reprint rögzítésével, érdemesnek tartjuk e kötetben is maradandóvá tenni.

Tegnap óta készül az elsõ bugaci film: >A puszta románca<

(Kecskeméti Lapok 1934. szept 28.)

"Tegnap délben különös készülék jelent meg a bugaci puszta kellõs közepén. Egy hatalmas személyautó bukdácsolt keresztül a buckákon és megállt az egyik cserény elõtt. Filmesek szálltak ki belõle és hosszas elõkészületek után olyan mûvelethez fogtak, ami még ismeretlen a 36 000 holdas puszta történetében: egy müncheni filmvállalat megbízásából megkezdték az elsõ bugaci film felvételeit.

A film szcenáriumát magyar ember Litsch Ernõ, a müncheni magyar konzulátus vezetõje írta. A címe: A PUSZTA ROMÁNCA Mûfaja: Kép a magyar puszta életébõl. A film meséje a puszta ébredésével kezdõdik. A horizont szélén a szürkülõ hajnal pírjában felemeli koronáját a Nap és szétszórja elsõ aranysugarait a végtelen rónaságon. A puszta megelevenedik. A cserényben nagyot nyújtózkodva kidörzsöli szemébõl az álmot a számadó gulyás. Felserkenti a csikósokat s a következõ képen már megszólal a gulya, a ménes kolompja amint a barmot a reggeli itatásra terelik a gémeskút vályújához.

A további képekben a puszta életét örökíti meg a filmszalag. A legelõ, a ménes, a gulya, a puli kerül a felvevõgép elé, délben a delelõ gulya csendes nyugalmát veszik filmre, este pedig mozgalmas csárdajelenetet fotografálnak. A csárda színhelyéül Tollas mezõõr nádfedeles házát szemelték ki.

Ide kukkantanak be egy pohár borra a csikósok, akik elé a szép kocsmárosné és a pocakos kocsmáros rakja a jó homoki vinkót. A csárdásné és a csárdás szerepére a film rendezõje, Uher Arisztid Budapestrõl hozott magával szereplõket, de amint megérkeztek Bugacra, rögtön felbontotta velük a szerzõdést.

Megismerkedett ugyanis a Fekete házaspárral, Fekete Lajos erdõmérnökkel és feleségével és nyomban kijelentette, hogy a szép csaplárné és a terebélyes kocsmáros szerepére álmában sem tudna megfelelõbb szereplõket találni.

A kocsmáros házaspárt így Feketéék alakítják a film rövid jelenetében, a csikósok galériája pedig a bugaci gulyások és csikó­ sok nemzeti viseletben felvonuló seregébõl kerül ki.

A leghangosabb legény közöttük Gaál József a bugaci intézõ lesz, akinek emellett az lesz a szerepe, hogy fülig szerelmesen teszi a szépet a kocsmáros szép lányának, Katicának.

Ez a Katica, a puszta szép virágszála, tehát a nõi fõszereplõ Gaál Józsefné lesz, akit, mikor a cigány muzsikája megszólal a sarokban, táncba akarnak vinni a hatodik-hetedik pohártól víg kedvre derült csikósok. Itt köszönt be a filmbe a drámai bonyodalom. Katica kijelenti, hogy csak avval hajlandó táncra perdülni, aki bebizonyítja, hogy a legügyesebb lovas az egész határban.

A lány kívánsága még Bugacon is parancs a lovagok számára és így történik, hogy helyet kap a filmben egy nagyszabású csikósverseny is.

Mondani sem kell, hogy a nagy versenyt Gaál Jóska barátunk nyeri, s avval végzõdik a film, hogy a lenyugvó nap csodálatosan színgazdag panorámájában boldogan borul keblére a puszta szemérmes kis vadvirága.

A puszta románca felvételei körülbelül egy hetet vesznek igénybe. A filmesek ez alatt az idõ alatt kint laknak Bugacmonostoron. A felvételeket Uher Arisztid rendezõ vezeti, akinek neve mûvészi körökben igen jóhangzású. Kiváló festõmûvész is egyszemélyben, õ festette a kecskeméti Erzsébet templom fõoltárának képét is. A film operatõrje Wiersching, aki legutóbb Perzsiában fotografálta az egyik nagy német film keleti tárgyú meséjének helyszíni jeleneteit."

Ezek szerint tehát nemcsak Bugacról szól a film, hanem bugaciak a szereplõi is. Ez méginkább kedves a számunkra, hiszen így a feledhetetlen szépségû táj mellett a bugaci emberek is bemutatkozhattak ország-világ elõtt.

Egy újabb film forgatásáról is beszámol a Kecskeméti lapok 1937. június 6-i száma. A cikk címét itt is reprint rögzítjük, mint­ egy igazolásul a jövõ nemzedék számára.

Június végén készülnek Kecskeméten és Bugacon a Pusztai szél filmfelvételei "Hunyadi Sándor nagysikerû darabjából, a Pusztai szélbõl filmet készítenek. A darab rendezõi az elmúlt hét folyamán kétszer is jártak Kecskeméten és Bugacon terepszemle végett. A felvételek jelentõs része ugyanis itt készül. A város vezetõsége készséggel járult hozzá, hogy a pusztai felvételek akadály nélkül eszközölhetõk legyenek.

A Pusztai szél fõszerepeit a legkiválóbb magyar szinészek: Lázár Mária, Csortos Gyula, Jávor Pál, Hosszú Zoltán, Kiss Ferenc, Rózsahegyi Kálmán és mások játsszák. E hó végén valamennyien Kecskemétre jönnek."

BUGAC A FESTÕK IHLETÕJE

Bugacot nem csak színdarabokban, celluloidszalagon hanem festményeken, rajzokon is megörökítették.

Évtizedeken át rendszeresen visszatérõ s nagyon kedves vendége volt dr. Fehér Zoltán orvosnak a bugaci tanyáján Benyovszky István nemzetközi hírû festõmûvész, aki annyira megszerette a pusztát, hogy önmagát a puszta festõjének nevezte, s örömmel fogadta, ha mások is annak nevezték.

A nemzetközi hírû festõ az USA-ban, Párizsban és Zürichben tanult, itthon Révész Imre tanítványa volt a Budapesti Képzõmû­ vészeti Fõiskolán. Jelentõs volt illusztrátori tevékenysége, többek között Solymossy Sándor Magyar mondák és mesék, valamint Gyõrfy István a Szilaj pásztorok c. könyvének illusztrációit készítette. Mûveit õrzi a Néprajzi Múzeum. Elsõsorban a magyar Alföld vidékének és népének festõje volt - írja róla a Magyar Életrajzi Lexikon.

 

NÉPDALKÖR

Bugacnak a II. Világháború után is lett egy "Sinkó Sándorja" Õ azonban ezúttal nem férfi, hanem hölgy: Herbály Jánosné, aki a Népdalkör vezetõjeként így mutatta be csoportját az emlékalbumuk bevezetõ soraiban:

"1973. november 6-án megalakult nálunk, Bugacon egy kis éneklõ csoport, melynek célja elsõsorban a Bugacon és környékén énekelt népdalok felkutatása, terjesztése; azaz a népi hagyomány ápolása.

A vezetésem alatt álló kis csoport fõként az idõsebb korosztályból való. Nyugdíjasok és dolgozók, akiket a szép magyar népdal szeretete tart össze.

Néhány hét múltán a létszámunk bõvülni kezdett újabb lelkes tagokkal, Bugac jó ismerõivel, lakosaival.

1974-ben már van citerazenekarunk is az énekesek mellett.

Az elsõ támogatást, segítséget a Bugaci ÁFÉSZ-tõl, és vezetõjétõl, Tajti Istvántól kaptuk, akit a népdalkörünk, tiszteletbeli tagjának tekint.

Az "ÁFÉSZ-Asszonykórus és Citerazenekar" nevet vettük fel, majd amikor a helyi ÁFÉSZ a kiskunfélegyházival egyesült "Bu­gaci Szövetkezeti Népdalkör" lettünk.

Kezdettõl fogva a helyi Mûvelõdési Otthon keretében mûködünk, ott tartjuk próbáinkat is.

Van mai értelme és van jövõje is a magyar népdalnak. Úgy kristályosodott ki bennük az emberi sors átélése, ahogy a szénbõl roppant nyomás alatt gyémánt lesz. Úgy is ragyognak...

Ha az öröm, vagy fájdalom szót kér bennünk, ezt csak együtt, közös dalban, táncban fejezhetjük ki. Örömünket szebbé teszi, nehéz pillanatainkban megnyugtat.

Nagy zenetudósaink a zeneirodalom gyöngyszemeinek nevezték a nép dalait.

Dalainkat Bugac és környéke nótafái hozták, a kecskemét­ környéki népdalok kiváló tudójától, Dr. Kálmán Lajos tanár úrtól kaptunk sok-sok szakmai segítséget.

NÉPDALKÖRÜNK ALAPÍTÓ TAGJAI:

Elsõ nyilvános szereplésünk 1974. május elsején, a községi ünnepségen volt. Bemutatkozásunk községünk lakossága elõtt sikeres volt, a szólóénekesünk Hudoba Pálné; Ilonka néni. Citeraszólót Török Józsi bácsi játszott, melynek érdekessége, hogy vonóval szólaltatta meg hangszerét."

Az elsõ önálló népdalestjüket 1975. február 15-én rendezték meg a helyi mûvelõdési otthonban zsúfolt nézõtér elõtt, s a kétórás mûsorban bemutatkozott a nagyközönség elõtt a központi iskola kis furulyaegyüttese is.

Még ebben az esztendõben bemutatkozott az együttes egyik nagyon kedves triója: a Szeleczki testvérek, akik még sok-sok tapsot és sikert hoztak a csoport számára. Énekelt a csoport pásztordalt, balladát, s ezeket szólóban, csoportosan is igen nagy sikerrel tudták elõadni. Szécsényi Mária citeraszólója mindig a legmagasabb fokra emelte a hangulatot, bárhol is járt a csoport.

A több helyi, vidéki és fõvárosi fellépés után 1977-ben érte a legkellemesebb meglepetés a csoportot: meghívták õket Kecskemét testvérvárosába, Szimferopolba a "Népek barátsága" elnevezésû fesztiválra. Ennek keretében 10 napot töltöttek a Krímben, s látogatást tehettek Jaltában, s a Bahcsiszerály körüli településeken, gazdaságokban.

Természetesen legmaradandóbbá a repülõút vált, hiszen bugaci emberek nem hogy nem utaztak még repülõgépen, de a legtöbbjük még közelebbrõl sem látott olyat. No és a tenger látványa, hiszen sokan a "magyar tenger"-t sem láthatták még a napi sok­ sok munka mellett, nemhogy egy igazi, egy valóságos tengert.

Elhangzott a Krími hegyek tövében - többek között - a csodálatos szépségû dal: "Monostori zöld erdõben születtem"..., s mint a beszámolóból, újságokból tudjuk, nem volt ritka, hogy 6-7 000 ember tapsolt a mûsoruknak, s nagyon érdekes, hogy talán meg is értették, hogy mirõl szólnak a dalok.

Ez az 1977-es esztendõ újabb sikerek felé repítette a bugaci csoportot, mert a decemberi népdalkörök és parasztkórusok minõsítõ versenyén a bugaciak "megyei kiváló" minõsítést kaptak. Aránylag rövid idõn belül "beért" tehát a vetés, s mostmár csak arra kellett ügyelni, hogy az "aratás" semmiképpen se járjon "szemveszteséggel", mert minden egyes kipergett szem végleg elvész a pusztában. Elsodorja a pusztai szél, és a kor, mely viszi-viszi magával ezeket az értékes "búzaszemeket" a dalokat, citerásokat, dalosokat.

1980. november 30-a nevezetes nappá vált az együttes számára. Elérték azt, hogy a Népdalkörök és citerazenekarok járási
találkozóját és megyei minõsítõjét Bugacon rendezzék meg. A zsûri elnöke ez alkalommal is, mint oly sokszor máskor Vass Lajos a legendáshírû karnagy volt. A nagy izgalom, s a lelkes készülõdés meghozta gyümölcsét, mert a csoport ismét a dicséret mellett "megyei kiváló" minõsítést kapott.

Vass Lajos ez alkalommal a következõ szavakat írta a csoport vendégkönyvébe: "Ki sem tudom mondani, mennyire örültem, hogy végre Bugacon is járhattam, ahol újra találkozhattam azokkal a mély élményeket sugárzó énekesekkel, citerásokkal, akikkel más községekben már többször is együtt lehettem. A bugaci együttes a népdal lelkét adja nekünk és mindenkinek, ezért hatása sosem téveszt célt. Hadd kívánjam, hogy a fiatalok is minél elõbb legyenek olyan mesterei az éneklésnek, mint a Szeleczky testvérek. Szeretettel: Vass Lajos."

1981. február 23-án a Bugaci Szövetkezeti Népdalkör tagjai a magyar televízióban is bemutatkozhattak a Röpülj páva mûsor kereteiben. Sikerük hatalmas volt, s különösen a három Szeleczky testvérnek.

Mûködésük sikereinek csúcspontját 1982. augusztus 20-án érték el, amikor a népdalkör megkapta a Szocialista Kultúráért kitüntetést, melyet helyi ünnepségen vehettek át. Az alapító tagok ugyanekkor megkapták az Érdemes társadalmi munkás jelvényt, melyet büszkén viselnek azóta is.

És még egy nagyon kedves, meleghangú elismerés, amit az együttes vendégkönyvébe írt be Pribojszky Mátyás 1982. szeptem­ ber 11-én: "Megindítóan szép, megható olvasni a Bugaci együttes történelemkönyvét. Mennyi munka! - mennyi öröm, elfáradás, újrakezdés, hit, népdalszeretet! Honnan ez az erõ? Bizony, a városiak elképzelni sem tudják, hogy mi van ma a falvakban...

Nagy örömöm, hogy barátja lehetek e kitûnõ Együttesnek. Külön köszönöm jó sorsomnak, hogy vezetõjük, a kedves Jolika is megajándékozott barátságával.

Nagy tisztelettel és elismeréssel: Pribojszky Mátyás Kecskemét, 1982. IX. 11."

A bugaci citerazenekar

És, hogy milyen csodálatos feladatot is elláthat az éneklésen, citerázáson túl, egy ilyen nagyon-nagyon nemeslelkû csoport, ezt az bizonyítja legjobban, hogy túl a szakmai berkeken, s "kerítésen" megszervezték és rendkívül nagy sikerrel le is bonyolították 1983. június 19-én azt az országos találkozót, melyet a község történetét megíró, nemeslelkû tanítónõjének, Szappanos Jolánnak az emlékére szerveztek. A találkozón több mint négyszáz citerás, népdalkörtag vett részt az ország középsõ, s délkeleti részérõl, köztük az országos hírû citeramûvész Pribojszky Mátyás is.

Természetesen egy külön könyvet lehetne - s kellene - írni a sok fáradságos munkáról, amely során megismernek, betanulnak egy-egy új számot, s csiszolgatják, hogy "színpadképes" legyen, s azokról az örömökrõl, melyekben eddig is részük lehetett, s lelkük legbelsejérõl, amely oly sok szép meglepetést tartogat még az õket meghallgatók számára. Az a legnagyobb elismerések egyike, ha arra biztatjuk az olvasót, hogy a legközelebbi rendezvényükre menjen el, s önmaga gyõzõdjön meg arról, hogy mindaz a szép, mindaz a kedves, amit ezen az oldalakon olvashat róluk, minden betûjében igaz. Mert ha fellépnek a színpadra, kezükbe veszik a citera pengetõjét, vagy "vonóját" elfelejtenek minden gondot, bánatot. Kívül marad a terem ajtaján minden ami zavarhatná õket abban, hogy nekünk boldog perceket szerezhessenek. Örülnek, õk maguk a legjobban, ha minket, fáradt embereket - bár õk maguk is fáradtak, gondterheltek - boldogoknak láthatnak, s elfeledtethetik velünk, ha rövid idõre is a napi gondokat. Köszönet és elismerés illeti meg a csoport minden egyes tagját és vezetõjét is mindezekért.

Bugac nem csak világhírû pusztájáról, Õsborókásáról címeres szarvú fehér szarvasmarháiról, ragyogó méneseirõl, a világbajnokságokat nyert fogatairól, fogathajtóiról, madzagvasútjárói, gulyásairól, csikósairól, jurta alakú Pásztormúzeumáról és ki tudná felsorolni, hogy mi mindenrõl híres, hanem az országban egyetlen vonós citerájáról, citerásáról is.

Errõl így írt a Petõfi Népe 1986. július 29-i számában Leskowszky Albert.

VONÓS CITERA Bugac amatõr költõje

"Esetem a vonós citerával. A BUGACI ÖREG.

Néprajzos kolléga szólt: "Kunszállás környékén egy öregembert dudásként emlegetnek." Egynapi keresgélés után elõkerült a bácsi meg a "duda" is. Némi csalódás tükrözõdhetett az ábrázatomon, mert így mesélt a gazda: "Bõrduda? Én voltam olyan kisgyerek,hogy nadrágot sem adtak még rám, akkor itt, a keresztútnál megállt egy öregember, az tényleg bõrdudán játszott. Az egész környékbõl összeszaladtunk, jó sokáig fújta. Ez a rézduda (kopogtatja meg saját szerszámát, egy tenorkürtöt), ez volt az én idõmben minden lakodalomban a fontos."

Fél év múlva egy régiséggyûjtõ biztat, rohanjak Tiszasasra, egy padláson tekerõt látott, de a gazdája még nem is engedte, hogy hozzányúljon. Nekem megengedi, de a csalódás most sem marad el. A hangszert tényleg tekerni kell ugyan, de lemez meg tû is kell hozzá, ami ugyan még kerülne, de a tölcsért már csonkig lerágta a rozsda.

Egy idõ után: "Ha hiszi, ha nem, én Bugacon tudok egy embert, aki vonóval játszik citerán", szól egy öreg zenész barátom. Persze, hogy nem hiszem, s nem is megyek sehová. Nyáron azért Bugacon a csárda elõtt álló kocsisok között érdeklõdöm. Mint a világ tegtermészetesebb dolgát említik: "Van hát, a bátyja szokott ide fuvarba járni, jobb ha vele viteti magát a tanyára, mert vagy öt kilométer ide földúton a szõlõjük. "A szekérre könyebb volt felszállni, mint le, de végre itt állok a csodák kapujában. A fehérre meszelt nádtetõs házikó kamrájának ajtaján magas, vékony ember lép ki, fekete kalapban, mellényben. A kocsis ikertestvére, Török József. Ritka erre a vendég, nem sokáig kell kéretni, hogy elõvegye a citerát és való igaz, egy furcsa alakú vonót is elõkeres hozzá. Nem akarok hinni a szememnek, de hamarosan a fülemnek sem. A vonós citerának olyan a hangja, mint valami keleti hangszeré. Elõször felsivít, mint a fûrész, majd zengni kezd az összes húr, akár a cimbalom. A pengetett citerához képest szinte alig van szerkezeti eltérése. A játszóhúrok vannak megritkítva, az egészhangos skálán egy szál húron szól a dallam. A félhangokat nemigen lehet külön megszólaltatni, az összes többi húr inkább a rezonancia miatt zeng. Valaha, vagy ötven éve, a padkaporos házi mulatságok közönsége igen meg volt elégedve e zene hallatán.

Vadas Zsuzsa a Képes Újságnak írt ezután Török Józsefrõl. A cikk megjelent, viszem az újságot az öregnek, elolvassa, azután a citera alá teszi a sublótra. Szigeti István rádiómûsort csinál, egy egész délutánt kint töltünk a tanyán. Az adás elõtt szólni akarok Török Józsefnek, de eszembe jut, nincs rádiója. Nem is akart soha. Kapott egyet ajándékba egy távoli rokontól, de egy hét múlva visszaadta: "Nem tetszett a muzsika, ami szólt benne". Magnóra veszem az adást aztán alkalomadtán lejátszom neki. "És ezt az egész országban hallották? Mit szóltak hozzá?" Esküszöm nem tudom, mit mondjak. Eddig még senki nem ócsárolta, válaszolom végül.

Vitray Tamás érkezik. Nem csak ülünk és beszélünk; õ sem ússza meg, megyünk Bugacra. A testvérek közben eladták a tanyát a téesznek, a faluban kis házat vettek, kerttel. A kis kapuban fogad bennünket Jóska bácsi. Hogy citeráztatni akarjuk, annak örül, nincs lámpaláza. Csak késõbb jegyzi meg: "maguk aztán tudnak világosságot csinálni". Háromezer watt villan fel a belsõ szobában, Vitray Tamás kérdezi, honnét a hangszer. "A nagyapámtól van, de õ csak pengette. Ezt a vonós muzsikát, ezt én magamtól tanultam. Igaz, gyermekkoromban láttam valami ilyesmit, de azt már akkor elfelejtettem, milyen volt." Vitray próbál még kihúzni pár szót az öregbõl. A tanyáról kérdezi. "Az odavan, eldózerolták. Azt mondják kukorica terem a helyén. De itt a faluban is szeretek lenni, szemben van a hetipiac..."

Jóval késõbb, a régi hangszereinket bemutató "Leg... leg... leg" címû tévémûsor felvételei után, ismét eszembe jut Jóska bácsi. Bugac felé van dolgom, bemegyek hozzá. Széles mosollyal fogad. "Na, mi járatban?" Beülünk a meleg szobába, egy kicsit csodálkozik, hogy egyedül jöttem, az utóbbi öt évben ez nem volt jellemzõ. Azért szedi elõ magától a citerát. Rég nem volt kézben, de nincs baj, megy a játék. Csak a tempóvétel mintha lassúbb lenne. Hiába, közel a nyolcvanhoz. Tõlem is kérdi, merre zenéltem. Mondom: mostanában Budapestre járunk. Ha egyszer ráér Józsi bácsi elvisszük magunkkal. Kiderül, pont ötvenöt éve járt utoljára a fõvárosban. Ettõl függetlenül a "pesti hakni" kilátása nem hozza tûzbe. "jön a jó idõ, csinálni kell a kertet is." Hallgatunk egy sort. "Persze azért szóljon."

Szólok én, ha a Vigadóba megyünk, nem hagyjuk ki magát sem. Ezen mind a ketten jót nevettünk, pedig a dolognak van egy minimális valóságalapja. Ott ugyanis most zajlik egy sorozat különleges zeneszerszámokkal és nálam már van egy telefonszám. Egy órát töltök csak Török Józsefnél, már minden témából kifogytunk, még elmesélem, hogy minden elérhetõ könyvet átnéztem, amiben valami szó eshet vonós citerákról. Egy budhista pap türel­ mével hallgatja, amikor a vietnamiak, indiaiak hasonló hangsze­ reirõl szólok. Emlegetem a "vonós kantele"-t Finnországból, meg hogy Ausztriában, Franciaországban vonós citerazenekarról is tudni vélnek a szakírók.

"Nekem csak ez az egy van" - rekeszti be Jóska bácsi az eszmefuttatást. Tegye el, vigyázzon rá, mondom, amikor búcsúzóul kezet fogunk a kertajtóban. Való igaz, nekünk, magyaroknak is van vonós citeránk, ez az egy, amit Jóska bácsi épp most teker be egy régi asztalterítõbe és teszi vissza helyére, a belsõ szobába. Leskowszky Albert."

Van a faluban olyan ember is, aki versekbe foglalta a falu kialakulásának történetét, s mint általában az idõs emberek, vonzódik a romantikához is. Hozzákezdett hát a pusztai pásztorok életének versbefoglalásához.

Leginkább melengetett témái azonban a múlt század neves betyárjainak bugaci, viselt dolgai. A legtermészetesebbnek tartotta, hogy ezt is rímekbe formálja, elõbb kézzel, majd géppel leírta, s a Polgármesteri Hivatal egyes, nagyon lelkes tisztviselõinek segítségével néhány példányban sokszorosította, hogy akiket érdekel, megörvendeztethessen verseivel. Talán így bukkant rá a Petõfi Népe újságírója Vörös Júlia is, aki 1994. május 18-i cikkében így ír:

"Aki megénekelte a bugaci betyárokat.

Bocz Mihály bácsival a bugaci Régitemplom utcában ismerkedtem meg. Hírlett, hogy sok betyártörténetet tud az öreg, s le is írta azokat. Kíváncsi voltam arra az emberre, aki - bugaci lévén -érdeklõdik szülõföldje históriája iránt.

Bocz Mihály bácsi

Miska bácsi szûkszavú, ám mégis hamar megered az emlékezés patakja. "Úgy mondják - hunyorít vidáman - hogy 1919-ben születtem, itt Bugacmo- nostoron, tizennegyedik gyerekként." Bizony, cselédeskedés mellett csak öt osztályt végzett, aztán pedig jött a katonásdi. Hamar leventére kellett járnia, majd 1940-tól a háborúban katona­ként 3 év alatt megjárta Bácskát és Ukrajnát is. Egy évet fogságban is eltöltött. 1944-ben megnõsült, 10 gyereke született, ebbõl ötöt neveltek fel. A kecskeméti hajdani Építõipari Vállalat­ tól ment nyugdíjba 1979-ben. Ma már özvegyen emlékszik csendesen a nem könnyû évekre, két élõ gyermeke látogatja gyakran, négy unokával. Miska bácsi némi biztatásra aztán elõadja gondosan õrzött irományait, amelyeket sajátkezûleg gépelt le. Dossziéban lapulnak az 1950-es években versekbe öntött betyártörténetek. Akkoriban bizony elég gyakran járták napszám közben is a Bogár Imrének és társainak történetei, s Miska bácsi tudatában ezek is megõrzõdtek, elraktározódván a szülõktõl a gyermekkorban hallott betyárhistóriák mel­ lé. Az 1970-es évek elején - a kecskeméti segédmunkás évek alatt - ezek a figurák elõbújtak, ismét megmozgatták fantáziáját, aztán Miska bácsi balladába öntötte Bogár Imre és bátyja, Bogár Jakab sorsát. Meg Bárány Imréét, aki birkalopásairól volt nevezetes, és 1926-ban a csendõrök lõtték agyon.

Bocz Mihály bácsi strófákba szedte Bugac történetét is, a faluméréstõl, 1911-tõl kezdve. Megváltozott a régi világ a végtelen puszta fölosztásával: nem szól a gulya kolompja és nem ég a pásztorok tüze, ahogy rezignáltan meg is jegyzi zárásul. Új verset már nem ír, amit akart azt elmondta húsz éve. A meglévõket azonban rendezgeti, csiszolgatja, és tervezi, hogy a pad végénél megbúvó írógépén sokszorosítja azokat, s aki kéri, annak szívesen továbbadja: ilyen volt a betyárélet régen a Bugacot ölelõ pusztán."

Bocz Mihály sok-sok balladája, verse ismeretlen a falu lakossága körében. Néhányan tudnak róla, hogy "verselget" az idõs ember, de hogy mirõl szólnak ezek a versek, csak az tudja, tudhatja meg, aki nem becsüli le a kedves, a szó nemes értelmében "megszállott" embert. A sok verse közül egy kerüljön be ebbe a kötetbe is, némi ízelítõül.

Hogyan lett a betyár?...

Nincsen becsületem, járhatom a pusztát. Kár volt szeretnem egy gazdag ember lányát. Átkot, szörnyû halált tûzött ki fejemre amiért lányának voltam szeretõje.

Mondta szegény kislány mikor megöleltem: Te juhász! - szüleim meg ne tudják szívem! Apám mindent megtesz, büszke gazdagságán, hogy bosszút állhasson rajtad és a lányán.

Apja már figyelte, hová lett a lánya. Meglátta: a juhásznál volt kinn vacsorára. Hogy tehet ilyet egy gazdaember lánya! A juhásznak menni kell az akasztófára!...

A lány azon éjjel hírt ad a juhásznak: Hagyja ott a falkát, menjen el világnak! A juhász még egyszer magához ölelte. A sötétben elváltak, mindkettõ sírt csendbe'.

Szüleim szegények. Mostmár bujdoshatok Pusztában, erdõben, barátot találok. Minden úr, és gazdag, ellenség lett nekem. A jó Isten tudja csak, mi lesz mostmár velem.

Bugac, 1978. -

Jól tudja, jól ismeri Bocz Mihály azokat az okokat, körülményeket amelyek a törvényenkívüliségbe hajszolták az egyszerû emberek sokaságát. Érdemes, és egyben nagyon indokolt, hogy a magyar nagyközönség is megismerje ezt a szituációt, s így tisztázódjék a sok-sok vonás ami a betyárok tömegének - egy részére érdemtelenül rárakódott. Nem minden betyár volt tehát haramia, zsivány, tolvaj, gyilkos, stb, s ha néha - gyakran akaratlanul, vagy véletlenül - bele is keveredett ilyen helyzetbe, az vagy a véletlen, vagy nem jól értelmezett, s valóban jogellenes önbíráskodás volt. Erre utal Rózsa Sándor nyilatkozata is a szegedi bíróság elõtt: "- én embört csak kettõt õtem mög, de neköm ahhó jussom vót, mer az én nevembe' embört õtek"... Tehát ez is önbíráskodás volt, amirõl azt hitte, hogy a jóhíre megtartása érdekében joga volt. Ilyen, s ehhez hasonló, rosszul értelmezett, vagy tudott esetet számosat lehetne felsorolni a betyárok "bûnlajstromában". Természetesen voltak megrögzött bûnözõk is, de azokat a betyárok általában ki is közösítették a maguk soraiból. Például a rendszeresen tolvajkodó embereket nem tûrték maguk között, s "kapcabetyár"-ként tartották számon. Elõfordult, hogy õk maguk juttatták, bizonyára fondorlatos úton a törvény kezére az ilyen "betyárokat".

Rózsa Sándor és csapata vitézül harcolt az 1848/49-es szabadságharcban mindaddig, míg meg nem sértették õket. Ekkor viszont elhagyták a csatateret. Nem hagyták magukat becsmérelni.

LEVENTÉK

A ma fiataljai ezt a szót nem ismerik, s különösen nem azt, hogy ez a szó mit takar. Idézzük fel ezért az Új Magyar Lexikont, ahol a Levente szó magyarázataként a következõket olvashatjuk: "LEVENTE: 1.) Árpád fejedelem egyik fia. 895-ben Simeon bolgár cár ellen vezetett sikertelen hadjáratot. 2.) ? - 1047 Vazul (Vászoly) fia, Endre és Béla magyar királyok öccse, Endrét támogatta trónigénylésében."

levente: (leventa) a régies szóhasználatban hõs, vitéz; a Horthy-rendszer idején a leventeszervezet tagja.

leventeszervezet: az ifjúság fasiszta-militarista nevelésére szolgáló ellenforradalmi szervezet Magyarországon. Az ellenforradalmi rendszer 1921-ben alakította meg. A leventeköteles (13 - 21 éves) fiatalok katonai kiképzésével a trianoni békeszerzõdésben eltörölt általános katonai szolgálatot kívánták pótolni és egyben az ifjúságot vakfegyelemre és népellenes, fajvédõ, soviniszta szellemben nevelni. Kezdettõl fogva nagy ellenszenvvel találkozott, különösen a munkás- és szegényparaszt ifjak körében. A leventekiképzésrõl való elmaradást büntetéssel sújtották. Ugyanakkor igyekeztek népszerûvé tenni; játszó-, testgyakorló tereket, leventeotthonokat bocsátottak a leventék rendelkezésére; versenyeket, ünnepélyeket szerveztek. A fasizálódás elõrehaladtával, majd a II. Világháború idején (amikor a felsõ korhatár 18 év volt) fokozódott a leventeszervezet ellen a dolgozó tömegek és gyermekeik ellenszenve. Mint szervezet 1944-ben széthullott, de a fasiszta-nyilas hadvezetõség a leventéket bevonulásra kötelezte. A parancsot csak kevesen teljesítették, a nyilasok azonban a fiatalok ezreit szedték össze, akiket 1944. végén és 1945. elején a Dunántúlon, Ausztriában és Németországban folyó hadmûveletek során harcbavetették."

Ezek a megállapítások rendkívül szélsõséges szervezetként tüntetik fel a leventeszervezeteket. Nem volt a valóságban politikai oktatás a szervezeten belül. Gyûlölték néhányan, hiszen nem VAK, hanem VAS-fegyelemre oktatták a fiatalokat s a fegyelem betartása napjainkban is sajnos - gondot okoz a fiatalság körében.

Büntetéssel csak akkor sújtották az elmaradót, ha azt kellõen, s megfelelõen nem tudta indokolni. Dehát a "lógósokat" sehol sem szokták dicséretben részesíteni. Kötelezõ volt, hogy a levente, vallása szerinti istentiszteleten részt vegyen. S az igazolatlan távollétet itt is büntették!

Valóban félkatonai szervezet volt, s fából faragott, az eredetihez hasonló fapuskákkal gyakorolták a fegyverfogásokat, egységbeni díszelgéseket, stb. de kispuskalövészeteken elsajátítták a lövészet ismereteit is, valamint az ilyenkor életet védõ fegyelmet.

Bugacon egy századnyi létszámú levente egyesület volt. Az oktatók katonaviselt, általában ott tisztes rangot szerzett emberek voltak, akik hetenként egy alkalommal 3-4 órán át adták át ismereteiket a fiataloknak.

A Kecskeméti Lapok 1933-ban a Monostorfalvi Levente Egyesület és a Falu Szövetsége újjáalakulásáról számol be a következõk szerint: "Újjáalakult a Levente Egyesület és a Falu Szövetség Monostorfalvan.

Zsúfolt iskolateremben, nagy érdeklõdés mellett tartotta meg újjáalakuló ülését csütörtökön a Levente Egyesület és a Faluszövetség Monostorfalván, amelyre a közig. kirendeltség vezetõjének meghívására a puszta minden részébõl tömegesen érkeztek az érdeklõdõk. Papp Miklós kirendeltségvezetõ megnyitó szavai után, javaslatára mindkét szervezet elnökévé Cserey-Pecháy Albin dr. kórházi igazgató-fõorvost választották meg egyhangú lelkesedéssel. Ugyancsak egyhangú választás útján a két szervezet tisztikara a következõ névsorral alakult: A Levente Egyesület tisztikara: Ügyvezetõ elnök: Garaczi László tanító, pénztáros: vitéz Õrzõ János, jegyzõ. Láng Béla, sportvezetõ: Hajdú József, háznagy: Péter Béla tanító, ellenõrök: vitéz Tóth Gábor, Leitert János tanító, Csoboth Gergely dohányárudás, és vitéz Csapó István tanító. A kultúralis szakosztály kebelében a monostori legénygárda elnökévé vitéz Õrzõ János leventeoktatót, a szociális szakosztály elnökévé Papp Miklós dr. kirendeltségvezetõt választották meg.

A Faluszövetség tisztikara: Társelnökök: Csitári János, Lõrincz Imre, Kõrös Lajos, ü. v. alelnök: Gaál József gazd. intézõ, titkár: vitéz Õrzõ János, pénztáros: Szénási György, ellenõrök: Szabó Sándor, Ladányi Gábor.

Cserey-Pechány Albin dr. átfogó erejû beszédben vázolta a két egyesület mûködésének céljait, eszközeit. A Faluszövetség eddigi elnökének, Kerner Ede erdõmesternek hosszú mûködéséért, valóban jelentõs anyagi támogatásáért, valamint a levente egyesület eddigi elnökének, Kókay Istvánnak jegyzõkönyvi köszönetet szavaztak. Wieser Béla, a Faluszövetség központi kiküldöttje szólt ezután a falusi lakosság kérdéseirõl, megsegítésérõl."

Íme a jelzés arról, hogy a kezdetleges állapotban lévõ kis település különbözõ szervezetek létrehozásával, s mûködtetésével már "kora gyermekkorában" igyekezett a fejlõdése érdekében mindent megtenni.

A leventéket, a leventemozgalmat nem lehetséges csak negatív elõjellel szerepeltetni. Hogy voltak ilyenek is - lehetséges, azonban munkájában nem ez volt a domináns.

GAZDAKÖR

A Vallás és Közoktatásügy Minisztérium VIII. fõosztálya 1948. õszén felhívást adott ki Adatgyûjtõlap kíséretében, amelyben a községi mûvelõdési házak helyzetérõl kiván tájékozódni. Az utasítás szerint az adatgyûjtõlapot a települések október 20-ig voltak kötelesek felterjeszteni. Erre a felhívásra dr. Kiss Dezsõ közigazgatási kirendeltségvezetõ és Kiss János szabadmûvelõdési ügyvezetõ a következõ jelentést küldték: " Melléklet az adatgyûjtõ laphoz. Az adatgyûjtõ lap kiegészítéseképpen jelentem, hogy Bugacmonostoron még 1944-ben óhajtott az alapszabály nélkül mûködõ bugacmonostori gazdakör Kultúrházat építeni. E célból telket vásárolt, mely jelenleg is a nevén van. Azonkívül épületfa anyagot, téglát és cserepet vásárolt. Úgy az épületfa, mint a tégla és cserép elegendõ lenne az esetben, ha az épület nagyrészt vályogból épülne fel. Az anyagukat ugyan 1945. évben a lakosság széthordta, de valamennyien kölcsönvitték, úgy hogy az összeszedhetõ lenne. Miután Bugacmonostor Kecskemét thj. várostól 30 km-re fekszik, lakosainak a száma 5 500, feltétlen szükség lenne, hogy legalább a hatalmas (30 000) hold területén egy Kultúrház épüljön. Kecskemét thj. város rossz anyagi viszonyai miatt a Kultúrház felépítéséhez hozzájárulni nem tud, miértis kérésünk az, hogy az amúgyis alapszabály nélkül mûködõ gazdakör oszlassák fel, feltalálható ingó és ingatlan vagyona juttassák a felépítendõ bugacmonostori kultúrház céljára és a Minisztérium járuljon az építkezéshez olyan összeggel, hogy az 1949. év tavaszán felépüljön. Bugacmonostor, 1948. év november 16. napján."Érdekes, hogy a november 16-án kelt jelentésben "javasolják" megszüntetni azt a gazdakört, amit az 1948. augusztus 18-án kelt jegyzõkönyv szerint már megtettek a Kecskemét thj. város polgármesterének 16.446/1948. III. sz. határozata alapján. Ez a gazda­ kör ugyanis 1948. március 15-én megszûnt, s 401/1949. sz. alatt április 29-én 87 kötet könyvet leltároztak fel itt.

PÁRTOK

1944. után a faluban is mozgolódni kezdtek a különbözõ csoportok, melyek pártokat kívántak létesíteni. Komolyabb eredményt azonban a Földreform meghirdetésének következtében csak a Magyar Kommunista Párt ért el. Kecskemétrõl járt ki a faluba Vadász Ferenc szervezõként, egyben kecskeméti pártvezetõként is. Az 1945-ös esztendõ nyarán az ifjúság és a felnõttebb korosztály körébõl jelentõs számú pártszervezetet sikerült alakítaniuk.

Ezzel egyidõben megalakult a faluban az EPOSZ (Egységes Parasztifjúság Országos Szövetsége) is. Különösen a fiatalok körében jelentõsen megindult a kultúrális tevékenység, s ebben nagy szerepet játszott - többek között - Surányi Mária (ma Dekker Pálné kecskeméti lakos) a helyi állami szülésznõ leánya. A helybéli tanítók is felkarolták a fiatalok tenniakarását, s különbözõ színdarabokat, stb-ket tanítottak be.

Létrejött ugyan a faluban a Nemzeti Parasztpárt és a Független Kisgazda Párt aránylag kis létszámú szervezete is, de ezek a kis pártocskák rövid idõn belül fel is morzsolódtak. A Nemzeti Parasztpárt tagjai részben pártonkívüliekké, részben a Magyar Kommunista Párt tagjaivá váltak.

Az ifjúsági szervezet is a pártok között kialakult állapot miatt szabályosan szétmorzsolódott.

Az MKP és a Szociáldemokrata Párt egyesülésébõl létrejött Magyar Dolgozók Pártja (MDP) tevékenységével kapcsolatban az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottsága Archívumában (44 fond. 3. csop. (1950-56. év 8-9. Bugac községi alapszervezet) találhatunk adatokat. A teljesség igénye nélkül ebbõl idézhetõk a következõk:

"Jegyzõkönyv. MDP Székházában Bugacon 1951. január 25. Utasi János titkár Madácsi István járási pb. kiküldött. 68. MDP tag Tárgy:

1.) Titkári beszámoló

2.) Tag és tagjelöltek elbírálása

3.) Vezetõség újraválasztása.

II. Pártkongresszusra készülnek. Esti pol. tanfolyamra 50 fõ. Sallai Imre - nagy aszály - vetõburgonyával lássák el a kis- parasztokat

 

Jelölõk: Kiss Adorján, Szabó Imre, Czakó Pap Ferenc
Jelöltek: Juhász I. rendõr - propagandista
  Bibók Ferenc áll. gazd. traktorvezetõ - kultúr
  és dekorációs
  Meizer Lajos sütõmester - párttitkár
  Szabó Antalné rendõr õrm. neje - nõi felelõs
  Kürtösi Imre dolg. paraszt - elnök
  Tarjányi Illés agrárproletár
  Utasi János dolgozó paraszt

MSZMP BKKM-Arch:

1951. február 7. Összevont pártnap

 

Párttitkár: Meizer Lajos
  Ormándi Antalné jegyzõkönyvvezetõ.
Tárgy: Juhász István kül- és belpolitikai beszámoló.
Külpolitika: Korea
  SZU. atomja
  Tito és láncos kutyái
  Görögország
  Nyugatnémetország felfegyverezése
Belpolitika: Leraktuk az 5 éves terv pilléreit Felhívás tanulásra T szcs. elõnye Bugacmonostori új vezetõség bemutatása.

1951. április 28-i taggyûlés:

  • a párt a faluban szervezetileg nem erõsödik
  • begyûjtés nagy munkája 1951/52. Nem jó a kukorica­
    termés, nincs baromfi, nem tudnak tojást beadni.

1951. május 31. Taggyûlés:

  • felemelt ötéves terv
  • kritika - önkritika
  • József Attila tszcs. munkája
  • tagfelvétel: Plattner János és né.

1951. június 25: Taggyûlés

- Jelentkezés: a második kapálás 100 %-ig elvégezve,
megkezdõdött a rozs aratása.

1951. augusztus 5.: Taggyûlés

- Tervszerû begyûjtés: II. helyen a járásban

  • Elcsépelve: 2940 q búza, 11329 q rozs, 112 q õszi ár­
    pa, 1710 q tavaszi árpa, 521 q zab.
  • Felvásárolva: 264 q búza.
  • Lemaradás: tojás, baromfi szénabegyûjtés
  • BKM Népújság
  • augusztus 20-ra kiállítás rendezése
  • Jó agitációs munkáért könyvjutalmat kaptak: Fehér
    Lászlóné, Keresztes Benedek (Bolsevik Párt tört.)

1951. szeptember 2.: Taggyûlés

- Külpolitikai beszámoló - Korea

  • A begyûjtés, harc az ellenséggel szemben.
  • Kulákkérdés
  • Új jelöltek alapos vizsgálata.

1951. november 4.: Vezetõségválasztó taggyûlés (A régiek meghátráltak a Békekölcsön jegyzése elõtt, meghátráltak az V. Ötéves terv teljesítésében.)

Titkár: Horváth Béla
Jelölõk: Kürtösi László
  Meizer Lajosné
  Czakó P. Ferenc
  Fehér Imre
  Farkas István
  Gyöngyi Andrásné.

1952. január 6.: Taggyûlés
Titkár: Fehér Imre

Elnök: Horváth Béla

  • III. világháború
  • Rákosi 1951. nov. 30-án tartott beszédének ismertetése.

1952. január 10. (1 hónapos munkaterv.)

  • feszült nemzetközi helyzet
  • Pártépítés - 14 fõ - középparaszt, melybõl
    Bugac községi alapszervezetnél: 3 fõ
    Alsómonostori Pártszervezetnél 2 fõ
    Nagybugaci alapszervezetnél: 1 fõ
    Állami Gazdaságnál: 3 tagjelölt és tag 5 fõ
    Kisbugaci Pártszervezet: 1 fõ
    Kisbugaci József Attila tszcs-nél: 1 fõ
    Felsõmonostori Béke tszcs-nél: 1 fõ
    felvételére kerülhet sor.  

Taggyûlések elõkészítése:

  • oktatás kérdése
  • népnevelõhálózat kiépítése
  • kulákok aknamunkája
  • begyûjtés: sertés,

- tejbeadás segítése lenne, ha Kisbugacon beindulna
újra a tejfelvásárlás

DISZ jó kezdeményezése.

1952. június 14. Bugac községi Egységes Pártvezetõség A kéthónapos munkaterv kidolgozása. 1952. november 2. Bibók István alapszervi titkár Jegyzõkönyv: ikt. 16/h/5/615/952.XI.22

VB elnök: ifj. Dobos Pál
VB titkár: Kisaly Iren
Tárgysorozat: 1.) Begyûjtés problémái
  2.) Pártoktatás
  3.) Soronlévõ feladatok

47 millió forint Bugac község eddigi beruházása (bekötõút, 32 új kislakás, orvoslakás + orvosi rendelõ, "aktiváink nem mozgósítják kellõképpen a dolgozó parasztságot a beadási kötelezettség teljesítésére" "nem folytatunk kellõ harcot az osztályellenség, fõként a kulákok ellen."

Jegyzõkönyv: Készült Bugac község Tanácsának tanácstermében 1952. február 27-i vezetõségi gyûlésrõl.

1.) Pártház, vagyis a párthelyiség régi helyére való visszahelyezése

2.) Államosított szikvízgyár üzembehelyezése (+) volt Kökény Sándorné - államosítás - Szövetkezet kéri a tulajdonjogot!

3.) Községfásítással kapcsolatban csemetekert igénybevétele.

1952. március 2. Pártvezetõségi értekezlet.
- felkészülés március 9-re - ünnepi pártnap
 

Tanács VB titkár: Kürtösi László
MNDSZ: VB titkár: Deák Péterné
Pedagógus: VB titkár: Rigó József igazgató
DISZ: VB titkár: Juhász Imre
   
   
   

Május 1-én megtartott fünnepségrõl jelentés (1952/25)

MDP függetlenített titkár: Bibók Ferenc
Alapszervezeti titkár: Fehér Imre
MDP elnök: Horváth Béla
   
   
   
   

1952. május 31:

  • koreai bélyegek árusításának kiértékelése
  • idegenkedés a tsz-ekbe tömörüléstõl
  • beadás nehézségei (egy sertést akarnak beadni termény helyett. Silózás nehéz, mert a nyáron a juhá­
    szok minden kukoricát lelegeltettek.

innen hiányoznak az adatok a továbbiakban 1955-ig

1955. január 25. Taggyûlés:

  • Bugac községi Párt alapszervezet irodáján
  • tojás, baromfibeadás nem megy - elhullás
  • nádvágás
  • felszabadulás 10. évf. méltó megünneplése
  • igazságtalan kivetés a beadásnál

1955. február 10 Taggyûlés

  • ébredjenek fel a nemtörõdömségbõl, erõsítsék meg a pártoktatást
  • Békekölcsönjegyzés állása gyenge, mert csupán adminisztratív munkára szorítkozunk
  • a begyûjtés eredménye gyenge - a Begyûjtési Csoport vegye kimutatásba a hátralékosokat és adja át az alapszervezeteknek lelátogatás végett.

1955. március 26. A Községi Pártházban megtartott pártbizottságválasztó taggyûlésrõl:

- Dolgozó parasztságunk számára nagy kedvezményt jelent, hogy az 5-ik tájegységrõl 3-ikra vették le községünk területét.

Hiba, hogy párttagjaink ingadoznak egyes kérdésekben amikor meg kellene mondani a valóságot. Rendet tenni e téren kint az életben is. Elbeszélgetés

Függetlenített titkár: Bibók Ferenc
VB: Dobos Pál, Bibók István, Fekete Mihály, Horváth Ferenc, Szeri György, Kurucz Bálint, Bibók Ferenc.

1955. április 25. 16-h-l-d-263/152. Bugac községi MDP VB ülésérõl

  • Kuláklista megtárgyalása
  • A begyûjtés állása

1955. május 3. 16-h-l-a-274 Bugac községi MDP VB ülésrõl

- MNDSZ szervezet megalakítása lett megtárgyalva.

1955. június 6.

  • A helyi Földszöv. ügyvezetõ beszámolója a földszöv.
    munkájáról.
  • A párt KV határozata az ifjúság között végzendõ
    munkáról. (Kisbugacon, Aladárhegyen és Nagybugacon hozunk létre új DISZ alapszervezetet.)
  • Községi Begyûjtési Hivatal beszámoló jelentése. (Szervezett ellenállás Kisbugacon 1954-ben!)

1956. július 24. Taggyûlés:
Titkár: Kovács Sándor

- Kül- és belpolitikai beszámoló

- 1956-57. évi oktatás elõkészítése.
1956. augusztus 25. Taggyûlés: 16-h-l-416
Üres a feljegyzésre szánt rész."

Mint a korabeli idõszakban a politikában, szerepel itt "Titó láncos kutyája", kuláktéma, amely a korabeli felfogás szerint a bajok fõ okozója volt, beszolgáltatási, Békekölcsön jegyzési gondok, s ebben a tagság labilitása, sõt mint az 1956. június 6-i anyagban is szerepel: "szervezett ellenállás 1954-ben!"

Mivel azonban a faluban mindenki alaposan ismerte egymást, s szélsõséges ember nem volt a faluban, aki túlzóan, esetlegesen kirívóan nagy hatalmat tudott, vagy akart volna magának teremteni, az 1956-os események nem okoztak traumát.

Az azt követõ idõszak már napjaink történelme, amit megfelelõen rögzíteni csak az ehhez szükséges távlatok birtokában lehetséges.

Az ifjúsági szervezetek, melyekrõl az elõzõ oldalakon itt-ott szó esik csak a felszínes fennmaradásukkal töltötték be szerepüket. Semmi, átlagon felüli tevékenységet nem végeztek a maguk területén. Munkájuk csaknem teljesen a különbözõ, sematikus ifjúsági összejövetelekbõl állt.

BUGAC SPORTJA

A Kecskeméti Lapok 1936-ik évi egyik számában olvasható az akkor szenzációsnak számító hír:

"A FUTBALL BETÖR BUGACRA. Ilyen címmel jelenti a Sporthírlap, hogy a március 15-iki magyar - német válogatott labdarúgó mérkõzésre többszáz nemet érkezik Budapestre. A társaság másnap, március 16-án, hétfõn Bugacra rándul. A sportvezetõit azon törik a fejüket, hogyan lehetne rábírni a németeket arra, hogy hétfõn délután kint a pusztán, minden komoly jelleg nélkül barátságos mérkõzést játsszanak a KAC csapatával. A németek bugaci látogatásáról elõzõleg már az Idegenforgalmi Iroda is kapott értesítést."

Hogy sikerült-e a németeket rábírni a pusztai mérkõzésre, nem szóltak hírek róla a késõbbiekben.

Ennek ellenére "betört" a sport Bugacra úgy a futball, mint más sportágban is. Különösen a ló- és fogathajtó sportokban, sõt ez utóbbiak világhírre is emelték Bugac sportját, Bugac sportolóit. És ez a sport az ominózus cikk elõtt éppen egy évtizeddel korábban már megmozgatta a falu apraját nagyját. Ugyanis a Kecskeméti Lapok 1926. március 28-i számának 3. oldalán a következõ cikk olvasható:

"LÓVERSENY BUGACMONOSTORON. A bugacmonostori gazdaifjak régi vágya megy teljesedésbe, midõn ez év õszén az érdekelt gazdakörök és elõkelõ társadalmi szervek közremûködésével mezei lóversenyt rendezhetnek. A verseny sikerének biztosítékául vehetjük azt, hogy több magas állású sportférfiú már most kilátásba helyezte megjelenését úgy a környék városaiból, mint Budapestrõl

A megtartandó lóverseny mintegy vizsgája lesz a környék lótenyésztésének, melynek azonkívül, hogy a tenyésztés eredményérõl ad számot, még gazdasági és társadalmi hatása is érezhetõ lesz. ... a verseny esetleges tiszta jövedelmét a bugacmonostorfalvi templomépítési alap gyarapítására szánta, tehát a verseny szorosan vett gazdasági célján kívül egyszersmind vallás-erkölcsi célt is szolgál.

Az érdeklõdõknek már most b. tudomására hozzuk, hogy a versenytér a galambosi állomásról az erdei vasúton lesz megközelíthetõ. Annak idején azonban errõl még bõvebb értesítés olvasható:

"A bugacmonostori gazdaifjúság által - különbözõ gazdasági szervek közremûködésével - Kecskemét határában fekvõ Bugac pusztán (homokos, gyepes pályán) 1926. évi szeptember 5-én délután 1 órai kezdettel rendezi meg a már ismertetett lóversenyét és kocsiversenyét, melynek programja a következõ:

  • I. Lovasbandériumok, versenyzõ lovasok és négyesfogatok, kettõsfogatok, valamint a díjazásra felvezetett tenyészállatok felvonulása.
  • I. futam. Indulás 1 és fél órakor. Táv: 1000 méter tetszés szerinti lovak részére.
  • II. futam, indulás 2 órakor. Táv: 1200 méter 4 évestõl 10 éves lovak részére.
  • III. futam, indulás 2 óra 30 perckor. Táv: 1500 méter, telivérek részére.
  • IV. futam, indulás 3 órakor. Táv: 1000 méter, lovaglás szõrén.
  • V. futam, indulás 3 óra 30 perckor. Táv: 1200 méter, nyeretlenek versenye.
  • VI. futam, szamárverseny, juhászok részére. Táv: 520 méter.

II. Kettõsfogatú kocsik ügetõ versenye. Idõre. 1. fogat indul 4 órakor. Táv: 6 km amerikai és orosz tréberek részére, homokfutó kocsikkal.

  • 2 fogat 1. kocsi indulás 4 óra 45 perc. Táv: 4 km gazdák részére, magyar kocsikon.
  • Állatok díjazása.
  • Versenyek díjainak kiosztása. Hivatalos versenylovak kizárva

Benevezések folyó évi július 10-ig vitéz Makay Zsigmond nyug tüzérkapitány Kecskemét Tüzérlaktanya címére küldendõk.

A verseny iránt máris oly nagy az érdekló'dés, hogy egyik múltkori számunkban közölt kettõs fogat-versenyzõkön felül már négyes fogatversenyre is eddig mintegy 7-en jelentették be részvételüket.

Lovasbandériumra Nagykõrösrõl, Kiskunhalasról, Kiskunfélegyházáról, Kiskunmajsáról, Ceglédrõl, Alpárról, Orgoványról, Jásszentlászlóról, Móricról, Szankról, Izsákról, Bócsáról, Fülöpszállásijakabról, Szabadszállásijakabról és Majsaijakabszállásról jelentkeztek.

A ceglédi, nagykõrösi és kecskeméti gazdaifjak versenyre elõkészítõ közös gyakorlata július 11-én lesz Kecskeméten. Értesülésünk szerint a kecskeméti gazdaifjak is már erõsen megmozdultak és szakszerû vezetés mellett nagyban készülnek a lóversenyre.

Már több helyrõl igen szép versenydíjakat ajánlottak fel."

Ez lett - volna - a bugaci gazdaifjak régen óhajtott, s megálmodott elsõ versenye. Nem is rajtuk múlott, hogy az elõbbi „volna" jelzõvel illettük, szép és nemes kezdeményezésüket. Azt amikor oly nagy ambícióval fogtak hozzá, s aminek a bevételébõl még az akkor csak kezdeményezett, majd megrekedt monostorfalvi templom építése is részesülhetett volna.

Nem így történt!

De a lovas és fogatversenyt megtartották! Nem Bugacon, hanem Kecskeméten, az eredetileg tervezett napon!!!

Ember- jószándék - tervez, ...!!!

A Kecskeméti Lapok ugyanis az 1926. szeptember 7-i számá­ nak egész elsõ oldalát - s a másodikon is egy kis hasábrészt - a bugaci kezdeményezéssel indult, de Kecskeméten megrendezett lovasversenynek szánta. A cikk címe: TÍZEZER EMBER NÉZTE VÉGIG A LÓVERSENYT.

Bizonyára sok-sok ezer nézõje lett volna Bugacon is. Az anyagi értéken túl milyen ERKÖLCSI érétke lett volna ha a bugaci gazdaifjak rendezik meg - s csaknem ilyen sikerrel, hiszen, mint a tudósításból is kiderül, még az idõjárás is a kegyeibe fogadta a kezdeményezést.

A tudósítás hosszan sorolja a notabilitásokat, akik ott voltak a verseny nézõterén, családjukkal, hivatali apparátusukkal.

A versenyszámok elõkészítésében az a tüzértisztikar vett rész, akik vállalták a bugaci lebonyolítását. Írja a cikk, hogy: "Nagy mértékben járult a verseny sikeréhez a Faluszövetség értékes díjaival és okleveleivel."

Milyen értékes lett volna az, ha a Faluszövetség a faluban!!! Bugacon segített volna sikerre vonni a nemes és szép versenyt. Szól még a cikk a dolgok anyagi állásáról is, imigyen: "A verseny nyilvános elszámolása áldozatkész munkájukat a legékesebben azzal fogja dokumentálni, hogy e verseny közel százmillió koronát biztosít megjelölendõ kultúrális és jótékony célra."

Hát nem lett volna jótékony cél az, amit a bugaciak terveztek: adni a tiszta bevételbõl a templomépítési akcióra?!

Ez a "jótékonykodás" hosszú évtizedekre megpecsételte a bugaci fiataloknak a lósporthoz fûzõdõ vonzalmát.

Nem véglegesen, mert a bugaci fiatal szereti a lovat, ezért a II. Világháború után, amint arra lehetõsége adódott nyomban bizonyítani kezdte, hogy õ bizony lóra és bakra termett. És a kisérletezés sikerrel, világraszóló sikerrel járt, különösen akkor, amikor ismét megindulhatott az idegenforgalom a pusztán.

Kifogyhatatlanok voltak a csikósok-gulyások az ötletekbõl és a lovak - mert õk is szeretik az embert - segítettek.

Így születtek meg a különbözõ lovasmutatványok: a lófektetés, hármas, majd pusztai ötös.

Rendkívül nagy népszerûségnek örvendhetett e területen egy fiatal ember, akinek a neve is történelmi: Toldi Miklós. És természetesen sokan mások, így a szintén történelmi nevet viselõ Katona József is, aki segédhajtója volt a világbajnokságokon Abonyi Imrének.

Abonyi Imre és fogathajtás, valamint Bugac, egyet jelentenek - és ezt maga is így vallotta, még akkor is, amikor maga II. Erzsébet angol királynõ kérte, hogy maradjon Angliában az õ szolgálatában.

Sajnos, napjainkban Abonyi Imre nem lehet közöttünk.

A Petõfi Népe 1994. április 1-i száma adta hírül, hogy "ELHAJTOTT A VILÁGBAJNOK".

Megérdemli, hogy a nekrológot betû szerint idézzük:

"Hosszú betegség után, március 31-én meghalt Abonyi Imre négyesfogathajtó, Bács-Kiskun megye egyik, eddigi legeredményesebb sportolója. 1919. október 30-án született, s bár korán bakra ült, elég késõn értek be sikerei. Amikor viszont az 1970-es években felhívta magára a figyelmet, nemcsak Magyarországon volt népszerû. Az egész világ megcsodálta stílusos hajtását, csodálatos lipicai fogatát.

1971-ben Budapesten, a sportág elsõ négyesfogat-hajtó Európa-bajnokságán üstökösként robbant az élvonalba. Nem csak egyéniben nyert aranyérmet, de a csapatot is hozzásegíttette a kontinens-bajnoki címhez. S akik a hazai pálya elõnyének tulajdonították sikerét, azoknak két évvel késõbb Sopotban csattanós választ adott. Ismét két Európa-bajnoki aranyérmet vehetett át.

Abonyi Imre

Egy évvel késõbb, pályája csúcsán Apeldoornban a világ fogathaj­ tása is fejet hajtott Abonyi Imre tudása elõtt. Két világbajnoki címmel tért haza.

Nem véletlen, hogy a világ minden táján szívesen látott szaktekintély volt. Fülöp herceg is többször hívta a windsori kastélyba edzõnek, õ azonban csak Bugacon, a pusztán érezte igazán jól magát. Április 6-án 14 órakor ott helyezik örök nyugalomba."

Pár nappal késõbb arról ad hírt a lap, hogy ELTEMETTÉK A VILÁGBAJNOKOT. Mindenképpen érdemes idézni ez újabb nekrológot, mert a nagyszerû ember életérõl számol be:

"Olyan ember távozott közülünk, aki tudásával, emberségével, közvetlenségével pótolhatatlan veszteséget jelent. Imre bácsi ízzig-vérig parasztcsalád szülötte. A szülõi háztól hozta magával az emberek megbecsülését, lovak iránti szeretetét. Már iskolába is lóháton járt. A háború után hadifogságban volt, ahol három és fél évig, nemritkán - 50 C°-ban dolgozott. A történelem viharában aztán igen kegyetlen sors várt rá, hiszen a családja kuláklistára került, 1951-ben Csongrádra, majd ezt követõen 1953-ban Szilvásváradra költöztek.

Teljesen egyedül kezdte. A magyar lipicai törzstenyészet minõségi megõrzésében komoly részt vállalt. Tudását a Pettkó- Szandtner Tibor könyvébõl (A magyar fogathajtás - kocsizás tudományos könyve) szerezte, valamint a Palawichy gróf volt fogathajtója sokat segített. Innentõl már versenyszerûen foglalkozott a lovas sporttal. Bugacra 1972-ben költöztek. Ettõl az idõponttól kezdõdõen Kiskunfélegyháza színeiben versenyzett. 1971-ben és 1975-ben Európa-bajnok, '76-ban Apeldoornban világbajnok. Több tucat aranyérem (Windsor, Hamburg, Aachen, Luzern, stb) és elismerés övezte - országunk és szûkebb környezetünk híre messze földre eljutott. Évekig elképzelhetetlen volt az aacheni nagyderbi Abonyi Imre nélkül. Nemcsak sportsikerei, hanem diplomáciai értékei is voltak munkájának. Amikor még nem járt magyar versenyzõ Angliában, Imre bácsit maga Erzsébet királynõ hívta meg. Ez az akkori politikai viszonyok miatt óriási jelentõségû volt. A királynõ többéves szerzõdést ajánlott Imre bácsinak, de õ ehelyett "fatornyos faluját" választotta. Ettõl függetlenül baráti kapcsolatot tartott a királyi családdal. A Bugaci csárda dísze az a lószerszám, amit a királynõ ajándékozott Imre bácsinak.

Olyan ember távozott örökre, aki kimagaslóan értett a lovakhoz. Igazán kár, hogy a fogathajtás mûvészetét nem lehet egyszerûen tanítani - a veszteség, ami a sportágat érte felbecsülhetetlen."

Abonyi Imrét nemcsak a lovas sportot kedvelõk sokasága, hanem szinte a fél világ ismerte és szerette. A bugaci emberek különösen nagyra becsülték azért, mert nemzetközi hírûvé tette a falut, de méginkább a közvetlen, emberies magatartásáért.

Keresztes Benedek így emlékezett vissza Bugac sportéletére: "1945-ig szinte nem mûködött. 1946-tól fellendült a futball Dr. Kamarás Géza orvos, Bíró Balázs gyógyszerész és a községi, társadalmi vezetõk, gazdasági vezetõk; úgymint Állami Gazdaság, Erdõgazdaság lelkes segítõi alapján. Dr. Kamarás Géza kiváló munkája olyan futballcsapatot hozott össze, hogy a kisorsolt ellencsapatokat mind legyõzte. Ilyen futballcsapat Bugacon azelõtt, de azóta sem volt."

Máshol már szóltunk az egyéb sportról, (rádiós) de az idõsebb korosztály még emlékszik a falu ÉK-i sarkánál lévõ sima, füves részre a falu széle, és a levente kispuskalõtér dombja közötti focipályára. Ott minden vasárnap délután, különösen a jobb idõk beálltával, s addig míg az idõjárás engedte, mindig hangulatos, klottgatyás mérkõzések voltak, igazi, amatõr szinten. A meccsek után aztán nagy evészet-ivászat volt a Sallai-féle kocsmában, ahol a nagyteremben voltak rendszeresen a különbözõ bálak is.

Voltak ugyan teke mérkõzések is a Herédi kocsma udvarában lévõ, eléggé kezdetleges tekepályán, de itt inkább unalomûzésbõl, szolid összegû pénzes játékok folytak, vagy pár üveg, vagy korsó sör volt a tét.

A II. Világháború után az emberek a megélhetésért folytatott kíméletlen harcban, munkában szinte felõrlõdtek, s nem volt idejük (kedvük) a különbözõ sportok ûzésére. Drágább sportok létesítésére pedig egyszerûen nem volt pénz!

Az esetben azonban, ha lovakkal kapcsolatban volt valamiféle rendezvény, szinte kiürült a falu...

De visszatérve az egész falu által nagyrabecsült lósportra, meg kell említenünk, hogy Abonyi Imre 1976-ban Apeldoorban egyéni világbajnok volt, de Bárdossal az oldalán Csapatvilágbajnokságot is nyert. 1971-ben a Budapesten rendezett Európa bajnokságon egyéniben és csapatban Bárdos Fülöp oldalán lett a kon­tinens legjobbja. Ebbõl következik, hogy Bárdos László és Fülöp Sá ndor személyében kinevelte az utódait. Imre bácsi munkáját a Minisztertanács a legmagasabb sportkitüntetéssel, a Magyar Nép­ köztársaság Sportérdemérem arany fokozatával ismerte el.

MÚZEUMOK

A XIX. század második felében, amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy a pusztai pásztorkodás lehanyatlása várható, szabadtéri néprajzi és pásztormúzeumok létesítésének gondolata vetõdött fel

Európaszerte, s így Magyarországon is. Megvalósítására azonban nemkevesebb, mint egy évszázadot kellett várni, s ez már csaknem a 24-ik óra utolsó másodpercei voltak a pásztorrelikviák megmenthetõségét illetõen.

1966-ban felépültek a Bugaci Szabadtéri Néprajzi Gyûjtemény elsõ objektumai. Ezzel létrejött Magyarországon, a hortobágyi mellett egy olyan gyûjtemény kialakíthatóságának lehetõsége, amelynek célja egy terület hagyományos állattartásának, hajdani pásztoréletének bemutatása. Az egykori népi életforma átalakulása ugyanis magával hozta a hagyományos eszközanyagoknak, s az egykori lakóhelynek, az egykori gazdasági élet színhelyének módosulását, megváltozását - végsõ soron pusztulását.

Kerényi József YBL-díjas építész tervei alapján elkészült a bugaci Pásztormúzeum, s 1975. június 25-én át is adhatták a nagyközönségnek.

Dr. Falu Tibor ügyvéd költõ 1980-ban az alábbi verset írta ezzel kapcsolatban:

PÁSZTORMÚZEUM BUGACON (Kerényi Jóskának, öleléssel)

Hát Jóska, nem kényeztetett bennünket a sorsunk
humusszal televénnyel búvó patakok csörgõ habjaival
Mégis kinõttünk a homokból vadvirágból évszázados tölgyekbõl

Bugaci zsombékokon vetettük meg lábunk
Maradjunk mindit itt szélzúgásban szamárkórók tövén.
Lovagoljunk csillagszemû vad csikókon.

Ne hagyjuk, hogy kicsinyesek,
TÖRPE-HATALMASOK uralkodjanak felettünk.
Mert miénk a tudás hatalma a munka öröme
csalódásaink keserve jó vörös borok utáni keserû ébredés
a nyargaló fekete felhõk a zsombók, azok mind a mieink
a kis napozó gyíkok a sás tövén, azok is a mieink

Eljött, hidd el, eljött a mi idõnk.
Eljött Jóska, el, én mostmár hiszem, hidd el végre Te is...

(A vers megjelent a Kiskunfélegyháza város Önkormányzata támogatásával 1992-ben kiadott Lovagolok fûzfasípot fújva c. gyûjtemény 124. oldalán.)

A község közigazgatási területén két múzeum található. Az egyik a Pásztormúzeum, melyet 1975. június 25-én adtak át a nagyközönségnek.

Errõl a múzeumról "A puszta, pásztorkodás, idegenforgalom" címû fejezetben részletes tájékoztatást kaphat az érdeklõdõ kedves Olvasó. A fafaragás Polyák Ferenc matkói fafaragó ó'stehetség ajándéka.

A másik múzeum az Erdészmúzeum, melyrõl szintén megtudhat bõvebbet a "Mezõgazdaság" c. fejezetben. Érdemes odalátogatni, mert az épületben az alföldi erdõ élõvilága, történelmi dokumentumok, mûvészi alkotások egész sora látható, s tanulmányozható. Oktatóbázisként is használható ez az objektum.

Annak ellenére, hogy a település a XX. század szülötte, mégis vannak megõrzendõ - s az utókor számára átmentendõ - tárgyi emlékek a lakosság birtokában. Igen hasznos lenne, ha ezeket egy falumúzeum összegyûjtené, rendezné, bemutatná, s megõrizné. Mindezt alátámasztják az alábbiakban látható tárgyak, melyek a Bács-Kiskun megyei Múzeum birtokában vannak.

1.) Kásakavaró Bugacról. (36,5 cm)

2.) Kásakavaró Bugacról (32,5 cm) Akasztójának egyik oldalán 1901, a másikon Ny F. (Feltehetõen Nyers Ferenc, volt bugaci pásztorember. Szekr. megj.)
3.) Kásakararó Bugacról. (43 cm Felirata Z F 1923.) 4.) Kásakavaró Szabadszállásról (57 cm) A lákaton: Molnár Pál 1940 Kis Bugac.

A Petõfi Népe c. napilap 1995. június 19-i száma adta hírül, hogy 1995. június 18-án vasárnap megnyílt a nagyközség harmadik múzeuma is, a Régitemplom utca 19. szám alatt. A múzeum anyagát régi értékes órákat és babákat - egy Magyarországra házasodott német úr és felesége gyûjtötte. A múzeumot Lóránt Klára mûvészettörténész nyitotta meg, s hetenként két alkalommal, szombaton és vasárnap 10 - 15 óra között látogatható. És itt érdemes lenne a jóértelemben vett lokálpatriotizmust - is - megszólaltatni...

Fotó: Szász András

ÚT, VASÚT, HÍRKÖZLÉS, IPAR, KERESKEDELEM, VÍZ, VILLANY

Ha kézbe vesszük az 1885-ben készült, Kecskemét szabad királyi város területéhez tartozó BUGACMONOSTOR pusztákról készült térképet, szinte nem hiszünk a szemünknek. Különösen nem, ha a két hatalmas pusztarész közlekedési hálózatát vesszük alaposan szemügyre.

A mai nagyközség közigazgatási területének nyugati szélén haladt Északról DNY-i irányban a Halasi út, s a keleti határrész közepetáján, északról dél felé két, egymástól mintegy 2 km-nyi távolságban a Majsai út, mely az alsómonostori templomromnál találkozott, s haladt mostmár egy nyomvonalon tovább. A közigazgatási terület ÉK-i sarkát szinte csak érintve haladt DK-i irányból északi irányba az Izsáki út.

Ezek az utak azonban kiépítetlen, homokos, széles dûlõutak, földutak voltak csupán. Girbe-görbe nyomvonaluk kénytelen-kelletlen követték a járható terepszakaszokat.

A két pusztarészt, hatalmas távolságokra egymástól, mindenféle rendszerességet nélkülözve girbe-görbe nyomvonalakon haladva, keskeny földutak nagyon ritka szövevénye hálózta be.

Rendkívül nagy képzelõerõvel feltételezhetõ, hogy egyes esetekben - talán - egy-egy csõszház, major közötti összekötõ szerep jutott ezeknek az utaknak, vagy a monostori pusztarészen a két régi templomrom, s a déli végen a Zsandárkaszárnya, s csõszház volt az érintési, megközelítési cél.

A monostori pusztarészen lévõ 11 hatalmas baromitató kút, s a bugaci pusztarészen található - s az akkori térképeken szereplõ - 21 szintén hatalmas pusztai baromitató kút nincs érintve, csak a véletlennek, vagy éppen a környék járhatóságának köszönhetõen ezekkel az utakkal.

A fentiekbõl tehát egyértelmûen következtethetõ az a jogos igénye a városból a tanyára kiköltözõ, s ott állandó lakosként letelepedõknek, hogy mindennap - és nagyon rövid idõn belül - járható utakat kell kiépíteni a város és a tanyai lakosság között, mely immár a lenni, vagy nem lenni kérdéssé, mintegy köldökzsinóri szerepkörré lépett elõ. Fontos volt ez azért is, mert a tanyára költözött lakosság immár jelentõsen többet termelt a különbözõ mezõgazdasági termékekbõl is a saját szükségleténél, s azokra az anyavárosnak, de a távolabbi nagyobb településeknek is égetõen szükségük volt. Az immár mezõgazdasági árutermelõvé "elõlépett" tanyai lakosság a terményeit a rendelkezésére álló szállítási kapacitással vagy egyáltalán nem, vagy csak jelentõs értékvesztés mellett lett volna képes piacra vinni. Végérvényesen vége lett immár annak a világnak, amikor a puszta egyedüli termékét a szarvasmarhát tudta csak piacra, vásárra vinni a gazdálkodó, amit lábon is hajthatott tíz és százkilométerekre, értékvesztés nélkül.

A XIX. század második harmadában a hatalmas és addig csak legeltetésre használt területek, puszták feldarabolása, s kishaszonbérlõk használatába adása kezdõdött meg, s az igény ilyen területekre egyre nõtt. A volt puszták mezõgazdasági termelésre is alkalmas területeit felszántották, másokon szõlõ és gyümölcsösöket telepítettek. Mivel a lakosságnak az a rétege, amely ezzel foglalkozni kívánt, helyben épített állandó lakás célját szolgáló tanyát magának, így a területek folyamatos, rendszeres mûvelése megoldottá vált. Munkaerõ is volt bõségesen a kiköltözött

Útépítés a buckákon át

családokon belül úgy a mezõgazdasági munkák elvégzésére, mint a számos és aprójószágok tartására, nevelésére.

1922. november 5-én délelõtt 10 órára hirdette meg a Monostorfalvi Szeszfõzde Egyesület a kiskunfélegyházi Ringféle vendéglõben rendezendõ értekezletét, melyre az immár jelentõs számú gazdatársadalom azon tagjait hívta meg, akik a monostori pusztán lévõ utak javítását és új utak építését a szívügyüknek tekintették.

Ebben az idõben már körvonalazódott egy kisvasút építése is, melynek a feladatául a hatalmas tanyás vidék terményeinek, s lakosainak szállítását jelölték meg.

A Kecskeméti Lapok 1926. szeptember 5-i számának elsõ oldalán a következõ cikk jelent meg: "Kecskemétre vezetik be a Bugac-galambosi vasutat. Elsõnek jelentette annakidején a Kecskeméti Lapok, hogy a kormány tervbe vette a kecskemét-halasi út makadámmal való kikövezését.

Bugac, vasútállomás

A kormány terve életrevaló eszmét adott a városi tanácsnak. Felmerült ugyanis az a kérdés, hogy ha a város elvállalná a kövezéshez szükséges kõanyag szállítását, a szállításból befolyó összegbõl meg lehetne-e építeni a régóta tervezett Kecskemét-bugaci iparvasutat. Hozzávetõleges számítások alapján arra a meggyõzõdésre jutottak, hogy kevés pótlással fedezné a szállítási díjakból befolyt összeg a vasútépítés költségeit. A városi tanács ennek alapján el is határozta, hogy a kb húsz kilométeres, 60 cm nyomtávú kisvasútat fel is építteti, s ebben az ügyben tegnap és tegnapelõtt már helyszíni szemle is volt Zimay Károly polgármester, dr Dömötör Lajos tanácsnok és Bakkay József erdõmester részvételével. A helyszíni szemlén általánosságban már meg is állapították azt az útvonalat, amelyen a kisvasútat a város irányában meg fogják hosszabbítani."

A cikk maga konkrétan nem utal a címben szereplõ galambosi kiágazásra, s különösen nem arra, hogy a kisvasút a Kiskunfélegyháza-Kiskunhalas közötti vasútvonallal lenne összekötve. A cikk utolsó mondata sejteti csupán az elképzelést, melynek egy része meg is valósult, de csupán az Alsómonostoron lévõ, s akkor még üzemelõ téglagyárig, mintegy 6,6 km hosszúságban. Miért nem tovább?! - ez ma már nem állapítható meg.

A szándék azonban mindenképpen nagyszerû és dicséretes volt.

A következõ esztendõben, pontosabban 1927. október 17-én reggel megindultak a Kecskemét-Kiskunmajsa közötti keskenyvágányú vasútvonal, a Kecskeméti Gazdasági Vasút földmunkái. Nem volt szükség csak 11 hónapra ahhoz, hogy az 52 km hosszú vasútvonalon 1928. szeptember 12-én megindulhasson a rendszeres személy és áruforga lom.

 

Õ volt az elsõ, aki a nagy Jónás nevû gõzmozdonnyal bejárta Kecskemét- Kiskunmajsa közti gazdasági kisvasút vonalát.Az elsõ mozdony szokatalnul nagy volt a keskeny vágányú kisvasuthoz, ezért nevezték Jónásnak.
A madzagvasút pöfögõje

Az elsõ állomásfõnök Monostorfalván Kalmár János volt. A környékbeli lakosság nagy örömét, s várakozását igazolja a Kecskeméti Lapok 1928. szeptember 2-i cikkének egy része, mely szerint Jakabszálláson az egyik gazdaember így nyilatkozott: "Ha embör lönne ez a vasút, szívesen köszönnénk neki, annyira vártuk." A cikk szerint a mûszaki átadásban résztvevõ szakemberek sínautóját egy asszonyság állította meg, s így fakadt ki: "- Ugyan kéröm, mijé nem gyünnek az urak nagyobb kocsivaa, hogy mink is utazhatnánk má. Az embör gyerökit pézire bevihetnék a városba."

Csaknem száz esztendõvel ezelõtt, a nevezetes nap elõtt, 1829 október 6-án az angliai rainhilli pályán 95 kilométert tett meg komolyabb üzemzavar nélkül Stephenson György, évekig tartó munkával elõállított Rocket nevezetû mozdonyán, és most: 1928. szeptember 12-én végigfutott a kis füstös gõzös a puszta homokjába épített, abba agyaggal, s kaviccsal beágyazott síneken. Naponta három vonatpár hozta, s vitte az embereket és áruikat szolid, 40 km-es sebességgel.

A Rávágy téri állomás építésére Merász József vállalkozó kapott megbízást a Kecskeméti Lapok 1927. november 18-i számának rövid kis híre szerint.

A gazdasági válság éreztette hatását a kis gazdasági vasutat illetõen is. 1933. márciusában egy vonatpár megszüntetését kellett elrendelni. Nem volt hosszú életû ez a korlátozás, mert éppen ebben az esztendõben indult be a bugaci pusztai turizmus, s ez rövidesen nemcsak hogy nullszaldóssá, hanem nyereségessé is tette a Kecskeméti Gazdasági Vasút tevékenységét. Egyre több különszerelvényt is kellett összeállítani a pusztát megcsodálni szándékozó, s egyre növekvõ számú bel- és külföldi turistacsoportok részére.

A következõ esztendõben - 1934-ben - a füstös kismozdonyokat motorvonat váltotta fel. A két vontatómotort 143 460 pengõért vásárolta a város a budapesti Ganz gyártól.

A kisvasutat 1944. október 23-tól teljesen hadicélra használták, s több helyen meg is rongálódott. Idõszakosan még a forgalom is szünetelt rajta, s csak december 19-én indult meg újra a személy- és teherforgalom, de a régi ütemben csak 1945. május 31-étõl folytathatta munkáját. A kisvasút 1945. júliusában már 67 fõt foglalkoztatott

 

 

 

A Petõfi Népe 1994. aug. 19-i számában adott hírt a képen látható örömteljes eseményrõl

1949. január 5-ével a Kecskeméti Gazdasági Vasút is állami ulajdonba került, s június 21-én át is vette a MÁV.

Volt - van - tehát vasúti összeköttetése Bugacnak. Sokáig kellett azonban várnia a közúti összeköttetés megteremtéséig, jó közutak megépítéséig Kecskemét és Kiskunfélegyháza irányában.

A Petõfi Népe c. napilap 1987. június 6-i számában olvashatjuk, hogy június 25-én átadják a Bugacot az 54. sz. úttal összekötõ új mûútszakaszt, amely pl. Kecskemét felé nem kevesebb mint 13 km-el rövidíti meg az utazási távolságot.

Megépült Kiskunfélegyháza felé is az új mûút Alsómonostor település közvetlen érintésével, s így megindulhatott a közvetlen autóbuszjárat Bugac-Kecskemét, s Kiskunfélegyháza - Bugac között.

És egy kis kuriózum, hamar a közlekedésnél tartunk. Bugacot nemcsak vasút és mûút, hanem légiút is érinti. Itt mûködik ugyanis egyike azoknak az állomásoknak melyek az ország légterében meghatározott útvonalon (a légifolyosón) közlekedõ repülõgépek tájékozódását segítik, biztosítják.

A sakktáblaszerû belterületszerkezet külsõségekben is kedvezõ benyomást ad a településnek. Ezt csak az utóbbi években kiosztott házhelyek rendszere bontotta meg, de nem rontotta.

Az 1983-as év adatai szerint a kiépített járdák hossza: 4630 fin, s a kiépítetleneké: 14370 fin.

A település lakossága szinte egyemberként áll a helyi vezetés mögött, ha közhasznú társadalmi munka végzésérõl van szó. Ezt jelzik az alábbi adatok is:

A társadalmi munka: össz. értéke Egy fõre esõ
1970-ben 638 000 141 Frt
1975-ben 700 000 151 Frt
1980-ban 6 621 000 1 441 Frt
1981-ben 5 325 000 1 203 Frt
1982-ben 4 491 000 1 081 Frt

A parkok területe az 1959. évi 600 m 2 területtel szemben már 1964-ben 8000 m2 volt, s ez utóbbiból a locsolt parkterület 3000 m 2.

A rendszeresen tisztított közterületek nagysága ugyanezen idõszak alatt a 600 m2-rõl 2000 m2-re emelkedett.

A belterületi utak hossza a fenti idõszak alatt 13 km-rõl 15 km-re nõtt.

Különösen jelentõs ezirányban a fejlõdés a század nyolcvanas éveiben, s töretlen a '90-es években. Ezt példázza, egyben igazolja az elõzõ oldalon lévõ fénykép is.

Úgy a kiépített, mint kiépítetlen járdák mellett csaknem mindenütt virágoskertek ékesítik az utcaképet.

HÍRKÖZLÉS

Amikor Hírközlésrõl esik szó, alatta általában a Postát értettük, s értjük napjainkig annak ellenére, hogy az utóbbi idõben a POSTA affelé tendál, hogy elveszíti a hivatal, s egyben hatóság jogkörét, hogy a mindannyiónk számára egyértelmû és szükséges szolgáltató jelleget töltse be.

A Posta tehát egyet jelent számunkra a levél, távirat, hírköz­ lés, rádió és televízió, hírlaptovábbítás és a telefonszolgáltatás, valamint a pénzforgalom egyszerûbb formáinak lebonyolításával. Éppen ezért a postás minden egyes családban immár szinte családtagnak számít, köztiszteletnek, közmegbecsülésnek örvend - valljuk meg, szinte nagyon-nagyon kevés kivétellel, joggal.

A postabélyeg 1840-ig ismeretlen volt a lakosság körében. 1840. május 6-án bevezették, s egy évtized alatt országosan elterjedt. A bélyegeket, ahogyan akkor ismerték "frankójegyeket" 1890- tõl már magán értékcikkárusok is árusították.1878-ban szóbakerült, hogy Kecskeméten ne csak a postán legyenek levélgyûjtõ szekrények, hanem ilyeneket az utcákon is helyezzenek el.

A rendkívül nagy határú, tanyás külterülettel rendelkezõ Kecskemétnek komoly gondot okozott a levél és egyéb küldeményeknek a címzetthez való továbbítása. Errõl szól részletesen a Kecskeméti Lapok c. napilap 1912. április 17-i száma. A cikket, miután az igen értékes kordokumentumként is elfogadható, szószerint érdemes idézni. "Pusztai kézbesítés. Egy rövid híradás adja tudtul, hogy a város külterületén a postaszolgálat rendszeresítése végett tanácskozásokat kezdenek. Hát ezen lehet tanácskozni, hanem az eredményben, a kívánt eredményben nem nagyon bízunk. A pusztai postakézbesítésnek megfelelõ módját elrendezni szinte lehetetlen. Mielõtt megmondanánk, hogy miért, elõször megmondjuk a mostani kézbesítések mikéntjét. Az ügy ma úgy áll, hogy a külterületi lovasrendõrök és kézbesítõk hetenként kétszer, vasárnap és csütörtökön hazajönnek a városba. Itt átveszik az összegyülemlett közigazgatási, rendõrségi, bírósági és mindenféle hivatalos kézbesítésekkel, hirdetményekkel a postai leveleket, hírlapokat is. Ezzel a rakománnyal azután mindegyik visszamegy a pusztai kerületébe és a mezõõrök segítségének igénybevételével három nap alatt szétosztják. Aztán visszatérnek az újabb rakományért.

Tehát maguk a hivatalos írások, idézõk, végzések stb kézbesítése is egész embert, sõt többet, segéderõt kíván egy-egy pusztai kerületben éspedig azért, mert nemcsak a puszta esik távol, de maguk a tanyák is szétszórt összevisszaságban távol esnek egy­mástól és megközelítésük még a földek és utak beosztásával teljesen ismerõs emberek elõtt is - mesterség.

Könnyen megoldható lenne a külterületi pusztai kézbesítés, ha az emberlakta tanyák faluszerûen állanának, mint Kadafalva. De így kizárt dolog, hogy a posta a saját alkalmazottjával a külterületen kézbesítsen. Ez egyszerûen lehetetlen. A szentkirályi síkságon, az ágasegyházi buckák között, az a lovas vagy kerékpáros postás egy képes levelezõlappal, vagy mondjuk nagyobbal, - egy ajánlott levéllel - egész napot eltölthet, amíg a címzettre rátalál, akinek 10 év múlva talán megint érkezik majd egy levele - katona unokájától, amelyben jó egészséget kíván mint közönségesen.

Alig hisszük tehát, hogy a m. kir. posta ezt a kérdést a saját alkalmazottjaival megoldhatná, amikor Kecskemét területe kitesz három felvidéki varmegyét.

Egyedüli módnak a postaügynökségek felállítása mutatkozik, de a kincstár ennek a költségeit sem viselheti a forgalom semmisége miatt. A megoldásra tehát igazán nagyon kíváncsiak vagyunk."

A cikk megjelenése után több mint másfél évtized telt el addig, míg a Kecskeméti Lapok 1927. november 11-i számában olvashattuk, hogy a budapesti m. kir. posta és táviroda igazgatósága Monostorfalvára postaügynökség felállítását engedélyezte. Volt idõ tehát alaposan meggondolniok az illetékeseknek a dolgot az elõzõ cikk megjelenése, azaz 1912. április 17-e óta. Az isten malmai azonban Postáéknál is lassan õröltek, mert pontosan egy esztendõ múlva a Kecskeméti Lapok 1928. november 25-i számában még arról kesereg - joggal - hogy a postaforgalmat, külterületen még mindig a kézbesítõk látják el. A helyzet nem változott 15 év alatt sem, mert hetenként kétszer kapják a kézbesítõk Kecskeméten a postát. És itt a cikk jogosan teszi szóvá, hogy történik ez annak ellenére, hogy 1928. szeptemberében megindult a vonatközlekedés Monostorfalvára is. Ez a vonat viszont rendszeresen és naponta kivihetné a postát az elõzõ évben megnyílott postaügynökségre. Ha azonban pontosabban nézünk utána az eseményeknek, nyom ban rájövünk, hogy a budapesti m. kir. posta és távírda hivatalban az illetékes alapos megfontolás tárgyává tette a korábban kiadott engedélyének gyakorlati végrehajtását, mert a Kecskeméti Lapok 1933. január 11-i száma azt adja hírül, hogy a postaügynökséget nem 1927-ben - az engedélyezés évében - hanem csak öt év ! múlva, 1931. közepén állították fel. Közli ez a cikk, hogy rendkívüli mértékben megnõtt a postaügynökség forgalma ezen idõ alatt, s ezért postaHIVATAL rangot kap. Mennyi idõt kellett várni ezen újabb titulus gyakorlati megvalósítására, nem kutattam, de ebbe s beletelt pár esztendõ bizonyára.

 

A postaügynökség - postahivatal vezetõje a helyi kirendeltség vezetõjének neje, dr. Kiss Dezsõné Pintér Rózsa volt.

Kecskeméten ebben az idõben, pontosabban 1931. május 31-én megkezdte mûkö­ dését az új, korszerû, lámpajelzésû félautomata (CB rend­ szerû) távbeszélõ központ.

Indokolt volt tehát, hogy az immár Bugacmonostorként szereplõ Monostorfalva 1940. nyarán telefon-összeköttetést kapjon Kecskeméttel. Ekkor 7 elõfizetõje volt Bugacon a telefonnak, s közülük csak egy volt a magánszemély: Erdélyi Sándor fûszerkereskedõ.

Távbeszélõ oszlopsor felállítását ütemezték be 1949. áprilisában Bugac és Móricgát között.

A telefonszolgáltatás korszerûvé válását jelentette az 1987. május 8-i nap, amikor üzembe helyezték Bugacon is az automata távhívószolgálatot, s így Bugac közvetlenül kapcsolatba került a nagyvilággal a telefont illetõen.

1989. novemberében új épületbe költözhetett a Posta a Petõfi utca 2 szám alá.

A belterületen jelenleg 3 kézbesítõ teljesít szolgálatot (1994.) s a külterületre 2 gépkocsis kézbesítõ viszi a kiépített támpontos rendszerekhez a napi postát.

A Posta által nyilvántartott televízió és rádióelõfizetõk száma az alábbiak szerint alakult az idõk során:

 

Év tv rádió elõfizetõ
1959 3 425
1964 51 585
1974 372 582
1979 472 532
1984 510  
1994 427  

Újság elõfizetõk száma 1994-ben 1086., s a telefonelõfizetõk száma ugyanezen idõben 160.

MAGÁNKISIPAR

Természetes velejárója az eseményeknek, hogy amint egy akár kisebb közösség is letelepszik valahol, nyomban megjelennek az életük kölönbözõ területein jelentkezõ szükségleteik. Ennek eredményeként akár barkács minõségben is, de megjelennek az ügyes kezû emberek, s az igényeknek megfelelõ szolgáltatással állnak a kisebb, vagy nagyobb csoport rendelkezésére. Õk a kisiparosok, akik általában - különösen minõségi munka végzése esetén - kiemelkednek az "egyszerû" emberek sorából.

Egy közösségben mindig szükség van az átlagosnál ügyesebb kezû emberekre, akik az általuk választott munka végzéséhez különbözõ szerszámokat is készítettek, hogy szolgáltatásuk színvonalát emeljék, s a maguk munkáját könnyítsék.

Így történt ez Monostorfalva esetében is. Amint letelepült pár család a kijelölt falumagban, máris megjelentek a cipészek, kovácsok, hajatvágó fodrászok = borbélyok, s természetesen a kocsmáros, a népzenész, s a szõlõgyümölcsösök telepítésével egyidõben a különbözõ tárolóedények készítését végzõ bognárok, majd az aprólékosabb, s finomabb vasmunkákat végzõ lakatosok.

Ahogyan szaporodott a zártabb településen élõk száma, úgy nõttek az igények a különbözõ, már extrémebbnek minõsíthetõ szolgáltatások irányában. Már nõi fodrász, kertész, szövõ, trafikos, hentes is dolgozott a településen. A temetõ megnyitásával természetesen szükség volt kertészre, koszorúkötõre is. Az egyre több lakás felépülte folytán immár az asztalos is kapott munkát.

Az állatállomány növekedésével terménydarálók, majd a napraforgóolaj sajtolásához olajütõre is szükség volt. Megjelentek a biztosító ügynökök, kártyavetõk, imádságos ráolvasók is a közösségben.

Keresztesi Benedek, kecskeméti lakos, volt bugaci tanácsi vezetõtõl kaptuk az alábbi tájékoztatást:

- Én a következõ nevû és foglalkozású iparosokat, kereskedõket ismertem a faluban - mondta a falu szülötte.

Bognár volt, kitûnõ mesterként a faluban Surányi János, a helyi szülésznõ férje, és Sutka András.

Kovácsok voltak: Gulyás István, Válik László, majd a fia László és Márk László, aki késõbb cséplõgép tulajdonos lett.

Cipész egy volt a faluban, aki iparengedéllyel is rendelkezett: Palásti Mihály, de cipõjavítással sokan foglalkoztak, s mert szükség volt rájuk, maga a mester is tûrte õket.

Asztalos Borbás Sándor, majd két fia Sándor és József.

Szövõ: Vancsik Dezsõ. Õ, az asszonyok által egy centiméter szélesre szabdalt, s gombolyagokba göngyölt szalagokból szõtt úgynevezett rongyszõnyeget. A szükség ezt rákényszerítette a lakosságra.

Fodrászok voltak Kürtösi László és Kovács József.

Lakatos Horváth László - a "Laci kovács" - aki egyben a környék híres zenésze is volt.

Darálós és olajütõ Engi Pál volt.

Kocsmárosok voltak idõs Horváth Pál, majd Kökény Sándorné Gõg Eszter, Sallai József és Herédi Kálmán.

Koszorúkészítõ egy volt, a kovács Gulyás István felesége Papp Ilona

Kertészek Viskovics János és Dobos Antal voltak.

Fûszer-vegyes kereskedõ Erdélyi Sándor volt.

Trafikus a hadirokkant, erdélyi származású Csoboth Gergely.

Hentes a faluban Papp József volt.

Népzenészek voltak Radics Márton és Patai Kálmán.

Kártyavetõ és tenyérjósló Radics Mártonná a messzeföldön híres Julisnéni, aki az elképzelhetõ mindenféle betegségre talált 'gyógymódot", s a rászedett páciens tenyerébõl minden magyarázatot megadott, amit elõbb okos, rafinált beszélgetés során kiszedett.

Imadsagos ráolvasó is volt a faluban Viskovics Jánosné, a kertész felesége személyében.

Keresztes Benedek mondta el, hogy volt a mai Bugac közigazgatási területén egy szélmalom is az 1850-es években. A szélmalom Bugac nyugati szélénél a Deszkás dûlõben, pár száz méterre a bóesai határtól üzemelt több évtizeden át. A négyvitorlás szélmalom általában darált, de ritkább esetben ún. parasztlisztet is készített, s az 1930-as években még mûködött. Tulajdonosa Kakas György volt, aki 90 éves korában halt meg 1928-ban. A tulajdonos halála után a fia, Kakas Ferenc üzemeltette még pár évig, majd az épület tönkrement, s ma már a romjai sincsenek meg. Egy idõben a dûlõt, amelyben a szélmalom volt a malomtulajdonosról Kakas-dûlõnek is nevezték.

Szappanfõzõ kisiparos is dolgozott a faluban Tóth Imre személyében - tudjuk meg a Bugacmonostor közigazgatási kirendeltségének vezetõje által készített, s 1948. január 9-én kelt jelentésbõl.

Sütõmester, azaz pék is tartott fenn mûhelyt a faluban 1947-ben. Tulajdonos, egyben mester volt Traubert Károly.

Cséplõgéptulajdonosként szerepel még egyes nyilvántartásokban ifj. Berta László Bugac, Felsõmonostor 106 szám alatti lakos.

Téglagyár üzemelt a mai község közigazgatási területén Alsómonostoron a templomrom közelében. Ismereteink szerint az 1870-es években kezdték meg ott a rendkívül jó minõségû égetett tégla gyártását. Hogy a gyár komoly kapacitással rendelkezett - s gyártmányára nagy szükség is volt - bizonyítja, hogy a mai ún. Kettõs-állomásról a gyárig egy 6,6 km hosszú, a Kecskemét-Kiskunmajsa közötti keskenyvágányú vasútból leágazás vezetett a gyárig. Ma már ennek a kisvasútnak csak egy igen rövid kis szakasza van meg.

Jelentõs volt még - s szinte kizárólag Kecskeméten - az ún. pásztorszerszámipar. Ismereteink szerint megyénkben mûködött az utolsó csatkovács. Kecskeméten a csengõ, kolompkészítés volt jelentõs. Szabadszállás a juhászkalapkészítés központja volt.

Bugacon a rendelkezésünkre álló statisztikai adatok szerint 1947-ben a különbözõ szakmákban dolgozó kisiparosok száma 42 fõ volt. Az államosítások következtében a számuk másfél évtized alatt 10 fõre csökkent, s 1963-ban már csak 9 fõ végzett magánkisiparosként lakossági szolgáltatást. Egy évtized múlva - 1973-ban - a számuk 36 fõre emelkedett. Újabb egy évtizeden át stagnált ez a szám, de egy újabb évtizedben a kisiparnak is kedvezõ légkört hozó rendszerváltás eredményeként 1993-ban már csak a kiskereskedelmi boltok száma 44 volt. Közülük az élelmiszerboltoké 12 s a vendéglátóhelyeké 11.

Napjainkban egyre több és szebb kis magánüzlet nyílik a község belterületén úgy az élelmiszer mint iparcikk kínálatát bõvítve, s korszerûsítve, mint a vendéglátás egyre szélesedõ igényeinek kielégítésére. Nem gond ma már akár hosszabb idõre is szállást kapni a községben akár kül-, vagy belföldi turisták számára. Ezek a szálláshelyek ma már ki tudják elégíteni még az esetleges extrém igényeket is.

ÍVÓVÍZELLÁTÁS

Úgy a tanyavilág, mint a községek belterületének lakói még a X X. század közepén is ásott kutak vizét fogyasztotta. A kutak vize azonban erõsen meszes, túlságosan kemény, sok helyen felszíni csapadékvíztõl is erõsen fertõzött volt. Vidékünk talajvizekben sem bõvelkedik. A felszín kõzetanyaga ugyan zömében vízát­ eresztõ, de a csekély csapadékbevétel mellett igen erõs a párolgási veszteség. A talajvízszint mégsem áll mélyen, mert a hordalékkúp szerkezetében a. vízáteresztõ és vízzáró rétegek - lencsés településben - sûrûn váltakoznak. A talajvíztükör a homokvidékeken átlagosan 3-5 méter mélyen áll. A talajvíz mennyisége általában kevés. Csak Ágasegyháza-Bugac-Jakabszállás vonalától DNY-ra a pleisztocén végi holtmeder durvább anyaga tartalmaz bõségesebb talajvizet.

Varga Jenõ már másutt idézett könyvében olvashatjuk, hogy 1945-ig a megye vízellátása katasztrofális. A megye 5 városában és 108 községében vízvezeték egyáltalán nem volt. Megyénkben, a városokat is beleszámítva, a lakosságnak még 20 százaléka sem volt egészséges ivóvízzel ellátva. Kecskemét törvényhatósági jogú városban sem volt vízvezeték. Lajttal árusították a vizet.

 

Egy kordokumentációt készítõ közéleti embertõl joggal várható el, hogy objektív, s csak az igazat írja. A fenti negatív megállapítással szemben ugyanis idéznünk kell a Kecskeméti Lapok 1927. december 17-i szombati számában megjelent alábbi cikket: "A mai napon megkezdték a vízvezeték és csatornázás munkáit a lejtméretezéssel (szintezéssel - szerk.). Ez tehát az igazság, s az, hogy 1945-ben Bács-Kiskun megyében a fúrott kutak száma 236 db volt, s a csõhálózat 32 km hosszan hálózta be a települések belterületét. A napi, szolgáltatott egészséges ivóvíz mennyisége 1989 m3 volt. Igaz ugyan, hogy az ásott kutakból ellátott lakosok száma 1945-ben még valóban nagy, 576 000 fõ volt.

Bugac nagyközség egészséges ivóvízzel való ellátottságának helyzete az 1992. évben az alábbiak szerint állt:

A vízvezeték hossza 23,6 km. A bekapcsolt belterületi lakások száma 536 és 145 olyan lakás van a belterületen, ahol csak az udvarra van bevezetve az egészséges ivóvíz. A rendszerre rá nem kapcsolódó belterületi lakosságot 17 utcai vízkifolyó, azaz víznyerõhely látja el.

VILLANYHÁLÓZAT-ÉPÍTÉS

Csaknem egy fél évszázadot kellett várnia Bugac lakosságának a kultúra széles skáláját, s az emberi, fizikai munka könnyítését szolgáló villany bevezetésére.

1955-ben kezdõdött meg a villamosítás szervezése a helyi tanács vezetõinek kezdeményezésére annak ellenére, hogy erre a célra egyetlen fillérjük sem volt biztosítva. Hitték azonba, hogy az

emberi szilárd akarat képes gyümölcsöt teremni, úgy mint ahogyan, ezt a község nagyon-nagyon szorgalmas lakói eddig is bizonyították - virágzó gazdaságokat teremtettek a terméketlennek hitt, szélhordta homokon.

Vallották Young Artúr szavait: "Adjatok egy kõsziklát egy embernek örök tulajdonul, termõfölddé fogja az azt átváltoztatni."

Keresztes Benedek VB titkár, Horváth Béla a HNF elnöke, Kovács Sándor gazdálkodási elõadó voltak a terv fõ mozgatói. Küzdelmes egy esztendõ alatt sikerült a szinte lehetetlen, egyetlen fillér községi hozzájárulás nélkül kigyúlt a villany 1956. augusztus 20-án. Eltûntek a község házainak sokaságából a petróleumlámpák, s rövid idõn belül a külterületeken is mint a hajszálerek az emberi testet, hálózták be a vezetékek sok-sok kilométerei a gazdálkodók anyagi hozzájárulásával a tanyák százait, elhozva azokba a korszerû gépeket, s a kultúrát a televízió használatának lehetõségével

Bugac elsõ transzformátor-oszlopa. A jobboldali képen 1956. augusztus 20-án egy kar elhúzásával bekapcsolják a villanyvilágít Bugacon. A legalacsonyabb ember a képen Keresztes Benedek, aki oroszlánrészt vállalt a faluvillamosításban.

A villamosenergiát fogyasztó háztartások száma 1992-ben Bugacon 1426 és 220 a társközség; Bugacpusztaházán.

A villamosenergia-bekötést követte a vezetékes gáz bekötése, s 1992. év végén már a vezetékes gázt fogyasztó háztartások száma 413 volt, nyilvánvalóan a nagyközség belterületén. Jelentõsen nagyobb természetesen a PB gázfogyasztó háztartások száma.

A nagyközségbõl csaknem végérvényesen kiszorult a hagyományos fûtõanyagok használata. Itt-ott azonban néha nosztalgikus hatásra kandallók, cserépkályhák üzemelnek még. Kiszorult végérvényesen, még a tanyai lakásokból is a nagyon hasznos és közkedvelt banyakemence, melynek kuckójában vígan lehetett hancúrozniok az apróbb gyermekeknek, s padkáján üldögélve, hátukat a kellemesen meleg kemenceoldalnak vetve sokat meséltek a régi "békebeli" világról a pipázgató nagyapák, s kontyoshajú nagymamák. Ezek a banyakemencék padkái adták a nevét a híres-hírhedt tanyai padkaporos bálaknak is. Egy-egy ilyen tanyai bál után ugyanis vastagon lepte a tanyai szoba agyagos padlózatából a tánc folytán felverõdõ por a banyakemence körüli ülõalkalmatosságot, a padkát.

Milyen, tisztességgel gyakorolt szakmá(k)ról feledkeztünk meg ebben a fejezetben akaratlanul, csak az olvasó fedheti fel. Csak köszönettel tartoz(hat)unk ezért, elnézést kérve a tiszteletre méltó szakmától, s mûvelõjétõl.

TAKARÉKSZÖVETKEZET

Ha tévednénk az idesorolás miatt, elnézést kérünk az Orgovány és Vidéke Takarékszövetkezettõl, amely 1969. óta áll a nagyközség lakosságának szolgálatában, segítve a település lakosságát sok-sok pénzügyi problémája megoldásában.

A takarékszövetkezetnek 1994. tavaszán 1250 fõ volt a tagja, s ekkor az összes betétállomány a nagyon jelentõs 84 és negyedmillió forint volt.

Ez az adat is azt bizonyítja, hogy a nagyközség lakossága nagyon szorgalmas emberek közössége, akik érdemesek arra, hogy munkájukra áldást, napfényt hozzon a holnap és holnapután, bíztatva újabb és újabb küzdelmek vállalására.

KISVÁLLALKOZÁSOK

Újabb termékek gyártását kezdte meg a korszerû táplálkozás elõsegítéséhez az 1984. januárjában induló, s kisvállalkozásnak is nevezhetõ Pásztortûz kisszövetkezet abban az épületben, ahol korábban a kkfházi kisszövetkezet savanyítóüzeme volt.

A 28 fõbõl álló kollektíva a háziasszonyok munkájának megkönnyítésére "Fenség - S" család márkanéven szárított kaporlevelet fõzelékeknek, elõfõzött natúr laskagombát, s fõtt gombasalátát készít, kisadagos kiszerelésben.

Itt készül a Bugac saláta, a szeletelt céklasaláta, s a pritaminos gomba is, mely a vajas és zsíroskenyér ízesítésére szolgál, de a melegszendvicsnek is kitûnõ "tartozékává" vált igen hamar.

Nagyon rövid idõ alatt nagy kedveltségre tett szert a pritaminpüréjük is, mely õrölt pritaminpaprikából, paradicsommal, fûszerekkel ízesítve pörköltek, saláták ízesítéséhez rendkívül jónak minõsült.

A kis kollektíva az elsõ évet 12 millió forintos árbevétellel zárta, s megszervezte az exportra szállítás lehetõségeit is.

Egy másik bugaci kisüzemben dollárt is termeltek az ott dolgozó asszonyok.

Ez úgy történt, hogy a Habselyem Kötöttárugyár kiskunfélegyházi 5. sz. gyára egy ún. leányvállalatot hozott létre Bugacon, ahol félszáz asszonynak adott munkát.

1980-ban szerzõdést kötöttek az ADIDAS céggel, melynek eredményeként az év õszén, szeptember 10-én útnak indíthatták az elsõ 50 ezer dolláros szállítmányt, melyben 30 ezer darab elsõosztályú sportnadrág volt. Az év végéig újabb 110 ezer darab szállítása történt meg, s ezzel megalapozták a kis üzem jó hírnevét.

A gond immár a létszámhiány, a munkaerõhiány volt, de nem tudták megoldani, mert nem volt megfelelõ kapacitású helyi óvoda, ahol a munkábaálló asszonyok a gyermekeiket el tudták vinni.

Ez egy nagyon kellemes - és hamar megoldott - láncreakciót eredményezett: a gyárnak kellett a munkáskéz, mert növelte tevékenységét. Hogy munkáskéz legyen, óvoda kell. Segíteni kell tehát anyagiakban is azt a kezdeményezést, mely az óvodabõvítést tûzte ki célul.

Így kapcsolódott egy kis üzem napi tevékenysége és eredményességének kulcsa a községfejlesztéshez: óvodabõvítéshez.

  Az ipartelepítés, a nagyipar dekoncentrációja így segített hozzá egy korábban istenhátamögöttinek mondott település fejlõdéséhez. Annak a településnek a fejlõdéséhez ahol korábban nemhogy asszonyi munkáskézre, de még a nehéz fizikai munkát ellátó férfi munkaerõre sem volt szükség - illetve a részükre is csak nagyon rapszodikusan tudtak megfelelõ munkalehetõséget teremteni.

Volt tehát most már munkalehetõség, és ez egy újabb gondot hozott magával - de ezt is megoldották.

BUGAC EGYHÁZTÖRTÉNETE

A Váci Egyházmegye Történeti Névtára 1915. évi kiadásának 295. oldalán a következõ olvasható: "Alsó- és Felsõmonostor, egykoron templomos község. Monostorpusztán 1895-ben Szt. Lõrinc tiszteletére emelt kápolna."

Ugyanezen kötet 395. oldalán: "Monostorpuszta = Pesty Frigyes szerint egykoron templomos község és a Templomos Lovagrend manzériája. Szt. Anna tiszteletére ajánlott kápolnája 1862- ben épült."

Napjainkban (1994.) az Alsómonostor nevû, több utcából álló településen áll egy új templom, mely Szt. Anna tiszteletére szenteltetett. A hívek száma: 800. Plébánosa: Maár Zoltán SDB érseki tanácsos Ebbõl arra lehet következtetni, hogy az 1862-ben épült Szt. Anna tiszteletére ajánlott kápolna itt, e helyen állott, s a tõle északi irányban lévõ volt templom, melynek romjait 1880-ban, s 1950-ben ásatásokkal nagyban feltárták, lehetett a lovagrend manzériája is egyben.

A jelenlegi Alsómonostor nevû településtõl DNY-ra, a volt Téglagyár közelében is van egy templomrom. Ez lett volna a Szt. Lõrinc tiszteletére szentelt kápolna helye? A feltételezés azonban mindenképpen ellentétes azzal a ténnyel, hogy ott a téglagyár közelében lévõ templomrom már a XIX. század vége felé is századokkal korábban elpusztultnak tûnt, megjelenésében legalábbis ezt jelezte.

Még egy megoldandó feladat hárul a témát részletesebben kutatni szándékozó számára: a mai Pásztormúzeumtól délre lévõ ún. Templomkút név megfejtése.

Ezzel kapcsolatban ugyanis a Kecskeméti Lapok 1934. szeptember 1-i számának elsõ oldalán az alábbi címû és tartalmú cikk jelent meg:

Megtalálták a tatárjáráskor szétdúlt bugaci község: Bugacháza helyét

MEGOLDÓDOTT A »TEMPLOMKÚT« TITKA

Õsszel megkezdik, a tatárdúlta helység romjainak kiásását

"Szabó Kálmán dr. a kecskeméti múzeum kiváló igazgatója, már régóta keresgél Bugacon és Bugacmonostoron olyan nyomok után, amelyek támpontot nyújtanának a hatalmas pusztában egykor virágzó életet élt helység, Bugacháza helyére vonatkozólag. A község vagy falu az emlékek szerint központja volt a pusztának, a pusztai és környéki lakosság életének. Léte 700 évvel ezelõtt szûnt meg, amikor az elsõ tatárjárás hadai teljesen szétdúlták.

A helység lakossága élet nyomait azóta betemette a homok, benõtte a fû. Hét egész évszázad múlt el felettük, mígnem most, hosszas kutatás után végre sikerült a romok nyomaira bukkanni. A múzeum igazgatója Kiss Ernõ dr. városi állatorvost a bugaci intézõt megkérte, hogy jártában-keltében legyen figyelemmel az esetleg felbukkanó cserépfélékre. Kiss Ernõ lelkes buzgalommal állott szolgálatába az érdekes feladatnak, s bolyongása során a bugaci "Templomkút" közelében rábukkant a 700 éve elpusztított község nyomaira.

A felfedezéssel, amely méltó szenzációja a legújabbkori kutatásnak, valószínûleg megoldódik a "Templomkút" elnevezés titka is.

BUGAC nagyközség mai közigazgatási területe:

A régészek arra következtetnek, hogy a ma is meglévõ, igen jó ivóvizû kút, a Templomkút a helység temploma elõtt állott és innen kapta nevét. A Templomkút a pusztaházi erdõtõl délre fekszik, az óriási kiterjedésû legelõ közepén, a puszta középpontjában.

Bugacháza romjainak feltárását még az idén, õsszel megkezdi a múzeum Szabó Kálmán dr. irányítása mellett. Nem lehetetlen, hogy a feltárás során sok olyan értékes leletre bukkannak, amelyek felfedik a titkok fátylát a bugaci pusztában egykor mozgalmas életet élt színmagyar falu eddig ismeretlen arányairól és életmódjáról."

A Templomkút név, kétségtelenül utal valamire, amit a cikket író nyomban, az immár megszokott módon "feltupírozott". Újságírói lelki szemei eló'tt immár virágzó életet élt a Bugacháza nevet viselõ színmagyar ! település lakossága, s már maga elé képzelte a sok-sok értékes leletet is, amelyek felfedik a titkok fátylát...

Az ásatásból azonban nem lett semmi, a Bugacháza névre keresztelt, hét évszázada elpusztult falu lakóinak csontjai ott porladnak továbbra is a homok, a fû alatt - ha volt egyáltalán itt település. Templomkútnak keresztelt kút kétségtelenül volt, de napjainkban már az sincs.

Újabb rejtély tehát, amely megoldásra vár.

Dr. Kalmár János 1950. október 11-én kelt jelentésébõl az elõzõ oldalon lévõ térképen l.)-el jelzett hely környékén a Bugac-Kiskunfélegyháza közötti mûútépítés során tapasztaltakkal kapcsolatban a következõket tudhatjuk meg:

..."Bugacmonostor határában fekvõ domb köré temetkezett a tanyavilág 1903-ig. Ekkor a temetõt lezárták, azután a közben megalakult falu temetõjébe temetkeztek. Ezen a sekély magasságú dombon állott hajdan egy fallal körülvett pálosrendi monostor, innen a falu és a környék neve is, amely a török hódoltság idején elpusztult"...

A jelentés teljes szövegére a késõbbiekben még visszatérünk.

Elõbb szóltunk róla, hogy Pesty Frigyes szerint az említett helyen a Templomos Lovagrend manzériája volt, Dr. Kalmár János a jelentésében pálosokról szól.

Nézzük meg mostmár, hogy kik voltak az elõbbiek és kik az utóbbiak.

LOVAGRENDEK, SZERZETESRENDEK

Karácsonyi János: Magyarország egyháztörténete címû könyvében így ír a templomosokról: "A templomosok 1169-ben telepedtek meg elõször Dalmáciában. Ekkor adta nekik a pápa az apostoli széknek egykoron felajánlott vránai (auranai) monostort. 1180. körül Prodán zágrábi püspök Glogoncán telepítette meg õket. Nevezetesebb házaik voltak még Bélán (Bélavár, Körös vm.) és Esztergomban Magyarországon nem voltak sokan (a Duna bal partján és a Tisza mentén már se házaik, se birtokaik nem voltak) és semmi jelesebb dolgot nem mûveltek. 1311-ben házaik a jánoslovagokra szállottak.

Ebbõl arra következtethetünk, hogy ez a monostor nem volt - a fentiek szerint nem lehetett - a templomosoké, annak ellnére, hogy a tatárjárás idõszaka, amikorra a monostor pusztulását datálják, még belefér az 1311-es idõszakba, amikor "házaik a jános­ lovagokra szálltak."

Az idézett kötet 68. oldalán a jánoslovagokkal kapcsolatban a következõk olvashatók: "A jánoslovagokat már II. Gyécse (Géza!) meghonosította 1155. körül. Nálunk rendesen "keresztes"-eknek hívták õket. Elsõ székhelyük vagy az esztergom-szentkirályi, vagy a székesfehérvári volt. Gyõrött, Esztergomban, Buda-Felhévízen ispotályokat és amellett fürdõket tartottak fenn, s ezért nálunk méltán hívták õket ispotályosoknak is. Az ilyen ispotályokban azonban nemcsak betegeket, hanem elaggottakat és utasokat is ápoltak. Hadi érdemeik is nagyok. 1242-ben õk kísérték vissza IV. Bélát Dalmáciából hazánk belsejébe s õk védelmezték. 1247-tól 1258-ig az annyi veszélynek kitett szörényi bánságot védték meg a magyar király számára. 1312-ben a rozgonyi csatában hõsiesen küzdöttek I. Károly mellett. Nevezetes házaik voltak még az említetteken kívül a csurgói (Somogy vm.), az újudvari (Zala vm.), a

soproni és a tordai (Erdélyben). A templomosok eltörlése után a vránai perjelséget is õk kapták meg s 1345-tõl kezdve annak per­ jele lett az összes magyarországi jánoslovagok feje. Elõkelõ magyar fõurak is beléptek e szerzetbe, mint pl. Bebek Imre, Gúti Ország János. De Zsigmond, mint említõk, mûködésüket megbénította s ez idõtõl kezdve hanyatlásnak indultak."

Az ispotályosok megtelepedése inkább elképzelhetõ s így az is, hogy az eddig tárgyalt monostor-rom az övéké lehetett, mert mint az idézetbõl kitûnik elaggottakat és utasokat is ápoltak. Itteni monostoruk a Szeged-Kecskemét-Budapest közötti út nem is oly széles sávjába esik, így hihetõ, hogy ezen tevékenységükre itt szükség is volt - lehetett, lévén igen nagy távolságra innen egyéb lakott hely, ahol segítséget kaphatott egy utazó például.

Dr. Kalmár János a pálosokat említi a jelentésében. Ez is elképzelhetõ, sõt, a leginkább elfogadható, hiszen nem is oly messze van e helytõl a mai Petõfiszállás település, amely korábban Pálosszentkút néven volt ismert búcsújáróhely. Nézzük azon­ ban, mit ír a már említett kötet a pálosokról a 71. oldalon:

"Sokkal nagyobb kedveltségre és elterjedettségre tettek szert a pálos-remeték. Azért hívták õket így, mert Remete Szent Pált választották példaképül és védõszentül. Szerették õket kiválóan, mert a magyar kereszténységnek voltak hajtásai.

Már a tatárjárás elõtt akadtak férfiak, akik magánosságban élve, csupán ájtatos foglalkozások közt töltötték idejüket. Ilyenek voltak a Pécs mellett élõ patacsi remeték, s ezek már 1225. táján némi összeköttetésbe léptek egymással. De a tatárjárás rettenetes csapása még több emberrel megszerettette a remete életet. Ezek közül különösen kivált Özséb, volt esztergomi kanonok. Õ neki volt a buzgóság mellett kellõ tudása is ahhoz, hogy társait rendes szerzetbe egyesítse. E szerzet elõször csak az egyes püspökök joghatósága alatt állott. 1295. táján az esztergomi érseki tartománybeliek egy közös perjelt választottak. 1308-ban V. Kelemen pápa és követe Gentilis megengedte nekik, hogy Szent Ágoston szabályait kövessék. Ezzel azután a többi szerzetesekkel egy rangba jutottak. Végre 1327-ben I. Károly király kérésére a pápa kiveszi õket a püspökök joghatósága alól, s külön, csakis a pápai igazgatás alá tartozó felügyelõ hatalma alá veti õket. Eközben gyorsan terjedtek és búcsújárásokra, lelki visszavonulásokra alkalmas, eleinte kicsiny kolostoraik egymásután épültek föl. Buda körül estek a pilisszentkereszti (alapítva: 1260. körül), azután a kékesi, másként pilisszentlászlói (al.: 1290. körül), a budaszentlõrinci (al.: 1300.) kolostorok. Nagy Lajos király nagyon szerette õket és õ építette nekik a márianosztrai (1352.), máramarosremetei (1363.), és máriavölgyi (1377.) kolostorokat. Még I. Mátyás is elismerte buzgóságukat és érdemeiket. Kolostort nem alapított ugyan számukra, de legalább átadatta nekik a pusztulásban lévõ csõti és zsámbéki prépostságokat (1475.), továbbá az óbudai Fehéregyházát. Kegyes jótevõk hívására eljutottak a tengerpartig, (Zeng és Novi mellett voltak kolostoraik), sõt elterjedtek külföldi országokban is, különösen Lengyelországban. Opolyi László herceg, a volt magyar nádor itt alapította számukra a censtochovi híres kolostort 1384-ben. Virágzásuk tetõpontján 192 kolostoruk volt, s ebbõl 131 a magyar szent korona országaiban állott.

Nevezetes kolostoraik voltak még a gombaszegi (1370.) a diósgyõri (1304.), a sátoraljaújhelyi (al.: 1300. táján), a kápolnai (Váradtól félmérföldre, al.: kb 1321. táján), a kalodvai (Arad vm.), az örményesi (Zala vm. újból alapíttatott 1392.), továbbá Drávántúl a remetei (Zágráb mellett 1291), garicsi (1295.), sztrezai (1373.) és a lepoglavai (1400.)

Hogy kolostoraikban a tudományokat és mûvészeteket ápolták, fennmaradt kézirataik és kolostoraik romjai mutatják."

Ezek az ismeretanyagok talán a legmeggyõzõbbek arra, hogy t alán mégiscsak dr. Kalmár János jelentése a legelfogadhatóbb a talált monostorrom lakóit illetõen. Annál is inkább, mert mint a jelentésben szerepel, a sírcellákban a szerzet zárdabeli tagjainak maradványait találta meg. Mûvészetpártoló mivoltukat igazolja, hogy a jelentés szerint faragott kõdarabokat is sikerült találni, s megõrizni.

A NÉVADÓ MONOSTOR-ROMOK

A kis térképvázlaton 1-el jelölt helyen lévõ monostorromot a környékbeli lakosság kérésére a Magyar Nemzeti Múzeum 1880-ban, leletmentés céljából megásta.

Errõl így ír a bugaci volt tanítónõ Szappanos Jolán A nagy puszta c. 1981-ben kiadott könyvében:

"...A tanyásodás ekként közeledett a nagy legelõben fekvõ templomrom felé. A múlt emlékét féltõ emberek, Kisfaludy Liptay Pál földbirtokos köré tömörülve, aki Bugacnak országgyûlési képviselõje is volt, arra kérték a Magyar Nemzeti Múzeumot, hogy végeztessen itt ásatásokat.

Ez volt a bugacmonostori pásztornép számára 1880-ban a nagy esemény, hogy a múzeum szakemberei, részben a bojtárok közül, részben máshonnan felfogadtak 35 napszámost, akikkel július hónapban elkezdették kiásatni a romokat, melyeket lassanként betemetett a homok, de ez a száraz anyag konzervált is mindent és megõrizte ami alatta volt. Szakértõk irányították a munkálatokat. A kutatók szeme elé szörnyû pusztulás képe tárult. Megtalálták a bejáratot a lépcsõfokokkal. A 4 méter 40 cm hosszú és ugyanilyen széles szentélyt teljesen kiásták. A templom hajója óriási rombolás képét mutatta. A padozattól 80 cm magasságig üszkös égési réteg vonult; a felgyújtott templom leomlott padlásának üszkös maradványai. Alattuk az odamenekült lakosság összetört csontjai, edénydarabok, élelemhulladékok beszéltek arról, hogy micsoda tragikus jelenetek, szörnyû szenvedések játszódhattak itt le. A tatárok embertelen pusztítását, fekete üszkeivel és hamujával együtt, évszázadok alatt gyengéden, de egyre jobban letakargatta a szélhordta száraz homok.

A templomrom padozata több helyen fel volt szakítva és kiásás nyomai látszottak. Kincseket kereshettek és vihettek innen el régi rablók. Sikerült mégis egy, az 1100-as évekbõl való nagyértékû zománcozott dísztárgyat találni, amely a Budapesti Nemzeti Múzeumba került. Ezenkívül még számtalan ruházati fémdísz, csat került elõ, továbbá szabadkézzel, nem korongon készült agyag- és cserépedények. Ez az ásatás szolgáltatott hiteles adatokat az õsi monostori templom pusztulásáról. Minden tárgy és ruhadísz, amit itt a muzeológusok találtak, a tatárjárás elõtti kor készítménye volt, tehát kétséget kizáróan a tatárjáráskor pusztult el itt minden, a templom, a monostor, azaz az eklézsia. Csodálatos, hogy az iskolázatlan pásztornép a romok melletti pusztarészt, régi idõk óta Eklézsia-dûlõnek nevezte. Olyan volt ez, mint Nagy-bugacon a Templomkút. A hagyományokat õrzõ pásztornép ajkán megmaradtak a régi, több évszázaddal elõbbi elnevezések."

Az ásatás során találtak az itt jobboldalon látható limogesi kereszt részt, s ez valóban a Magyar Nemzeti Múzeumban található. (Limoges: város Közép-Franciaországban. Vienne megye székhelye. Kaolinbányászatáról és zománcmûvészetérõl híres. Ott készítettek ilyen zománcbetétes kereszt tartozékokat.)

Más ásatásokból is gyûjtöttek be hasonló limogesi technikával készített zománcos lemezeket, melyek keresztek szárát díszítették, vagy egyéb szerepet töltöttek be, mint pl. itt látható, szintén limogesi zománcos korong Dettáról. Ezekrõl szól Szappanos Jolán az ásatásokkal kapcsolatos beszámolójában. Ezek a leletek a Nemzeti Múzeumot illetõen nem mentek szenzációszámba, de megerõsítették azt a feltételezést, hogy minden bizonnyal a tatárjárás elõtti korban kerültek a feltárt leletek a monostorba, s mivel utána semmiképpen sem kerülhettek oda, azt bizonyítja, hogy az épület a tatárjárás során pusztult el.

De hogyan kerültek ezek az értékes és szép tárgyak a monostorba? - vetõdhet fel nyomban a kérdés.

A magyarázat ugyan egyszerûnek tûnik, s mégsem az igazában, mert magyarázhatnánk azzal is, hogy a jánoslovagok utasokat is gondoztak az ispotályaikban, s azoktól vásárolták meg a szerzetesek, vagy kapták, szolgálataik jutalmául. Lehetséges.

Lehetséges az is, hogy mivel a pálosok, mint a róluk szóló beszámoló is említi, mûvészetpártoló szerzet volt, õk jutottak hozzá ezekhez a tárgyakhoz. Az is lehetséges, hogy akár az ispotályosok, akár a pálosok a monostoruk ékesítésére, felsõbb szerveiktõl kapták, netán valamiféle szolgálatukért a királytól.

Ez is lehetséges, s amaz is. Ezt eldönteni, egyenlõre nem tudjuk, s nem is tisztünk.

A Nemzeti Múzeumban így írták le a leltárban az ásatás során talált tárgyat: ..."Aranyozott réz: szárnyas nimbuszos ökör feje. A nimbusz, az alap és a keret eredetileg zománcozva volt. Magassága: 2,8 szélessége 5,7 cm. Kecskeméten az ún. Alsó-Monostor egyház romjai között találták."

A Mûemlékek Országos Bizottsága Rajztárában megtalálható a "Monostori kiásott templomalapfalak nyomvázlata. Valamennyi, méretek nélküli színes vázlat. (Arányi) Irónvázlatok hozzá fûzve. Nagys. 50x30. Ugyanezek a vázlatok az 1876. 33. sz. törzsíven is láthatók." (320. hasáb)

És itt egy újabb megejtendõ adat! Az elõzõ mondatban ugyanis az 1876-os évszám szerepel. Ha 1880-ban volt az ásatás, hogyan került oda az 1876-os évszám. Ez azonban más, pár évvel korábban végzett ásatási rajz is lehet, mert arról is szó van a jelentésben, s máris megoldott a rejtély.

A Kecskeméti Lapok 1926. május 23-i számának negyedik oldalán egy rövid kis hír adja tudtul a következõket:

"A múzeum felügyelete mellett bontják le a bugaci templomromokat. Az új bugacmonostori templom építése kapcsán a városi tanács április 26-iki ülésébõl átiratot intézett a Mûemlékek Országos Bizottságához és véleményt kért arra vonatkozólag, hogy a Bugacmonostor pusztán levõ két középkori templomrom anyagát felhasználhatja-e az építkezéshez. A bizottság ma válaszolt az át­iratra, s arra kérte a városi tanácsot, hogy az ásáshoz fûzõdõ tudományos érdekek megóvása céljából lehetõleg a városi múzeum szakértõinek asszisztenciája és felügyelete mellett végezzék el a romok lebontásának munkálatait''

A következõ hónapban - június 20-án - az elsõ oldalon adott hírt a Lap az ásatások beindulásáról, s hogy valóban szakember irányításával, felügyelete mellett folyik.

"Eredményesen folynak a bugacmonostori ásatások. Az új bugacmonostori templom napokban megkezdett építésével egyidejûleg tudvalevõen elrendelte a városi tanács a régi templom kiásatását is. Ez a templom 1241-ben a tatárdúlás áldozata lett, falai beomlottak, omladékait benõtte a fû, úgy hogy csak egy füves domb jelezte már, hogy templom volt valamikor ezen a helyen. Az ásatások a múlt héten kezdõdtek meg Szabó Kálmán dr. múzeumõr felügyelete alatt, s máris meglepõ eredményre vezettek. Nemcsak a templom alapzatát találták meg, hanem egészen ép falakra s bukkantak, amelyek mélyen besüppedtek a talajba. Megállapították, hogy a templom román stílusban épült s igen sok történelmi értékû anyagot hoztak a romok alól napfényre. Az ásatások még folynak, s elõreláthatólag még nagyon sok lelettel fogják sza­ porítani a múzeum gyûjteményét."

Sajnos nem tudjuk, hogy ez alkalommal melyik templomromot ásták meg. Feltételezhetõen azt az alsómonostorit, amelyik a volt téglagyár közelében állt, (a kis térképen 3. számmal jelölve.) mert az 1-es számmal jelöltet, mint az elõzõekbõl tudjuk, már 1880-ban feltárták.

A kis térképen 1-el jelzett helyen 1950-ben útépítési munka során régészeti leleteket forgattak ki a munkagépek. A leletmentõ munkáról így számol be dr. Kalmár János:

"A Múzeumok és Mûemlékek Országos Központja 1950. október 6-án kelt 12.123/1950. sz. rendeletére elutaztam Bugacmonostorra az Útépítõ NV. munkálatai közben talált régészeti leletek megtekintésére és a szükséges munkálatok elvégzésére.

Bugacmonostor határában fekvõ domb köré temetkezett a tanyavilág 1903 évig. Ekkor a temetõt lezárták, azután közben megalakult falu temetõjébe temetkeztek. Ezen a sekély magasságú dombon állott hajdan egy fallal körülvett pálosrendi monostor, innen a falu és a környék neve is, amely a török hódoltság idején elpusztult.

A romokat betemette a homok és e romterületen kívül fekvõ alkalmas helyen kezdõdött egy késõi temetkezés. Ezt a legújabbkori temetõt borító homokot hordták el útépítési célokra. A sírok leletei voltak múlt századvégi olvasók, imakönyv, keresztek, ruhafoszlányok, gombok, stb. A leletek közül Gál Károly, a félegyházi múzeum vezetõje elvitt magával függõket, gombokat, kontyfésût, stb-t.

A homokot a volt monostor alapfaláig ma már elhordták. A sírokat elpusztították. A falak alatt találtam néhány téglából épített sírcellát, amelyben a hajdani zárda szerzetei nyugszanak. A homokhordást a mai nappal be is fejezték, ha azonban ismét hordani fogják a domb maradványait, errõl értesíteni fogják a kecskeméti múzeumot, hogy idõnként megfigyelõ jelenjék meg a munkálatoknál. A romok közül elõkerült jelentéktelen faragott kõdarabokat az ottani plébános fogja a templomban elhelyezni.

Mivel semmiféle régibb lelet elõ nem került, feleslegesnek találtam a további megfigyelést, valamint próbaárok húzását is. Budapest, 1950. október 11. dr. Kalmár János sk."

E helynek közelében 1976-ban a Bugac-Félegyházi út megjelöléssel, bronzkori és szarmata cserepek elõkerülésérõl számolt be H. Tóth Elvira a kecskeméti múzeum régésze:

"Leletmentéssel feltártunk 11 vatyai urna sírt, az egyikbõl kúposfejû bronztû töredéke került a felszínre. Feltártunk továbbá két árok részletét, melyekbõl bronzkori és szarmata cserepek kerültek elõ. (Biczó) A leletanyag a kecskeméti Katona József múzeumba került."

A fenti adatok arra utalnak, hogy vidékünkön a III. században, s elõtte is emberek éltek. A szarmata uralmat ugyanis a 3 - 4 században döntötték meg a gótok és hunok. Ha a jelentésben szereplõ bronzkorra hivatkozunk, akkor vidékünk lakottsági helyzetét jópár ezer évvel korábbra is datálhatjuk. Ugyanis a bronzkor folyamán hosszú idõn át egyhelyben megtelepült hazai lakosság mellett a korszak végén idegenbõl bevándorolt népek is megjelentek, melyek az itteni kultúrák továbbfejlesztésére erõs hatással voltak. Ennek emléke a Nyugat felõl a Duna mentén lehúzódó ún. középdunai sírhalom-kultúra, továbbá a fejlett bronzmûvességû pilinyi kultúra. Ezek részben már a vaskor elejére is jellemzõek.

Kalmár János dr. úgy jelzi az elõbb idézett leletmentési jelentésében, hogy a környék lakossága 1903-ig oda temetkezett a megbolygatott temetõbe, s akkor a temetõt lezárták, azután a közben megalakult falu temetõjébe temetkeztek. Ez - így - nem pontos, hiszen a falu létesítése csak 1910-ben történt meg, s ott az elsõ temetés 1928-ban történt Hegedûs Jánosné Csapó Piroska (1872 - 1928) személyében. Ezt a tényt maga a sírkõ is jelzi, melyrõl a Közegészségügy c. fejezetben részletesebben megismerkedhet az érdeklõdõ. Hogy a két idõpont között ténylegesen hol temetkezett a környék lakossága egyértelmû, hiszen abban az idõben már használatba vétetett a ma is meglévõ Alsómonostori temetõ. E kis tévedés elhanyagolható, mert ismerjük a helyes adatokat.

A kis térképen 1., 3. számokkal jelzett helyeken a romok azt jelzik, hogy régen, templomok, monostorok voltak. A 4. számmal jelzett helyen a Templomkút pedig utal arra, hogy ott, vagy a közelében templom, vagy monostor lehetett, hiszen a földrajzi és objektumnevek évszázados történelmet õriznek.

ÚJ TEMPLOMOK ÉPÜLNEK

Az mindenképpen megállapítandó - és megállapítható -, hogy Magyarországon mindig is kereste, helyes, vagy helytelen utakon, de kereste az emberi lélek az élet és halál urát: az Istent. Semmi nem idézett elõ akkora nagy, minden osztályra kiterjedõ mozgalmat, mint egy-egy vallásos felbuzdulás, egy-egy vallásos átalakulás, fejlõdés, vagy bomlás. Mert semmi sem nyúlt bele annyira az emberek bensõjébe, az élet vagy halál kérdésébe, mint a vallás!

Volt, s nem is egy korszak, amikor szolídabban, vagy keményebben, néha drasztikus eszközökkel üldözték az egyes vallások híveit. A vallás azonban túlélte ezeket a diszkriminációkat, s a fájó, fájdalmas idõszakok lezárulása után újult erõvel folytatta munkáját.

Volt amikor egy-egy, kellõen meg nem alapozott felbuzdulás enyhébb-komolyabb balsikerrel járt. Volt azonban a vallás vezetõiben annyi önkontroll, hogy felismerték a hibát, s ebbõl okulva a hívõi lelkek megtartása érdekében megújult erõvel dolgoztak tovább.

A puszták népe Istenhívõ volt, de nem bigott vallásos. Eljárt a templomba is, ha a napi munkája megengedte. A vallás ember­ baráti elõírásait életvitelében váltotta valóra.

Monostoron mennyi ideig élt a lakosság templom, imaház nélkül a két monostor elpusztulta után, ma már megállapítani lehetetlen, legalábbis kétséges eredményû vállalkozás lenne. Tény, hogy volt egy kb. 22 - 23 m hosszú, s 6 - 7 m széles, nádtetõs kis épület ahol idõközönként összejöttek imádkozni, szentmisét hallgatni a környékbeli tanyák lakói. Ez az épület volt a TEMPLOM, mely állt egy kis helyiségbõl mely a sekrestye szerepét töltötte be, egy aprócska konyhából s egy nagyobb szobából, mely a szentmise helyiségéül szolgált. Ez volt a Szent Anna plébánia. Mikor épült ez a templom" ma már nem lehetséges megállapítani s azt sem, hogy ki adományozta azt egyházi célra.

Az alsómonostori „templom"

Állandó lelkésze sem volt a plébániának. A századfordulót követõen Kovács Vince járt ide nissziósként. Ehhez a plébániához tartozott a mai Bugac nagyközség teljes területe. Az Egyházközség 1919. október 12-én alakult meg itt, s 1920. január 1-tõl 1946-ig folyt egyházi anyakönyvezés, s ez utóbbi idõpontig a Monostorfalván megépült, s Szt. István ti szteletére felszentelt templomba is innen járt misézni a pap.

Az alsómonostori plébánia lelkészei az egyházközség megalakulása óta:

Fekete András 1919 - 1925-ig
Kókai István 1925 - 1942-ig
Szabó István 1942 - 1948-ig
Simon István 1948.IX. - 1948.XI-ig
Dr. Nagybaji Viktor 1948.XII. - 1949.IX-ig
Bencsik István 1949.X. - 1950.IX-ig
Kozári Vencel 1950.X. - 1951.XI-ig
Varga Sándor 1951.XII. - 1952.V-ig
Básti János 1952.VI. - 1952.IX-ig
Dr. Tóth Tibor 1952.X. - 1957.IX-ig
Maar Zoltán 1957.X. 1. -  

 

A História Domust Maár Zoltán kezdte el vezetni, s ma már nem csak egyházi, hanem községtörténeti vonatkozásban is rendkívül értékes, pótolhatatlan adat és anyag, fotódokumentáció szerepel abban a kockás füzetben.

A monostorfalvai templom megépülte után a környékbeli tanyai lakosság összefogott, hogy a nádtetõs, nagyon egyszerû kis imaház helyett, s az mellett közvetlenül új templomot építsen magának.

A Monostorfalván már sikerrel szereplõ, templomépítõ, Alsómonostoron élõ Kókai Istvánnak sikerült az itteni híveit is megnyernie annak a nemes célnak, hogy itt is épüljön fel a nádfedeles kis épületecske helyett - és mellett - egy új templom. A réginek ugyanis még harangja sem volt, amivel az Isten dicsõítésére hívhatta volna a lelkész a környék hívõ lakosságát.

A monostorfalvi templom építéséhez elhordták a közeli két volt monostor építõanyagát. Mindent újra kellett hát kezdeni. Okulva a monostorfalvi, csaknem egy évtizedes templomépítési munkából, itt nagyon rövid - 5 hónapos - idõ alatt felépült az új templom, amihez 1939. május 8-án kezdtek, s október 8-án már fel is szentelték.

A II. Világháborút megelõzõ, s az azt követõ években 2600 lélek lakott a plébánia területén, s a területen lévõ 3 iskolában mintegy 250 - 260 gyermek részesült vallásoktatásban. Napjainkban (1994.) ugyanezen a területen mintegy 800 fõ lakik.

A volt, nádtetõs "templomot" 1961-ben lebontották, s az oltár helyén a következõ oldalon látható szabadtéri szentélyt építették fel, emlékeztetõül az utókor számára.

A templomépítõ bizottság tagjai voltak: Kókai István plébános, Czakó István világi elnök, ifj. Berta László, Kertay Ede, Mendel Gáspár díszelnökök, Kürtösi István alelnök, Tréfás Tóth Mihály pénztárnok, Juhász Gyula és zabó P. Sándor jegyzõk. A templomot Tóth János halasi építész építette. A napjainkban már több utcával is rendelkezõ zárt település 1958-ban lett tanyaközpont, s még ez év Karácsonyán a kis templomban is kigyúlt a villany.

Az oltárt Király M. és Énekes E. kõfaragók készítették 1939-ben. A fõoltárképet (freskó) 1962-ben készítette Takács István festõmûvész, s az a Szent Családot ábrázolja.

Maga a templom az egyszerûbbek közé tartozik, egyhajós. A jobb és baloldali ablakokat Kopp Ferenc fóti iparmûvész készítette, s azok az északi oldalon az oltártól haladva Szent István, Szent Imre, Szent Lászlót ábrázolják.

A déli oldalon Boldog Gizella, Szent Margit, Szent Erzsébet látható.

A kis, kerek ablakon az É-i oldalon a Kassai vértanúk képei láthatók, rendkívül szép, igényes kivitelezésben.

A templom szembemisézõ oltára 1972-ben készült Hatvanban, s ugyanakkor készültek az új, díszes, igényes padok is.

A kis templomnak két harangja van. Ezekkel kapcsolatban bõvebb adatot - súlyuk, hangzásuk, stb. - nem sikerült megtudni. Télen 4 db hõsugárzóval biztosítják a megfelelõ hõmérsékletet. A kis templomnak villanyorgonája van. Az átlagosnál értékesebb kegytárgyai nincsenek.

A templom belsõ falát több, értékes, színes freskó díszíti, amiket 1962-ben szintén Takács István festõmûvész készített.

Napjainkban tehát úgy itt, Alsómonostoron, mint Bugacon, külön-külön lelkész foglalkozik a katolikus lakosság lelki gondozásával.

A mostani alsómonostori lelkész Maár Zoltán a Csallóközben lévõ Kürt községben született 1921. november 8-án, s a szaléziánus rend tagja. Kántora a nõvére: Maár Ilonka, aki szintén a szaleziánus rend tagja.

A település lakossága rendkívül megkedvelte az immár idõs testvérpárt, akiket bent a településen, vagy kint a tanyákon mindig szeretett családtagként fogadnak.

Elsõként az alsómonostori templomról, s az ottani egyházi tevékenységrõl szóltunk, hiszen a két, elpusztított monostor is ott állott. Ez a kis, nádfedeles templomocska volt tehát a RANGIDÕS a mai Bugac nagyközség közigazgatási területén. Nem is szólva arról, hogy innen látta el feladatát az egész területen az itt is lakó katolikus missziós pap.

A háború után, 1921-ben mindössze 2 katolikus, egy református templom és három kápolna állott Kecskemét város külterületén.

A város vezetõsége 1923-ban a felállítandó 10 tanyai lelkészség részére egyenként 30 - 30 hold földet adományozott.

1938-ban már a katolikus egyháznak 7, a református egyháznak pedig 3 állandó lelkészsége mûködött a külterületen. A katolikus egyháznak ebben az idõben 39 250 s a reformátusnak 8200 hívõje élt ezen a területen. Ekkor már 9 katolikus és 3 református templom, továbbá 3 kápolna, 4 református és 1 evangélikus gyülekezeti imaház szolgálta a tanyai lakosság lelki szükségleteit.

1925-ben a lakiteleki római katholikus templom, 1926-ban a koháriszentlõrinci római katholikus templom, 1927-ben a ménteleki római katholikus templom, 1928-ban az ágasegyházai római katholikus templom, 1931-ben a lakiteleki református templom, 1932-ben a ménteleki református templom, 1933-ban a monostorfalvai római katholikus templom, 1934-ben a hetényegyházai római katholikus templom épült. A Kecskeméti Lapok 1913. április 1-i számában egy rövid kis hír adta tudtul, hogy "A monostori lakosság arra kéri a várost, hogy a szülésznõi lakás mellett lévõ 418 négyszögölnyi területét engedje át egy imaház építés céljaira. A tanács a kérelmet teljesíteni javasolja azzal a kikötéssel, hogy az a terület csak templom céljaira szolgálhat. A közgyûlés a javaslatot elfogadta."

A mai Alsómonostoron abban az idõben volt imaház. Az alig pár évvel ezelõtt létesített Monostorfalván viszont nem. A szülésznõi lakás is az akkor még leendõ faluban, központi, mindenki által könnyen elérhetõ helyen volt. Tekintettel arra, hogy az új település (Monostorfalvai korszerû, sakktáblás elrendezésben terveztetett meg, nyilvánvalóan a mai Szt. István tiszteletére felszentelt templom helyérõl van szó. Az imaház azonban nem épült meg, hiszen a Világháború minden ilyen tervet kettétört.

Nem szunnyadt az egyre fejlõdõ Monostorfalva lakosságának templomépítési szándéka, s szerencsére a város egyházi és világi vezetõi, mûvészei is segítették a szándék valóraválthatóságát. Egy ilyen segítségrõl ad hírt a Kecskeméti Lapok 1926. március 9-i száma a Hírek rovatban. Idézni érdemes a cikk teljes szövegét. "Dr. Istvánffy Sándor elõadása a monostorfalvai róm.kath.templomalap javára óriási érdeklõdés mellett f. hó 6-án délután 4 órai kezdettel folyt le a Városi Mozgóképházban, fényes közönség jelenlétében. A közönség soraiban megjelent Pekár Gyula nemzetgyûlési képviselõ, Révész István prelátus, Fáy István fõispán, Zimay Károly polgármester és még számosan városunk vezetõ férfiai közül. A megnyitó beszédet dr. Iv. (Iványosi) Szabó László mondotta, aki beszédében a templom építésének fontosságát és szükségességét hangsúlyozta és a monostorfalviak nevében köszönetét fejezte ki Révész István prelátusnak hathatós támogatásáért és a rendezõség fáradhatatlan munkásságáért, majd köszöntötte dr. Istvánffy Sándor elõadót, aki ezután megkezdte nagysikerû elõadását északi útjáról. Elõadása során végigvezette a hallgatóságot az északi országokon, Skócia, Island és a Spitzbergek legszebb tájait mutatta be és ismertette az ott lakó népek erkölcseit és érdekes szokásait, a vadászati, stb. módokat, a jéghegyek országának titokzatos életét. A rendkívül érdekes elõadás sikerét emelték az elõadásba beillesztett énekszámok, melyeket Korb Géza és Kiszneér Imre adtak elõ Pataky Dezsõ zongora és S. Kovács József hegedûkísérete mellett. Az elõadás végén percekig zúgó tapssal ünnepelték dr. Istvánffy elõadót és a többi szereplõket. Külön érdekessége volt az elõadásnak a monostorfalvi gazdák megjelenése, kik festõi viseletben, hímzett szûrben vonultak fel és vettek részt az elõadáson."

Valóban nagyon szép látvány lehetett a bugaci gazdák, pásztorok díszes felvonulása a szent és szép cél érdekében.

Szép és nemes volt az "utózöngéje" is az ismertetett elõadásnak. Errõl így számolt be a Kecskeméti Lapok 1926. március 12-i számában: "A monostorfalvi római katholikus templomalap javára

f. hó 6-án rendezett tudományos elõadás alkalmából történt alanti felülfizetéseket ezúton hálás köszönettel nyugtázza a templomépítõ bizottság Dömötör Pál földbirtokos 1 000 000, Révész István pápai prelátus és dr. Istvánffy Sándor ny. táblabíró fõvárosi ügyvéd 300 - 300 ezer, Baross Szövetség kereskedelmi csoportja 160 000, Bugaci pásztorok 105 ezer, dr. Fáy fõispán, dr. Dömötör Lajos városi tanácsnok, Beretvás István, Nyúl István földbirtokosok, dr. Iványosi Szabó László kormányfõtanácsos, dr. Egry Ferenc pénzügyigazgató h., Kecskeméti Herc cég 100 - 100 000, Tillich Béla mozgószinház filmoperatõr 80 000, dr. Nagy Mihály ügyvéd, Szabó Mihály városi fõszámvevõ 70 000 - 70 000, Barth Vilmos malomigazgató, Szelei Mihály pénzügyi titkár, dr. Farkas Béla, Csorba János gyógyszerészek, Kegyesrendi Házfõnökség, Hoffer József kiskunfélegyházi földbirtokosok 50 - 50 000, Katz Mór borkereskedõ, Dr. Szelei Imre kir. ügyész 35 - 35 000, Jászai Benvenut guardián, Horváth Gyula fakereskedõ 30 - 30 000, Sándor Miklós, Fr. Kiss Mihály gazdálkodók, Klötz Ferenc ny. fõszolgabíró, Szõllõsi György budapesti pénzügyigazgató, Sima Sándor adótelekkönyvi nyilvántartó, Kecskemét város javadalmi hivatalának tisztikara 20 - 20 000, Olajos István szõlõbirtokos, Kardos Elemér pénzügyi tanácsos, Kósa János ny. hivatalnok, Sikari Kovács Gábor földbirtokos 15 - 15 000, dr. Csekey István pénzügyi fogalmazó, Kindlovits József m. kir. pénzügyi titkár, Dégi Zoltán városi fogalmazó 10 - 10 000 koronát adományoztak. Végül köszönetét fejezi ki a templomépítõ bizottság a Mozgószínház igazgatóságának a lekötelezõ elõzékenységéért és a helység díjtalan átengedéséért."

Bugaci róm. kat. templom

Nem csak Kecskemét, az épülgetõ falu lakói, hanem a szomszédos települések is segítséggel siettek. Így pl. Kiskunfélegyháza mûkedvelõ csoportja is. Errõl így számolt be a Kecskeméti Lapok 1926. júniusvegi egyik száma: "Mûkedvelõ elõadás a bugacmonostori templom javára. A kiskunfélegyházi mûkedvelõk csoportja f. évi június hó 26-án rendezi Kiskunfélegyházán harmadik, jótékony célú elõadását a Bugacmonostoron építendõ templom javára. Ezúttal színre kerül a Vén bakancsos és fia a huszár. A mûkedvelõk szorgalommal és lelkiismeretességgel készülnek a bemutatásra, s az elõzõ két elõadás színvonalán óhajtanak újra Kiskunfélegyháza megértõ és áldozatkész közönsége elé lépni."

Gyûltek tehát az adományok a városban, itt, és Kiskunfélegyházán is, de maga a falu lakossága is színdarabokat tanult és mutatott be, s a bevételt átadta a templomépítés javára.

A mai templomot már 1926-ban elkezdték építeni. Ekkor azonban a közbejött pénzváltozás megállította a munkálatokat, anyaggyûjtést. Az eddig összegyûlt sok-sok millió Korona elértéktelenedett, hiszen az 1927. január 1-vel új pénzként belépett Pengõ egy egysége 12 500 Koronával volt egyenlõ. Több jel utal ugyanis az építkezésnek 1926-os megkezdésére, de az 1932/33-as évek adatai ennek az ellenkezõjét is igazolják. A legfontosabb azonban, hogy végülis az 1931-es nagy világgazdasági válság ellenére - amely begyûrûzött hazánkba is - mégis felépült a templom.

A lebontott monostorépület anyagából is szállítottak be az új templom építéséhez homokkõ idomokat, s azokat beépítették. Errõl a késõbbiekben szólunk még.

1932-ben olvashatunk újból a lapokban a monostorfalvai templom építésérõl, s ennek érdekében különbözõ akciók (cserépmegváltás, stb.) indításáról, de maguk az építõk is tettek az építkezést elõsegítõ felajánlásokat. A gazdák gabonát, búzát, rozsot, stb-t ajánlottak fel, mások pénzadományokkal segítettek, s az eredmény 30 mázsa gabona, s 262 500 Pengõ volt e nyáron.

Dr. Papp Miklós kirendeltségvezetõ

Az - újabb - ünnepélyes alapkõletételi ünnepségre 1932. május 22-én került sor, s még ebben az évben Veroszta Lajos kecskeméti bádogosmester elhelyezte az általa készített keresztet a templom tornyán. Elhatarozták, hogy még ez évben Szt. István napjára elkészül a templom Errõl az elképzelésrõl és az építkezés megindulásáról a Kecskemeri Lapok így számolt be: "Mint azt már hírül adtuk, a legnehezebb viszonyok ellenére bámulatos szívóssággal már oda fejlõdött a helyzet Monostorfalván, hogy végre hozzáfogtak a monostori templom építéséhez. A hatalmas téren nagy vályúszerû építményben füstölög már a forró mész, ássák az építéshez nélkülözhetetlen kutat, mivel a régi már az elsõ napon felmondta a szolgálatot. Rusz Ervin építészmérnök munkavezetõje,

Bende János le is mérte az alapvonalakat, mely szerint az épülõ rész 12 m 10 cm széles, 14 m 80 cm hosszú, téglalap alapzat egy kb. 45 - 45 cm-re kiugró toronnyal. A torony az ún. csonka torony típusa, mert kiképzése nem sugár alakú, mint pl. a nagytemplomé, hanem olyan, mint a piaristák temploma. Lesz egy kisebb csonkatorony is, olyan magasságú, mint a tetõzet. A templomból mindössze a félkör alakú szentély nem épül meg.

A 4-5 kõmûves építéséhez mindössze 6-8 napszámosra lesz szükség. Számítás szerint Szt. István ünnepére elkészül az épület. Alapzata 45 cm-el magasabb mint a legmagasabb fix pont, amelyen épül. A munka kezdete a zsinórállványozás és kitûzéssel indult, szombaton fognak az alapzathoz. A templomtér buckás magasságával erõsen kiemelkedik, s fekvésénél fogva emelni fogja a tervezett kis templom szépségét. A templomépítõ bizottság vasárnap délután ülést tartott, elbírálta az építõ faanyagra tett ajanlatokat.

Egyhangúlag megválasztotta a bizottság alelnökévé dr Papp Miklós kirendeltségvezetõt. Kimondották, hogy június 12-én tartják meg a templom alapkõletételi ünnepségét, amelyre különvonat indul Kecskemétrõl. Az ünnepségen a Római Katholikus Egyházi Énekkar is szerepel. Elhatározta továbbá a mplomépítõ bizottság, hogy a monostori ifjúság bevonásával az alapkõletétel napján a templom javára vacsorát rendez." A templomepítõ bizottság tagjai voltak:

Dr. Kiss István országgyûlési képv. bugaci gazdálkodódíszelnök

Kókai István alsómonostori plébános, egyházi elnök

Dr. Cserey-Pechány Albin kecskeméti kórházigazgatófõorvos,világi elnök

Kerner Ede városi erdõmester, alelnök

Sallai József monostorfalvi vendéglõs, alelnök

Rigó József monostorfalvai községi tanító, jegyzõ

Csabai Antal banktisztviselõ, pénztáros

Szabó Pál Sándor monostori földbirtokos, pénztáros

Mendel Gáspár ny. községi tanító, bizottsági tag

vitéz Õrzõ János ny. m. kir. honv. tiszthelyettes b. tag

Csoboth Gergely dohányárudás, biz. tag

Szénási György Bizt. ügynök, bizottsági tag

Zs. Farkas Mátyás földbirtokos, bizottsági tag

Dr. Fehér Zoltán tisztiorvos, bizottsági tag

Erdélyi Sándor földbirtokos, bizottsági tag

Vighi István csendõrtörzsõrmester, õrsparancsnok, b. tag.

Hegedûs János földbirtokos, bizottsági tag

Barányi István építész

Különbözõ okok miatt elhúzódott a templom felszentelésének idõpontja.

A Kecskeméti Lapok 1933. augusztus 2-i száma adja hírül, hogy készül a monostorfalvi templom oltárképe.

"Az õsz folyamán valószínûleg teljesen elkészül a monostorfalvi r. kath. pusztatemplom. A templomépítõ bizottság nagyszabású programot állított össze a középkori stílusban épített templom felszentelési ünnepélyére. A monostorfalvi templom oltárképét Rimanóczi (Hetzer) Géza festõmûvész festi a Mûvésztelepen, ahol a hatalmas vászon a közeljövõben elkészül. Az oltárkép Árpádházi Szent Erzsébet egyik jócselekedetét örökíti meg mûvészi elgondolásban."

Ugyanezen lap a szeptember 23-i számában írja: "Rendezik a monostorfalvi templomteret. Az újonnan épült monostorfalvi templomot szegélyezõ tér jellegzetes buckás részét a templomépítõ bizottság rendezni akarja, ezért Papp Miklós dr. a bizottság alelnöke, vasárnap délelõttre értekezletre hívta össze a falu szegény népét. Közvetlen szavakkal vázolta elõttük a templom helyzetét, s örömmel állapította meg, hogy végre lesz egy hely a faluban, ahová nem kötelességbõl, anyagi, vagy hivatalos érdekbõl jönnek, hanem oda mindenkit zsoltáros, áhitatos vágya vezérel. Felhívta a figyelmet arra, hogy a templomtér rendezésre vár. Buzdító szavaira az egybegyûltek elhatározták, hogy 4-5 napon át, összesen 200 napszámot végeznek és 10 kocsifuvart adnak ingyen a tér rendezésére. A munkálatokat teljesen ingyenesen végzik, még a felajánlott ebédet sem fogadták el."

Íme az egyik bizonyítéka annak, hogy a puszta népe melegszívû, segítõkész, csak a szívéhez, leikéhez vezetõ utat találja meg a keresõ.

Elkészült tehát a templom, a környezete is széppé változott, de, hogy belül is alkalmas legyen a lelkiüdvöt keresõk számára, ehhez adott óriási értékû önzetlen segítséget a határban birtokot vásárolt kecskeméti Fehér család. Errõl írt az 1933. október 15-i számában a Kecskeméti Közlöny:

"A Fehér-család gyönyörû oltárt készíttet a monostorfalvi templom számára. Márciusban helyezik el az új oltárt. Tavaszra halasztották a templomszentelést. Fehér József törvényszéki tanácselnök, s fia Fehér Zoltán dr. orvos nagy adománnyal lepik meg a monostorfalvi róm.kth. templomot. Új oltárt készíttetnek, amely méltó lesz a templomhoz. Az oltárt Imre Gábor iparmûvész tervezi és Márton László kõfaragó kivitelezi. A szentségtartó ajtóit Tiringer Ferenc mûlakatos készíti.

Az oltár márciusra kész lesz, a szentelést tavaszra halasztották."

Az ígéretet valóra is váltották a felajánlók. A fenti rajzon az oltár egyik variánsa látható Imre Gábor tervezésében. Nem ez nyert kivitelezési:, hanem a következõ oldalon látható, szintén Imre Gábor terv.

Az oltár ajándékozásával kapcsolatos okmány: "Jegyzõkönyv. Felvétetett Monostorfalván 1934. évi szeptember hó 7-én a monostorfalvai Templomépítõ Bizottság ülésén. Jelen vannak: Dr. Cserey-Pechány Albin elnöklete alatt Dr. Kiss Dezsõ és Sallai József alelnökök, Rigó József, vitéz Õrzõ János, Hegedûs János bizottsági tagok Jelen jegyzõkönyv hitelesítésére Dr. Kiss Dezsõ és Sallai József alelnökök kérettek fel.

A Templomépítõ Bizottsághoz FEHÉR JÓZSEF kecskeméti kir törvényszéki tanácselnök úrtól egy beadvány érkezett, melyben bejelenti, hogy õ, valamint fiai: Dr. Fehér Zoltán tisztiorvos és Fehér László állatorvosszázados, istenfélõ szándékuknak megfelelõen a bugacmonostori templom részére egy fõoltárt ajándékoznak 1600 pengõ értékben oltárszõnyeggel és gyertyatartókkal. Kérik, hogy a Bizottság ezt az oltárt vegye birtokba, s annak gondozását addig, míg hivatalos templomgondnokság nem lesz vállalja.

Kérik továbbá, hogy az oltárt adományozók szándékának megfelelõen minden egyes évben három csendes misét mondasson a Bizottság, éspedig február 22-én néhai Király Vilma és szülei, március 19-én Fehér József és szülei, augusztus 4-én Dr. Fehér Zoltán és László, valamint családtagjaik lelkiüdvéért a bugacmonostori lelkésszel, az alapítók által felállított fõoltáron és ezen misékért az egyházi hatóságok által megállapított stóladíjat, ezidõ szerint 2-2 pengõt, össszesen 6 pengõt fizessen meg.

Kérik végül, hogy a Templomépítõ Bizottság megszûnte után a leendõ illetékes szerv (Egyháztanács, plébániatanács) ezen misék mondását vállalja, illetve annak kieszközölésére a Templomépítõ Bizottság ígéretet tegyen.

Határozat: Többek hozzászólása után a Bizottság úgy határozott, hogy a felajánlott oltárt, mint a templomnak egyik legfõbb ékességét örömmel elfogadja, s ezért az adományozóknak hálás köszönetét fejezi ki, s rájuk Isten áldását kéri.

A kért gondozást, továbbá a mise mondására vonatkozó kötelezettséget az adományozók kívánsága szerint készséggel vállalja, sõt ígéretet tesz arra nézve, hogy a Bizottság megszûnte esetén ezen kötelezettség átvállalását az illetékes szervnél (Egyháztanács, Plébániatanács) ezt kieszközölni törekszik.

Mirõl adományozókat jegyzõkönyvi kivonattal értesíti, valamint ezen jegyzõkönyvnek megfelelõ példányát illetékes hatóságokhoz felterjeszti. Kmft. Jegyezte: Rigó József sk. jegyzõ, Dr. Cserey-Pechány Albin sk. elnök, Dr. Kiss Dezsõ sk. alelnök, Sallai József, sk. alelnök, hitelesítõk. A másolat hiteléül: Monostorfalva, 1935. évi május hó 25.n. Dr. Kiss Dezsõ Sajátkezû aláírása alelnök."

A csodálatosan szép oltár, s az oltárkép ma is eredeti szépségében mély áhitatra, bensõ békére, megnyugvásra készteti a templomba belépõt.

A tavaszra halasztott templomszentelés is tovább húzódott, míg végül 8 évi békességes és tevékenységben nem szegény várakozás után 1934. szeptember 8-án, Kisasszony napján Kovács Sándor kecskeméti fõesperes, apátplébános felszentelte az új monostorfalvi templomot, melyet ki tudja milyen apropóból, talán zsurnalisztikai fogással "pusztatemplom"-ként aposztrofáltak több cikkben is. Semmiképpen nem "pusztatemplom" a monostorfalvi új templom, hiszen a felszentelése idõpontjában már a település több mint egy évtizede közigazgatási kirendeltség státussal rendelkezett, s immár több mint két évtizedes múlttal.

Kovács Sándor fõesperes

A Kecskeméti Lapok az 1934. szeptember 11-i számában a következõk szerint számolt be a templomszentelésról: "Bugacpuszta szívében templomot szenteltek fel. Ezrek vettek részt a monostorfalvi pusztatemplom felszentelési ünnepségén, melyen jelen volt Zsitvai Tibor ny. igazságügyminiszter is. Kisasszony napján szentelte fel Kovács Sándor fõ- esperes, apátplébános a monostorfalvi pusztatemplomot, melyet Baranyi István tervezése alapján másfél év alatt építettek fel a monostorfalvi és Bugac-környekí hívõk adományaiból. A templomszentelési ünnepségen megjelent Zsitvay Tibor dr. ny. igazságügymimszter, országgyûlési képviselõ is, Fáy István fõispán és Kiss Endre dr. polgármester kíséretében. Az ünnepségre különvonat vitte a kecskemétieket. A felvirágozott monostorfalvi állomáson Kiss Dezsõ dr. a lovasbandérium, leventedíszszázad és magyarruhás lányok sorfala elõtt üdvözölte az illusztris vendégeket. Rigó Annuska mezei virágcsokrot nyújtott át Fáy Istvánnénak.

A románstílusú templom környékét teljesen ellepték az összesereglett hívõk s a puszta világából nagy számban érkezett kocsik, szekerek.

A virágokkal, tölgyfalombokkal feldíszített templomot Kovács Sándor fõesperes szentelte fel nagy papi segédlettel. A felszentelés után Mihalovits Ernõ kanonok a templom elõtt mondott szetbeszédet, melyben a templom fontosságát és a templomépítõ hívõk áldozatos lelkületét méltatta. A szentbeszédet követte Kovács Sándor fõesperes infulás miséje, mely alatt a Kath. Egyházi Énekkar énekelt Póta Aladár fõkántor vezetésével. A felszentelési ünnepséget a lovasbandérium és a leventeszázad felvonulása zárta be.

Délben a kirendeltségi épület udvarán 180 terítékes ebédet adott a templomépítõ bizottság, melyen Zsitvay Tibor ny. igazságügyminiszter a pápára és a kormányzó egészségére ürítette poharát, majd méltatta a bugaci lakosság vallásosságát. A dolgos és kötelességteljesítõ bugaci magyar az õsi templom köveibõl egyberakott új templom oltáránál akar életharcában erõt meríteni - mondotta nagyhatású beszédében.

Kiss István dr. országgyûlési képviselõ a szomszéd Félegyháza üdvözletét tolmácsolta. Cserey-Pechany Albin dr. kórházi igazgató-fõorvos a megjelent illusztris vendégeket üdvözölte, majd kegyeletes szavakkal áldozott Kada Elek emlékének, aki telepítési politikájával létrehozta Monostorfalvát.

- A Duna-Tisza köze legszegényebb, de legvallásosabb népe templomot épített, - mondotta többek között, - melybe beleillesztette a puszta régi templomának közel 800 éves kõmaradványait. Ezek a régi kövek hirdetik, hogy lesz feltámadás, jobb, szebb magyar élet s azt, hogy meg kell becsülni a régi hagyományokat, mert csak így tudunk alkotni.

Fáy István pohárköszöntõjében elismerõen emlékezett meg Cserey-Pechány Albin dr-nak a templom építése körül kifejtett munkásságáról, Szabó István dr. fõgondnok pedig a kecskeméti katholikusság szeretetét, elismerését tolmácsolta. Kovács Sándor fõesperes régi gyermekkori emlékét idézte fel, amikor kint a pusztán érezte, hogy nincs harangszó, mely a végtelen puszta lakóit imára hívná. Most ez is megvalósult: - Minden kõ arról beszél, milyen csodálatos összefogással dolgozott Monostorfalva népe, csakhogy temploma legyen. A nagy pusztában vasárnaponként megkondul a harang s megnyugvást, bizalmat küld szerteszét.

A templomszentelési ünnepség délután és este nagyszabású népmulatsaggal fejezõdött be.

Teljes elismerés illeti Cserey-Pechány Albin dr. igazgató-fõorvos vezetése alatt mûködött templomépítõ bizottság fáradhatatlan, buzgó munkásságát és a puszta lakosságának lelkes áldozatkészséget, mely lehetõvé tette a pusztatemplom felépítését."

Az új templom elsõ plébánosa Kókai István alsómonostori plébános lett, aki még csaknem egy évtizeden át onnan látta el az új templom lelkészi feladatát is, egészen 1942-ig.

História Domusa nincs a templomnak.

Egyházi anyakönyvezés itt 1946. óta folyik.

A templom falába 16 olyan homokkõ nyert beépítést, mely a tatárjárás során elpusztult templomból került ki. Ezeket a köveket a külsõ vakolat síkjából is kiemelkedve helyezték el a lelkes építõk a templom falába, hogy a késõ utódok is láthassák azt, s ezzel igazolni lehessen a jogfolytonosságot is, rendkívül nemes és tisztes értelemben

A Monostor pusztának sok-sok évszázaddal ezelõtt is 2 temploma volt - most is kettõ van (katholikus) egyik az 1934-ben Szent István tiszteletére felszentelt monostorfalvi, s a másik a fél évtized múlva, 1939. szeptember 8-án Szt. Anna tiszteletére felszentelt alsómonostori.

A templomnak 2 harangja van, de ezekkel kapcsolatban további részleteket nem sikerült megtudni.

Bugac 1946. április 17-én lett önálló lelkészség. Addig a Kecskemétrõl kihelyezett káplánok, s az Alsómonostori lelkész: Kókay István látta el itt a lelkigondozással kapcsolatos feladatokat. Kókay István közel 30 évig élt kinn a pusztán - Alsómonostoron -, mint kiküldött káplán. Elõzõleg minorita szerzetes volt, s érdemei elismeréseként segédlelkész létére címzetes esperesi rangot kapott.

Kókay Istvánt Szabó István, majd Tóth Tibor követték. A falusi templom elsõ plébánosa Michalik Antal volt 1946-tól 1954-ig, akit Marosszéki majd Stein Ernõ, Tóth Lajos követett, és jelenleg (1995.) Letanóczky Ernõ a plébános.

A templom - anyagi nehézségek miatt - csak 1960-ban kapott külsõ vakolatot, s ekkor építettek hozzá sekrestyerészt is.

Napjainkban kétszintes lelkészi hivatal és lelkészi lakás kapcsolódik a templomhoz. Azt ugyanis hozzáépítették a templom ÉK- i hátsó sarkához.

Korábban az ideiglenes lelkészi hivatal és a lelkészlakás a templomtól E-ra, az Erdélyi-féle fûszerüzlet épületében volt. A falusi szájhagyomány azóta az épület keleti végénél a térre kiérõ utcát Paroklya utcának nevezi. Így õrzõdnek meg az egyes objektumok nevei az utókor számára íme, a legújabb korban is.

ÚTSZÉLI KERESZTEK

A nagyközség közigazgatási területén - kül- és belterületen - számos, ún. útszéli kereszt is van, amelyeket a lakosság hálából emelt a tanyája közelében, vagy dûlõút szélen, keresztezésben.

Egy ilyent állíttatott fel a Fehér család is a birtokuk legmagasabb pontján. Felszentelése 1937. szeptember 5-én volt, s errõl a Kecskeméti Lapok 1937. szeptember 7-i száma így emlékezett meg: "Keresztszentelés Monostorfalván. Fehér Zoltánné dr-né tõrei

Tóth Magda hálából bugaci birtokuk legmagasabb pontján feszületet emeltetett. A kereszt a pusztára néz és több kilométerrõl látható. A magas, karcsú, mûkõbõl készült kereszten hófehér Corpus van, amely a megszokott formák helyett a még halállal küszködõ Krisztust mutatja, Imre Gábor pompás alkotása. Az ünnepségre Kovács Sándor apátplébános, fõesperes Cservenka József és Balyi János lelkészek kíséretében ment ki, megjelent még vitéz Négyessy Kálmán jakabszállási plébános, Cserey-Pechány Albin dr., a Katholikus Egylet elnöke, Fehér József ny tanácselnök, dr. Liszka Béláné, az Emericana famíliájának képviseletében, Hochenburger Géza huszárõrnagy, özv. tõrei Tóth Istvánné és Rigó József monostorfalvi tanító. A környékbõl többszáz hívõ zarándokúit az ünnepségre. Kovács Sándor apátplébános beszédében arról az erkölcsi erõrõl beszélt, amelyet a Keresztrefeszített halálával minden küzdõ, szenvedõ, verejtékezõ embernek szerzett. A kereszt beszél az élet nagy értékérõl és vigasztalást nyújt a halál órájában és figyelmeztet arra a nagy napra, amikor feltûnik az égen az Emberfia jele. Befejezésül köszönetet mondott a családnak az adományért. A hívek serege még sokáig együttmaradt a keresztnél..."

A kereszt a késõbbiek során a Bugaci csárda udvarára lett átszállítva, s jelenleg is ott van.

A keresztszentelés alkalmából Dr. Fehér Zoltánék vendégkönyvébe a következõket írta: "Krisztus keresztje a munka, a szorgalom, a türelem és a boldogság egyedüli erõforrása. Kovács Sándor apátplébános."

A nagyközség É-i oldalánál lévõ temetõben lévõ keresztet Nemcsók Gáborné ? Borbála állíttatta 1928/29-ben, annak köszönetére, hogy nagyon nehéz körülmények között élve, sikerült a saját szorgalma alapján magának és családjának talpraállnia.

Áll még egy mûkõbõl készült kereszt a bugaci templom elõtt, s az alsómonostori templom elõtt is.

A vallásos bugaci-monostori emberek több kereszt állításával adtak hálát a Teremtõnek. Kár, hogy ezekrõl a paroklyákon nem sikerült adatokat szerezni.

KÁROMKODÁSÉRT: HALÁL - ANNO

A Kecskeméti Lapok 1927. évi egyik példányában így ír: "1563-ban még halállal büntették a káromkodót. Rendkívül érdekes értekezés hagyta el nemrégiben a sajtót, amely a magyarok káromkodásának kérdésével foglalkozik. A kis mûvet dr. Makoldy Sándor írta, aki ezzel a munkájával kétségtelenül értékes szolgálatot tett a magyar néprajzi tudománynak. Az elsõ káromkodás feljegyzése Nagy Lajos korából való, amikor a magyarok a zürichi csatában rettenetesen megverték a németeket, s közben kacskaringós káromkodásokat kiáltozva mondták: Weszteg ebadtha zajos Nemeth, iwttatok werenkewth, ma yzywk thy werteket., mai helyesírásunkkal: Veszteg ebadta, szájas német, ittátok vérünket, ma mi isszuk a ti véreteket. Az összes káromkodás tengelyét az ördög adta, teremtette, ördög anyájú, ördög ágyában született kifejezések képezték, amikhez hozzájárultak a fene, fránya, manó kiszólások.

Az 1563. évi törvénycikk azonban a káromkodást súlyos bûncselekményszámba vette és a legszigorúbb büntetésekkel próbálták leszoktatni az embereket errõl az ocsmány beszédrõl. Elrendelték, hogy az alispánok, évenkénti megyei nyomozó útjuk alkalmával ne feledkezzenek meg elsõ helyen feltenni a kérdést, hogy - Primó: Istenünk dicsõsége mindenek felett elsõbb lévén a fatens tud-é, hallott-é valakit, hogy adta, teremtette szitkokkal és más hasonló káromkodó szókkal az Istent káromolta volna, nevezett szerént ki légyen, vallja meg. -. A büntetés, amellyel az elítéltet sújtották, a mai 80 pengõs tarifához képest bizony elég szigorú volt, amennyiben az Isteni Felség személyének káromlását halállal büntették Ezt a büntetést enyhítõ körülmények esetén 30 - 25 botütésre, illetõleg vesszõcsapásra, szégyenpadra vagy pénzbüntetésre változtatták

Egy XVII. századbeli feljegyzés ijesztõ képet rajzol arról, hogy miként történt a megvesszõzés. - "A vétkezõt a bíró háza elõtt a darabontok földre fektették és három korbáccsal verték a hátát, néha annyira, hogy egy tekenõben borbélyhoz kellett vinni".

Ugyanez a névtelen írja le a megkövezés rémességét. "A bûnöst a vesztõhelyen hátára fektették, karóhoz kötötték kezét és lábát. Mellette egy rakás kõ volt elõkészítve. A négy tagból álló hóhérszemélyzet elõször is egy nagy követ ejtett a mellére, azután apróbb kövekkel addig dobálták a fejét, amíg ki nem múlt." Igen kedvelt büntetési módszer volt a nyelvkiszakítás is, amit szintén gyakran alkalmaztak.

A büntetés kirovásánál az asszonyokkal sem bántak valami kíméletesen és csak a lovagias Gyõr vármegye rendeli 1688-ban, hogy: "ha pedig asszonyember káromkodik, tétessék a tömlöcbe és ott egy hétig tartassák, míglen errõl másképen rendöl a nemes vármegye."

A tudós szerzõ kimutatja, hogy az újabb káromkodások aljasságával a régi periratokban nem találkozunk, mert ezek az újabb káromlási formulák oláh és szerb eredetûek, amelyeket maga a magyar nép is megvet.

Végül rámutat a szerzõ arra is, hogy a magyar ember, ha nem is tudott leszokni a káromkodásról, a rossz szavak durvaságát elferdített kifejezésekkel enyhíti, mint például az árgyélusát, a tagadóját, csak úgy mint a nyugati káromkodó nemzetek, a spanyol, az olasz, vagy a francia."

Mint említettem volt, a magyar nép vallásos volt, de a büsz­kesége néha elfeledtette vele - mégha idõlegesen is - ezen sajátságát, s akkor az Isten irgalmazzon... olyan kacskaringós káromkodáshoz kezdett, hogy ha azt meg kellett volna ismételnie, inkább a nyakát hagyta volna elvágatni, de akkor sem tudta volna. A káromkodásba mintegy belelovalta magát, s akkor vége-hossza nem volt a csûrt-csavart mondatoknak, nem törõdve azok súlyával, s tartalmával. Ilyen alkalommal a kezébe kerülõ bármilyen ütõ-vágó szerszámot sem hagyta talonba... Egy-egy ilyen "harcos" magatartás után azonban vállalta a következményeket is, sohasem hunyászkodott meg. Mégis a legszebb tulajdonságainak egyike az volt, hogy nem vált haragtartóvá. A megítélése szerinti igazságtalanság, s a személyének megsértése hozta ki a magyar pusztai embert a sodrából.

A cikkben említettek - mint sok-sok egyéb abban a korban - a szélsõségek egyike volt, s mint általában a hasonló megoldások, ez sem járt sikerrel. Ettõl függetlenül tény - s ezt a komolyabb gondolkodású emberek igazolhatják - a káromkodás semmit nem old meg, sõt a problémamegoldási készség emberi tulajdonságának a hiányára utal, ezt igazolja és mint mindennek a koronájaként a szó szoros értelmében az emberi butaság jelzõje.

A REFORMÁTUSOK BUGACON

Bugac lakossága a környezõ településekbõl ideköltözöttekbõl áll. Ebbõl következik, hogy nem csak a r.katholikus vallás, hanem a reformátusság is helyet kért és kaphatott körükben.

A reformátusok, igen csekély létszámuk miatt hosszú évtizedekig nem gondolhattak arra, hogy önálló egyházközséget alapíthatnak, s különösen nem arra, hogy a maguk részére templomot építsenek

A századforduló táján, egészen az 1920-as évek végéig a szanki református templomba jártak. A monostorfalvai központi iskola megépülte után, s mert létszámuk jelentõsen megnõtt, ennek az iskolának egyik tantermében tarthatták meg, általában havonta egy-egy alkalommal az istentiszteleteiket a Kecskemétrõl kijáró lelkész szolgálatával.

Tóth Mihály bugaci gazdasági intézõ ajándékozott egy 105 kg-os harangot a település református lakosságának. A harangot egy haranglábon a háromtantermes új iskola udvarában állították fel, s ott állott mindaddig, míg méltó és végsõ helyére az új ima­ ház udvarára nem került, 1967-ben.

1994. április 14-én délután K. Nagy Balázs 84 éves református lelkész így mondotta el a bugaci református egyházközség és az elsõ bugaci református imaház építésének történetét:

- 1948-ban, akkor mint csépai lelkész kaptam meg pályázat útján a Helvécia-Bugacmonostor egyházi munkáit, s tisztemet, szolgálatomat 1948. június 1-én kezdtem meg itt.

Ulakcsai Zoltánt váltottam fel, akivel együtt voltam tábori lelkész Kievnél.

Abban az idõben a központi iskola egyik tantermében voltak az istentiszteletek és Sinkó Sándorné Bencsik Irén tanárnõ volt a kántor, aki az iskolában õrzött, a ref. egyház tagjai tulajdonát képezõ harmóniummal segített a zsoltárok éneklésében.

Abban az idõben mintegy 40 református család élt ott. Mintegy egyharmaduk a faluban, a többiek pedig a hatalmas kiterjedésû tanyavilágban. Az istentiszteletek alkalmából mégis zsúfolásig megtelt a tanterem. Minden harmadik vasárnap jártam át Bugacra. Törökfáig télen-nyáron kerékpárral, s onnan a kisvasúttal.

1948. november 21-én a bugaci egyházközségi közgyûlés elfogadja a javaslatomat, hogy hozzunk létre templom és lelkészlakásépítési alapot. Az Alap 1950-ben kezdi el tényleges "életét" mert Kökény Sándor helyi vendéglõs, Berki István, s D. Kovács Béni leteszik az elsõ köveket jelentõ adományaikat. A következõ évben az Alap összege meghaladja a 3 000 Forintot, majd egy idõre a munka megreked.

A tanterem, amit istentiszteletek tartására szoktunk kapni, több funkcióban is szerepelt, s amikor nekünk lett volna szükséges, mindig "foglalt" volt... Ilyenkor magánlakásokban, D. Kovács Béniéknél, s az id. Sallai Imrééknél hangzottak fel Isten dicsõségére a Zsoltáraink, imáink.

Hosszú-hosszú vajúdás után 1966. augusztus 6-7-én társadalmi munkában elkészült az imaházunk alapja, miután Dr. Balogh László esperes és Szakács Gyula e.ü. tanácsos az év tavaszán átadták a Gyülekezetnek az építési engedélyt.

Az képen a bugaci imaház építõ csoport tagjai láthatók. Balról jobbra: Vörös Imréné gondnokné, Vörös Imre (féloldalt!), D. Kovács Benjáminné, D. Kovács Benjámin egyházi jegyzõ, az építkezés lelke-motorja, K. Nagy Balázs ref. lelkész (fekete nyakkendõben), Bíró Balázs bugaci gyógyszerész és Terike.

1966. augusztus 16-19-én 10-11 ember felhúzta a falakat, s szeptember 5-én Tóth Imre presbiter társadalmi munkában felrakta a tetõszerkezetet. Október 6-án és 8-án a szankiak s móricgátiak jöttek segíteni, élükön a szanki ref. lelkésztestvéremmel Kõhegyi Istvánnal .

Az imaház építési munkában a helyi lakosság, s más gyülekezetek is kétkezi munkával, adományokkal segítettek. Sohasem tudjuk megfelelõen meghálálni nekik ezt az áldozatukat. Istenünk, tudom, nem feledkezik meg a nemes tettükrõl.

Segítettek a bel- és külföldi melegszívû emberek és gyülekezeteik. Így Hollandiából a Bloh családon keresztül 5 ottani gyülekezet segített az építkezéshez szükséges anyagiak megteremtésében, összegyûjtésében

Teljesen tiszta szívvel mondhatjuk, hogy ökumenikus összefogással épült meg az imaházunk, Isten dicsõségére. Igazán hitbõl lett. Istene a dicsõség érte.

Engem ? Ferenc nagykõrösi lelkész követett 1975. augusztus 1-tól Bugacon, majd õt Kolozsvári Kiss János és a jelenlegi Papp Gábor lelkész úr szolgálta/szolgálja már az új imaházban az Urat.

Napjainkban 80. db tonettszék, harmónium, 3 db Úrasztalterítõ, ezüst keresztelõ tál, s keresztelõ kancsó, s a pécsi Takács Károly által adományozott úrvacsorai pohár, nem is beszélve a Szabó Gyula hajósi lelkésztestvérem által készített csodálatos faragású szószékrõl, urasztalról - található a templomban.

Ha az építõk/segítõk közül valaki nevét kihagytam, nem a szándékosság vezérelte ajkam, hiszen 84 éves vagyok már, s "Az Úr dicséretét beszélje ajkam." Zsolt. 145:21.

Feledhetetlen lelkesedéssel mondotta el az idõs, nyugdíjas lelkipásztor a fentieket, s mint a beszélgetés bizonyította, nagyon boldog, hogy Csépa után Bugacon is megépíthette ezt az imaházat. Elõtte ott áll, új haranglábon az a harang, melyet az iskolaudvarból hoztak el ide, hogy hangjával szolgálja a helyi református vallású lakosságot, híveket.

K. Nagy Balázs tiszteletes úr szólt még a bugaci evangélikus gyülekezetrõl, mint a templomépítésben segítõkrõl, de e gyülekezetrõl magáról nem sikerült megtudni adatokat.

A PUSZTA, PÁSZTORKODÁS, IDEGENFORGALOM

Akinek nem adta meg a jó sorsa, hogy a pusztát lássa, még elképzelni sem képes azt a végtelen sík határt, ahol csodálatos csend honol, s ahol a semmivel sem hasonlítható tiszta égbolt összeölelkezik a zöldellõ legelõvel messze-messze a távolban, amely mégis szinte karnyújtásnyi távolságnak tûnik a belefeledkezõ számára.

Mert, hogy nagyon bele lehet feledkezni ebbe a csodálatos szépségbe, az már nagyon sok írót ihletett meg. Készült regény, színdarab, s film is a bugaci puszta szépségérõl.

Mit tudunk a puszta kialakulásáról, a rajta néha egész emberöltõt töltõ pásztorokról? Csak azt, amit romantikus könyvek oldalairól olvashatunk, de ha személyesen is találkozunk az felülmúl minden könyvet, színdarabot és filmet. Varázsa áthatja bensõnket, megpihenteti fáradt lelkünket-testünket és távozásunkkor, láthatatlan kezével integet, s mintha hallani lehetne a végtelen csendben is suttogó hangját, hogy visszavár.

A kecskeméti születésû Madárassy László így írt a pusztáról: "Az egykori kecskeméti pusztaságból ma, a XX. század küszöbén csak a nagyobb községek és uradalmak marhaállományának nyári beverettetésére, följavítására rendelt ún. közlegelõk, baromjárások, vagy a forgalmi utak vonalából kiesõ, mûvelésre még nem érdemes buckás, mocsaras területek maradtak mutatónak. A napról-napra elõretörõ földmûvelés, meg a szükség, ezekbe a szûzföldekbe is beleakasztotta már az ekéjét, de azért az élõföldeknek itt még nincs nagyobb jelentõsége mint az, hogy a pusztán élõ lakosságnak, lábasjószágnak legelõszükségletét kielégítse. Érintetlenül találjuk még itt a széksós bogárzótavakat, a vízeres laposokat, a tocsogós kelõket, a haragoszöld sömjékeket, a szénás szittyókat, a zsombékos turjányokat, a ragyás vakszikeket, a gyöpes szigeteket, a kopár síványokat, a hegyes-völgyes buckákat, a magányos kenyérváróhegyeket. A buckák tetején szelíd nyárjasok rezgetik ezüstszín leveleiket, a domboldalakon bozontos borovicskák csenevészlenek hitvány sefûsefafélék társaságában; a homokon királydinnyék közül emelik magasra boglyas üstöküket az ökörfarkkórók, a fakó gyöpön bundás gizgazok eresztenek mély tarackokat; szanaszét a mezõn száraz ördögszekeret hajt a szél, a síványokról lengõ árvalányhaj integet a kelõk hullámzó nádasának. A buckák rejtekében rókák lapulnak, a levegõben sasok kóvályognak, a laposokban bíbicek sivalkodnak, a kelõkben vízicsibék hancúroznak, a nádasok tövében bakcsók álldogálnak, a sömlyékek selyemfüvében gólyák vadásznak a vízikígyókra. Valahonnan a bokorerdõk tájékáról vadgalambúgást, a baromjárásról gulyák, ménesek, nyájak kolompszavát hozza a szellõ"...

A mai Bugac nagyközség közigazgatási területe - ismereteink szerint - a honfoglalás során az Árpád család birtokába került, s az is maradt évszázadokon át, azaz királyi birtok volt.

Ebbõl következik, hogy Szent István király a kereszténység felvétele után - hogy a lakosságot helyhez is kösse - mi vidékünkön is falvak létesítését rendelte el. Törvényének megfelelõen minden tíz falu köteles volt egy templomot építeni, s fenntartani. Ismereteink szerint ebben az idõben, vagy a következõ században épült meg a mai Monostor pusztarészen található két templomrom maradványait alapul véve, két település is.

A XIII. században azonban a templomok köré csoportosult apró, állandóan lakott telephelyek egész sora pusztult el. Nem költöztek vissza legtöbb ilyen elhagyott településre a volt lakók, ezért azok területei megmûveletlenül maradtak, pusztákká váltak. Azokat a falvakat, melyek a tatárdúlás idején valamilyen ok miatt megmaradtak, felégette a XVI. századi törökdúlás.

A városnak hasznosítania kellett a hatalmas határú és mennyiségû területeket, ezért kezdetét vette itt a rideg állattartás, amely azután a XVI-ik század vége felé, majd a XVII. században a sajátos történeti viszonyok között nagyarányúra szélesedett. Így, ilyen körülmények között jött létre az elvadult alföldi tájnak jellegzetes típusa a kecskeméti puszta, a mai Bugac õse, amelynek víz, láp, homokbucka, törpenövényzet, sajátos növény és állatvilág az ismertetõ jegyei.

Kecskemétrõl tudjuk, hogy nem kevesebb mint 37 volt település határát foglalta el, elkezdve a XVI. századtól, mélyen be a török kiûzése korszakáig. A város területe így 352 ezer holdra nõtt, s az elpusztult falvak helyén lévõ pusztaságokon a szarvasmarhalétszám meghaladta a 30 ezret. Ennek a nagymérvû legeltetésnek a következtében megindult a futóhomokképzõdés.

Ez a súlyos veszedelem a XVIII. század vége táján arra kényszerítette az illetékeseket, hogy valamilyen kiutat keressenek, s megoldást. Mindenképpen meg kellett kötni az egyre nagyobb felületeket birtokbavevõ mozgó homokot, amely immár nem csak a legelõket, hanem a fásított területeket is fenyegette. Az egyedüli megoldást abban találták meg, hogy a különösebben veszélyeztetett részeket felparcellázták, s vagy hosszú távra bérbeadták, vagy eladták egyéni gazdálkodóknak azzal a kikötéssel, hogy kötelesek megkötni a homokot. A következõ században csökkentették a legelõ állatszámot is.

Legyünk azonban szkeptikusok az elõbbieket illetõen. Bugac talajgenetikája is hajlamos volt a szélsõségekre. Nem kizárólagos ok volt tehát a "túllegeltetés" a futóhomok-képzõdéshez. A kutatók többségének véleménye szerint ugyanis a Duna-Tiszaközi Hátság, melynek Bugac is része, az alföldi pliocén-pleisztocén kori nagy hordalékkúpjának maradványa. A folyó a pesti síkságról több ágban ÉNY-ról DK felé tartva építette hatalmas hordalékkúpját. A hordalékkúp Dunától mentesülõ felszínén, az utolsó jégkortól a löszképzõdés és a futóhomokmozgás volt az uralkodó. A táj mai arculatában, így az egészen fiatal képzõdmények és formák az uralkodók. A hordalékkúp túlnyomórészt homokos, iszapos, agyagos üledékekbõl épült. A felszínen félig kötött homokbuckák, vékony lepelhomoktakarók váltakoznak homokos lösszel és löszös homokkal fedett térszínekkel. Közöttük mélyfekvésû laposok vízzáró üledékei húzódnak.

Formakincsét tekintve nem a nagyformákbeli különbségek, hanem a kisformák gazdag változatai jellemzik a felszínt - körzetei ennek megfelelõen éles határok nélkül, szinte észrevétlenül olvadnak egymásba.

Községünk jelentõs részét fõként holocén futóhomok borítja. A homokbucka csoportok É - D-i irányban húzódó, közel párhuzamos buckasorok és ezek között hosszan elnyúló laposok, elgátolt mélyedések a jellemzõk. A buckasorok között kialakult rossz lefolyású mélyedésekben "szék"-ek, azaz szikes tavak sorakoznak. A legtöbbjük nyáron kiszárad.

Ilyen területeket ölelt magába a monostori és bugaci puszta. Elõbbi a XIX. század második harmadának végéig, utóbbi pedig a XX. század közepéig.

A térkép a következõ oldalon Bugac és Monostor puszták 1885 évi állapotát tükrözik. A várostól, s lakott településtõl távol, néha egész nyáron át, de a ridegtartás idején még télen is kinn éltek a pásztorok a hatalmas síkságon, ahol az állatokat az ún. szárnyekok, a pásztorokat pedig cserények védték az idõjárás viszontagságaitól. Szerencsére azonban a kitavaszodás itt korai és az õsz is hosszú. Napfénytartamban, napsütéses órák számában

környékünk az ország egyik leggazdagabb területe. A tél nem hideg, de a nyár meleg. Vidékünk éghajlata ún. egyveretû, szélsõségesen kontinentális jellegû.

A PÁSZTORHIERARCHIA - PÁSZTORCSALÁDOK

Mint az élet bármely más területén, a pásztorok körében is megvolt az a bizonyos hierarchia = rangbeosztás. Kifejezetten a pásztorok körében a "legfõbb méltóság" a számadó volt. Respektálniok is kellett a ranglétra alacsonyabb fokán lévõ embereknek, pásztoroknak õt, mert a személyi felelõssége mellett anyagi felelõsséggel is tartozott a rábízott állatállomány minden példányáért. A hierarchia = ranglétra következõ fokán a pásztor, majd a bojtár, s kisbojtár következett.

Ugyanígy megvolt magának a hatalmas pusztának is a maga, vezetési hierarchiája. Itt a ranglétra legmagasabb fokán a pusztabíró állt. Õt a pusztagazda, majd a pusztacsõsz követte.

A pusztagazda ritkább vendég volt a cserényeknél mint a pusztabíró, ám a pusztacsõsz minden apró-cseprõ esetrõl tudomással bírt, s kint is lakott a pusztán.

 

Pusztabíró Pusztagazda

Részükre tanyákat építtetett a város ahol lakhattak, a tanyához szolgálati földet is adtak, ahol a pusztacsõsz gazdálkodhatott. Nem volt szûkmarkú e vonatkozásban a város, éppen azért, hogy bizalmi emberéhez semmiféle korrumpálási lehetõség ne férhessen, tisztes megélhetése legyen úgy magának, mint családjának.

Ilyen csõszházat találhatunk úgy a monostori, mint a bugaci pusztarészen. Közülük párnak, az ott élõ, tisztes csõszember emlékének adózva a nevét is ismerjük. Így még mindig megvan az

Pusztacsõsz

ún. Buzsik csõszház, a Dékány csõszház, a Kökény csõszház, s tudjuk, hogy a Dékány csõszháznál a XIX. század közepetáján maga Rózsa Sándor is megjelent Bugacon jártában. Alsómonostoron hosszú-hosszú évekig lakott egy ilyen csõszházban, pusztai csõszként Horváth Pál, majd a fia Horváth József, aki pusztai kézbesítõként kezdte munkáját, s lett az apja örököseként elismert gazda Monostorfalva faluban.

A Buzsik csõszház átalakítva, napjainkban a Kiskunsági Nemzeti Park egyik pusztai objektuma, s szép emlék az utókor számára.

Az alsó képünkön a fentiekben már említett Dékány csõszház látható, mely a Bugaci kisvasútnak a Csikótelep nevû megállója közvetlen közelében van a vasút északi oldalánál.

 

A pásztorok életérõl regényeket írtak és filmeket forgattak már. Egyike ezeknek a köteteknek zalai Szalai László dr. A puszta balladája c. kötete. Ajánlható mély tisztelettel minden olyan kedves olvasó számára elolvasásra, aki szereti, tiszteli a pusztát, s az ott élõ embereket, életüket - gyakran küzdelmüket.

Nem kis büszkeséggel vallhatjuk, hogy községünk egyik tanítónõje Szappanos Jolán is megírta a pásztorok életét bemutató könyvét. A nagy pusztán címmel. Ne mulasszák el elolvasni ezt a könyvet sem.

 

Kecskemét város bugaczi pásztorai szabadtûzön fõzik a pörköltet

Fenti képünkön a romantikus pusztai naplemente látható, elõ térben a gémeskúttal, amint magányosan õrzi a hatalmas síkságnak a semmivel össze nem hasonlítható, lelket pihentetõ csendjét.

Semmiképpen sem szabad megfeledkeznünk a pásztorviseletrõl, s köztük is az egyik legjellegzetesebbrõl a pásztorkalapról. Ha semmi más nem is talán, de a kalap eligazította a pusztai embert, hogy gulyás, csikós, vagy juhász emberrõl van szó a beszélgetõ parnerét illetõen. Bugac esetében némi eltérés tapasztalható pl. a hortobágyi pásztorviselettel szemben. Bugacon ugyanis a pásztorok csaknem egyöntetûen az itt juhászkalapként szerepeltetett kalapformát használták és egyáltalán nem használták az itt pásztorsüvegként bemutatott fejfedõt, de a gulyáskalapként bemutatott sem volt itt használatos.

Hozzátartozott a pásztorviselethez a díszes, pitykésgombos mellény és a még színesebb szûr, amely ha megázott olyan szilárddá vált, hogy megállt önmagától is a talajon.

El nem maradható ruházata volt a pásztoroknak a rövidebb vagy hosszabb szõrû suba. Nyáron kifele fordították a szõrös felét, s ekkor nagyon kellemes hûvöst adott, télen pedig a befele fordított szõrzet tökéletesen meg tudta védeni a pásztort akármilyen kemény hidegben is.

A napjainkban az idegenforgalom számára bemutatott bõszárú inget, gatyát csak ünnepi alkalmakkor viselték, vagy ha mulatozni volt kedvük - és idejük. Ilyenkor elmentek a legközelebbi vagy távolabbi csárdák valamelyikébe. Onnan aztán nem egy alkalommal véresen került vissza a szép, fehér borjúszájú ing, s a rojtosszélû gatya. Elõfordult az is, hogy a gazdája nélkül...

A pusztai csárdák közül az egyik, az ún. Fakilincses ott állt a bugaci puszta szinte kellõs közepén. Talán éppen ezért a mindentõl védtelenségben lévõ épület - és gazdája - nem is bírta sokáig.

Egy másik csárda - átalakítva - még ma is áll a monostori pusztarész ÉK-i csücskében az izsáki út oldalán egy hegyes háromszög alakú területen. Ez az ún. Vereb kocsma, ha tudna mesélni, sok-sok érdekeset regélhetne a régen elmúlt romantikáról, a pásztorok életérõl. A fotót Urbán Antal készítette, s bocsátotta a rendelkezésünkre. A régi épület helyett ma már korszerûen, minden szükségessel ellátott "üzemegységben" szolgálják ki a valamikori lovaspásztorok helyett a gépkocsival érkezõ vendégeket.

Érdemes lenne felkutatni, s kötetbe rendezve közkinccsé tenni a monostori és bugaci puszták csárdáinak történetét.

A pusztákon, évtizedek alatt szinte pásztordinasztiák alakultak ki. Híres-nevezetes pásztorcsalád volt a bugaci pusztán az Árva Tóth család, melynek leghíresebb tagja a képünkön látható öreg Árva Tóth Mihály volt, kit mindenki ismert a hatalmas monostori és bugaci pusztán.

A felsõ képen az ún.Vereb kocsma Az alsó képen a bugaci
pásztorokat bemutató képeslap a századfordulón

 

Id. Árva Tóth Mihály

Zubornyák József

Magas, szikár alakja tekintélyt parancsoló volt, s még öregkorában is ha valahová odavághatott görcsös botjával, ott "fû nem termett..."

Híres pusztai pásztorok voltak a Vörösvácki, Nyers, Buzsik, Petróczi, Dékány, Dudig, Sallai, Sáfár, s Zubornyák családbeliek. Õk és leszármazottaik évtizedeket töltöttek el a pusztán a szó szoros értelmében rendkívüli nomád körülmények között. Nem véletlen hát, hogy a pásztorok mindegyike igazán szépszál ember volt. Ilyen volt az itt látható Zubornyák József is.

Az ezen kötet adatai gyûjtése során eddig nem ismert tényekre sikerült rábukkanni. Ilyen pl. az, hogy vér szerinti rokonságban volt a híres Zubornyák - Sáfár és Nyers pásztordinasztia. Ugyanis az egyik híressé vált Sáfár fiú: László édesanyja Zubornyák Ágnes volt. Ennek a Sáfár fiúnak az öccse, a szerencsétlenül járt György pedig elvette 1884-ben a néhai Nyers József Teréz nevû leányát.

 

Sáfár József

Az 1856. március 25-én született Sáfár László bugaci pásztort a kecskeméti Öregtemplom 1900 - 1903 közötti átfestésénél Roskovics Ignác budapesti festõmûvész a középsõ mennyezeti freskóján megörökítette pásztor ruhában a felesége és fia társaságában.

Ennek a Sáfár Lászlónak az unokái is híres emberekké váltak. Közülük kettõ: József és Lõrinc híres írók, költõk lettek, akiknek neve ott szerepel az 1938-ban kiadott Magyar Mûvészeti Lexikon lapjain - de egy harmadik fiú, a kõmûvességet választó László is csaknem kétszáz dalszöveget írt.

A puszta tehát nem csak híres számadókat, pásztorokat nevelt, hanem csodálatos tollú költõket, írókat, dalszövegírókat is. Ezért is csodálatos a puszta, mert - mint a példa bizonyítja - nem csak megpihenteti a testet és lelket, hanem termékennyé is teszi a szellemet. Ha az elsõ generációban nem, de a másodikban, vagy a harmadikban mindenképpen.

A híres Sáfár dinasztia egyik tagjáról, a költõként-íróként híressé vált Sáfár Józsefrõl irodalmi társaságot is nevezett el a hálás utókor. Egy ilyen okmányt õriz féltõ gonddal a kecskeméti Lakatos József Béla költõ, akit 1942. május 22-én kelt okmányban választott tagjává a Sáfár József Irodalmi Társaság, irodalmi munkásságának elismeréseként.

Az következõ képen a már említett mennyezeti freskó fotóját mutatjuk be, mely a Kalocsa-Kecskeméti egyházmegye kecskeméti társszékesegyháza - az Öregtemplom - mennyezetén látható. Baloldalon Sáfár László bugaci pásztor, felesége és gyermeke.

A pásztorok a ruházatukat és élelmüket a különbözõ módokon készített cserényeikben tartották.

Ott, a cserényen belül mindenkinek, még a bogrács körül is, megszokott - és a pásztorhierarchiát messzemenõen figyelembe vett - helye volt. Ezt senki sem merészelte volna megbontani, pedig íratlan szabály volt.

Általában este fogyasztottak fõtt ételt, amit a mindenkori "lakos" a cserény-ügyeletes fõzött, s a legtöbbször szárított húsból fõtt gulyás, pörkölt, vagy sûrûtarhonya, netán sûrûlebbencs volt. A bográcsot a cserény közepére helyezték a "kutyagerincre" s mindenki abból kanalazott, a pásztor rangot, kort, stb-t figyelembevéve.

Egyik kedvenc ételük volt még a tarhó, ami valamelyest hasonlít a napjaink joghurtjához, de méginkább az aludttejhez. Savanykás íze kitûnõ szomjoltó is volt.

A pásztorszámadó az átlagostól messze kiemelkedõ állatismerettel - de állategészségügyi ismerettel is - rendelkezett. A legtökéletesebb pontossággal adta számon õsszel a gazda részére az általa legelõre kiadott állatok néha jelentõsebb számát is külön-külön, állatonként.

A pusztai nyugalom csodálatos volt, semmi sem zavarta ezt meg egész napon át.

Csengett-bongott viszont a barom és a ménes a különbözõ hangú és nagyságú kolompjaitól, csengõitõl a határ. A pásztor, s már a kisbojtár is a kolomp vagy a csengõ hangjából meg tudta ítélni, hogy a

gondjaira bízott állatállomány milyen távolságra van tõle, s hogy nyugodtan legelészik-e, vagy éppen nyugtalan, netán lepihent. Anélkül tudta ezt, hogy magát az állományt látta volna. Különösen , érdekes volt ez a tudományuk az éjszakai legeltetéseknél. Nyári nagy melegekben ugyanis késõ délutánig elfeküdt a gulya, s csak este, a meleg csökkenésével indult meg legelni. Csodálatos volt az esti csendben hallani a kolompok hangjának csendes szólamát, s mint a kis patak hirtelen megcsördülése, csendült bele itt-ott a borjak csengõinek tilinkója. Amint az állatok csendben legelésztek, a kolompjaik, csengõik ütemes hangja mint egy megkomponált zene csendült bele a puszta csendjébe. Soha el nem felejthetõ élményt adott a hallgatójának, az értõ hallgatójának úgyannyira, hogy ezt egy életre képes volt megjegyezni magának.

Ezért szép, ezért felejthetetlen a puszta, s bizonyára ezért keresik fel napjainkban egyre többen a város zajából menekülõ, csendre vágyó, azt keresõ emberek ezrei. Talán nem is turisták õk minden esetben, s mindannyian, hanem békére, csendre vágyó, s ettõl gyógyulni kívánó, élni, nyugodtan élni akaró, s ezért hosszú és fárasztó utakat megtevõ emberek. Ezt - is - képes adni a puszta: békét, nyugalmat, tiszta levegõjével egészséget, s tûzõ napfényével új erõt a holnap és holnapután küzdelmeihez.

Semmiképpen sem szabad megfeledkeznünk a puszta létfontosságú objektumairól a baromkutakról. Ezek a kutak annakidején csak a nekik szánt szerepet töltötték be, de napjainkban már - elnevezéseik folytán, és birtokában - földrajzinév szerepük is van. Csak legyen aki ezeket felhasználja, s átadja az utókor számára.

Hajdan inkább csak vízállásokból, vagy bányakutakból itattak a pásztorok. A maguk részére pedig ún. kopolyát építettek, ástak. Az elsõ "kûkutak", azaz téglából épített kutak a XIX. század elején épültek meg a pusztán. Készítésük azonban - fõleg a mindentõl távol lévõ pusztán - költséges volt, ezért az ún. bányakutak voltak az általánosak az 1860-as évek végéig. Olykor, hogy a bányakút be ne szakadjon, a helyben, vagy a közelben található zsombóval, sövénnyel, náddal, deszkával bélelték ki. A kút káváját dorongfából összerótt korlát vette körül, hogy a szomjas állat ne mehessen veszélyes közelségbe hozzá.

A baromkutak szerkezete azonos volt a Közép-Európában általában használatos gémeskúttal. Általában egygémûek voltak ezek, de a nagyobb hozam, s a nagyobbszámú állat kielégíthetése érdekében kétgémû is volt. Ilyen volt pl. még a nevében is szerepét megõrzõ Kétgémû-kút a bugaci pusztán. De ilyen volt az Epres-kút, az Alsó kút, mely egy pásztortragédia színhelye is volt. Egy megvadult bika halálra öklelte az 1930-as években Sáfár György pásztort.

Volt a bugaci pusztán ún. pandalyos kút is. Ennek a lenti, kút része elérte a 3 m-es átmérõt is, azzal azonban, hogy a talajszintnél, födémszerûen, hatalmas, vastag gerendákkal le volt fedve, azaz be volt szûkítve a rovás méretéig, s korláttal volt ellátva. Az ilyen kutak szinte korlátlan mennyiségû vizet voltak képesek szolgáltatni, amire különösen a nyári nagy melegben, s aszályosabb idõben feltétlenül nagy szükség volt. A legelészõ, nagyszámú állatállományt mindenképpen el kellett látni rendszeresen ivóvízzel A karvastagságú ostornyeleken általában 25 literes fa dézsák voltak. Ehhez az embertpróbáló munkához szükség volt az erõs, fiatal pásztorkarokra.

Az elõzõ oldalakon található térképen meg vannak jelölve a monostori és bugaci pusztán lévõ kutak, s legnagyobb részük névvel is el van látva, melyek napjainkban már történelmi szereppel rendelkeznek. Ezért is jó, hogy a korabeli térképen megtalálhatók.

A „BUGACI ADÓ"

Ha a pusztáról, s a pásztorkodásról esik szó, az ezirányú olvasottsággal rendelkezõk körében nyomban felvetõdik a kérdés: ... és mi is van azzal a bugaci adóval?! Ennek ugyanis különbözõ variánsai vannak benn a köztudatban, gyakran a tévedések tömkelegét nyújtó hiedelemvilágban. Egyik ilyen "variáns" a Kecskeméti Lapok 1933. évi május hó 21-i lapszámának a 7. oldalán olvasható "V.K." aláírással Adószedés Bugacon cím alatt.

Tekintettel arra, hogy a cikkben súlyos, a tényeket nagyon elferdítõ "melléfogások" vannak, érdemes a cikket teljes terjedelmében közölni azzal, hogy végül majd magyarázatot adhassunk a történelmi hitelességet-hûséget teljesen nélkülözõ és légbõlkapott, minden vonatkozásában félrevezetõ írással kapcsolatban. Azért is, hogy az olvasó a valóságot ismerhesse meg az ilyen "cikkecskékkel" kapcsolatban. Íme hát a cikk:

"A bugaci pergõhomok szántóvetóje, rendes adózás mellett külön, úgynevezett "bugaci adót" is fizetett a régebbi idõkben. Ezt az adónemet a pásztorok találták fel és maguk is szentesítették a "zsandárszorító"-ban. Az "adószedõk" az ügyes pásztorok és a félkézkalmár emberek voltak. A gróf Ráday világban a pásztornép tervszerû és rendszeres harácsolással pótolta a betyárok okozta károkat. Az adószedésre induló pásztorok mindannyiszor dúsan megrakott kocsikkal tértek vissza a cserénybe. Gyakran alkalmatlankodtak az 1880-as években a cserényeknél a megye pandúrjai s a "szörzött egyetmások" a számadóval együtt a kecskeméti törvényszékre kerültek. Az ilyen "mögkapott" számadó esete azonban nem riasztotta vissza a többit, s a bugaci "adószedés" túlélte gróf Ráday c. Az adószedõk ügyesen, szépszóval kérték az "adót" a gazdáktól, igen sokszor - kölcsönként. Eleinte több gazda megtagadta az adó, - legtöbbször élelmiszer, juh, vagy borjú - "kölcsönzését", de késõbb okultak Szecsõdi István és Ónodi János jakabi gazdák esetén.

Szecsõdi István nem volt hajlandó odaadni bugaci adó fejében - "csak használatra" - a puszta legszebb futó lovát. A gazdát pár nap múlva a "Farkasordítóban" agyonlõtték, a futó lovat pedig elkötötték az istállóból. Állítólag Rajos Jóska volt a tettes, aki az eset miatt lett "rideglegény", egyedüljáró betyár. Ónodi Jánost pedig világos nappal Babák Gyurka számadó kötöztette össze juhászlegényeivel, akik azután kocsira raktak a tanyában minden megmozdíthatót. Az ördöngõs Gyurka jó kedvében még meg is imádkoztatta a káromkodós hírû János gazdát.

A bugaci adó egyik érdekes behajtását mesélte el nekünk Szabó János monostori földbirtokos, aki még most is 88 éves korában "szöszmetöl" a tanya körül.

  • 1875-ben Péter-Pál elõtti napon történt. Szabóék tanyájába sallangos szerszámú lovak "kotyogós" kocsit húztak be. A kocsiderékban négy "högyös tetejû" kalapos pásztorember ült. Sorra lekezeltek János gazdával, akinek már délelõtt hírül adta a szomszédja, hogy "nincstelenségi ügybajú" bugaci adószedõk látogatnak el hozzá. Bejelentették, hogy heverni akarnak, mert a lovak "kidöglöttek". A gazda beleegyezésével bekötötték lovaikat a gazda hámos lovai mellé, szénát dobtak eléjük. Azután megmustrálták a teheneket, lovakat, melyek bélyegzését a legidõsebb beírta egy füzetbe
  • Ne féljön kegyelmed! Nem töszünk ott kárt, ahun öszünk. Azért rajzolom föl a bélyegzõt, ha elvész az állat, azt mink mögtaláljuk, visszaadjuk. Múltkor is mink adtuk vissza Balázs István elveszött lovát."

    A gazdasszony szíves meghívására ozsonnához látnak, de elõbb leveszik a kocsiról a ruhákat, meg egy zsákot, melybõl kötõfék esett ki. Az ozsonna mellé csakhamar odakerült a bor, s a vendégek falatozás közben panaszkodnak: - Ha nem álomszuszék embörök volnának a kisbojtárjaim, most nem gyûlt volna meg a bajom a pusztabíróval, aki tilosban érte a marháinkat. A kecskeméti törvény mögbüntetött 30 forintra, de nincs pénzöm, nem is lösz szájbérszödésig. Kölcsön köll kérnöm valakitõl - adott szóra - búsul egyet a legidõsebb pásztor.

    Szabó gazda elértette a célzást. Kijelentette, hogy "egy pár hétre kölcsönözni nem a világ". Nagynehezen kigombolta a lajbit a bukszáért:

    - Hát ha már mögtisztöltek panaszukkal, né mönjenek máshová. Illik, hogy a szorult embörrel jót tögyünk! - azzal lefizeti a 30 pengõforintot.

    A pásztorok örvendezve, hálálkodva keltek fel az asztaltól. Megitatták, majd a kocsiba fogták a lovakat. A legfiatalabb legény megszólalt:

    - Számadó uram, béfogtam ûket, de hosszú az út, jó lenne egy nyaláb széna is! Töhetünk-e egy keveset gazduram? - fordult Szabó Jánoshoz.

    A gazda engedelmével megtöltötte a kocsiderekat szénával, még meg is gázolták.

    - No, Isten segítségével szénánk is van már, csak abrakcsemöge hiányzik! - böki ki a vágottarcú pásztor.

    A gazda készségesen segít. A zsák elõkerül - egyszerre kettõ. Felmennek a padlásra, ahol a számadó egy zsák búzát kölcsönöz a gazdától, a másik zsákot meg zabbal töltik meg. Közben meg­ akadt a szemük a pandalyban felakasztott füstölthúsokon.

    Leakasztanak egy oldal szalonnát, mellé sonkát, kolbászt, oldalast... még a gazduramnak is bõségesem marad. A pásztorok taligája bírja - a szétverésig.

    A kocsi roskadozik a "kölcsönkért" dolgoktól: a bugaci adótól. Megkezdõdik a búcsúzkodás. A számadó szilaj kedvvel mondja:

  • Ha idetalálnának jönni a vármegye perzekútorjai, mondja mög nekik gazduram, hogy mindönt jó szívvel adott. Nagyon derék gazda kigyelmed. Ha iccaka nagyon ugatnak a kutyák, füttyentsen
    ki két hosszút. Nyugodtan aludhatnak, itt nem szabad hibának lönni Ha netán mégis hiba lönne a tanya körül, hát né a vármögyének, hanem csak nekünk szóljon, mink majd orvosoljuk a bajt.
    Mert tudja kigyelmed, hogy kapcabetyár mindig volt is, lössz is.
  • Hun találom mög kendtöket? - kérdi a gazda.
  • A Farkasordítóban. Az elsõ cserénynél mindig lösz "lógós". Annak elmondja a bajt. A billögöt ösmerjük, mög köll az állatnak kerülni! De ha nem... akkor egy-két kapcabetyár a fûbe harap, no
    de azt csak úgy mondom... Azért vagyunk pásztorok, hogy a gazdák jószágára vigyázzunk... Isten áldja!

A kocsi nyikorogva megindul. Gyorsan halad a Farkasordító felé. Már a tócsa mellett jár s egyhamar elnyeli a puszta láthatára.

Szabó János boldogan ment be a tanyájába; kifizette a bugaci adót, nem kell félni a kapcabetyároktól."

Eddig a cikk, s aki nem ismeri a pásztorok számadójának szerepét-felelõsségét még el is hiszi azt, amit olvasott ebben a cikkben

Merõben más volt azonban a valóságban a pusztai pásztorfegyelem, a pásztorfelelõsség, s a pusztai emberek törvénytisztelete és egészen más volt a cikkíró által körülírt "bugaci adó" is. Mert a valóságban volt ilyen, csak azt nem a pásztorok - és különösen nem a pásztorhierarchiában a legmagasabban álló számadó - hajtotta be, s annak behajtására ténylegesen nem is volt szükség. Mi volt hát végülis, ennyi találgatás, rejtély után a "bugaci adó"?

Íme, a korabeli gazdák által elmondott hiteles válasz: A tanyai gazdák a lakóépületektõl külön álló istálló, vagy egyéb melléképület falába jó magasan, hogy a kutyák ne érjék el, egy facöveket vertek be. Erre egy zsákszerû ruha zacskót tettek, s abba esténként különbözõ élelmiszereket raktak. Éjjel a valamilyen okból arrajáró betyár leemelte a zsákot, magához vette a bennelévõ élelmiszert, közben körülnézett a tanyánál, hogy nincs-e illetéktelen személy ott, s békésen eltávozott. Ha valamilyen kár érte a gazdát - állatát ellopták pl. - elmondta a jövevénynek, s azok kötelességüknek tekintették, hogy azt rövid idõn belül visszajuttassák a jogos tulajdonosának. Nos, hát ennyi az igazság.

A cikkben említett kapcabetyárok a rendes betyárok közül kiközösített, a zsiványbecsület szabályait be nem tartó emberek voltak.

A jakabi gazdák esetével kapcsolatban tisztázandó, hogy a Farkasordító domb a monostori puszta közepén van, egy akkor 126 méter magas domb volt, s nemkevesebb mint 15 km-re van a cikkben említett esettõl.

Mint fentebb szó volt róla; élelmiszert KAPTAK, s nem követeltek a "bugaci adó" fejében a betyárok. És nem a pásztorok!

Teljesen igaztalan, sõt rosszindulatú állítás, hogy a bugaci adót a számadók hajtották be. A számadók ugyanis a város vezetõi által elismert, anyagiakkal megfelelõen ellátott, tisztes gazdaemberek voltak. Olyan emberek, akik nemhogy szabálytalanságot követtek volna el, hanem minden erejükkel küzdöttek a kezük alatt dolgozó pásztorok becsületes magatartásáért is.

BETYÁROK

Ha Bugacról van szó, úgyhiszem nem szabad megfeledkezni a puszták kóborló legényeirõl, különösen azért sem, mert a betyárok túlnyomórészben a pásztoremberek soraiból verbuválódtak, hiszen másként hogyan is élhették volna nomád életüket a szabadban.

Mielõtt róluk, s tetteikrõl szólnánk, mindenképpen indokolt "bemutatni" õket, s különösen azt megmagyarázni, hogy miként, milyen okok miatt lettek a szép szál legények törvényenkívüliek, akiket a kor zsandárai = perzekútorai halálra kerestek éveken, néha évtizedeken át - s a legtöbbször sikertelenül.

Köztudott, hogy a XIX. században nem a mai módszerrel jutott katonához a hatalom, hanem a 20 év körüli fiatalembereket szabályosan összefogdosták, s a szülõföldjükrõl, szülõhazájuktól nagyon távoli vidékekre vitték el kiképzésre a gyakran 10-12 évig is eltarcó katonai szolgálatuk letöltésére. Az idegen területen az ottani nyelvet nem ismerték a fiatal katonák, de maga a kiképzés nyelve is német volt. Azt is meg kellett elõbb tanulniok.

Különösen a szinte határtalan szabadsághoz szokott parasztpásztor fiatalok tûrték nagyon nehezen a szigorú katonai fegyelmet, s azt, hogy míg le nem töltötték a katonai szolgálatukat, nem nõsülhettek meg, nem alapíthattak családot, s a nemkevés alkalommal idõs szülõk gazdasága, a katonafiú távolléte miatt tönkrement az erõs munkáskéz hiányában.

Mit tehettek mást a szorító kérdések megoldására mint azt, hogy megszöktek pár évi katonai szolgálat után, azaz dezertõrökké váltak. Köztudott, hogy napjainkban is égen-földön keresi a hatalom az ilyen embereket. Nem volt az másként abban az idõben sem. Hogy meg ne találják a hatalom emberei õket, bujkálniok kellett ami alatt a szülõket állandóan zaklatták a hatóságok. Így kerültek szembe ezek a szökött katonák a hatalommal, a hatalom embereivel.

Esetenként más okok is közrejátszottak abban, hogy fiatal, életerõs emberek törvényenkívüliekké váltak, azzá kényszerültek. Ilyen oka volt Rózsa Sándornak is, hogy betyárrá lett.

Rózsa Sándor 1813. július 16-án született Szegeden és az Erdélyben lévõ Szamosújvári börtönben halt meg 1878. november 22-én.

A mai Balotaszállás község közigazgatási területén lévõ Halász D. István gazdálkodónál volt pásztor. Év végén máshová akart szegõdni a kevés bére miatt, de a gazda visszatartotta. Rózsa Sándor az egyik éjjel magához vette a gazda egyik tehenét, amely értékében megfelelt a visszatartott évi bérének, s elhajtotta. A gazda lopásért feljelentette, s a fiatalembert a szegedi bíróság másfél évi börtönre, s negyedévenkénti 25 botütésre ítélte. A tehenet a gazda visszakapta.

Rózsa Sándort kiadták dolgozni az egyik szegedkörnyéki tanyára, s onnan a 25 botütés elszenvedésére az adott idõben bevitték a Tisza partján akkor még meglévõ börtönbe. Három alkalommal tûrte a megalázó botütéseket, majd megszökött. Természetesen keresték a szökött rabot a pandúrok, de nem találták. Mindenki segítette a szökésben lévõ fiatalembert, aki tudta, hogy miért - tulajdonképpen önbíráskodásért - ítélték el. Ez volt a valódi oka annak, hogy ezt követõen RS. nem szívelte a nagygazdákat. Mindegyikben az önzõ, önkényeskedõ volt gazdáját látta, aki miatt a 75 botütést el kellett szenvednie, s aki miatt földönfutóvá lett. Nem vállalhatott ugyanis ilyen körülmények mellett új munkahelyet, hiszen onnan nyomban elvitték volna a hátralévõ büntetésre - és természetesen a szökés miatt újabban kiszabandó - letöltésére.

Rózsa Sándor Kossuth Lajostól szabadságlevelet kapott - beigazolódott, hogy azt a köztudatba tévesen bekerülve, nem Jókai Mór vitte, s adta át a betyárnak. - s ennek fejében RS. szabadcsapatával részt vett az 1848/49-es polgári demokratikus forradalomban, s ott nem egy csatában ki is tüntették magukat. Az ellenség szinte rettegve félt az ólomszirommal ellátott karikásostoraiktól. Egy idõ után lenézték õket, majd becsapták, s ezért visszavonultak a harcoktól, majd hazajõve szétszéledtek. Rózsa Sándort azonban a harcokban való részvételéért halálra ítélték, majd uralkodói kegyelemmel életfogytiglant kapott, s ott raboskodott a többiekkel Kufstein várában, majd a kiegyezés után õ maga is szabadult.

Késõbb, különbözõ, kreált ügyekkel ismét perbefogták, halálra ítélték, majd újra kegyelmet kapva, 65 éves korában, a szülõföldjétõl, a pusztától távol, börtönben halt meg. Azóta a legendák tömege vette körül személyét, kedvezõ és kedvezõtlen megvilágításban. Amint azonban egyre inkább tisztázódik a vele történt "események" sorozata, úgy bontakozik ki személyiségének pozitív volta.

Miután az olvasó bizonyára kereste a kötetben a betyárok Bugaccal kapcsolatos kötõdését, ezért néhány rövidebb, s hiteles s zerzõktõl származó leírást indokoltnak tartottam idézni a következõkben:

ifj. Bogár Imre. A Bogár család csongrádi eredetû volt, de már az öreg Bogár János (Imrének es Jakabnak a nagyapja) Bócsa pusztán telepedett meg, Sigray Péter nagybirtokosnál számadógulyás lett. Ott nevelte fel a családját a késõbbi Kis Molnár birtokon - a mai Községházától ÉK-re. Imre - a betyárok apja - Bugac pusztára került, s ott kertészkedett a csongrádi származású Faragó Antal 600 holdas bugaci birtokán a majortól vagy száz lépéssel nyugatra lévõ külön kis tanyában. A Bogár fiúknak volt egy Mari nevû leánytestvérük is, aki Bócsára ment férjhez. A Bogárok legkedvesebb mulatóhelye a bodoglári és a pirtói csárda volt. Kiss Pál pirtói csárdás 1861-ben a fiai lakodalmára õket is meghívta, s meg is jelentek. Még az esküvõre is belovagoltak Halasra a vendégsereggel. Lovaikat a piaci református templom melletti korláthoz kötötték Az esküvõ ideje alatt az átellenes kávéházban idõztek, onnan a lovaikra is ráláttak. A polák (lengyel. Szerk.) katonák nem bántották õket. Az ifj. Bogár Imrét a móricgát-széli Dékány csõszháznál fogták el, s félegyházán felakasztották.

Kazai Pál kisebb vagyonú halasi földmûvescsaládból származott, s 1848-ban a Kiskun szabad lovascsapatban harcolt. A szabadságharc elbukása után újból besorozták. Rövid ideig mint "bakancsos" (gyalogos. Szerk.) szolgált idegen országban, de onnan megszokott, s mint dezertõr, õ is betyár lett. Mikor a pandúrok Bugacon elfogták, azt kiabálta: Dezentor (dezertõr) vagyok, ne bántsanak! (Úgy látszik, hitte, hogy a 48-as katonaszökevényeket, mint hazafias embereket elengedik.) Az izsáki községházára került, vasban. Ott az õrzésére rendelt õrt megpálinkáztatta. Amikor az részegen elaludt, leszedte magáról a vasat, elmenekült és tovább betyárkodott. Aztán újból kézrekerült, s vitték a regementjéhez. Ott õ is "elszaggatta a bakancsot".

A statárium idején két betyárt üldöztek a pandúrok. A betyárok jól gyõzték az iramot, de a bodoglári Vadleány ugrása körüli homokbuckákon alaposan megközelítették õket. Látva a szorult helyzetet, itt a betyárok kétfelé váltak. Az egyik Zsana puszta felé, a másik Bugac felé menekült. Erre a pandúrok is két felé váltak. Ketten Zsana felé, s ketten a Bugac felé menekülõt üldözték. A Bugac felé menekülõnek a nyomát a móricgáti Zsandárszorító közelében a tüsökváraknál elvesztették. A pandúrok a móricgáti csõszháznál aludtak, s másnap folytatták a keresést. Rá is találtak a betyárra a bugaci nagyerdõ egyik tisztásán ahol úgy a lovas, mint a lova mélyen aludtak a fáradtságtól. A ló kantárszára a betyár kezére volt csavarva, s fegyvere az egyik csomoros nyárfához támasztva. A pandúrok csendben magukhoz vették a betyár fegyverét, majd megvasalták úgy, hogy a nagyon mélyen alvó betyár észre sem vette. Az egyik pandúr ezt követõen a betyárt jól talponrúgta: - Talpra betyár, mostmár a miénk vagy - mondták. Mikorra Félegyházára értek vele már a társa is ott volt. Azt is elfogták a pandúrok. De a nevüket még az akasztófa alatt sem árulták el - mondták a szemtanúk. Hanem az akasztófa alatt az egyik így szólt a társához:

- Mögbocsáss pajtás, ha valamit vétöttem.

Mikor a másikra került a sor, az is megszólította a már halott volt társát:

- Mögbocsáss pajtás, ha valamit vétöttem.

Sohasem tudódott ki, hogy kik voltak õk.

E szakasz bevezetõjében írtak alátámasztására idézem a halasi levéltár (Z. Fasc. 148-28. sz.) iratát, mely 1820-ban elfogott négy dezertõr statáriális tárgyalásával kapcsolatban keletkezett.

"1.) Farkas Ferenc 30 éves, ref. nõtlen, Somogy megye lukafalvai születésû, báró Hiller regimentjebeli, nyolc esztendõ óta katonáskodó, öt évig bakonyi kanász, három hete szökött meg az ezredtõl negyedmagával Péterváradról. Most harmadszor szökött. Büntetése: elõször háromszáz ember között négyszer futott le és fel, miközben vesszõzték.

2.) Bogáromi János 30 éves, rkat., nõtlen, csongrád megyei horgosi születésû, a fenti ezredben tizenegy éve szolgál...

3.) Baritsek Ferenc r. kath. Morvaország szlavitáni születésû, a fenti ezredbõl szökött, most elsõ ízben, négy hete.

4.) Czakó József 23 éves, r.kath. félegyházi születésû, ugyanazon ezredbõl szökött, most elsõ ízben. Gondolta, hogy így jobb lesz.

Baritsek Ferencet és Czakó Józsefet az 1820. július 5-én kelt ítélettel visszaküldték a regimenthez, de Farkas Ferencet és Bogáromi Jánost akasztásra ítélték, s ezt 1820. július 5-én reggel 6 órakor kihirdették, s három óra idõ után végrehajtották."

Farkas Ferenc tehát 8 esztendei katonáskodás után az akasztófán végezte, de ugyanígy járt Bogáromi János is, aki már 11 évi katonáskodás után került ugyanoda.

Indokolt e még tovább "megmagyarázni", hogy miért választották inkább a betyár sorsot a fiatalok abban az idõben, mint azt, hogy újabb évekig, netán évtizedekig, távol a hazától, otthontól, idegen érdekeket szolgáljanak.

IDEGENFORGALOM

..."felkapta a harmincezer holdas Bugac pusztát, s meglobogtatta Európa felé mint egy csipkés szélû kendõt"... (Móricz Zsigmond)

Bugac évszázadok óta ott volt, ahol ma is megtalálható, mégsem törõdött vele senki mindaddig, míg a világhírû tudósunk Herman Ottó az 1895-ös látogatása után fel nem hívta rá a figyelmet.

Cikkeket írt, levelezett a puszta megóvása érdekében. "Márpedig ha valamit, az õsfoglalkozások e töredékét meg kell menteni" - írta.

Ezt követõen néprajzosok, botanikusok, zoológusok méltatták a bugaci érdekességeket. A Magyar Földtani Társaság vezetõi hosszú beadványban kérték "a magyar pusztának" a védelmét, megvédését.

Teltek, múltak az évek, évtizedek és minden maradt a régiben. Tovább legeltek a pusztán a ménesek, gulyák és élték egyhangú napjaikat a pusztai pásztorok, amit csak a századforduló végetáján a Milleniumi ünnepségek "zavartak meg" némileg. Ekkor ugyanis a bugaci pásztorok közül néhányat kiválasztott Herman Ottó, s felvitte õket az ünnepségre, reprezentálni a múlt ittmaradt örökségét. Mindezt színezte a pusztáról felvitt néhány pásztoralkalmatosság. Azt, hogy megzavarta ez az esemény a puszta nyugalmát, szószerint kell érteni, ugyanis kisebb "palotaforradalom" született a pásztorok között a személykiválogatás miatt. Addig ugyanis míg Herman Ottó valóban reprezentáns, valódi, markáns pásztorokat válogatott össze, a pásztorhierarchia vezetõi ezt a lehetõséget a maguk számára kívánták biztosítani. Végül azonban Herman Ottó - vagy a rendelkezésére bocsátott anyagiak? - gyõzedelmeskedett, s itthon, Bugacon maradt a pásztorok között a csaknem évekig tartó "haragszomrád".

Idõközben vége lett az I. Világháborúnak, Tanácsköztársaságnak, s itt-ott szárnyaikat kezdték bontogatni a különbözõ helyen, s módon alakulgató falumagok - így a mai Bugac õse, a Kada Elek polgármester által kijelölt helyen mozgolódni kezdõ Monos­ torfalva is. A kis vicinálisvonat beindulásával törni kezdte az évezredes jeget a maga módján a XX. század.

Ebbe a szárnyait próbálgató világba robbant bele Móricz Zsigmond, s tollával a pusztai homokban fulladozó Bugacot, s a pusztát a fellegekbe emelte az 1933. évi májusi látogatása után. Nagyon sok, napjainkban is megszívlelendõ gondolat fogalmazódott meg a cikkben, ezért érdemes idézni. Megjelent a Kecskeméti Lapok 1933. május 30-i számának 3. oldalán.

IDEGENEK A PUSZTÁN. Írta: Móricz Zsigmond. A Magyarország vasárnapi számából. Kecskemét városa olyan lépést tett, ami úttörõ a magyar vidéki városok életében. Megindította az idegenforgalom iránti akciót.

A dolog úgy történt, hogy ez a roppant város megmozdította százhatvanezer holdas tagjait, felkapta a harmincezer holdas Bugac pusztáját, s meglobogtatta Európa felé, mint csipkés szélû kis kendõt.

Miért?... Eszébe jutott, hogy hogy tódulnak az emberek ebbe a Velencébe, meg ebbe a Svájcba, meg Floridába, hova... Mért ne jönnének Kecskemétre is? Kinek van olyan Bugaca, mint neki. Jöjjenek csak, nézzék meg és álmélkodjanak rajta.

És ez komoly dolog. Mert a puszta van olyan csoda, mint a hegyek és van olyan üdítõ és lélekemelõ mint a természetnek bármilyen más rendkívüli dolga.

Hamar összehívott száznyolcvan újságírót és szakembert, felültette jó kis parasztszekerekre és huszonötkilométeres kocsikázásban körülvitte a fehér gulyák és a pej ménesek promenádján, az árvalányhajas mezóköa, a zsombékos réteken, a sûrûbokrú berkeken és mindenkinek volt öröme nagy. S mikor így jól megcsinálta az étvágyat, adott nekik egy leveles színben olyan gulyáslevest, hogy annak színéhez képest a frissen eresztett bika vére hamuszínû lötty és utána olyan nyársonsült csirkét, saját, kecskeméti módon elkészítve, s a benne lévõ nemes részeket újra beletöltve, s egybesütve és minden személyre egy egész szárnyast, hogy a vendégek maguk csodálkoztak legjobban, hogy micsoda farkasétvágyuk nõtt evés közben.

És hozzá magatermelte borokat. Felséges, ízes, illatos gyümölcsízû szikrai bort, amitõl kinyílt a szívekben a jókedv, s lett nagy cigányozas és tánc uraknak és népeknek szívbeli vígasság.

Ez szép volt, jó volt. De mi lesz az idegenforgalommal?

Ott, a csodás síkon körülnézve, ahol semmi domb, vagy emelkedés nincs, a búzatábla a frissentört kétezer holdas búzatáblája oly sima lap, amit vonalzóval nem lehetne jobban kiszabni, s ott eszembe jutott, hogy a Nemzetközi Vásáron láttam egy domborzati térképet, amely azt akarta megmutatni, hogy a Duna-Tisza-csatornát merre kell vezetni. Ezen rajta volt Kecskemét pontos határa is az összes hajlásokkal és lebbenõkkel. És a laikus nézõ csodálkozva látta, hogy ez a Kecskemét milyen hegyes-völgyes táj. Svájc elbújhat mellette.

Ezt a térképész úgy érte el, hogy kegyes csalással a vízszintes méreteket milliméterekben rakta fel, a magaslatokat pedig centiméterben. Tehát a Kecskehegy huszonhét méter magas csúcsa büszkén tekint le a Zsombékos két és fél méter mély szakadékba.

Ha most ezt az idegenforgalom jövõbeli grafikonjával vetem össze, szeretném arra figyelmeztetni Kecskemét nemes városát, hogy abban az esetben, ha az idegeneket ugyanígy vendégnek hívja meg, mint a múlt vasárnapi vendégkoszorút, akkor a grafikonon a méreteket nem is centiméterben, hanem méterekben lehet felvázolni. Ha azonban úgy kell érteni a dolgot, hogy az amerikai vendégnek Bécsben vonatra kell ülni, Budapesten hajnalban kell átszállni, Kecskeméten megint azonnal beülni egy bumliba, s még annyi ideje sincs, hogy a Lechner Ödön remek városházát, vagy a nagytemplom híres orgonáját megnézze, hanem mezei vasútban kell elöltenie két órát, parasztszekéren hármat, s egy ezután építendõ kocsmában a maga pénzén kell megrendelni a bécsi szeletet, s nyilván drágábban mint Bécsben, - akkor a milliméter tört részével is elég lesz a grafikont megrajzolni.

Én azonban a kecskemétieket nem féltem.

Ma a kis Magyarországnak ez a város a szemefénye. A legértékesebb nép, amely a kõbõl is bort facsar. A sívó homoktengerbõl száz év alatt Európa egyik legszebb és leggazdagabb gyümölcs és szõlõkultúráját hozta létre. Ha ez a város hozzányúl az idegenforgalomhoz, ez abból is gazdagságot és szépséget fog kitermelni.

Mert az idegenforgalomhoz egészen speciális és komoly munka kell. Egy új iparág, amit eddig a kecskemétiek nem próbáltak. Szállodai és közlekedési és vendéglõs ipar.

Kecskeméten most, az ünnep egyik fõrendezõje mondta, nagy baracktermést várnak. Százezer métermázsa barackot. Ez pedig az eddigi legalacsonyabb áron számítva, harminc fillérjével is hárommillió pengõ egy évben. Mennyi és milyen idegenforgalom kell ahhoz, hogy hárommillió pengõt juttasson a lakosság zsebébe általános haszonnak?

De Kecskemét okos. Nem táplál csalóka ábrándokat, egyelõre örül annak, hogy már is jelentkezett az elsõ háromszázas csoport vendég Bécsen át, pünkösdre. S már kész az elsõ filléres vonat a Bugac szamara, ötszáz vendéggel.

És arról beszéltek, hogy részt akarnak venni egy országos Ritzszerû hotelvállalatban. Alakuljon egy társaság amelyik legalább húsz vidéki városban építsen a mai kornak megfelelõ, nem fényûzõ, hanem komoly és hasznos hotelt. Erre õk készek áldozni.

Hát mondom, az az érzésem, hogy Kecskemét meg fogja csinálni az idegenforgalmat.

Ha azt a tizenötmilliót, amit Lillafüredre költöttek, a Balatonra szánták volna, akkor a Balatonkérdés meg volna oldva. Hévízen a világ csodáját lehetett volna megteremteni.

Azt hiszem, a nagy dolgokban mindig meg kellett kérdezni a vidéket. Nekem legalább az az érzésem, hogy Kecskemét jobban meg tudja csinálni az idegenforgalmat is, mint a kormány."

Pár nappal korábban jelent meg a másik nagy író Zilahy Lajos tollából is egy Bugacot méltató cikk.

De áradoznak a puszta szépségérõl az említett kiránduláson részt vett más írók, újságírók, Karinthy Frigyes, Hegedûs Gyula, Komáromi János is a lapjaikban.

Komáromi János a Magyarország c. lap újságírója, szinte jósként írja: "a Bugac, csak hajdani elnevezése szerint puszta, mert a mar megbámulni való paradicsom s méltó lenne rá, hogy valóságos nemzeti parkká fejlesszék ki."...

Hans Maurer a bécsi Reichspost c. lap újságírója elragadtatással írja a pusztáról: ..."Aki egyszer átélte ezt a tájat, soha nem tudja feledni, idõ és tér érzetei elmosódnak benne, olyan, mint egy darab a végtelenségbõl."...

A nagy lelkesedés hatott a puszta történelmével foglalkozókra is. Náray Szabó Gyula hozzákezdett a puszta történetének megírásához, adja hírül a Kecskeméti Lapok 1933. július 15-i száma.

Augusztus 13-án már azt adják hírül, hogy még a hó végén megjelenik a Bugacról szóló könyv. Két hét múlva azonban már azt adja hírül a Lap, hogy a könyv íróját kórházba szállították, s 1933. szeptember 7-én már a szomorú hírt közli, hogy a könyv írója - aki egyébként a Balaton Szövetség fõtitkára is volt - szeptember 6-án 42 éves korában a kórházban meghalt. Ez lett volna pedig az elsõ kötet Bugacról és azóta sem fogott ehhez hozzá azzal az erõs elhatározással senki, hogy kötetben szolgálja az immár nagyközség lakosságát s a Bugacra látogató - a pusztát alaposabban megismerni szándékozó - turistákat, vendégeket.

A kezdeti nagy hév ikaruszi szárnyakat adott azoknak az embereknek, akik alaposabb megfontolás nélkül szóltak a puszta idegenforgalmi jövõjérõl.

Hajókirándulás Budapestrõl Bugacra

Kecskemét déli határát vezetik kereszt ü! a DunaTisza-csatornát

A Kecskeméti Lapok 1933. augusztus 2-i számának elsõ oldalán már arról jelent meg cikk, hogy rövidesen hajókirándulás­sal, közvetlenül találkozhat a turista Bugaccal. Ezt arra alapozta, hogy az akkor megvalósításra váró Duna-Tiszaközi csatorna Csepel - Szolnok közötti nyomvonalából Kecskemét közelében egy olyan ág építése van tervbevéve, amely Bugac érintésével Szentesnél találkozna a Tiszával. Ennek eredményeként Bugacot közvetlenül hajójárat kötné össze Budapesttel, s egyben a nagyvilággal.

Egy másik, hasonlóan Verne komplexust jelzõ utópisztikus írás a következõ év október 28-án jelent meg, szintén a Kecskeméti Lapok oldalainak egyikén. Ez szerint az 1935. évi Hírõs Héten Kecskemét és Bugac között repülõjárat indul meg.

Természetesen egyikbõl sem lett semmi. Bár a repülõtér alig fél évtized múlva mégis megépült a Bugaci nagyerdõ egy részén de katonai célra... Nos hát voltak ilyen, gazdaságilag, s logikailag is megalapozatlan tervek, elképzelések.

Voltak azonban olyanok is, amelyek a "földön járva" alapos mérlegelések után meg is valósultak. Ilyen volt például a Bugaci csárda megépítése. A helyét 1934. február 22-én jelölték ki, s alig három hónap múlva, május 5-én már megtartották az ún. bokrétaünnepséget Tetõ alá került a szállóhely és kirándulószín Szappanos Jenõ tervei alapján.

Sikeres volt tehát az elsõ pár esztendõ az idegenforgalmat illetõen, úgyannyira, hogy a Kecskeméti Lapok 1936. augusztus 23-i számában az Idegenforgalmi Tanács úgy nyilatkozott, hogy januártól 50 millió pengõt hoztak a külföldiek Magyarországra. Megjegyzi azonban, hogy ennek az összegnek mintegy 90 százaléka - sajnos - Budapesten marad. A külföldiek döntõ része ugyanis megelégszik a csak Budapest megtekintésével.

Egy érdekes adat azt igazolja, hogy már az 1933-as nagy fölfedezés elõtt is jártak külföldi vendégek a magyar pusztán, s nem is akárkik. Argentínából, La Platából látogatott Bugacra 1908. szeptember 25-én Prof. Dr. Robert Lehmann-Nitsche, aki az akkori Pusztaháznal lévõ vendégkönyvbe, hevenyészett magyar fordításban a következõ verset írta:

Midõn az alkonyat leszáll
zokogva napnyugat felé;
bánatos árnyék suhan át
az ezüstös puszta felett.

Nemkevesebb, mint 28 év múlva valahogyan rátalált erre a versre egy újabb argentin vendég, s a következõ sorokat rögtönözte hozzá:

S mikor a nap megint kisüt
ragyogó és derûs fényével;
szerelmi dalt
dalolgat néha egy csikós;
kíséri bánatát
az árnyék a tarló felett;
felfogja a harmatot és sír.

Azt hiszem, hogy ennél szebben csak Petõfi tudta megénekelni a puszta szemet-lelket gyönyörködtetõ táját és báját.

A nagy vendégjárás azonban a németek által beindított események miatt szinte egyik napról a másikra megszûnt. Lassan maga a puszta is, romatikájával együtt, majdnem a feledés homályába merült.

1944-ben a bugaci Turul színnél sebesült magyar katonákat láttak vendégül Bugacmonostor lakói.

Az fenti képen a Turul szín elõtt álló vendéglátók egy csoportja van. Középen Dr. Kiss Dezsõné a helyi kirendeltség vezetõjének felesége, postamester, s a tálcát tartó katona jobbján Dekker Pálné Surányi Mária, a falu elsõ állami szülésznõjének leánya, aki e fotót a rendelkezésünkre bocsátotta.

A háború magával vitte a hatalmas, szépszarvú fehérszõrû magyar szarvasmarhákat, s a csillogószõrû csikók, lovak százait, ezreit. Évekig kihalt volt minden a pusztán, sem hangulat, sem pénz nem volt az itteni élet feltámasztására.

1948. augusztus 20-án mégis hatalmas tömeg vette birtokba a kirándulószínt. Rákosi Mátyás az itt mondott beszédében indította meg a termelõszövetkezeti mozgalmat. A késõbbi évtizedekre súlyosan kiható "turisztikai" látogatás volt ez - és éppen Bugacon...

A Földreform is jelentõs mennyiségû területet hódított el a pusztából, mely egyre kisebb területre szorult vissza.

A bugaci táj legjelentõsebb természeti értékeinek megvédésére a huszonnegyedik óra utolsó perceiben született meg a Kiskunsági Nemzet Park 1975. január 1-én. Az ezekben az években újrainduló turizmus ugyanis, amennyiben nem szorították volna korlátok közé az egyes területek látogathatási helyzetét, szinte felmérhetetlen károkat okozott volna.

A pusztai turizmus, idegenforgalom szervezésére egymásután alakultak a különbözõ szervezetek, amelyek egymást túllicitálva a profitérdekeltségre hivatkozással ismét a csoportok tömegeit szállították, irányították a pusztára.

Erre az idõre volt jellemzõ az ún. "gulyásturizmus", amikor silány programok bemutatásával, egy-egy kiadós gulyáspartival mintegy "elintézték" a világhírû bugaci puszta megtekintését, bemutatását. Igen gyakori volt, hogy a csoportok szétszéledtek a pusztán, s különbözõ, felbecsülhetetlen értékû zoológiai, ornitológiai "zsákmánnyal" tértek vissza, jelentõs kárt okozva ezzel.

Az 1970-es évek második felében egyre erõsödött az az egészséges törekvés, hogy a pusztát meglátogató bel- és külföldi vendégek részére színvonalas pusztai programokat biztosítsanak, s a korszerû egyéb vendéglátásról is gondoskodjanak. A "gulyásturizmus" egyre inkább az igényes, pusztai vendéglátás irányába fejlõdött, s a különbözõ igényeket is kielégítõ szálláshelyek létesítésével a többnapos ittartózkodás lehetõségét is biztosította.

Kibõvítették, s egyben korszerûsítették is a legnagyobb befogadóképességû Bugaci csárdát, úgy, hogy ott télen-nyáron fogadhassanak vendéget, esetlegesen több napra is. Közelében kényelmesen berendezett faházak is szolgálják az egyre korszerûsödõ turizmust, idegenforgalmat.

Elévülhetetlen érdemeket szerzett a pusztára látogatók által mindenkor ámulattal nézett különbözõ lovasmutatványok megszervezésében a fogathajtó világbajnok, bugaci lakos Abonyi Imre.

Nyugdíjbavonulása után nem torpant meg ez a tevékenység, mert vannak, s bizonyára sokáig lesznek is még, méltó utódai.

 

Csikósbemutató a pusztán

A puszta fia - a csikós, lóra, s néha nem is egy lóra termett ember, aki ismeri lovának minden gondolatát, s a lova ugyanígy a vele foglalkozóét. Ennek eredményeként igen gyakran csak egy egyszerû csettintés, halk suttogás irányítja az egyébként is bámulatosan tanulékony és értelmes lovat. Aki látta csak egyszer is a Pusztaötös vágtáját, sohasem felejti azt el. Különösen nem azt, ahogyan a csikós áll a három elsõ vágtázó ló mögötti kettõnek a hátán, s nem is a kezében tartott szíjakkal, hanem a lábaival irányítja a vágtató lovakat. Csodálatos látvány.

Egyes lovak az ostor csattogásától megvadulnának. Az itteniek pedig szinte szelíd bárányként hallgatják a csattogó karikást, s még azt is eltûrik, hogy ugyanakkor a csíkos a hátsó combjukon álljon a csizmás lábával míg az elsõ lábaikon támaszkodva, a hátsókkal ülnek a szép tiszta pázsiton, csak egy egyszerû pisszentésre, vagy valami más "egyezményes jelre" várva, hogy felpattanjon, s máris vad vágtába kezdjen, hátán az elõbb még ostorát pattogtató csikóssal.

Cirkuszi mutatvány? Nem! Semmiképpen sem az, hiszen ezek a lovak, amikor nincsenek vendégek, ugyanolyan szelíd, legelészõ állatok, mint bármelyik másiknak.

Itt az ember és a nagyon okos és az emberhez nagyon ragaszkodó állat közötti kölcsönös szeretetrõl van szó. Olyan szeretõ ragaszkodásról, amely néha párjátritkító egyéni jelenetek, megnyilvánulások ihletõje.

Az már nem is új dolog, hogy a ló messzirõl megismeri a jó gazdája lépteit, s ha a közeibe ér, hangosan köszönti.

Meg kell - és lehet - állapítani, hogy úgy a belföldi, mint a nemzetközi turizmus sokat fejlõdött az utóbbi években úgy a szervezettséget, mint a színvonalat illetõen.

Ebben a fejlõdésben nagy szerepe van annak, hogy egyre inkább a színvonalas szórakoztatás, pihentetés, kikapcsolódási lehetõség biztosítása vette át a fõszerepet a korábbi ad-hoc bemutatókkal szemben.

A látványok megtekinthetõsége is szervezett formákat ölt. Idegenvezetõk hozzák-viszik a látogatókat, akik szakszerû felvilágosítással is szolgálnak a vendégek részére.

Megépültek a korszerû megközelítéshez szükséges utak is a közelmúltban

Hosszú évek óta már nem a füstös kis madzagvasút viszi a puszta közelébe a kirándulókat, hanem légkondicionált, minden igényt kielégítõ autóbuszok és márkás személygépkocsik. A központi találkozóhelyekrõl sem vasráfos, három-négyszemélyes, hanem gumikerekû, 12-20 személyt is szállítani képes, kényelmes ülõpadokkal ellátott laposkocsik.

Megállapíthatjuk, s ehhez a jelenlegi színvonal jogot szolgáltat, hogy napjainkban a bel- és külföldi turizmus igazi, magyaros vendéglátássá vált.

Nem kószálnak immár szervezetlenül össze-vissza a bel- és külföldi látogatók, hanem anyanyelvükön szóló széleskörû ismeretekkel rendelkezõ idegenvezetõit szolgálják ki õket.

Mindezektõl függetlenül nem tört meg a puszta varázsa, inkább megszilárdult, s a kedves és szíves, magyaros vendéglátás és különbözõ eksztrém szolgáltatások nyújtása azt a meggyõzõdést látszik igazolni, hogy a puszta még sok-sok évtizeden át kedvelt pihenõ, kikapcsolódó, szórakozóhelye marad, különösen az urbánus szituációban élõk számára.

Emlékezzünk csak mit írt Móricz Zsigmond abban az ominózus cikkében?..." a puszta van olyan csoda, mint a hegyek, és van olyan üdítõ és lélekemelõ mint a természetnek bármilyen más rendkívüli dolga"... "az idegenforgalomhoz egészen speciális és komoly munka kell. Egy új iparág, s amit eddig a kecskemétiek nem próbáltak. Szállodai és közlekedési és vendéglõs ipar."

Mennyire, de mennyire igaza volt hat évtizeddel ezelõtt a remektollú írónak, Bugac szerelmesének.

Megvalósult hajdani álma Komáromi Jánosnak is. Hat évtizeddel ezelõtt ugyanis ezt írta: ..."a Bugac, csak hajdani elnevezése szerint puszta, mert ma már megbámulni való paradicsom, s méltó lenne rá, hogy valóságos nemzeti parkká fejlesszék ki."...

Napjainkban a nemzetközi hírû õsborókást is magábafoglalóan a bugaci pusztából 10 920 ha része a Kiskunsági Nemzeti Parknak.

A pozitív jelek azt igazolják, hogy biztosítva van a puszta, s a rajta, benne élõ növényi és állatvilág a holnap, s holnapután csodát, szépséget, pihenést - és természetesen a feltáró tudományos munkát végezni - kívánók számára.

A Kecskeméti Közlöny c. napilap az 1933. augusztus 20-i számának 4. oldalán részleteket közöl Kada Eleknek egy 1890-ben írott cikkébõl: "1890-ben a nagy Kada Elek cikket írt Bugac pusztáról. Azóta sem írtak róla szebbet. Íme egy-két sora: ..." Ha a beláthatatlan égboltról a napsugár kévéje ráömlik a földre, ragyogó pompában tárul fel elõttünk a puszta. Keresztül-kasul ezer út hálózza be a sík gyepet, s ahányfelé visz az út, annyifajta képben gyönyörködhetik a szem. A messze csillámló buckák ragyogása megakad a ködbeburkolt ligetes erdõk homályában; a tengerként elterülõ zöld gyepen fodros tajtékként imbolyog e legelõ, a gulya; villogó tükörként szórja a fényt a laposban pihenõ tó, s a felleghátra hágó délibáb incselkedve rezeg a föld és ég között..."

Valóban csodálatos szeretettel, rajongó szívvel írott sorok a fentiek Ebbõl is következik, hogy egyáltalán nem véletlen, hogy Kada Elek hozta létre az akkori Monostorfalvát - a mai Bugacot.

Kár, nagyon kár, hogy a korabeli Monostorfalvának, s a Bugac-pusztának a varázsa némileg megtört a puszta egy részének felparcellázásával, a pusztai pásztorkodás szinte rezervátummá szûkítésével.

IDEGENFORGALMI KÖNYV BUGACRÓL, ANNO

Sok-sok cikk jelent meg a bugaci pusztáról a "felfedezése" lázában, majd - mint lenni szokott - alábbhagyott ez a rajongás, s a puszta csaknem a feledés homályába merült, pásztoraival, délibábjával, villásszarvú magyar szürke gulyájával, méneseivel, csikósaival.

1933-ban a Kecskeméti Lapok júlis 21-i számában található a következõ cikk: "Bugac páratlan értékei a készülõ ismertetõ könyvben Miket tartalmaz a "legszebb pusztá"-ról írt könyv. Mint megírtuk, folyamatban van Náray Szabó Gyula kiváló turisztikai író Bugacról készülõ ismertetõ könyve elõfizetõinek gyûjtése. Híradásunk nyomán fokozódó érdeklõdéssel várja a közönség a nagyszerûen megírt könyvet, mely valóban megérdemli, hogy mindenki beszerezze, aki csak teheti. A csekély elõfizetési díj a legszélesebb körökben is lehetõvé teszi a könyv megszerzését. Az ismertetés, mely hathatósan száll síkra Kecskemét idegenforgalmának emelése érdekében, a következõ fejezeteket tartalmazza:

  • Az Alföld. Nagy emberek és az Alföld. A hegyek és az Alföld szépsége. Az alföldi betyár- és pásztorvilág. Munka és harc. A délibáb tudományos ismertetése. Kecskeméti borok és gyümölcsök.
  • Miért kell mindenkinek, különösen a magyar embernek megnéznie Bugacot? Mi a puszta? Szavannák, prérik, pampák, sztepek, tundrák, landek, heidek, rónák, sós puszták s a sivatag összehasonlítása a pusztákkal, külö nösen Bugaccal.
  • Bugac színei, sugárzása, természeti tüneményei, idõjárása. Ázsiai és európai növényzet Bugacon. Madarai és állatai. Homokbuckák: a.) a buckák földtani eredete; b.) homokesõk; c.) viharok és homokforgók. Bugaci csárdák és romok. Hortobágy és Bugac: a.)bugaci pásztorélet; b.) betyárhistóriák. Bugac és Petõfi: a.) a megható legenda Petõfi születésérõl Bugacon; b.) Jókai, Pósa Lajos, Kada Elek és a puszta; c.) Katona József, Tömörkény István.
    Tavaszi, nyári, õszi, téli színek Bugacon. Romantika. Régmúlt és jelen. Bugac jövõje: Bugac és Kecskemét. Bugac és az idegenforgalom: a.) mik a teendõk. Hogyan kell nézni a pusztát? b.) Mi a szép a pusztán? c.) Mi a szép Bugacon? Hogyan ismerhetjük fel Bugacon a magyar puszták jellegzetességeit? Miben különbözik Bugac Magyarország többi pusztáitól? Közös pusztai vonások: a.)
    rokonvonások Bugac és az idegen puszták között. Bugaci török- és népvándorlás-korabeli emlékek. Sportlehetõségek. Mi a legmeglepõbb és legértékesebb Bugacon? Tipikus bugaci színek és jelenségek. Hogyan kell nézni és propagálni Bugacot? Befejezés.

A könyv megjelenése elõtt azért van szükség elõfizetõk gyûjtésére, hogy megállapítható legyen, hány könyv talál biztos elhelyezésre Kecskeméten, mert csak ennek alapján tud a kiadó az ország minden részébe megfelelõ számú könyv küldésérõl gondoskodni."

A fejezetcímek, s az alcímek arra engednek következtetni, hogy a munka valóban nagyszerûnek Ígérkezett. Úgy az íróját, mint magát a kötetet bizalommal, várakozással vette körül a város.

FOLKLORISZTIKA

Az e területtel foglalkozónak Bugac esetében rendkívül nehéz a dolga. Bugac ugyanis a benépesültséget illetõen rendkívül fiatal múlttal rendelkezik - ha a mai lakosságát vesszük figyelembe. Ezért itt nem is alakult ki sem öltözködésben, azaz népviselet terén, szokásokban semmi olyan, amirõl külön is szólni illenék. Bugac ugyanis migrációs terület, befogadó területként.

A volt hatalmas pusztaság pásztorai, pásztorvezetõi, s jelentõsebb egyéb vezetõi szinte kivétel nélkül kecskemétiek voltak. A monostori rész lakói a közeli Kiskunfélegyházáról, s a Kecskemét város más birtokairól, így Pusztaszerrõl, stb. vándoroltak a bugaci területekre. A nagybugaci, mezõgazdasági területet használók Bócsa és a környéke lakói voltak korábban.

Mint ismeretes, a felsorolt területeken nem alakultak ki különleges népviseletek, így nem volt mit ideköltözéseik során magukkal hozni.

Kivétel azonban - mint általában lenni szokott - mégiscsak van. A. kecskeméti pásztorok - csikósok, gulyások, s juhászok - magukkal hozták a hófehér, rojtosszélû inget és gatyát, a pitykés mellényt, s a magas, kerekcsúcsos fekete pásztorkalapot, no meg a szûrt és a subát. Ez utóbbiakkal azonban más vidékek pásztorainál is találkozhatunk. Kivétel csupán a hortobágyitól eltérõ - ott alacsony tetejû - magas pásztorkalap. S ha már a kivételeknél tartunk, meg kell említeni a szinte teljesen kiskunfélegyházi eredetû ideköltözötteknél még napjainkban is megtalálható, a korosabb embereknél ízesen hangzó, „a" hangzást, mely egyben nyújtott hangzással párosul. Pl: félegyházára helyett õk félegyházára mennek, s ha nem a pásztorokkal, s leszármazottaikkal beszélünk, nyomban felfigyelhetünk az ismert kecskeméti/szegedi õzõ nyelvjárásra. Erre is azonban már csak az idõsebbeknél figyelhetünk fel. A fiatalokat ezektõl eltérítette az iskolában megtanult irodalmi nyelv.

Szokásaik terén megállapítható, hogy asszimilálódó képességeik, az új iránti fogékonyságuk óriási mértékû változásokat eredményezett, különösen az utóbbi fél évszázad alatt, azaz a XX. század második felében. Egyértelmû, hogy ebben rendkívül nagy - s itt-ott romboló - hatást váltott ki a médiák különbözõ formában történt megjelenése, valamint az egyre szaporodó lakosság egy­ másra hatása, s a megélhetési színvonal ugyan lassú, de fokozatos emelkedése. Illik - egyben kötelesség is - a mai közép, s idõsebb korúak számára emlékeztetõül, a fiatalok számára pedig talán kuriózumként megemlékezni a XX. sz. harmincas éveirõl.

DISZNÓÖLÉS

A lakosság kényszerülve volt az önellátásra. Különösen a várostól messze lakó, de nehéz, fizikai munkát végzõ emberek törekedtek arra, hogy hússal való ellátottságukat baromfineveléssel,

sertéshizlalással biztosítsák. Az említett idõszakban a mi vidékünkön legelterjedtebb volt az inkább zsírsertésként hasznosuló, s egyben igénytelen mangalica sertések tenyésztése. Egy-egy jól megtermett hízó a legelés és kukoricadarával történt hizlalásba fogás útján elérte a 200 - 250 kg-ot is. A leggyakrabban a heréit sertéseket állították be hízónak, de egyáltalán nem volt ritka eset az sem, hogy egy-két fialás után a nem sok malacot adó egyedeket, vagy a már 5-6 alkalommal fialt anyakocákat fogták be hízónak Ezek a hús, szalonnahozamuk mellett igen jelentõs mennyiségû étkezési zsírral is ellátták a gazdaságot.

De hogyan is zajlott le egy ilyen disznóölés. Érdemes szólni róla, hiszen napjainkban már naponta szerezzük be a friss húst a húsboltban, s egyre kevesebb helyen hizlalnak a család részére önmaguk, sertést. Így elmaradnak a nagyon hangulatos disznóölések, disznótorok. Lássuk hát, hogyan is bonyolódott le mindez a családban.

A legtöbb helyen maga a házigazda volt a böllér, azaz a sertésvágás fõ-fõ végrehajtója. Ott, ahol idegenkedett az efféle dolgoktól a házigazda, vagy már koros volt annak elvégzéséhez, idegent, a munkában jártas embert hívtak erre a feladatra.

A kijelölt napot megelõzõ délutánon, este, már nem kapott vacsorát a "halálraítélt". A ház ura összegyûjtötte a másnapi munkálatok során használatba veendõ szerszámokat, s azokat megreparálgatta, kiélesítette. A ház asszonya elõkészítette a kenyérdagasztó teknõt, vájlingokat, edényeket, s bevásárolt minden fûszerféleséget, sõt töröttpaprikát, borsot, rizst. Tisztára mosta a piszlit - kolbász és hurkatöltõ - szerk. - s elõkészített mindent a másnapi, nagyszámú vendég fogadására, megvendégelésére.

A "nagy napon" korán kelt a család. A markosabb férfiak elkapták a hízót, kivonszolták az óljából, s az elõre kijelölt helyen az "ítéletvégrehajtó = böllér" nyakonszúrta, ügyelve arra, hogy lehetõleg minden vér ki is folyhasson a sertésbõl, ne legyen véres a hús. A vérre is szüksége van a családnak, ezért azt egy tálba fogták fel, s ezt a tálat egy már korosabb kisfiú, vagy valamelyik merészebb hölgy tartotta a kiömlõ vér alá. A legáltalánosabb mégis a fiú táltartó volt - így szoktatták e férfias munkához. Nem egy alkalommal megviccelte a leszúrt hízó a böllért: míg õkelmék a sikeres szúrás után a már meleg lakásban a töröttborssal ízesített finom forralt bort szürcsölték, addig az áldozat kereket oldott. No, ilyenkor aztán évekig szóbeszéd tárgya lett a téma, természetesen kedves jópofasággal is megspékelve, kiszínezve.

Abban az idõben szalmával pörzsölték le a leölt hízó szõrzetét, majd sütögették szép pirosra a szalmacsutakokkal tisztára dörzsölt bõrét. Az 1940-es évek végefelé már remekül kialakított, fával fûtött, s kerékkel, kézihajtású ventillátorral aktívabbá, hatékonyabbá tett pörzsölõ szerkentyûket, jóval késõbb pedig már PB gázzal mûködtetteket használtak.

A pörzsölés után a bontás következett. Hasrafektették a hízót, s a böllér éles kése végighasított a gerincen. Erre az aktusra oda voltak rendelve a ház árgusszemekkel érdeklõdõ gyermekei, s kapták a felszólítást kedves hangon, hogy nevessenek-nevessenek, mert minél õszintébb és hangosabbá sikerül a gyermekkacaj, annál vastagabb lesz a hízó szalonnája, ami egyáltalán nem volt mellékes, hiszen az a jövõ kenyérmellévalója lesz a családnak.

Amint hozzá lehetett jutni némi friss húsdarabokhoz, már ott termettek az asszonyok, hogy csinos szeleteket vágjanak belõle a friss vérbõl készített hagymás, sült vérhez az emberek részére reggelire. Erre mindig sikerült idõt elvonni a nagy munkától. A friss, finom sült hús, valamint a vöröshagymával együtt párolt/sült vér, no meg a mindezt lecsúszni elõsegítendõ borocska, kiadós reggeli volt. Ment is a munka utána mint a karikacsapás. Már egy egészen fiatal családnál is pontos koreográfiája volt az ebben a munkában szereplõ férfi-nõi munkát igénylõ fázisoknak. Mindenki tudta a kötelességét, s ha valamelyik oldal némileg lemaradt, a másik oldal jókedélyû ékekkel nógatta, bíztatgatta. A koreográfia tehát adott volt. Tudták az asszonyok, hogy a hurkabélmosás, a hurkatöltelékként használatos rizs, vagy más fõzése, a hurkatöltelék elkészítése, valamint az ebéd és vacsorafõzés az õ feladatuk. A férfiak ugyanakkor át nem adták volna a hízó szétbontása, a kolbászhús elkészítése és a kolbásztöltés, a húsok, szalonnák besózása terén reájuk háruló feladatok egyikét sem.

A II. Világháború elõtt a tanyai disznóvágások alkalmával hántolt kölessel töltötték a hurkát. A háború alatt, és az azt követõ ínséges esztendõkben vált ismeretessé a "B" rizs és a "C" rizs. Az elõbbi hántolt búza, utóbbi pedig hántolt cirokmag volt. Az elõbbit a köznyelv "burizs"-nak hívta, utóbbit pedig "cérizs"-nek. Mint ahogyan a kényszermegoldások általában, ez is csak kényszerbõl vált elfogadottá, s amint más megoldás vált adottá, nyomban feledésbe is ment. Erre már csak azok emlékeznek, akik abban az idõben éltek és kénytelenek voltak elfogadni, nem lévén más lehetõség.

Az ebéd ilyen alkalmakkor könnyû volt, számítva arra, mikor este majd a disznótorban degeszre tömheti mindenki, finom friss lõttekkel, sültekkel a bendójét.

Mire az esti csillagok felragyogtak az égen, készen állott mindennel a férfi és asszonysereg. Illatozott minden a lakásban a finom fûszerektõl, s a készülõdõ vacsora kiszûrõdõ, ínycsiklandó illatától. Már nehezékek alatt nyöszörgõit a finom disznósajt, és simára csiszolt seprõnyélszerû rudakon nyújtózkodtak a kolbászok. A szép kerekre formált sonkák, a vastag szalonna már a sózóteknõ mélyén aludta volna álmát, ha nem csikart volna izzadtságot a szemébõl a bõségesen ráhintett, belesímogatott több maréknyi só. A véres és fehér hurkák tele bendõkkel ott nyújtózkodtak a különbözõ edényekben, éhes gyomrokra vára.

A férfiak meghányták-vetették a napközben látottakat: a hízó lépe elõl, vagy hátol volt-e szélesebb, s így, ebbõl következõen a tél eleje, vagy vége lesz majd keményebb. A vastag hátszalonnából kisütött zsír is ott álmosodik már a bödönökben, s a friss töpörtyû = tepertõ fantasztikusan finom aromája, illata már oda van képzelve a téli, finom, meleg hajas, vagy sültkrumpli mellé, reggeliként.

És lassan eljön a vacsoraidõ - a disznótor estéje. Megterítve a nagyszoba minden asztala. Már ott ül az erre az alkalomra meghívott rokonok és kedves szomszédok egyike másika. Asztalra kerül a finom orjaleves - sertésgerinc -, majd az ilyen alkalmakkor elmaradhatatlan, a böllérektól ellopott kolbászhúsból gömbölyge- tett szárma - töltöttkáposzta vele egyidõsen asztalra kerül a kemencében sütött friss hurka és kolbász, de vizsgáznak az asszonyok is, hogy ízletes-e, eléggé fûszeres-e a hurka. Nem sózott-e el valamit az ezért felelõs, mert ha igen, akkor hát ennyire, meg ennyire szerelmes, és se vége, se hossza a vidám élcelõdésnek. Amikor már mindenki a szinte mozdulatlanságig tele ette magát, megjelenik a háziasszony a maga különleges büszkeségével, a szalagos fánkkal - a pampuskával -, s a gyermekek részére külön kedveskedõen az ugyanezen tésztából készült, s ugyanúgy kisütött bábafogával - + alakúra vágott fánktészta, a gyermekek kedvence.

Közben fogyogat a házigazda borocskája is. Erre az alkalomra ugyanis még a legszegényebb ember is szerzett pár liter borocskát, még akkor is ha azt más téren megsínylette. A szoba alaposan bemelegedett a finom ételek illatától is, nomeg a borocska is fûtötte a testet-lelket vacsora után. Elõkerült a nagygerenda fölül a tambura - citera - s mindig akadt olyan ember a társaságban aki meg is tudta szépen szólaltatni. Akadt az asszony és férfitársaságból is néhány jótorkú, s jóhangú, aki ki sem bírta volna szó nélkül a tambura megszóllalását. És hogy ilyenkor melyik volt az a nóta ami a húrokon megpendült, azt hiszem Bugacon senki sem tudja jobban, hogy az elsõ csak az lehet, hogy "Megkondult a kecskeméti öregtemplom nagyharangja ..." Abban az idõben még nem volt ritka a pásztor ember Bugacon, s így természetesen az elõbbi szép hallgató után jött a másik, ami úgyszintén az emberek szívében, lelkében él, s marad, míg csak a dallamát valaki ismeri: "Ha fölmögyök a bugaci halomra, onnan nézõm merre legel a gulya..."

A második után jött a többi. Kitárulkoztak a lelkek és telesírták bánatukkal a korabeli világot a homok hõsei.

A BUGACI KARÁCSONYFA ÉS DÍSZEI

Az egyszerû emberek tudják a legszebben, a legméltóságteljesebben, lelkiekben a legmélyebben megünnepelni egyházi ünnepeinket. A középosztályban már a felfelékapaszkodás árnyoldalai torzítják szépségét a Karácsonynak. A felsõbb rétegekben pedig az ajándékosztásban jelentkezõ rivalizálás szinte teljesen eltorzította évezredes ünnepünk szépségét.

A bugaci karácsony még a legszebbeknél is szebb, mert a kényszerû egyszerûségénél fogva a legõszintébb, és így, ebbõl következõen a legbensõségesebb.

Abban az idõben az Alföldfásításban nagy szerepet kapott fenyõ még nem volt "felkapott" karácsonyfa-alany Bugacon, ezért a leginkább megtalálható boróka - népies nevén borovicska = Juniperus, töltötte be ezt a szerepet, mert mindenki, a legegyszerûbb ember is anyagi áldozatok nélkül hozzájuthatott. Alakja és sûrû lombozata is alkalmassá tette erre a célra, mert ízlésesen díszíthetõ volt, s illóolaja a lakás levegõjét is átszûrte.

Hogy mennyi ajándék van a fa alatt, ez a szó nem kerülhetett terítékre, hiszen a korabeli egyszerûbb emberek annak is örültek egyáltalán, ha gyermekeik részére sikerült Karácsonyfát állítaniok a néha öt-hat gyermekkel egy szobában élve.

Ilyen körülmények között mivel díszítették a maguk karácsonyfáját? Az asszonyok és gyermekeik leleményessége, s a józan paraszti ész határtalan lehetõségeket biztosított erre. Az apuka kukoricaszárból íves szarvú teheneket, kecses kiscsikókat, s a szinte megszólalásig élethû báránykákat készített éles késével. Az anyuka sem maradt el szép ötletei megvalósításával az édesapa mögött. Pattogatott kukoricát fûzött fel cérnára, s a hosszú-hosszú kukoricalánc ott hullámzott ezüstösen csillogó fehéren a szép zöld lomkoronán. A másik oldalról színes, keskeny szalagok darabjaiból készített tarka lánc tette hangulatossá a fát, majd a szaloncukor színes sztanioljába gyömöszölt diók fénylõ tömege ragyogott itt-ott. A leleményesség csúcspontja a mézes tésztából készített-sütött, s díszes szaggatóformákkal kialakított csillagok, karikák, holdformák, kis keresztek és ki tudná felsorolni, mi minden még, került fel a Szentestén a borovicska-karácsonyfára. Angyalhaj ragyogó csillámlása helyett a kényszerûen használt gyógyszerek üvegcséjében talált steril vatta felhõpamacsszerûen emelte fenségessé a kis tanyai szobában lévõ egyszerû emberek karácsonyfáját. Nem volt szükség ajándékra, hiszen ennél szebb ajándékot - mert a lélek legbelsejéból érkezett - senki sem birokolhatott más, csak az egyszerû parasztszülõk igénytelen kis nebulója ott, a rongypokróccal takart, szinte dikónak mondható recsegõ-ropogó ágyon. Az õ szemükben fényesebben csillogott az igazi, õszinte gyermeki szeretet, a rajongás, az áhítat, mint az elkényeztetett városi gyermekében, akik a kapott, s a Karácsonyfa alá helyezett ajándékot fitymálva egykedvûen bontogatták ki, s az ünnep eltelte után a szülõit kedvetvesztve vitték vissza másra cserélni.

Nem volt lehetséges félrevezetni sem a gyermekeket, azzal, hogy a karácsonyfát a Jézuska hozza, hiszen kényszerûen, elõttük kellett felállítani, s díszíteni, más lehetõség nem lévén.

A Szentestén nagyon ritka esetet kivéve együtt ült asztalhoz a család és még a legegyszerûbbek körében is mély tisztelettel mondottak el egy-egy imát a legutóbbi karácsony óta a családból eltávozottakért, vagy az éppen távollévõkért.

A Karácsony, különösen a szegényebb rétegek körében a legjobban körvonalazható, fantasztikus értékû összetartó erõvel, szimbólummal volt telítve.

Az éjféli misére gyakran sok-sok kilométer távolságról is elmentek az Isten házába, dacolva hóval, hideggel. Ilyenkor a templomba vonulók távoli látványa olyan volt, mint egy csillogó Tejút. A távolból imbolygó viharlámpák fénye mint egy-egy kis csoport lelkének a tündöklése adta tudtára mindenkinek aki ilyent látott, hogy a tanyák élete és fénye nem húnyt ki, pislákol ugyan, de él a tüze, s emberek ezreinek lelkét táplálja.

A templomba indulásig általában egyszerû szórakozással telt el az idõ a szentestén. Kártyáztak, pénz helyett dió volt a tét.

A legreménytelenebb helyzetben lévõ családokban is élt a hit, a hagyományok tisztelete, s a szokások megtartásához való ragaszkodás. Nem maradhatott el tehát az ünnepi asztalról a mákos, vagy diós bejgli. Az ünnepi asztal alá pár maroknyi szénát tettek, így, a lehetõ legegyszerûbb módon jelezvén Jézus születésének ünnepi hangulatát, fenségességét.

Senki sem kérte tõlük, s nem is kérte számon rajtuk, de a Szenteste napján megtartották a böjtöt is. Ezt is az Isteni belsõ parancs, a legbelülrõl, a lélekbõl, a lélekkel elvállalt EMBERI méltóság tétette meg velük, s azt adták tovább gyermekeiknek parancs, kérés nélkül, a magatartásukkal.

Ez a bensõ tartalom tartotta meg õket eddig is, és fogja megtartani még sok-sok századon át, hitben, reményben, töretlen tenniakarásban.

Betlehemesek

Nincs tehát semmi titok abban, hogy az egyszerû embereket, keserû sorsuk ellenére is, mi tartja meg töretlen tenniakarásukban, hitükben, tisztességben.

A HÚSVÉTI LOCSOLKODÁS

A húsvéti locsolkodásnak az eredete sok-sok évszázadra nyúlik vissza, s egyes naptári ünnepekhez kapcsolódik a legtöbb fürdési szertartás: az újévhez, vízkereszt hajnalához, tavasszal a nagypéntekhez, húsvéthoz, Szent György napjához (ápr. 24.). A fürdõ megtisztulást, megújulást jelent. Eredetében a rómaiak tavaszi ünnepéig (Pales) megy vissza. A fürdésre a népszokás szerint általában a kora hajnali órákban került sor patak, vagy forrás vizében.
 

Foto: Szász András

Ahol ez nem volt, ott kádvízben. Ebben azonban nem valóságos fürdéssel találkozunk, hanem csak a fej, a kéz és a láb mosásával. A fürdés általában csak az asszonyok, s lányok, gyermekek rituáléja volt. A fürdést általában rövid ima elõzte meg s elõtte az udvart is fölseperték. A vízhez menet és jövet és a mosdás alatt nem volt szabad szólni, hátranézni, mert különben nem volt foganatja a rituálénak. A sikeres fürdõ ugyanis az egészség, a szépség, s a munkaképesség, termékenység záloga volt, mely minden bajtól is megóvott.

Mosakodtak márciusi hóban és májusi harmatban is - mindkettõnek elsõsorban szépítõerõt tulajdonítottak.

A legismertebb tavaszi rituálé, amely - módosultan - máig is él városokban éppúgy mint falvakban; a húsvéti locsolkodás.

Régen a húsvét hétfõjén a kútból, vödörrel frissen húzott vízzel öntözték meg a fiúk a lányokat. Ez a locsolkodási mód azonban sok-sok végzetes tragédiának volt a melegágya: a hideg víztõl tüdõgyulladást kaptak a "szenvedõ alanyok" s nemritkán tragédia lett a vége. Talán ezért is szorult ki a gyakorlatból, s lett belõle a kultúrált módon történõ kölnivízzel való locsolkodás.

Különösen a fiatalabb korosztály számára érdekes - és értékes - ez a locsolkodás. Kora reggel egyedül, párosan, vagy csoportosan keresik fel a fiatal fiúk a lányosházakat, s szebbnél-szebb üdvözlõ-köszöntõ verseiket elmondva, diszkréten meglocsolják a meglátogatott család hölgytagjait, akik "ellenszolgáltatásul" különbözõ ajándékokkal - csokoládétojás, pénz - honorálják a megtiszteltetést.

A XX. század elsõ felében, különösen falvakon, ahol a kölnivíz, parfüm beszerzése - anyagilag is - lehetetlen volt, szagosszappanból készítettek a fiatalok locsolóvizet. Ezt beletöltötték egy kisebb - egy, vagy másféldecis - üvegbe, annak a száját ruhával lekötötték, majd a ruhát tûvel megszurkálták, hogy a víz a locsolásnál kijöhessen.

Egy-egy ilyen húsvét hétfõn jelentõs "vagyont" szereztek maguknak a fiúk, s büszkén számoltak be déltájban, amikor az õ locsolkodási idejük lejárt, a keresettel szüleiknek, akik semmiképpen nem nyúltak a fiaik ezen "különvagyonához".

A húsvéthétfõ délutánja ugyanis az apukáké volt. Ekkor mentek el a felnõttek a rokonok, ismerõsök meglocsolására. Õket már étellel, itallal látta vendégül a megtisztelt hölgy házanépe.

A legénysorban lévõ fiúk néha már délelõtt is megkezdték a locsolkodást, s õk az "eladólánysorban" lévõket keresték fel, locsolták meg, s az õ jutalmuk már nem pirostojás, vagy pénz, hanem a kabátjukra tûzött egy-egy szál, vagy kisebb csokor virág volt. A legbüszkébb fiú az volt, akinek a mellén a zakó szinte virágbolt-kirakattá vált. Illett bizony ilyenkor, hogy az udvarló fiú elsõként a kiválasztottat keresse fel, s õ kapta az erre a napra elõkészített virágok legszebbikét. A legényeket a lányosházaknál étellel, itallal is megkínálták és sajnos nem volt nagyon ritka eset egy-egy holtrészeg fiatalember bódult, ügyetlen támolygása a falvakban, városokban.

Ilyen alkalmakkor a leányok szinte negyedóránként voltak kénytelenek teljes ruhacserére a rájuk ömlesztett különbözõ szagos víz miatt.

A húsvét hétfõt a kedd, az asszonyok locsolkodási ideje követte. Nem volt ritka eset, hogy a "mozgékonyabb" nõszemélyek egy-egy, az elõzõ napon igen aktív férfiembert, még házasembert is, alaposan meglocsoltak. Természetesen a locsolkodást ez esetekben is eszem-iszom követte nagyon vidám hangulatban.

Húsvéti bálakat is rendeztek ilyen alkalmakkor, s a tanyavilágban az ún. padkaporos bálak igen gyakran bicskázással, néha emberélet-kioltással jártak együtt.

Kár, hogy a locsolkodás, ez a szép szokás is nagyon-nagyon sokat veszített az értékébõl a modernizálódás "eredményenként". Napjainkban már nem lehet hallani olyan csodálatosan szép locsolóverseket a fiatal fiúk ajkáról mint régen. Nagyon értékes ilyen gyûjteményt lehetne összeállítani a ma idõsebbjeinek meghallgatásával, akik még bizonyára emlékeznek szép húsvéti verseik némelyikére. Össze kellene gyûjteni ezeket a versikéket, még a leggyengébbnek ítélteket is az utókor számára mert elvesznek, elfelejtõdnek, s ezzel pótolhatatlan kárt szenvedünk.

KUKORICAFOSZTÁS

A XX. század elsõ felében, amikor nem volt még szinte egyáltalán gépesítve a mezõgazdaság, csak a kézimunkaerõre hagyat­kozhatott a földmûveléssel foglalkozó réteg. Kellett tehát a munkás, dolgos kéz a szó szoros értelmében éjjel-nappal.

Abban az idõben nem csõtörõ, vagy éppen már a morzsolást is elvégzõ kukoricabetermelõ kombájnok dolgoztak a hatalmas kukoricatáblákon, hanem kézi erõvel törték le a csöveket a szárról, s dobálták a sorok között megjelölt rakásokba, ahonnan egy-egy sor kukoricaszárat kivágva lovaskocsi hordta a tanya udvarába azt a hatalmas csõmennyiséget, amit majdan meg kellett szabadítani a csövet takaró héjtól. Erre a munkára mindig voltak jelentkezõk a környékbeli fiatalok körébõl. Egy-egy ilyen kukoricafosztó estét már napokkal korábban meghirdetett a környéken a gazda, s alaposan fel is készült rá.

A gazda által megjelölt estén gyülekezni kezdtek a fiatalok, de középkorúak is. A házigazda szívesen, szép szóval - és egy-egy pohár jó borral - fogadta az érkezõket, akik körbeülték a hatalmas kukoricacsõkupacot, s megszabadították a csövet a héjtól, külön kupacba dobálva a tisztított csöveket, s a héjat.

Közben megérkezett egy-két zenész is a fosztókhoz, s rázendítettek a szép nótákra. Együtt énekelt már az idõközben megsokasodott fosztónép apraja-nagyja. Közben a gazda szorgalmasan töltögette a poharakat... a háziasszony pedig pampuskával, töpörtyûspogácsával, nem is ritkán friss, finom rétessel kínálta a vendégsereget, akiknek a keze szorgalmasan dolgozott. Közben megjött a fiatalok kedve a játékra is. A lányokat meghempergették a friss kukoricahéjban a fiúk, s a lányok rikoltoztak, sikoltoztak örö­ mükben, mert néha-néha, csak úgy titokban egy-egy csók is elcsattant. Szólt a nóta, szorgalmasan dolgoztak a fürge kezek, s alig pár óra alatt néha többtízmázsányi kukoricacsõ szabadult meg a héjától a gazda nagy-nagy örömére.

Kukoricafosztás

Fogyott a bor, sütemény, de fogyott az elvégzendõ munka is. Nem így a résztvevõk kedve, akik a munka végefelé közeledve táncra is perdültek. Röpültek a szép loknis szoknyák az esti-éjszakai félhomályban az udvar gyepén, vagy agyagos talaján. Kinek is hiányzott akkor a fényes, síkos parketta, a bálterem... - mindenki jól érezte magát, s ezeken a fosztóbálakon nem egy maradandó szerelem is szövõdött, vagy anélkül valami más... Mindenesetre remek szórakozás volt ez a korabeli fiatalok számára, akik a maguk "észnaptárában" jó elõre feljegyezték, hogy melyik gazdánál mikor lesz kukoricafosztás, alkalom egy kellemesen eltöltendõ estére.

Ez is immár a múlté.

Gépies, hentesmesteri munkává silányult a bölléri munka, kispolgári csökevénnyé vált a locsolkodás és fenyõ ünneppé a Karácsony, s szinte immár ismeretlen fogalommá a kukoricafosztás. Elfelejtõdnek a szép húsvéti versek és a disznótoros bohózatok, locsolóbálakká válnak a húsvétok és az új, márkás kocsik divatbemutatójává a karácsonyi, éjféli misék. Nem lehet már látni a szinte kilométeres hosszúságú éjszakai viharlámpasort imbolyogva közeledni az Isten háza felé az éjféli misére.

Egyetlen dolog - talán - még megmaradt: a búcsúk napja. Bugacon ez Szent István napjához kötõdik. A falunak a templomát ugyanis a szent királyunk nevének áldozva szentelték. Erre a napra összesereglik a tanyák népe is a templom köré, hogy részt vegyen a körmeneten, majd végigsétáljon a több sorban felállított különbözõ árúsbódék között, majd a vendéglátó háznál a bõséggel terített asztalhoz ülve vidáman cserélnek híreket az eltelt egy esztendõ eseményeirõl azzal, hogy ismét egy év múlva ülhetnek majd így együtt, a teljes család, rokonság.

Nagyon-nagyon mélyen beívódott a családok lelkébe ennek a napnak az ünnepe Bugacon, s az innen elszármazottak körében, szerte az országban. Ha egész évben nem is, de ez alkalommal felkeresik az itt élõ szeretteiket, hogy együtt tölthessék boldogan, szeretetben, kicsit nosztalgiázgatva a szép napot.

Erre a napra gyûjtik a forintokat a fiatalok a húsvéti locsolkodáskor, s kapják a szép fiatal lányok a még itt megvásárolható tükrös mézeskalács szívet a fiúktól. Ennek - hál Istennek - még nem ment ki a divatja.

De jó is volt ugye egy kicsit visszaemlékezni a régi idõkre. Miért ?! - mert a ma közép és idõsebb korosztálybéliekben még élnek a nehéz, de mégis szép gyermekkori emlékek, s ezzel arra kérik a ma fiataljait, hogy igyekezzenek maguk is GYERMEKEK lenni akkor, amikor annak az ideje van.

Valamikor régen, a XX. század negyvenes éveinek elején nagyon felkapott nóta volt a faluban az a szépdallamú - feltehetõen mûdal - amire, aminek tartalmára tisztelettel érdemes felhívni a ma fiatalságának figyelmét, mert a dal szövegének - különösen az elsõ pár sora - nagyon értékes mondanivalót, s nagy-nagy igazságot tartalmaz. Íme:

De szeretnék gyermekkorba' lenni De sok mindent el tudnék feledni Szép gyermekkor jöjj vissza egy szóra Õszi rózsa, fehér õszi rózsa.

Sajnos, szomorú valóság, hogy a XX. sz. utolsó évtizedeinek gyermekei részére nem adott a valódi GYERMEK-ké válás lehetõsége. Az ún. kulcsos gyerekek utcai csellengése, az iskolai menzán való tömegétkezés sivársága, az iskolai tantárgyak, s órák felmérhetetlen sokasága a legszebbet, a legszükségesebbet, a pótolhatatlant: az igazi gyermekkort rabolja el a ma gyermekeitõl. Mindezekért mi: a felnõttek vagyunk a felelõsök. Ideje lenne a helyzet átértékelésének, újraértékelésének, mert a mi gyermekeinkrõl van szó, s egyáltalán nem mindegy, hogy ezen át milyen jövõt építünk nekik - s ebbõl következõen mi magunknak is...

BUGACI PUSZTÁHOZ, AZ ALFÖLDHÖZ KÖTÕDÕ SZEMÉLYISÉGEK

Az alábbiakban rövid, szinte lexikális adataik felsorolásával azon személyiségekrõl emlékezünk meg, akik a nagyközség történetét, a puszta, a pásztorkodás megismertetését, a sívó homok megkötését, hasznosítását illetõen az átlagosnál is többet tettek, vagy ennek érdekében a maguk lehetõségeinek felhasználásával felemelték szavukat.

Örök hálaként szerepeljen ezért itt a nevük, hogy a hálás utókor számára ne feledtessenek el.

Másokról a kötetben emlékezünk meg, megemlítve ott áldásos tevékenységüket, amellyel hozzájárultak ahhoz a heroikus küzdelemhez, amelyet az itt élõ, határtalanul magabiztos és szorgalmas lakosság végzett a megtelepedése, a sívó homokban való gyökereteresztés érdekében

ABONYI LAJOS

(Kisterenye, 1833. jan. 9. - Abony, 1898. ápr. 28.) Családi neve: Márton Ferenc. A múlt évszázad utolsó harmadának kedvelt írója regényeiben és elbeszéléseiben az alföldi magyar nép jellemvonásait ábrázolta. Az elsõ gimnáziumot és a bölcsészeti osztályt a kecskeméti kollégiumban végezte. Itt jelent meg 3 kötetben "A fonó krónikája" címû elbeszélésgyûjteménye.

BAKKAY JÓZSEF

Kecskemét város fõerdõmestere, erdõmérnök. Középiskoláit Máramarosszigeten, az erdészeti fõiskolát Selmecbányán végezte. Elõbb Horvátországban a susáki erdõigazgatóságnál dolgozott, 1913-tól Kecskemét városnál az Erdészeti Hivatal vezetóje. Róm. kath. egyháztanácsos, számos társadalmi egyesület tagja. Megalapította a Városi Erdõgazdaságot, megszervezte, és saját tervei alapján megépítette a bugaci vasutat.

BAKSAY SÁNDOR

(Nagypeterd, 1832. aug. 1. - Kunszentmiklós, 1915. jún. 18.) Kiváló elveszélõ, mûfordító a "Gyalogösvény" és a "Szederindák" címû elbeszélésgyûjtemények szerzõje, korának elismert írója Homérosz Iliászának fordítója. A kecskeméti kollégium diákja majd tanára volt. Kiskunsági néprajzi megfigyelései forrásértékûek.

BÁTKY KÁROLY

(Baja, 1794 - Kecskemét, 1859. ápr. 30.) Az írás és olvasás­tanítás elõharcosa. 1841-tõl Kecskeméten dolgozott. Elemi iskolai olvasókönyvét 25 kiadásban, 135 ezer példányban adták ki. Több javaslattal szorgalmazta a futóhomok megkötését és a tervszerû árvízvédelmet.

BENYOVSZKY ISTVÁN

(Szatmárnémeti, 1898 - Bp. 1969. szept. 27.) Festõ, grafikus. Révész Imre tanítványa volt a Budapesti Képzõmûvészeti Fõiskolán.

A Kecskeméti Mûvésztelepen folytatta tanulmányait. 1924-tól szerepelt kiállításokon. Az USA-ban 1925-30-ig, majd Párizsban, Zürichben volt tanulmányúton, ahol tárlatokat is rendezett. Jelentõs volt illusztrátora tevékenysége, többek között Solymossy Sándor Magyar mondák és mesék, valamint Gyõrfy István a Szilaj pásztorok c. könyvének illusztrációit készítette.

Elsõsorban a magyar Alföld vidékének és népének festõje volt. Sok bugaci pusztai élet- és tájképet festett.

BERETVÁS PÁL

(Gyón, 1850. - Kecskemét, 1924. szept. 22.) A szállodaépítõ Beretvás Pál fia. Kitûnõ szõlész, neves borkereskedõ. Évekig vezette a "Beretvás" szállodát és éttermet. Õ hozta városunkba a Rózsabarack gallyat. 1902-ben õ kezdte meg a borok palackozását. Cement- majd üvegkádat építtetett: elõször Kecskeméten, s nevéhez fûzõdik az elsõ helyi szikvízgyár alapítása.

BÖSZÖRMÉNYI MIHÁLY

(Mezõcsát, 1810. okt. 2. - Kecskemét, 1904. jan. 7.) 50 évig állt a kecskeméti népmûvelés szolgálatában. 1888-ban az akkor alakult Kecskeméti Polgári Daloskör elnökévé választották. Személyes barátság fûzte Jókai Mórhoz.

CZOLLNER MIHÁLY

(1759. - Kecskemét, 1820. febr. 1.) A német származású gaz­ dag kereskedõ, feleségével Béni Erzsébettel, korukat megelõzve megteremtették az intézményes szegénygondozást. Magukra vállalták az elsõ kecskeméti ispotály (kórház) fenntartási költségeinek nagy részét. 1819-tõl 24 szegény diákot taníttattak.

CSEREY-PECHÁNY ALBIN

(Pozsony, 1892. jan. 6. - Celldömölk, 1964.) Egyetemi tanár, orvos. 1914-ben szerzett diplomát a budapesti egyetemen. Az I. Világháborúban az orosz fronton szolgált, majd a bécsi helyõrség kórházában dolgozott. Késõbb a lembergi kórházban és a demecseri ipartelepen mûködött. Leszerelése után a budapesti 2. sz. sebészeti klinikán 1920-22-ig a Ferenc József kórházban dolgozott. 1922-tõl a kecskeméti kórház orvosa, 1923-tól 1940-ig az igazgatófõorvosa. Közel 30 értekezése jelent meg magyar és német szaklapokban.

Bugacon a vasútállomás szomszédságában birtokot vásárolt, s ott mintagazdaságot létesített, s szép kastélyt épített rá. Tagja volt több jótékonysági egyesületnek, s a monostorfalvai templomépítõ bizottságnak. Elkötelezett híve volt a község gyors fejlõdésének.

CSORDÁS ANTAL

Ny. MÁV elöljáró. Kiskunmajsán született, iskoláit is ott végezte. A MÁV szolgálatába 1905-ben lépett és Kiskunfélegyházán, Pálmonostoron, Kiskundorozsmán, Dõlni Mihaleczen, Pákon mûködött különbözõ beosztásokban. 1922-ben ment nyugdíjba, majd 1928 óta Felsõmonostor falu állomásvezetõje. Nõs, két gyermeke van.

DANKÓ PISTA

Szatymaz, 1858. jún. 13. - Budapest, 1903. márc 29.) Cigány származású nótaszerzõ. 15 esztendõs korában cigányzenekart szervezett és vezetett szülõfalujában, majd Szegedre került. Elsõ dalait Blaha Lujza tette népszerûvé. 1890-ben Budapestre ment, ahol 1895-ben Pósa Lajos balatoni nótáinak megzenésítésével megnyerte az Új Idõk pályadíját. Az 1890-es években daltársulattal járta be Magyarországot, háttérbe szorítva mindenütt a német daltársulatok népszerûségét. Oroszországban is járt. Mivel nem értett a hangjegyíráshoz, dalait mások lejegyzése nyomán ismerjük. Nyomorúsággal küzdött egész életében, elhatalmasodó tüdõ bajával már hiába küldték San Remóba. Szegeden temették el.

Pósa Lajos szövegére õ zenésítette meg a híressé vált: Búsan szól a kecskeméti öreg templom nagyharangja c. verset.

DARÁNYI IGNÁC

(Kecskemét, 1811. márc. 11. - Budapest 1877. jún. 11.) Ügyvéd, gazdasági író 1848-ban kormánybiztos, Nagy érdemei vannak a fásításban a futóhomok megkötésében, az árvízvédelemben.

ENDRE IMRE

Kiskunfélegyházán született 1938. november 23-án. Általános iskoláit Alsómonostoron az I. sz. Állami Általános iskolában végezte, majd a kiskunfélegyházi Petõfi Gimnáziumban érettségizett.

A középiskola elvégzése után közigazgatási területeken dolgozott. Bugacra 1962. októberében került vissza a tanácsi apparátusba. 1964-tõl négy éven át a bugaci Petõfi Mûvelõdési Ház igazgatója. Idõközben közgazdasági képesítést szerzett, s 1984. májustól Bugac község tanácselnöke. A rendszerváltás után a nagyközség elsõ polgármestere, akit 1994-ben a lakosság újabb négy évre megválasztott. Vezetése alatt jelentõs fejlõdést ért el a nagyközség az élet minden területén.

GESZTELYI NAGY LÁSZLÓ

(Lövõpetri, 1890. nov. 12. - Bp, 1950. nov. 2.) Agrárközgazdász. Rendkívül agilis szervezõ. Képességeit jól hasznosította a Duna-Tisza közti Mezõgazdasági Kamaránál, melyet õ alapított, szervezett. A homoki szõlõtermesztés, a szakoktatás fejlesztésében maradandók az érdemei.

HANUSZ ISTVÁN

(Vác, 1860. dec. 21. - Kecskemét, 1909. febr. 7.) Földrajzi író. 1871-tõl haláláig a kecskeméti fõreáliskola tanára, majd igazgató­ ja. Számtalan természetrajzi és földrajzi munka szerzõje. Rendkívül termékeny pályafutása során különösen az Alföldre vonatkozó írásai keltettek figyelmet. Meteorológiai megfigyelései is értékesek.

HERBÁLY JÁNOSNÉ Török Jolán

Kecskemét, 1938. jún. 12. Bugac falu szülötte, s általános iskoláit is itt végezte. Kecskeméten a Tanítóképzõben szerezte meg oklevelét 1957-ben, s itt jegyezte el magát a népmûveléssel Csekei Sándor igazgató buzdítására és támogatásával. Gyakorló évét, plusz egy évet Kaskantyún töltötte, majd Bugacra került tanítóként, s azóta is itt dolgozik. Példaképe Kálmán Lajos és Vass Lajos voltak.

1973-ban alakította meg, s azóta is vezeti a bugaci Népdalkört, mely azóta többszörös elsõdíjas, és országhatárokon túl is is mert - és elismert - csoporttá fejlõdött.

HERMAN OTTÓ

(Breznóbánya, 1835. jún. 26. - Bp, 1914. dec. 27.) Természettudós, néprajzkutató, polihisztor, politikus. Tanulmányait Miskolcon, majd 1853-ban a bécsi politechnikumban végezte. Érdeklõdése a természettudományok felé vezette. 1864-ben került kapcsolatba a múzeológiával. Ekkor lett Brassai Sámuel keze alatt konzervátor Kolozsvárott. Nevéhez fûzõdik hazánkban az õsemberkutatás és a Magyar Ornitológiai Központ létrehozása. Többször volt országgyûlési képviselõ.

Bugacon is járt, cikkezett a pusztáról, ornitológiai, néprajzi cikkeket írt, s könyvet a magyar pásztorok nyelvkincsérõl.

IMRE GÁBOR

(Külsõvat, 1890. szept. 1. - Kecskemét, 1976. márc. 2.) szob­ rász és iparmûvész. Középiskoláit és az Iparmûvészeti Fõiskolát Budapesten végezte. Kecskeméten 1916. óta tanító és mint szobrász és iparmûvész mûködödött. A Baracs emlékmû tervezõje. Az Országos Iparmûvészeti Társulat és az Iparmûvészek Országos Szövetségének volt tagja. A két világháború között a Kecskeméti Ipariskola tanára. Volt Kecskemét város rendõrfõkapitánya. Õ tervezte a monostorfalvi templom fõoltárát a Fehér család megrendelésére.

KADA ELEK dr.

(Kecskemét, 1852. május 2. - Kecskemét, 1913. július 24.) Felvilágosult, haladó szellemû polgármester. Ügyvédi vizsgát tett, az 1878-84. között a város alsókerületének függetlenségi párti országgyûlési képviselõje. 1897. január 28-án iktatták be Kecskemét egyhangúlag megválasztott polgármesterévé, mely tisztét haláláig betöltötte. Írásaival is kitûnt. Elbeszéléseiben fõként a pusztai népéletet rajzolta leleménnyel és szeretettel. Nagy sikere volt "A darázs mérge" címû regényének és a fõvárosban Blaha Lujzával elõadott "Helyre asszony" címû énekes színmûvének. Polgármesterként haladó szellemben folytatta Lestár munkásságát. Két nagy birtokot szerzett a város számára és ezzel lehetõvé tette a parcellázások folytatását. Õ telepítette a város akkori határában Árpád­szállást, Hetényegyházát, Monostorfalvát. Kecskemét szépítése érdekében a Rákóczi utat Lestár elgondolása szerint megnyitotta, s a fõbb utcákat kiköveztette, megszervezte a mûvésztelepet, a múzeumot és a könyvtárat. A város iparát gyárak létesítésével szorgalmazásával fejlesztette. (Konzerv-, gép-, gyufagyár). Az országban elõször õ szervezett "saját rezsis" építõvállalatot a városfejlesztési munkák kivitelezésére. Temetésekor a munkásság testületileg fejezte ki tiszteletét. Szülõházán emléktábla, a szoborsétányon portréja látható, utca is õrzi nevét, Kecskeméten és Bugacon is.

Támogatta a kecskemétkörnyéki homoki szõlõ- és gyümölcsösök telepítését, így a barack ottani meghonosítását. Megkezdte Kecskemét régészeti feltárását. 1884 - 1891-ig a vasút szolgálatában állt, 1875-tõl több vidéki lap munkatársa. 1891-tõl Budapesten újságíró, szerkesztõ.

KECSKEMÉTI LAJOS

(Kecskemét, 1830. ápr. 20. - Kecskemét, 1915. nov. 30.) A szabadságharcban a gerillacsapatok soraiban harcolt, majd Bécsben elvégezte az orvosi fakultást. 1878-tól tiszti fõorvos. Bíztatására Kecskemét város elsõként megszervezi az országban a szegény betegek kötelezõ ingyenes gyógykezelését, az állandó éjjeli-nappali orvosi szolgálatot, a "törvénytelen" gyermekek rendszeres segélyezését.

LUKÁCSY SÁNDOR

(Tápiósáp, 1815. jan. 20. - Bp, 1880. dec. 14.) 1858-ban õ alakította meg a Magyar Kertészeti Társulatot. 1869-ben kormánybiztossá nevezték ki azzal a feladattal, hogy szorgalmazza faiskolák létesítését és tanácsaival segítse a "kertipart". A homok hõsei közé tartozik. Több szaklapot szerkesztett.

MADARASSY LÁSZLÓ

(Kecskemét, 1880. július 10. - Keszthely, 1943. július 1.) Jeles néprajztudós, a Kecskemét-környéki pásztorélet tudós kutatója.

MÓRICZ ZSIGMOND

(Tiszacsécse, 1879. júl. 2. -Bp, 1942. szept. 4.) "Innen sugárzik szét az egész ország területére a gyümölcskultúra" hirdette Kecskemét nagy barátja. Sûrûn ellátogatott ide és tapasztalatairól sok riportot írt. 1935-ben parcellát vásárolt a város határában, a leendõírótelepen. Kecskemét meghatározó szerepet kapott gondolkodásában. Itt "gyûjtött olajat mécsesébe". Bugac idegenforgalmi elindítójainak egyike, cikkeivel.

NÁRAY SZABÓ GYULA

(Kuba (Vas vm.) 1897 ? - Kecskemét, 1933. szeptember 6.) Neves turisztikai író. Az I. Világháborúból tartalékos fõhadnagyként került haza és hírlapíró lett, majd lassanként teljesen az idegenforgalom szolgálatába állt.

1933. májusában érkezett Kecskemétre és Bugacot megtekintve egycsapásra híve, rajongója, szinte szerelmese lett. Elhatározta, hogy könyvet ír a pusztáról. Szinte rohammunkával augusztus végére - négy hónap alatt!!! - elkészült a könyv kézirata. Az író azonban a megfeszített munkától, idegileg összeroppanva kórházba került, s 11. napi szenvedés után meghalt. A sajtó alá rendezés elõtt álló kézirat elkallódott. Õ volt az elsõ személy, aki turisztikai - idegenforgalmi témájú könyvet írt a pusztáról. Kár, hogy a könyv már nem jelenhetett meg.

PAULINI BÉLA

(Csákvár, 1881. jún. 20. - Baja, 1945. jan. 1.) író, újságíró, illusztrátor. A század elején mint karikaturista dolgozott több ha­ zai és külföldi élclapnál és a Nap c. napilapnál. Mesekönyveit - amellyel megteremtette a magyar mûmesét - saját maga illusztrálta. Harsányi Zsolttal közösen írt Háry János (1926) c. meséjét Kodály Zoltán zenésítette meg. Megalapítója, szervezõje és rendezõje volt az Országos Magyar Bokréta Szövetség (Gyöngyös Bok­ réta) nevû, a "régi" hagyományok újjáélesztésére és színpadi bemutatására alakult mozgalomnak (1931), amelyre azonban jellemzõ volt a kor szokványos mûnépiessége. Szerkesztésében jelent meg a Bokrétások Lapja, népies táncjátékokat is írt.

Paulini Béla kérésére alapította meg Bugacon Sinkó Sándor helyi pásztorokból, s családjaikból a nagy sikert aratott "Bugaci Bokréta" csoportot.

PÁSTHY KÁROLY

(Vasvár, 1850. febr. 14. - Kecskemét, 1920. dec. 26.) Kecskemét egyik legkiválóbb pedagógusa. 1875-ben megszervezte a kecskeméti polgári leányiskolát, melyet 41 éven át vezetett. Igazgatója volt a városi elemi iskolának is. Mûködése alatt 3 nagyobb városi és 25 pusztai iskola épült. 1899-ben jelent meg "Kecskemét közoktatásügye a múltban és jelenben" c. munkája.

PÓSA LAJOS

(Radnót, 1850. ápr. 9. - Bp, 1914. júl. 9.) Az õ szövegére komponálta Dankó Pista a "Búsan szól a kecskeméti öregtemplom nagyharangja" kezdetû dalt.

RIGÓ JÓZSEF

(Tömörkény, 1899. jan. 26. - Kecskemét, 1969. jan. 25.) tanító és kántor. Õsi pedagóguscsalád sarja - már nagyapja is tanító volt. 12 testvérébõl hatan maradtak életben, s mindannyian a tanítói pályán mûködtek.

1919-ben a kiskunfélegyházi tanítóképzõdben szerezte meg oklevelét, s 1922. aug. 22-tõl, nyugdíjbavonulásáig Bugacon tanított. A szó szoros értelmében a falu "lámpása" volt a korabeli tanyai­ pusztai sötétségben. Több népmûvelési és gazdasági, kultúrális, egyházi társaságnak, egyesületnek volt tagja, s vezetõje, így a monostorfalvi templomépítõ bizottságnak is jegyzõje.

A volt tanyai tanító praxisa utolsó évtizedében általános iskolai igazgatóként dolgozott, áldozatos munkája elismeréseként is. Szaklapokban több publikációja jelent meg. Megszervezte a szegénysorsú gyermekek iskolán belüli érkeztetését. Emlékét a község lakossága az iskola falán elhelyezett márványtáblával õrzi.

SÁFÁR LÁSZLÓ

(Kecskemét, 1856. márc. 25. - Kecskemét, ?) (anyja: Zubornyák Ágnes) Bugaci pásztor-számadó. A jellegzetes pásztor ruhában festette meg õt, feleségét és pólyás kisgyermekét a kecskeméti nagytemplom azon mennyezeti freskóján Roskovics Ignác festõmûvész 1901 - 1903-ban, amelyen Szent Miklós, Kecskemét védõszentje megáldja a földmûves és pásztor népet. Három unokája ismert íróvá és költõvé lett: Lõrinc, Ferenc és József.

SÁNDOR PÁL

(isákfalvi) Alcsút, 1881. Gimnáziumi tanár, színmûíró. Színmû-, dalírással és kritikaírással foglalkozott. Színmûveit nagyobb színtársulatok és számtalan mûkedvelõ egyesület adta elõ. Több újság és antológia munkatársa. Több megzenésített dala, két operett-librettója, stb. van. A Magyar Színpadi Szerzõk Egyesületének tagja. Megjelent Színmûvei: Vándorlantos, A provencei dalnok, A királynõ kedvence, Thalia papjai, Képmutatók, Kétgyöngy, A bugaci kiskirály, stb. Tíznél több egyfelvonásos vígjáték és bohózat.

SÁNTHA GYÖRGY

(Kecskemét, 1888. ápr. 6. - ) Külföldi egyetemen végzett tanulmányok után tért haza szülõvárosába. Verseit fõvárosi lapok is szívesen közölték. A népies irodalmi irányzat híve. Négy önálló kötete közül különösen "A bánat harangzúgásában" és az "Arany homokon, nomád felhõk alatt" címûeket fogadta a közönség és a kritika kedvezõen, mint az alföldi nép életének jellegzetes, ámbár helyenként idealizált, misztikus, lényegében költõien érzékletes, hiteles rajzát. A Katona József Társaságban vezetõ szerepet játszott.

SINKÓ SÁNDOR

(Csongrád, 1911. máj. 4. - Budakeszi, 1980. jún. 7.) Tanító, általános iskolai igazgató, népmûvelõ. Földmûves, kubikus család gyermeke. Általános és középiskoláit szülõvárosában végezte. Baján szerzett tanítói oklevelet 1932-ben. Több évig a szülõi házban maradt, s nyaranta cséplõgép-ellenõr volt, s Újpesten több évig házitanítóskodott. Bugacra 1939ben került, s itt tanított nyugdíjbavonulásáig. Rigó József mellett igazgatóhelyettes, majd iskolaigazgató lett. Szolgálati lakása kertjét mintakertként, s méhészetét oktatóbázisként tartotta számon a falu lakossága. Szorgalmát, s lelkiismeretes pedagógusi munkáját az Oktatásügy kiváló dolgozója kitüntetéssel jutalmazták. Lelkes szervezõje volt az iskolánkívüli népmûvelés számos területének. Megszervezte és vezette a túlnyomórészt a pásztorokból, s hozzátartozóikból verbuválódott Bugaci Bokréta folklórcsoportot, s velük országosan is elismert eredményeket ért el. Gyûjtötte a település történeti adatait. Á szó szoros értelmében vett igazi NÉPTANÍTÓ volt.

SZABÓ GÁBOR dr.

(Kecskemét, 1922. július 6.) Középiskoláit a kecskeméti Piarista Gimnáziumban végezte. A budapesti Állatorvostudomány Egyetemen 1946-ban szerezte meg az állatorvosi oklevelet.

1950. május 1-tõl 1995. január 31-ig Bugac község hatósági állatorvosa. Azóta magánállatorvos a községben. Részt vállal a község közéletében. 1952-tól 1989-ig községi tanácstag, s 1981-89- ig a község társadalmi tanácselnökhelyettese. A nagyközségben emberi magatartása, s közéleti tevékenysége alapján közmegbecsülésben, köztiszteletben áll, mindenki kedves "Gabi bácsija".

SZABÓ KÁLMÁN dr.

(Kiskunfélegyháza, 1886. szept. 11. - Kecskemét, 1963. nov. 22. A jeles etnográfus 1911-tõl tevékenykedett a helyi múzeumban, melyet a legelsõ vidéki gyûjtemények közé emelt. Középkori, Kecskemét-környéki faluásatásai és ezeknek régészeti - néprajzi feldolgozása, a kecskeméti tanyák fejlõdéstörténetének megrajzolása, a régi malmokra és a pásztoréletre vonatkozó kutatásai nagy tekintélyt szereztek számára. A Katona József Társaságban hosszú ideig vezetõ szerepet játszott. Több mint tíz önálló kötete és közel félszáz tanulmánya jelent meg. A Néprajzi Társaság alelnökévé választotta.

SZAPPANOS JOLÁN

Bugaci tanítónõ, aki nagy-nagy ügybuzgalommal, s a puszta iránti rajongással megírta a pusztai pásztorokat bemutató, A nagy pusztán c. könyvét. Könyvében némi kitekintést adott a pusztai horizonton túlra is.

ZUBORNYÁK MIHÁLY

(Kecskemét, 1843. - Kecskemét, 1899. máj. 8.) A monostor puszta híres számadó juhásza. Megsüvegelte az egész határ, festõk, írók örökítették meg alakját. Többen az õsmagyar pásztor példányának tekintették.

Tisztelettel jegyzi meg a szerzõ, hogy azon érdemes személyiségek, akiknek e felsorolásban még szerepelniük illene, csak az emberi gyarlóság - a feledékenység - miatt maradtak ki, s ezért ezúton is tisztelettel kér elnézést.

 

ADATSZOLGÁLTATÓK

 

A kötet szerzõje ezúton mond hálás köszönetet az alább megnevezett adatszolgáltatóknak, akiknek segítsége nélkül nem készülhetett volna el ez a könyv.

- Bende Sándorné Zubonyák Teréz kecskeméti lakosnak a szíves visszaemlékezésekért, fotókért

  • Dekkel Pálné Surányi Mária kecskeméti lakosnak a szíves visszaemlékezésért, fotókért
  • Fejes László kecskeméti lakos, c. apát, provicarius szíves visszaemlékezéseiért
  • Flóring József bugaci lakos önkéntes tûzoltóparancsnoknak a szíves visszaemlékezésért
  • Herbály Jánosné Török Jolán bugaci lakos a bugaci Népdal és Citera Kör vezetõjének a szíves visszaemlékezésért és a fotókért
  • Horák Béla ny. tanár, kecskeméti lakosnak a bugaci tanítókkal kapcsolatos szíves adatszolgáltatásaiért
  • Katona József kiskunhalasi lakos - Abonyi Imre világbajnok volt segédhajtója - szíves visszaemlékezéseiért, s a fotókért
  • Keresztes Benedek kecskeméti lakos - volt bugaci VB. titkár szíves visszaemlékezéseiért és a fotókért
  • Kerényi Endréné Rigó Aranka kecskeméti olvasónknak a szíves visszaemlékezésekért, okmányokért
  • Özv. Kovács Sándorné Paksi Mária kecskeméti lakos - a volt bugaci gazdálkodási elõadó özvegye - visszaemlékezéseiért és fotóiért
  • Kürtösi Mária bugaci lakosnak szíves visszaemlékezéseiért
  • Lesták Sándorné bugaci lakosnak a szíves visszaemlékezésekért, fotókért
  • Maár Zoltán SDB. érseki tanácsos, alsómonostori plébánosnak a pótolhatatlan értékû szíves visszaemlékezéseiért, fotókért
  • K. Nagy Balázs ny. ref. lelkész, helvéciai lakosnak a szíves visszaemlékezésért és fotókért
  • Papp Gábor ref. lelkész helvéciai lakosnak szíves és gyors visszaemlékezéseiért, fotókért
  • özv. Sáfár Lászlóné Kovács Rozália kecskeméti lakosnak a szíves visszaemlékezésekért, fotókért
  • Sándor Györgyné Fehér Emma kecskeméti lakosnak a szíves visszaemlékezésekért, fotókért
  • Sinkó Sándor budakeszi lakosnak szíves visszaemlékezéseiért, a fotókért
  • Dr. Szabó Gábor bugaci lakos, községi állatorvosnak a szíves szaksegítségért
  • Urbán Antal kecskeméti lakosnak szíves visszaemlékezéseiért, a fotókért
  • Varga Istvánná Varga Franciska kiskunhalasi lakosnak a szíves visszaemlékezésekért, fotókért
  • Szász András - a Petõfi Népe fotóriporterének - fotóiért

Hálás köszönet - a fentieken túl - mindazoknak, akik biztató szavaikkal lelkesítettek, ambicionáltak e könyv megírására. Talán legkülönösebben a községi szenátus uraknak, akik a - nem csekély - anyagi feltételeket is biztosították a nyomdai munkára.

 

FORRÁSMÛVEK JEGYZÉKE

Bács-Kiskun megyei Levéltár XXI. 605. Kecskemét. Városi Polgármesteri Hivatal iratai. Bugacmonostor közigazgatási iratai

Bugac Községi Könyvtár iratai

Bugaci Híradó - a bugaci Aranykalász Mg. Szakszövetkezet üzemi lapja - 1986-1992. évfolyamai

Cumania I., II. kötet. Bács-Kiskun megyei Múzeumok Közl.

Czakó Ferenc: Malomkövek között (Rózsa Sándor monográfia - kézirat)

Czakó Ferenc: Fehér folt (Zsana község monográfiája I. kötet - kézirat)

Czakó Ferenc: Tövises utakon (Zsana község monográfiája II. kötet - kézirat)

Földreform 1945.: Levéltárak Országos Központja és a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének kiadása.

Gyõrfi István: Alföldi népélet

Hatvani Dániel: Kecskemét jelesei

Karácsonyi János: Magyarország egyháztörténete (1985)

Kecskeméti Közlöny 1932-1934. évfolyamai (Katona József Megyei Könyvtár Kecskemét)

Kecskeméti Lapok 1909-1934. évfolyamai (Katona József Megyei Könyvtár Kecskemét)

Korkes Zsuzsanna, Sztrinkó István: A kiskunság népi fafaragása (Múzeumi vezetõ 1978)

Dr. Krajkó László: Bács-Kiskun megye gazdasági földrajza

Lakatos Vince: Krónika a kun pusztákról (1988.)

Dr. Lettrich Edit: Kecskemét és tanyavilága

Magyar Életrajzi Lexikon I-III. kötet

Nagy Czirok László: Betyárélet a Kiskunságon

Nagy Czirok László: Pásztorélet a Kiskunságon

Nagy-Pál István: Soltvadkert 1376-1976. (1975.)

Szappanos Jolán: A nagy pusztán (Kecskemét 1981.)

Dr. Tóth Károly: Nemzeti park a Kiskunságban

Új magyar lexikon I-VII. köt.

Dr. Varga Jenõ: A községpolitika és a községfejlesztés tapasztalatai, módszerei Bács-Kiskun megyében (1965)

Dr. Zalai Szalai László: A puszta balladája